Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-15 / 163. szám

2002. JÚLIUS 15., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 3. OLDAL Nógrád Megyei Hírlap Bagyinszki Márta jegyzete „A kutyafáját! jy A pásztói buszmegállóban ültem s vártam, hogy a reg­geli járat hazavigyen Ecsegre. Bár a nap még csak alig néhány órája kelt fel, nagy volt a forróság még így, árnyékban is. Nem messze tőlem, a bokrok között, egy barna, lelógó fülű ke­verék kutyus csatangolt. Sovány kis testének bordái itt-ott kilát­szottak, orrával a földön heverő, szakadt nejlonzacskók között kutakodott. Megszagolgatta őket, de egyikben sem talált semmi ehetőt.- Sajnos én sem tudok neked enni adni! - szóltam feléje. A kutya e szavakra odasomfor- dált hozzám. Nedves kis orrát a lábamhoz nyomta, hegyes, fehér végű farkincáját pedig azon nyomban sebesen csóvál­ni kezdte. Megsimogattam a fe­jét, a kutya pedig két mancsára támaszkodva lábam mellé tele­pedett. A piac felől idős asszony érke­zett kezében egy kiflit szorongat­va. - Szervusz Foltos! - szólt oda a kutyának, s az az ismerős hangra rögtön felkapta a fejét. - Nézd csak mit hoztam neked a boltból! - vette elő a kiflit a zacs­Huszonhetedik nyári egyetem „Globalizáció - regionalizáció - európai integráció” mottó­val, a „Lokális és regioná­lis folyamatok a globali- zált világban, avagy gondolkodjunk közö­sen kontinensünk jö­vőjéről!” címmel ren­dezi meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesülete több együttműködő szervezet támo­gatásával a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Képzési Központjában a 27. Salgótarjáni nemzetközi ifjúsági nyári egye­temet július 22. és 27. között. A megnyitóünnepséget hét­főn 10 órakor tartják. Dr. kából, a kutya pedig mohón fal­ni kezdte az ennivalót.- Már legalább három hete ki­tették szegényt - fordult most fe­lém, hogy magyarázattal szolgál­jon. - Remélem hazaviszi valaki! Annyi a felelőtlen kutyatulajdo­nos! Megnőnek ezek a kis vakar­csok, aztán többé már nincs rá­juk szükség! - sóhajtott fel. - Fol­tos már legalább az ötödik ebben az évben, amelyiket itt hagytak. Volt úgy, hogy inkább nem regge­liztem, csak ne éhezzenek! - mondta komoran az idős asz- szony. - Hát miért nem adták be legalább egy kutyamenhelyre?! Bár ilyen intézmény nincs Pásztón, de Salgótarjánba elvi­hetnék a játékszernek tekintett, megunt állatokat. Ha ennek a kis Foltosnak nem akad hamar gazdija, ugyanúgy jár, mint tár- J sai. Jönnek, befogják, s ha né- j hány napon belül nem keresi senki, elaltatják. —.cdig addig itt járkál-kutat a IJpadok között egy-egy potya- X falatot lesve, és vár arra az emberre, aki itt kitette, mert azt hiszi, hogy visszajön érte. Pedig dehogy jön... Csongrády Béla a TIT nevében, Puszta Béla polgármester, a város, Becsó Zsolt, a me­gyei közgyűlés elnöke Nógrád nevében kö­szönti a résztvevőket. Az érdemi program 10.30 órakor kezdődik. Dr. Csejtei István kül- ügyminisztériumi kor­mányzati főtisztviselő „Hazánk európai uniós csatlakozásának külpolitikai aspektusai” cím­mel tart előadást. 11.30 órakor Gyöngyössy Kálmán osztályve­zető „A régiók abszorpciós ké­pessége” címmel mondja el elő­adását. TOYOTA-MÁRKASZALON. Sikeresnek bizonyult az új típus, az Avensis elmúlt hét végi bemutatója a salgótarjáni Kakuk autószalonban. FOTÓ: GÓCS ÉVA Autó- és motormatuzsálemek Érsekvadkerten Veterán autók és motorkerékpárok dübörgésétől volt hangos szombaton Érsekvad- kert, ahol ismét megrendezték e járművek parádéját. Eredetileg kétnaposra tervez­ték a programot, de a vasárnapi ügyességi versenyt elmosta az eső. A zenefelelős szegedi Rehus Zoltán (balról az első) térképen mutatta meg a mintegy száz kilométeres túra útvonalát. Középen Holakovszki István, jobbra Balogh Sándor F0TÓ. Gócs ÉVA Amióta Holakovszki István félig-meddig érsekvadkerti lakos lett, személyében új színfolttal gazdagodott a rohamléptekkel fej­lődő, a jövő évben nem is titkoltan városi rangra pályázó település. A bu­dapesti biológia-technika szakos tanár megvásárolta és helyreál­líttatta a falu egyik legrégebbi, műemlékileg védett épületét, a Drágffy-kúriát, egy évvel ezelőtt pedig felavatták benne a Hola Galériát, amelyben rendszere­sen tartanak kiállításokat. Holakovszki úr ötlete volt a veterán autók és motorkerék­párok találkozójának megszer­vezése, lévén ő is veterán autós, a régiségek avatott gyűjtője. A tavalyi premier jól sikerült, így magától értetődően következett a folytatás. A mostani seregszemlén nyolc autós és két motoros vett részt, természetesen mindegyi­kük élete párjával. Merthogy ez egy ilyen „műfaj”: az asszonyok mindenhová elkísérik a férjüket. A gépbemutatón Skoda, Merce­des, Csepel, Trabant autó, Willis jeep, Wellocette és Jáwa motor- kerékpár sorakozott egymás mellett, egyikük-másikuk öre­gebb volt a gazdájánál. Termé­szetesen mindahány működött, amelynek bizonyítékát is adták. A csaknem száz kilométeres tú- _________ r át ugyanis valamennyi jármű teljesítette. Egymás mögött pöfögtek az au­tó- és motormatuzsálemek, s amerre csak el­vonultak, a járókelők tátott szájjal bámulták őket.- Az én Welocotte márkájú motoromnak ez volt az első útja - mondta az 50 éves, bu­dapesti Balogh Sándor, akinek a kétkerekűje két évvel idősebb nála. - Angol gyártmányú gép, a gyár, ahol készítették, már megszűnt.- Legutóbb azt mutattuk meg a motorostársaknak - szólt közbe a feleség. - Tavasztól őszig járjuk az országot, rendszere­sen részt veszünk az autós-, mo­torostalálkozókon. Együtt va­gyunk a barátokkal, a családias légkörben remekül érezzük ma­gunkat. Ezeknek az együttlétek- nek ez a lényege. Az ugyancsak budapesti Berta János egy 1948-ban gyártott Sko­dát hozott a mostani találkozóra. Az ő masinája volt a legrégebbi.- Holakovszki István egy suf­niban, darabokban bukkant rá a géproncsra - magyarázta a szak­mája szerint postás férfi. - Ne­kem adta, mire én sok-sok hóna­pos munkával felújítottam, aztán összeraktam. Olyan kitűnő a mo­torja, hogy száz kilométeres se­bességre is képes. Annyit sike­rült megtudnom róla, hogy a postánál kezdte a pályafutását, ezért festettem zöld színűre. Rehus Zoltán a „buli” kedvéért utazott Szegedről Érsekvad- kertre. Merthogy ezek az össze­jövetelek egyet jelentenek a jó­kedvvel, a vidámsággal, a barát- kozással.- Én voltam a zenefelelős - új­ságolta a mosolygós férfiú - Az egész vendégsereg a kúria előtti téren táncolt, még az esküvőből is átjöttek. Az eső sem tudott ránkijeszteni, a galériában folytattuk a nosz­talgiadiszkót. Miután a résztvevők kipihenték az éjsza­kázás fáradalmait, elindultak hazafelé. A Budapestről érkezett Berta János az 1948-ban gyártott Skodában. Ez volt a legrégibb masina Németországban, alkatrészenként vásárol­tam össze, majd felújítás után összeraktam. Imádom a motorokat, összesen öt van belő­lük, a legpatinásabb darab egy 57 éves Simpson.- Találkozunk jövőre, ugyanitt - köszön­tek el egymástól és Holakovszki Istvántól. Mire a házigazda ráfelelte: - Várlak ben­neteket. ___________________________________Ü»U Költői játékok a vártól a „lekvárig yy (Folytatás az 1. oldalról) kötheti össze a határ két oldalán lakókat, akiknek nem csak a múltjuk közös, de re­mélhetően a boldogabb jövőjük is az lesz. A megnyitó zárásaként szépséges népvi­seletbe öltözött terényi kislányok énekel­tek, majd a Igricek együttes húzta a talpalá- valót. A tábor céljáról, a további programokról Németh Péter Mikola tájékoztatta lapunkat. Mint elmondta, azért jöttek össze, hogy a kortárs művészetek sajátos eszközeivel hozzájáruljanak az Ipoly Eurorégió építésé­hez, a határon átnyúló együttműködés erő­sítéséhez. Ennek megfelelően a ma­gyar-szlovák határ két oldalán megjelenő az „Irodalom Visszavág”, a „Kalligram”, a „Katedrális”, a „Magyar Műhely”, a „Nap­út”, a „Palócföld”, a „Szőrös Kő” és az „Új Hagyomány” című folyóiratok szerzőit hív­ták meg a kétnapos együttlétre. Ami pedig a rendezvényeket illeti, nos azokat csupán vázlatpontszerűen van mó­dunk ismertetni. A megnyitót követően a Bálványos-társulat adott koncertet, majd költői blokk hangzott el a már említett fo­lyóiratok szerzőinek közreműködésével. Többek között Dukay Nagy Ádám, Hor­váth Ödön, Krausz Tivadar, Marschalkó Zsolt, Ménes Attila verseit ízlelgethette a közönség. Később az Opál Színház költői játéka nyújtott szórakozást. A táncház 9 órakor nyitotta meg nem lé­tező kapuit. Csaknem éjfélre járt már az idő, amikor elkezdődött a filmvetítés, s az Istállógaléria falára többek között levetítet­ték Kolostori Gábornak a tavalyi ipolytamó- ci fesztiválról készített „Táltos-sámán” című filmjét. Szombaton 10 órától a terényi római ka­tolikus templomban adták elő a „Sub Rosa” című művet, majd az Istállógalériában a Bálványos-társulat koncertje hangzott el. Ugyanitt Köpöczi Rózsa művészet- történész nyitotta meg öt művész „Vártól a lek(vár)ig” című kiállítását. Kora délután, Szandán folyta­tódott a prog­ram, s a róla ké­szült dokumen­tumfilmből is­mert, de sajnos, 1999-ben el­hunyt Tera néni káponkájánál (kápolnájánál) Déska Jánosáé öltöztette fel ismét a Máriácska-szobrot. Közreműködött a helybeli népdalkor. Ide várták Csorba Simon festő- és gyaloglómű­vészt, aki felajánlásának megfelelően ez­úttal gyalogszerrel és kerékpárral tette meg a Buda és Szanda közötti nem cse­kély utat, közben tucatnyi hajdani végvá­rat is felkeresett. A nem mindennapos vál­lalkozást dokumentáló, az élményeket megörökítő papírtekercs megtekinthető a terényi Istállógalériában. Szanda vára volt a következő helyszín, ahol a Titanic elméleti és művészeti iskola kísérletező kedvű tanulóinak előadását tap­solta meg a nagy hőségtől eddigre már el­csigázott és fáradni látszó művészsereg. Be­fejezésül 18 órától, a terényi evangélikus templomban Binder Kámly orgonakoncert­je zárta a talán túlságosan is gazdagra sike­redett kétnapos programot. A szellem emberei a közeli viszontlátás reményében köszöntek el egymástól. A jö­vő évben ugyancsak Nógrád megyében, va­lahol az Ipoly folyó közelében rendezik meg a tizenötödik nemzetközi kortárs mű­vészeti találkozót. ____________________________________________(KOLAJ) A helyi Igricek együttes is hozzájárult a sajátos hangulathoz a Megszépíti az idősek életét (Folytatás az 1. oldalról) csak akkor van igazán jövője, ha a múltját sem feledi. Ezután Simon Lajosné, az „Őszirózsa” nyugdíjasklub ve­zetője és Novák Lászlóné klub­tag dallal és verssel köszöntötte a találkozó résztvevőit, majd a hagyományőrzők vették át a fő­szerepet. Bércéi, Szurdokpüspö­ki, Karancsalja, Karancsberény, Szalmatercs, Szécsény, Karancskeszi, Bátonyterenye együttese egyaránt színvonalas produkcióval lépett a színpadra, s mindegyikük méltán kapott el­ismerő tapsot. A műsort magnóra vették, s a hangfelvétel alapján hívják majd meg a csoportokat az idősek „Ki mit tud?”-jának országos döntő­jébe. A nyugdíjasklubok megyei találkozója a szeretet jegyében rendezett batyusbállal zárult. ________________________ßtLJ

Next

/
Thumbnails
Contents