Nógrád Megyei Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-13 / 162. szám

2002. JÚLIUS 13., SZOMBAT SPORT TÜKÖR Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Ez aztán az igazi utánpótlás! Velosport Kupa mountain bike városbajnokság Ifjú tehetségek mindig is feltűn­Mától már teljesítményorgia a Nyírj esben 16. Palóc triatlon, váltó ob és ranglistaverseny, Budapest- és vidékbajnokság, Balassagyarmat Rengeteg résztvevőre lehet számítani a vasárnapi váltó otm tek Salgótarjánban a hegyik­erékpáros városbajnokságon, hisz ez is volt a nyolc éve kezdő­dött sorozat célja. Ám az idei második versenyen minden bi­zonnyal áttörés következett be, s hogy miért is, arra választ ad­nak az alábbiak. A fair play-t szem előtt tartva a rendezők kénytelenek voltak egy vadonatúj korosztályt bevezetni, nevezetesen a 10 év alattiakét. Az ugyan is nonszensz lett volna, hogy a hat-hét, vagy 8 éves bringáspalánták akár a majd dupla komákkal mérjék össze kerékpá­rostudásukat. Kovács Bendegúz, a győztes például csak idén szep­temberben megy iskolába, ám eredményén meglátszott, nem hiá­ba láthatjuk gyakran kerékpárja nyergében, de a többiek is rendkí­vül ügyesen tekertek. A legkiseb­beken kívül ugyancsak sok új arc­cal találkozhattak a szervezők, a Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület vezetői, szakemberei, akik minden ilyen alkalommal ár­gus szemekkel nézik, kikből lehet­nek a jövő bajnokai, Rónai Tibor vagy Bakos Gergő utódai. Különle­gessége volt még a mostani tó­strandi versenynek, hogy más sportágakból is jó páran éltek „pedalomániájukkal”, így triat- lonosok, úszók, sőt tájfutók is sze­rencsét próbáltak. Eredmények a dobogós helyezé­sek tükrében. 10 év alattiak, (3 km): 1. Kovács Bendegúz 12:58 perc, 2. Nagy Brúnó 14:05 (mind­ketten Salgótarján), 3. Kiss Sza­bolcs (Bátonyterenye). 14 év alattiak, (6 km): 1. Nagy Ádám (Salgótarjáni Hegyi- kerékpáros SE) 17:50, 2. Timmer Dániel 18:44, 3. Novák Szebasztián 27:06 (mindketten Sal­gótarján). 15-18 évesek, (9 km): Bozó Tamás 23:55,2. Paulovits Ba­lázs 25:40, 3. Sándor Péter 27:10 (mindhárman SHKE). 19-34 éve­sek, (12 km): 1. Ozsvárt Zoltán (Salgótarján) 33:42,2. Komka Gá­bor (SHKE) 33:53,3. Balás Barna­bás (Varsány) 38:35.35 év felett (9 km): 1. Szalontai Zoltán (Salgótar­ján) 30:43, 2. Győrffy Levente (SHKE) 41:40. Profik 18 év alatt (15 km): 1. Vertich Tamás (SHKE- Szigma Duó) 35:11, 2. Kéri István 39:42, 3. Szőke Zoltán 41:00 (mindketten SHKE). Profik 18 év felett (18 km): 1. Bakos Gergő (SHKE-OF3-Northwave) 41:00, 2. Kovács Norbert 41:17, 3. Oláh Ba­lázs 47:01 (mindketten SHKE). • Mire később kelő olvasóink ezt a cikket olvassák, az acélemberek egy része lehet, hogy túl van már a reggeli „fürdőzésen” és valahol Szügy irányában tekeri kerékpárja pedálját. Nekik ezek után már mindössze 5 km futás - egyesek­nek csak kocogás - van hátra és már le is győzte versenyzőtársai egy részét, vagy önmagát. Közben az utánpótláskorúak már javában izgulnak és melegítenek, hisz dél­után 3-4 óráig egyre csak jönnek az újoncok, gyermekek, serdülők, ifik, juniorok, hogy megküzdjenek a Budapest- és vidékbajnoki címe­kért, ranglistapontokért. De ha vannak olyanok, akiknek nincs megfelelő kerékpárjuk, vagy nem kedvelik a pedálnyüstölést, mind­ezek után kipróbálhatják az aquat- lont, az úszást-futást, ráadásul két távon is. Ha ezen is túljut minden­ki, már csak az eredményhirdetés­re kell elballagni, és megtapsolni a díjazottakat - netán felállni a győ­zelmi emelvényre. Este még pótol­ni lehet az elszállt energiát az el­maradhatatlan palóc vendégség keretében, mert másnap, vasárnap a háromfős váltók már az országos bajnoki címekért indulnak harcba. A kétnapos teljesítményorgia zárá­saként a szabadon szerveződő, specialistákból álló „én úszom, te kerekezel, ő fut” váltó mutathatja meg, mit tud. Mindkét napon számtalan nógrádi indulónak szurkolhatunk és a vidékbajnoksá- gi összevetésben talán még pont­szerző helyezéseikben is bízha­tunk. A gyarmati szeniorok eddig is letették névjegyüket a váltók so­rán és a legkisebbek, az újonc fiúk is jó esélyekkel indulhatnak a ha­sonló korúak között. Szinte min­den korcsoportban tucatnyinál is több salgótarjáni triaüéta áll majd rajthoz, remélhetőleg hasonló si­kerrel. Az ezernyi látnivaló mellett egyetlen kényelmetlenséggel kell számolni a verseny kerékpáros út­vonalát érintőknek, az időszakos, de teljes útlezárással, melyekért el­nézést kér a rendezőség. Ezekre az alábbi időpontokban lehet számí­tani. ________________________i*”l Útlezárások Szombat, Július 13. Nyír- jes-Mártírok útja-szügyi úti elágazó Csesztve felé és vissza 10:15-11:30, 11:50-12:15, 13:05-13:30,14:05-14:45. Vasárnap, július 14. Nyírjes-Mártírok útja-szügyi út és vissza 10:05-10:45, 11:35-12:30, 13:05-14:25, 14:35-14:50. Hét végi sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: II. Nógrád Me­gyei Hírlap-válogatottak tornája, Mátranovák, 16 óra. Nagy And­rás és Gubola Károly labdarúgó- emléktoma, Mátrakeresztes, 11 óra. Nők: II. Barátság vándorku­pa, Dorogháza-Újtelep, 9 óra. Triatlon: 16. Palóc triatlon, Balassagyarmat, Nyírjes, 10 óra. VASÁRNAP Triatlon: 16. Palóc triatlon, Balassagyarmat, Nyírjes, 10 óra. SPORTTURMIX TÉKVANDÓS EDZŐTÁBOR A Salgótarjáni Arany Tigris Taekwondo Sportegyesület júli­us 15-e és 20-a között rendezi meg a 10. jubileumi nemzetközi tékvandó edzőtáborát. A meg­méretés a salgótarjáni ÁMK Beszterce-lakótelepi Általános Iskolában lesz, ahol délelőtt ki­lenctől tizenhárom óráig tarta­nak majd a foglalkozások Louis Pardoel 8. dános holland mester, valamint nagymester fokozatú instruktorok segítségével. Az edzőtáborra öt országból, mint­egy ötven tékvandóst várnak. HA NYERÜNK - FELEZÜNK Játékunkban pénteken Tőzsér Zsolt kazárt olvasónknak kedve­zett a szerencse, így az ő szelvé­nyét játszottuk meg. Tippjei: 12,2, 2,12,1, lx,x2,12,1,12, x, 1, x, 1. DIMAS VISSZAVONUL Befejezi pályafutását Dimas Marques Teixera 43-szoros portu­gál válogatott labdarúgó. A 33 éves védő többek között tagja volt annak a csapatnak, amely az elő­döntőig jutott a 2000-es bel­ga-holland közös rendezésű kon- tinenstomán. Szerződését e héten bontotta fel a Sporting Lisboával. A rendezők már előre sejthettek valamit: a rajtszámok a végső sorrendet jelentették a legkisebbek között. jjJh fe j-iijjyjjjj a Az SBTC harminc éve érte el fennállásának legnagyobb sikerét az első osztályban (5.) Nógrád megyében a legsikeresebb labdarúgó-szakosztály a Sal­gótarjáni BTC. A fennállásának legnagyobb sikerét 1971-72-es bajnoki évadban érte el, amikor is az NB I-ben a harmadik he­lyen végzett, majd az UEFA-kupában is indulhatott. Ennek ép­pen 30 esztendeje, vagyis 1972. július 9-én fejeződött be a baj­nokság. Ekkor vált véglegessé az SBTC bronzérme, amit húsz játékos vívott ki. A sikerre három évtized távlatából tekintünk vissza. A bajnoki mérkőzések, egyéb érdekességek, valamint a játékosok megkérdezése után a még három élő vezetővel be­szélgettünk.- Az aktív labdarúgást 1970-ben hagytam abba, mely után azonnal az SBTC szakosztályelnöki te­endőivel bíztak meg - mondta elsőként Ferencz Gyula. - Könnyű helyzetem volt, mert a csapat­ban szereplő játékosokkal szinte baráti kapcsola­tom volt, hiszen több éven keresztül játszottunk együtt. Minden játékost és családtagjaikat is sze­mélyesen ismertem. Úgy érzem ez nagyban megkönnyítette számom­ra a csapatnál előforduló ügyes-bajos dolgok intézését.- Mi volt a siker titka?- A bronzérem megszerzésének időszakában biztosítottak voltak a szakmai és a gazdasági feltételek is. Olyan szakvezetés állt a csapat élén, mint Moór Ede és Szabó Géza, akik szakszerűen folytatták a Marosvári Béla által elkezdett munkát. A csapat olyan gazdasági hát­térrel működhetett, mint a Nógrádi Szénbányák, amely az ország egyik legnagyobb szénbányászati vállalata volt, olyan sportszerető vezetővel, mint Pothomik József vezérigazgató. Ez a csapat nagyon sok örömet szerzett szurkolóinak, és személy szerint nekem is, mint sportvezetőnek. A legnagyobb élményem az volt, hogy vezetője le­hettem az UEFA-kupában induló csapatnak, így módomban nyílt nemzetközi szinten is kapcsolatokat teremteni. Ennek eredménye­ként a gárda részt vehetett a görög larisszai városi tornán, ahol elsők lettünk, valamint a spanyolországi Hispánia Kupán, Barcelonában, ahol a második helyezést értünk el.- Mi történt önnel 1972 óta?- Az SBTC szakosztályelnöke 1977-ig voltam, amikor STC lett az egyesület neve. A fúzió megszűnése után 1984-től újra visszatér­tem a szeretett klubomhoz, s két évig társadalmi elnökként működ­tem. A közbeeső években a Nógrádi Szénbányáknál, mint osztály- vezető, üzemigazgató dolgoztam, egészen 1989-ig. Ezután az Érdért kisterenyei telephelyének igazgatója voltam, ahonnét 1995- ben mentem nyugdíjba. A sportélettől sohasem szakadtam el, el­nökségi tagként dolgoztam az SBTC-nél egészen 1996-ig, azóta pe­dig a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökeként tevékenyke­dem. Időközben 2000-ben megválasztottak a Magyar Labdarúgó Szövetség 15 tagú elnökségi tagjának, melyben jelenleg is benne vagyok. Négy évig (1997-2001) az NB III Mátra-csoportjának ver­senybizottság-elnöki tisztét is betöltöttem és jelenleg is ott tevé­kenykedem. Boldog családi életet élek 1970 óta a feleségemmel, Dalemirral, aki gyógytornász a megyei kórházban. Két felnőtt lá­nyom van, Orsolya és Dóra. Mindkettő diplomát szerzett és önálló munkakörben dolgoznak. Ferencz Gyula 1937. augusztus 20-án született Sopronban. Posztja: középhátvéd. Sportpályafutása: Soproni VSE (1952-62). Az SBTC-ben 1962. szep­tember 29. és 1970. június 13. között 195 bajnoki mérkőzésen szerepelt (NB I-ben: 166/0, NB 11-ben: 29/0). A Magyar Népköztársasági Kupá­ban második helyezett csapat taga (1967: Győri Vasas ETO - SBTC 1 -0). Kétszer szerepelt a magyar B-válogatottban (1961 tavaszán a Ju­goszláviát 5-1, míg Algériát 6-0-ra győzték le). Sportkitüntetései: Nóg­rád Megye Sportjáért Érdemérem (1987), Magyar Sportért Érdemérem (1998), Magyar Labdarúgásért arany érdemérem (1999). w- A nagybátonyi gépüzemnél munkaügyi ve­zetőként dolgoztam, ahonnét 1969-ben áthe­lyeztek a Nógrádi Szénbányák munkaügyi osz­tályára - kezdte a 89 éves Szopóczi Ferenc, aki gyermekkorától a labdarúgás szerelmese. - Pothomik József, a vállalat vezérigazgatója ma­gához hívott és kért, vállaljam el az SBTC labda­rúgó-szakosztályának vezetését, fgy lettem 1969 őszétől szakosztályvezető.- Miként értékeli a bronzérmet?- Moór Ede vezető edző és Szabó Géza edző remek munkát vég­zett, melynek meg is lett az eredménye. A jobb erőnlét érdekében Szabó Géza bevezette az ólommellény használatát, mely szintén a si­ker része volt. Nem szabad azonban megfeledkezni a játékosok fele­ségeiről, menyasszonyairól, barátnőiről, akik minden mérkőzésen együtt szurkoltak a minél jobb eredményért. Megemlítem még Hajó­si Lászlót, az SBTC volt gépkocsivezetőjét, valamint Pattogató Feren­cet, az egyesület szertárosát, akik áldozatkész munkájukkal hozzájá­rultak a csapat szép eredményeihez. Ezúton is köszönetét mondok az akkori valamennyi támogatónknak.- A szakosztályvezetés után hol tevékenykedett?- A játékvezetői oktatással és az ellenőrzéssel foglalkoztam egé­szen 1988-ig. Ezután sajnos lebetegedtem. Mostanában sokat olva­sok, főleg a Nógrád Megyei Hírlapot. Saas® ©éaa- A siker titka több évre vezethető vissza - eleveníti fel a múltat a 67 éves Szabó Géza, aki pályáját 1963-ban kezdte el a Salgótarjá­ni Sportiskolában, majd 1970 tavaszától volt az SBTC edzője. - A fekete-fehér egyesület akkori vezetői, játékosmegfigyelői jó szem­mel, szakértelemmel választották ki a fiatal tehetségeket, akik szí­vesen jöttek Salgótarjánba, hiszen akkor a Nóg­rádi Szénbányák révén biztos bázis állt a csapat mögött. A keret nagy része már 1968-tól, Marosvári Béla edzősége idején együtt volt. Moór Ede vezető edző 1970 nyarán vette át a csapatot, melyet erőnlétileg és játékstílus tekin­tetében új pályára sikerült állítani. A gárdánál akkor az NB I-ben nem divatos, igen kemény fi­zikai terhelést vezettünk be. Ennek eredményeként az 1970-71-es bajnoki évadban a hetedik, aztán egy év múlva a harmadik helyen végeztünk. Játékosaink fokozatosan váltak NB I-es játékosokká, a posztokra mindenkinek sikerült megtalálni a legoptimálisabb he­lyét. A fiúk több évig együtt játszottak, átlagon felüli speciális ál­lóképességgel rendelkeztek. Lelki tényezők tekintetében pedig egészséges önbizalom, akaraterő és bátorság jellemezte a csapa­tot. A Budapest táblánál nem ijedtek meg, méltó ellenfelei voltak a legnevesebb fővárosi együtteseknek is. A csapatszerkezetben nem sokat kellett változtatni. Volt két kitűnő kapus, aztán magabiztos, jól fejelő, fegyelmezett védősor, országosan is híres középpályás­játék, amely látványos fazont adott a csapatnak. Továbbá volt a gárdának két remek szélsője, és két jól fejelő, gólérzékeny közép­csatára. Fegyelmezetten játszottak, kevés volt a kiállítás, a cserejá­tékosok is egyenlő értékűek voltak a kezdőkkel. Együtt gondol­kodtak, nem voltak sztárallűrök. Nagyon jól bírták a kemény mun­kát. Mínusz 20 fokos hidegben, vagy 35 fokos melegben is férfi­módon viselték az edzésterhelést. A fiúk barátok voltak a pályán, és azon kívül is, elhivatottság és a labdarúgás szeretete jellemezte őket. A csapat szimbólum volt a városban, a megyében, teljesítmé­nyükkel országos elismerést váltottak ki. A rangos UEFA-kupa sze­repléssel pedig Európában is ismertté tették Salgótarján nevét.- A Stécé után 1973-81 között a Diósgyőrben edzősködött, ahol szép sikereket ért el. Eredményes munkájáért 1979-ben az év labda­rúgóedzőjének választották és sportérdeméremmel tüntették ki.- Igen. Szerencsés embernek mondhatom magamat, hogy az SBTC után is tehetséges játékosokkal dolgozhattam, ennek kö­szönhetően ismert szakember lettem a labdarúgásban. Szép éve­ket töltöttem a Diósgyőri VTK csapatánál is, ahol sikerült tovább­fejleszteni a Stécénél alkalmazott edzésmódszert.- Diósgyőrben vezető edzőként az NB I-ben az 1978-79-es bajno­ki évadban bronzérmet, és két alkalommal Magyar Kupa-győzel­met (1976-77 és 1979-80) szerzett a csapattal. Nemzetközi poron­don is letették a névjegyüket, kilenc olimpiai és öt A-válogatott ke­rült ki a keze alól. A diósgyőri sikerévek után visszatért Salgótar­jánba?- Igen, a Stécénél, edzőként dolgoztam, majd megfordultam az Ózdi Kohász, Borsodi Bányász és a Recsk csapatánál. Az edzői pá­lyámat 1989-ben az SBTC-nél fejeztem be. Ezután elővettem a ta­nári diplomámat és a salgótarjáni Madách Gimnáziumban tanítot­tam és innen mentem nyugdíjba 1995-ben. Jelenleg csak nézői szinten van kapcsolatom a sportággal, a fiam T. Szabó Gábor sportújságíró, akivel családi alapon el vitatkozunk a mai labdarú­gás helyzetéről. A sporttól nem szakadtam el, hetente focizom egy baráti öregfiúcsapatban és hobbiból naponta futok az egészségem megőrzéséért. ______________________________________|BTA j» 0«SZ»AuJTOTT*i «ALOOH 1»W (V ége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents