Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-29 / 150. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap HÉTVÉGI MAGAZIN 2002. JÚNIUS 29., SZOMBAT Kertváros - tartományi székhely: Victoria, előtérben a névadó királynő szobrával, háttérben a parlamenttel úttal párhuzamosan virágok ezreiből rakták ki a WELCOME TO VICTORIA feliratot, ami egyszerre hirdeti a természet és a vendéglátás rangját. Az utcákon egymást érik a szebbnél szebb parkok, a helyét köztéri szoborként is megálló indián totemoszlop, a hangulatos vendéglők, és persze az ajándékboltok. Az utóbbiakban található sokszorosított emléktárgyak békés konkurenciát jelentenek a parkok környékén portékáikat áruló indiánoknak. Az őslakosok némelyike helyben is készíti, például faragja az általa kínált szobrokat, mintegy bizonyítékul, hogy eredeti indián művészeti remekkel van dolgunk. A képzőművészek mellett az előadóművészek sem hiányoznak a városközpontból: hol a skótduda, hol egy klarinét hangjának hullámaiban fürdik az ember füle. Időnként pedig mintha egy tangóharmonikát is lehetne hallani, csak az a furcsa, hogy mindig megszakad a dallam. Az oknyomozás végén egy szobrot fedeztem fel a kikötő sarkában. Tökéletes merevsége azonban rögtön könnyed lazaságba váltott át, amikor az előtte lévő sapkába valaki pénzt dobott. Pantomimesünk életre kelte, élvezetes harmonikajátéka mintegy fél percig tartott, majd újra szoborrá változott. Egy fénykép erejéig nekem is sikerült mindössze huszonöt centtel életre keltenem. Május elsején aztán ünnepi, sőt számomra történelmi pillanatok következtek. A Coho nevű USA-komppal áthajóztunk az Egyesült Államokba, Port Angeles kikötőjébe. A fogadtatás? Az amerikai „hivatalos szerv” mindössze annyit kérdezett Enreiter Bélától, hogy hány éves a motorhome, amiben utazunk. A választ követően („28 éves”) csodálkozással közölte, hogy akkor bizony ez a Chevrolet-jármű előbb született mint ő. Talán még most is ott csodálkozik a parton - mi viszont továbbindultunk Washington állam útjain. ___BENKÖ MIHÁLY S quamishből a Howe Sound-öböl kanyarulatait követő 99-es út Kanada egyik legszebb része - bár rögtön ki kell jelenteni, hogy az „egyik”-ből rengeteg van ebben az országban. Nem véletlen, hogy a Rand McNally-féle Észak-Amerika részleteit tartalmazó óriás atlasz borítólapján a 99-es egyik eleme látható: az öböl partjához a vasút- és közútvonal simul, a párhuzamos görbületeket pedig apróbb vízesésekkel tűzdelt sziklás, vadregényes hegyvonulat szegélyezi. Vancouver belvárosát az „Oroszlán Kapuja” hídon keresztül közelítettük meg. A félmillió lakosú várost sokan Kanada legszebb helységének tartják, tegyük hozzá, nem véletlenül. Csillogó-villogó ékszerdoboz ez a város, de ragyogása nem öncélú. A városrészeket összekötő karcsú hidak, a gyors haladást szolgáló úthálózat egy „előre megfontolt” szándék precíz eredménye. A downtown, azaz a belváros lenyűgöző, a beton, az acél és az üveg bámulatot kivál tó ötvözete magasodik jobbról balról, lépten-nyo- mon a mérnök és a kivitelező munkájának dicséretes eredményeként. A tisztaság? Aki már járt Bécsben az tudja, hogy az osztrák fővárost etalonként lehet kezelni e tekintetben. Nos, Vancouver megfelel ennek az összehasonlításnak, ráadásul itt még azt is tökélyre fejlesztették, hogy a rengeteg szökőkút, vízlépcső - kiegészülve a varázslatos parkokkal - valósággal elmossa azt a tényt, hogy az ember mégis csak egy nyüzsgő városban jár. Elhagyva Vancouvert hamarosan egy újabb városba érkeztünk, ami egyszerűen elnyelt gépjárművestül. Tsawwassen kikötőjében ugyanis behajóztunk egy hatemeletes kompba, amely átvitt bennünket a Van- couver-szigetre. Az óriás sziget csücskén található Victoria, Brit- Columbia székhelye. Vancouver: Kanada egyik ékszerdoboza Mi először a kertvárosban lakó Horstot, Enreiter Béla egykori munkatársát kerestük fel. A német származású férfi nemrég vonult nyugdíjba arizonai munkahelyéről, de korábban még az Északi-sarkkörön túl is dolgozott. Mivel immár szabad ideje mint a tenger, a szerszámkészítésről a kenukészítésre váltott át. Mostani háza is egy különleges darab. No nem hivalkodó, viszont az az érdekessége, hogy egy olyan hatalmas szikladarabra épült, amit csak a pinceajtón keresztül lehet látni. Horst másnap bevitt bennünket Victoriába. A tartományi székhelyen találkoztunk egy-két „darab” Európával is, és nem csak az ott található, a londoni Madame Tussaud-féle panoptikumot idéző Royal London Wax Museum (ahol Teréz anyától Diana hercegnőn, Elizabeth Tayloron, Margaret Thatcheren, Albert Einsteinen, Winston Churchillen keresztül Bili Gatesig lehet megtekinteni az egykori és jelenleg is élő világhírességek élethű figuráit), és a szintén londoni hangulatot árasztó piros színű emeletes buszok, hanem a város több épületét jellemző stílus miatt is. Ugyancsak Victoriában található az 1886-ban alapított Royal Columbia Museum, amelyben éppúgy helyet kaptak az ősmúltat idéző kitömött állatok, mint a tartományi székhely távoli és közelmúltját bemutató kiállítás. A kíváncsi turista a bőség zavarával küszködik ebben a városban, hiszen a kertek kertje, a Butchart Gardens ugyanolyan erős mágnesnek bizonyul, mint a nyitott motorcsónakban végrehajtott bálnanéző túra a nyílt tengeren - hogy csak néhány jellegzetességről szóljunk. Persze az is megtalálja a számítását, a kikapcsolódást, aki a dollárjait másra tartogatja. A virágoskertként is jellemzett Victoria központja egy olyan nyitott képeskönyv, amelybe ottlétével önmagát is beleírja a látogató. A parlamentet szegélyező Vancouver és Victoria: a természetesség győzelme Az Óperenciás-tengeren és még a Sziklás-hegységen is túl (3.) POLLACK MIHÁLY A bécsi születésű építész 1798- ban került Magyarországra és hamarosan korának legkeresettebb, legkedvesebb építésze lett: püspökök vele építtettek székesegyházakat, vármegyék megyeházakat, a főrendek palotákat, kastélyokat. Szerencsés időben érkezett hozzánk, az egész ország építési lázban égett, hiszen a középkor és a XVIII. századi barokk néhány emlékétől eltekintve, a régi Magyarország építészeti értelemben a XIX. század eleji, reformkori alkotásival jelenik meg először. A méltóság és nemes egyszerűség, a szimmetria püspöknek, grófnak, polgárnak egyaránt megfelelt: PoUacknak ez volt a stílusa. Először a pesti evangélikus templom építését fejezte be (a mai Deák téren), majd a mai Erzsébet téren a hatalmas német színház építését vezette. A pesti Duna-sor reprezentatív épületei közül az ő alkotása a régi Vigadó, amely Hentzi 1849-es ágyúzásával pusztult el, az első magyar tisztképző, a Ludovika Akadémia épülete, a szekszárdi megyeháza, Festetics dégi, József nádor alcsúti kastélya. Fő műve a klasszicista magyar Nemzeti Múzeum hatalmas épülete, melynek homlokzatán lenyűgözően hat a vízszintes és függőleges elemek egyensúlya, a belső terek monumentalitása. A híres 1848-as országgyűlés mindkét háza Pollack alkotásaiban ülésezett: a képviselőház a régi Vigadóban, a felsőház a Nemzeti Múzeumban. Hatalmas középületei hosszú időre kijelölték a későbbi főváros fő forgalmi irányait. VÖRÖSMARTY MIHÁLY 1800-ban született Pusztanyéken küencgyermekes nemesi családból, szülőháza ma emlékmúzeum. A Tolna vármegyebeli Perczel családnál nevelősködött, innen tűnt fel 1825-ben a Zalán futása c. verses eposzával. Erre jellemző, hogy nem Árpád és a magyarok lettek eposzának hősei, hanem az elbukó szláv vezér, Zalán. Kihasználta, hogy az irodalomkedvelő közönség már régen sóvárgott történelmünk fordulópontjait megéneklő hőskölteményekre, egymás után írta meg kisebb eposzait (Cserhalom - 1825, Tündérvölgy - 1826, Délsziget - 1826, Két szomszédvár - 1833). Tőle származik a legbájosabb mesejátékunk, a Csongor és Tünde (1827-1832.) 1837 irodalmi működésének csúcspontja. Ekkor írta meg az ellenzék elleni hadjárat tetőpontján, Wesselényi és Kossuth perbefogása idején a második nemzeti himnuszunkká vált Szózatot, melyet Egressy Béni zenésített meg és ebben az évben nyitották meg a Nemzeti Színházat az ő Árpád ébredése című darabjával. 1843- ban feleségül vette Csajághy Laurát, aki az Etelka-versek után (Perczel Etelkáról, egykori tanítványának testvéréről van szó) szerelmi lírájának második pompáját bontakoztatta ki (Rád nézek, A merengőhöz -1843). Mint Kossuth híve, Debrecenbe is követte a kormányt, hozzászólt a Széchenyi-Kossuth- vitához, az utóbbinak adva igazat. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, a Vén cigány című megrázó verse tanúsága szerint hitt abban, hogy „Lesz még egyszer ünnep a világon Ha majd. kifárad a vész haragja S a viszály elvérzik a csatákon" 1850-ben kegyelmet kapott, Baracskára, majd Kápolnásnyékre költözött gazdálkodni, később kedélybetegen Pestre ment, itt érte agyszélhűdés és két nap múlva végzett vele 1877. november 19-én. Temetése az önkényuralom elleni - első - hatalmas tömegtüntetéssé vált, húszezren kísérték a Kerepesi temetőbe. Vörösmarty Mihály fényképportréja, állítólag a legrégibb magyar fénykép. Hedge János alkotása Pollack Mihály fő műve. a Magyar Nemzeti Múzeum JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Kovács bácsi megvédi a lakótömböt a díjbeszedőktől. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Kovács Rebeka Kazár, Liget u. 51. sz. Mai rejtvényünk megfejtését július 4-ig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére.
