Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-25 / 146. szám
2. OLDAL PÁSZTÓ 2002. JÚNIUS 25., KEDD „Ott a helyem, ahol a patvarciak vannak” Nem kellett otthonra lelnie, hiszen itthon volt ő mindig - Egy bárónő emlékezik A 90-es évek derekán Balassagyarmat szellemi életében, jelentősebb kulturális rendezvényein feltűnt egy figyelemreméltó asszony. Dr. Bródy Tiborné Buttler Mária bárónő. Olyan természetességgel mozgott a gyarmati közegben, úgy belesimult a kisváros mindennapjaiba, hogy azt a benyomást keltette: otthonra lelt. A vele való beszélgetés során azonban meggyőződtem róla, nem is kellett otthonra lelnie, hiszen itthon volt ő mindig. Lélekben legalábbis. Buttler Mária életéből regényt lehetne írni, ahogy azt Odescalchi Eugenie hercegnő tette a 80-as években „Egy hercegnő emlékezik” címmel. írásom hősének viszont - mint mondta - nincs ideje regényt írni, ahhoz túl sok teendő vár még rá. Hol is kezdhetnénk ennek a nagy ívű életnek a bemutatását? Talán a gyökereknél, a családfánál. A bárónő ugyanis nem akármilyen ősökkel dicsekedhet: apai nagyanyja Madách Sarolta, aki Madách Károlynak, Madách Imre édestestvérének lánya volt. Buttler Mária sokáig lakott nagyanyja nővérénél, Madách Margitnál Budapesten. Ez az igazi nagyasszony gyakran emlegette nagybátyját, Imre bácsit, mesélt a megyebálokról. A famíliában valóságos esemény volt Balogh Károly Madách-életrajzának megjelenése. A Buttler család a balassagyarmati Ma- dách-szobór avatásán is részt vett 1937- ben. A bárónő tehát még beszélt olyan felmenőjével, aki személyesen ismerte a magyar és világirodalom, egyik legnagyobb alakját, a Tragédia zseniális alkotóját. A Buttler név szintén sokat mondhat azoknak, akik olvassák Mikszáth műveit. A Buttlerek az 1800-as években jöttek Németországból Magyarországra, s Mikszáth Különös házasságának Buttler Jánosa ennek a kiterjedt családnak a grófi ágához tartozik. Hozzá kell tenni, Buttler Mária elbeszélése szerint Mikszáth valójában nem a gróf igazi történetét írta meg. Az igazság az, hogy Buttler János házasságából nem születhetett gyermek, s ezért el akarta hagyni feleségét. Szó sem volt itt csellel való egymáshoz kényszerítésről. A bárónő szülei, Maüáth Etelka és Buttler Ervin 1924-ben házasodtak ösz- sze Gárdonyban. Kelecsény az apai ág, Gárdony, Patvarc, Máriamajor, Líviamajor, Feketevíz az anyai ág tulajdonában volt. A nagyszülők Gárdonyban és Kelecsényben éltek. Buttler Máriában élesen megmaradt anyagi nagyapja, Mailáth István Géza temetése, mikor is vármegyei hajdúk kísérték Gárdonyba a koporsót. A Balassagyarmat és Szécsény közti főútvonalon lévő szép otthonban Máriamajorban élt a család Mária 18 éves koráig. Máriamajor a felhőtlen, napsütéses, idilli gyermekkort idézi a bárónő számára. 1944-ben járt ott utoljára, s azóta sem óhajtja látni. A cselédházakon, istállón kívül amúgy sem maradt meg semmi. Hadd őrizze az emlékezet a letűnt, csodás vüágot, úgy, ahogy azt a gyermeki szem látta. De a múlté már Patvarc és Máriamajor feledhetetlen önellátó gazdasága is: a viharos magyar történelem áldozatául esett az a jól bevált, jól működő gazdaság. S milyen volt a gyermekkor, az arisztokrata nevelés? Angol nurse foglalkozott az apró gyermekkel, 6 éves korában egyszerre tanult meg írni és olvasni franciául és magyarul, magyar kisasz- szony vezette be anyanyelve rejtelmeibe. Orhalomban és a balassagyarmati polgáriban vizsgázott Buttler Mária testvérével, Ilmával, akivel végig együtt tanult, míg fivérei, Ervin és János a Balassi gimnázium tanulói lettek. Általános volt a magázódás, a szülők éppúgy ma- gázták gyermekeiket, mint a testvérek egymást és szüleiket. Ez bizony távolságtartást hozott magával. A gyermekek szigorú fegyelemben nőttek fel, még az asztalnál is csak akkor szólhattak, amikor megszólították őket. Nem voltak elkényeztetve. Lovagolniuk például azért nem volt szabad vasárnap, mert meg kellett érteniük: a lovásznak is vasárnapja van. A cselédgyerekekhez egyébként ugyanazt a Schenk doktort hozták Balassagyarmatról, mint saját magukhoz. A tartás, önfegyelem, a más származású emberek iránti tisztelet egész életen át végigkísér egy igazi arisztokratát: Buttler Mária személyéből is ez sugárzik. 1944 őszén a második világháború durván beleavatkozott a bárói család szép máriamajori életébe: a szülőknek és öt gyermeküknek el kellett menekülniük. Először Dunántúlra mentek rokonokhoz, majd kora tavasszal visszatértek a szülők Máriamajorba, de a három lányt, Máriát, Ilonát és Ilmát a Sacre Coeur intézetbe adták, ahová a két idősebb nővér már három éve járt. Erről az apácák vezette iskoláról egy újabb regényt lehetne írni a bárónő elbeszélései nyomán. A Sacre Coeur pompás kertje, a tanulás melletti, játék, labdázás, teniszezés éppoly „napsütésesen” maradt meg Buttler Mária szívében, mint a máriamajori évek. Mindamellett óriási volt a fegyelem az intézetben: a folyosón hangtalanul, némán kellett közlekedniük. Az apácák nagyvonalúsága és irgalma legendás volt. Urnát 1949-ig ingyen látta el az intézet. Nővére, Mária néhány angol órát adott ennek fejében - de ez elenyésző volt az eUátás összegéhez képest. 1945 májusában a háborús áüapotok tragédiát hoztak a család életébe: az édesanya agyhártyagyuUadásban meghalt a balassagyarmati kórházban. Nehéz évek következtek. Az özvegy édesapának és gyermekeinek három szoba jutott a patvarci kastélyban. Együtt laktak a főintézővel és feleségével. Az ezer hold fölötti birtokosoktól mindent elvettek - a bárói családot a patvarci és máriamajori parasztemberek látták el élelemmel. Most mutatkozott meg igazán az egyszerű nógrádi nép szeretete és ragaszkodása a Butüer családhoz. Nem hagyták el őket a bajban. Patvarcról azonban el kellett menniük a téeszesítés kezdetekor, s Budapestre szivárogtak rokonokhoz albérletbe, mert a fővárosban nem volt lakásuk. Minden rosszban van valami jó. A kitelepítést azáltal kerülte el a család, hogy nem volt lakásuk, melyet a hatóság kiszemelhetett volna mások beköltöztetésére. Buttler Máriának kenyérkereset után keUett néznie. Az amerikai követségen jelentkezett, de „szerencsére” ott már csak gyors- és gépírni tudókat alkalmaztak Miután megtanult magyarul és angolul gyors- és gépírni, a gondviselés kifürkészhetetlen sugaUatára nem ment vissza az amerikaiakhoz, hanem egy kis magáncégnél helyezkedett el. Ezt sok munkahely követte. Apám gazdálkodó volt - ennyit mert bevallani a fiatal lány a hátrányos megkülönböztetés miatt. Az autó- és traktor- alkatrész gyártól például a Különös házasság c. fűm vetítése folytán távolították el. Ekkor jöttek rá, hogy ő ugyanazt a történelmi nevet viseli, mint a filmfőhős. Az arisztokrata körök fiataljai azonban még az ötvenes évek embert próbáló idejében is tartották egymással a kapcsolatot: zsíros kenyér mellett gramofonzenére táncoltak egymással Zichyek, Eszterházyak, Hadikok, Nyáryak. Egy ilyen összejövetelen történt meg a sorsszerű találkozás. Buttler Mária megismerkedett későbbi férjével, dr. Bródy Tibor jogásszal, akire szintén nem vetett jó fényt az, hogy bíró volt az édesapja. A bárónő angol, francia és német nyelvtudását a külkereskedelemben hasznosította. 1956 után a disszidensek helyére kerülhetett leveleket fordítani. Közben oroszul is megtanult. Később külkereskedelmi hirdetésekkel, sajtómédiával foglalkozott, majd kereskedelmi osztályvezető lett. Férje karrierje is beindult tehetsége révén. Miután 1975-ben a hitelbankból eltávolították, biciklizett, bútorszállítással kereste kenyerét, így jutott el végzettsége, nyelvtudása és rátermettsége révén egy kézműipari külkereskedelmi vállalatig. 1977-ben regénybe illő huzavona után Párizsba került a nemzetközi kereskedelmi kamara magyar kiküldöttjeként feleségével együtt. Öt felejthetetlen év következett a francia fővárosban. Újra belecsöppentek a nagyvüági életbe, a fogadások világába. 1982-es hazatérésük után Pesten éltek, míg el nem jött a rendszerváltás időszaka. Maximális értékű kárpótlási jegyeket kaptak az elveszett birtokok fejében. S elkövetkezett a nagy pillanat: 1993-ban visszavásárolhatták a patvarci kastélyt. Két évig tartott a ház helyrehozatala, a bárónő hetente kétszer érkezett meg Pestről autóval és vezette a munkálatokat. Ervin bátyja, aki a 90-es évek elején jött haza Amerikából, azt kívánta, hogy élete utolsó éveit Patvarcon tölthesse, ott is temessék el. Sajnos már nem élte meg a ház elkészültét. A község lakói nagy szeretettel fogadták a hazatérő bárói családot. A bárónő találkozott olyan emberrel, aki gyermekkorában a tejet hordta a nehéz helyzetbe került famíliának. Majd mindenki ismeri a faluban. Buttler Mária portréja _________hagy márt* festménye 1 995 óta végérvényesen Patvarcon telepedett le Buttler Mária, csak ügyes-bajos dolgait intézi Budapesten. A lovakhoz gyermekkora óta kötődött ő is, férje is. Erdélyből, a dálnoki ménesből választotta ki dr. Bródy Tibor a szép állatokat. Épp most született meg a kiscsikó, így most nyolc lóról gondoskodik a bárónő. S hogyan tölti egyébként az idejét? Szenvedélyesen érdekli a politika, az újságok, valamint a modem francia irodalom, melyet eredetiben olvas. Emellett eljár a gyarmati-rendezvényekre. Balassagyarmat a várost jelentette számára gyermekkorában. Fivérei oda jártak iskolába, ott intézték a vásárlást, ott tanultak meg úszni a strandon, melynek megnyitásán jelen voltak, csakúgy, mint a szalézi templom felszentelésén. A gyarmati nagytemplom gyönyörű úmapi körmenete máig él szívében. A bárónőtől nemrégiben a Palóc Múzeum vette meg a felbecsülhetetlen értékű Zichy-Odescalchi ezüst toalettkészletet, melynek minden darabján ott a két címer. Az Odescalchi család ugyanis házasság révén rokonságba került a Zichyekkel, s Buttler Mária anyai nagyanyja Zichy Marietta volt. A szép készletet mindig a legidősebb lány örökölte a családban, így szállt Buttler Máriára is. Kalandos sorsa lett a kincsnek: Máriamajorban ásták el 1944 nyarán ha- rasztot dobva rá, majd 1946-ban ásták ki hosszas keresgélés után. A Szécsényben élő Lipthay- Odescalchi házaspárral mindvégig tartotta a Buttler család a kapcsolatot. Buttler Mária szerint csodálatos pár volt a legendássá vált hercegnő és férje, a tudós Lipthay báró, akik a háború idején kastélyuk konyháján főztek a rászorulóknak. Anti fiukkal együtt jártak fürödni az Ipolyra gyermekkorukban, s később is rendszeresen látogatták Szécsényben a kastély lakóit, mikor Gárdonyba mentek a családi sírokhoz. Buttler Mária szinte minden felmenője Gárdonyban van eltemetve. Testvérei közül már csak Ilona él. János Svájcban halt meg, Ilmát is kivitte a történelem vihara 1956-ban Amerikába. Az új generáció, húga gyermekei azonban már hazatértek Magyarországra, s itt telepedtek le. Találkozásunk végeztével a bárónő épp ájtatosságra sietett a patvarci templomba. Mint mondta, az ő neveltetésében a hazafiság és a vallásosság volt a legfontosabb. Ott a helyem, ahol a patvarciak vannak. Én ide tartozom - állt fel sietősen a székből. Ennél szebb végszót - azt hiszem - nem is találhattam volna. SZABÓ ANDREA Az összetartozás nemcsak a külvilágnak szóló üzenet Csodálatos időben és jó hangulatban telt el a negyedik csesztvei falunap, amelyre az elszármazottakat, a rokonokat és ismerősöket is meghívta az önkormányzat. Jöttek is szép számmal a vendégek, akik a délelőtt csendjében azt is láthatták, hogy a focipálya térségében már állnak az árnyat adó sátrak, kirakodtak az árusok és gőzölög a pörkölt, amelyet a helyi disznóvágások mesterei, Horváth Ervin, Róza Szabolcs és segítőik nagy hozzáértéssel főztek. A dombok ölelésében megbúvó szép kis településen sétálgató vendégek azt láthatták, hogy tiszta, rendezett a még jó pár szép régi portával rendelkező község. Felzászlózva, rendezetten várta az ünnepet az elmúlt évben helyi összefogással megépített Mindszenty-emlékmű parkja és Csesztve zászlaját lobogtatta a szellő a falu központjában. Itt Bobály Attila szobrászművész alkotása emlékeztetett mindany- nyiunkat arra, hogy az emberiség, köztük a magyarság örökös harcban áll az életben maradásáért a világ háborgó óceánján. Nem véletlen, hogy a Szlovákiából érkezett vendégeket, a sors által távoli utakra sodortakat is köszöntötte Pálmán Imre polgár- mester a falunap kora délutáni ünnepélyes megnyitóján, kiemelve, hogy az összetartozás nemcsak a külvüágnak szóló üzenet. A falu első embere szólt az elmúlt négy év eredményeiről. Ezek sorában kiemelte a Majthényi- kastély felújítását, amelyhez eddig közel 9 millió forint pályázati pénzt nyertek el. A saját kivitelezésben lassan elkészülő 13 millió forintos beruházás révén megújul a falu központi helyén lévő épület, amely otthont ad a polgár- mesteri hivatalnak, az óvodának, könyvtárnak és egy szolgálati lakásnak. Hamarosan beüzemelik Csesztvén is az 1,5 milliárd forintba került szennyvízcsatorna-hálózatot, amelyhez 95 százalékos állami támogatást kaptak a rendszerhez csatlakozott környékbeli falvak. Az Erro Kft. kivitelezésében készült csatornahálózat próbaüzeme július elsején lesz és ez azt is jelenti, hogy teljesen összkomfortossá válik Csesztve. A munkaterületek helyreállítása során új járda épül a Kossuth- úton, rendezésre kerülnek a település csapadékvíz-elvezető árkai, valamint lefednek közel 100 méter nyitott vízelvezető árkot is. Jó hír a bakópusztaiak számára, hogy elkészül a temetőhöz vezető út. A jövőre vonatkozó elképzelések képezik az alapját a rövidesen elkészülő települési rendezési tervnek. Az elmúlt négy évben a sikeres pályázatok révén 1,5 millió forinttal gyarapodott a művelődési ház eszközkészlete és ennyit 40 éve nem kapott erre a célra a falu. A Madách Imre-em- lékmúzeum tulajdonosával, valamint kezelőjével együttműködési megállapodás megkötése van folyamatban a múzeum és a park kezelését illetően. Ezután ünnepélyes keretek között adták át az önkormányzati testület által megszavazott Csesztve Községért-emlékérmet Szvák Józsefné részére, aki elhivatottan vezeti a helyi hagyományőrző együttest már évek óta és csoportjával számos helyen föllépve öregbítik a falu jó hírét. Ezt a kitüntetést vehette át Hrahovszkiné Katona Mária védőnő is, aki több évtizede látja el szolgálatát Csesztvén és Szügy: ben. A csesztvei sportélet szervezésében kiemelkedő szerepet játszó Palánki János is megkapta falujának ezt az elismerését. Ezután az előadók sora szórakoztatta a folyamatosan szaporodó közönséget. Kedves műsort adtak a helyi óvodások, Buzainé Koplányi Katalin óvónő vezetésével. Sikerrel szerepeltek a szügyi iskolások is, akiknek műsorát Marczinkó Jánosáé és Osztmzicsné Hrapan Erzsébet tanítónők állították színpadra. Jól szórakozott a közönség azon a falusi paródián, amelyet Rabovszki Lászlóné és Tucsek Lászlóné adtak elő. A nevezetes nógrádmar- cali tánccsoport olyan fergeteges műsort produkált, hogy még a nézők lábai is megmozdultak. Népes csapattal érkezett az ipolyszögi asszonykórus és népi táncosaik, akiknek nagy sikerük volt. Nagy taps köszöntötte a csesztvei hagyományőrző csoport műsorát is, amelyet a falu polgármestere kísért orgonán. Lukács Jánosáé, Szvák Jánosné és társaik nótáikkal megalapozták a falunap további jó hangulatát, amelyet a csodálatosan jól sikerült vadpörkölt követett. Kiss Pál körjegyző azt emlegette, hogy a csesztvei önkormányzat működése zavartalannak mondható, annak ellenére, hogy költségvetése minden évben forráshiánnyal számolt. Az elmúlt négy év elképzeléseinek megvalósítását segítették a különböző pályázatok. A körjegyző asztaltársaságában volt Orbán Aladár, az ipolyvarbói iskola igazgatója, a Palóc Társaság elnöke feleségével és azon a véleményen voltak, hogy az ilyen találkozások is elősegítik a magyarság összetartozásának érzését. Andor Csaba, a Madách-tár- saság elnöke arról szólt, hogy működésük, rendezvényeik, szaporodó kiadványaik Csesztve jó hírét is szolgálják és vonzóvá teszik a világ számára ezt a szép települést. Akadtak csendesebben szemlélődök is, főleg az idősebbek, mint a 92 évet már megélt Palánki Józseféi a tőle egy évvel korosabb Prazsák Miklós, akik főleg a focit várták, mert valaha ők is rúgták a bőrt. A pályán a vendégek a balassagyarmati öregfiúk voltak, akik nem éltek vissza azzal, hogy ők rendszeresen kergetik otthon a labdát és a helyi öregfiúkkal együtt nagyon sportszerűen játszották le a győzelmükkel végződött meccset. A lelkesen szurkoló közönség nem oszlott szét, hanem végiggyönyörködte a szebbnél szebb nótákat, amelyet a csábi Híves Mária és a gyarmati Kamarás Sándor adtak elő. Aztán a Deák-Vitéz duó teremtett jó hangulatot a késő estig tartó utcabálon. SZABÓ ENDRE A T\ TTTT^T A TI Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztö-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség \ 1 »I x l\ A I I H U \ ■ és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. 11 megyei Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt.------------------------------KOi,-6LETI N.API.' AP-------------------------- (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUV1HIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. ( AzúNe, . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. | az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. l szerkeszt*^^sTeTreikészült.