Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

2002. JÚNIUS 15., SZOMBAT __________________________________________________________________________________A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | „ Gömörország” - Garamtól a Hemádig A címben szereplő első szó egy folyóiratot - pontosabban szólva egy Rimaszombatban negyedévenként megjelenő nyomtatott fórumot - jelöl, a két folyó által behatárolt te­rület pedig Szlovákia azon magyarlakta régióját, az észa­ki magyar peremvidéket (Hontot, Nógrádot, Kis-Hontot, Gömört, Tornát és Abaújt) jelzi, amely közönsége számára alapvetően készül a kiadvány. A 2000 tavaszán a Gömör- Kishonti Múzeum Egyesület ki­adásában megindult lap három ve­zető egyénisége - B. Kovács István főszerkesztő, valamint a szerkesz­tőbizottság két losonci képviselője: Gyetvai Zoltán és Puntigán József - a „Palócföld” meghívására az ün­nepi könyvhét kapcsán látogatott a minap Salgótarjánba. A Balassi Bá­lint Megyei Könyvtárban tartott - mondjuk így - közönségtalálko­zón a beszélgetést a „Palócföld” ro­vatvezetője, Dukay Nagy Ádám költő vezette. Mielőtt a kérdéseit feltette, a „Rakonca” táncegyüttes két tagja, illetve Benkó Júlia mese­mondó műsora alapozta meg a hangulatot. Az őszinte hangvételű, minden protokolltól mentes rendezvényen sok minden kiderült, nemcsak a „Gömörországról” - amely egy vir­tuális, valójában nem létező „or­szágról” kapta a nevét - hanem a szlovákiai magyarok, főként értel­miségiek gondolkodásmódjáról, kapcsolatairól, életviszonyairól, globálisan szólva helyzetéről is. Megtudtuk, hogy e tájegységi, mondhatni palóc mentalitás kü­lönbözik a súlypontot képező csallóközitől és mátyusfölditől, ahol tömbben élnek magyarok. A szórványban élő gömöriek eseté­ben az individuumok, a jeles sze­mélyiségek általában erősek és en­nélfogva nagyobb szerepet játsza­nak a szellemi produktumok létre­hozásában is. Az immár harmadik évfolyamát jegyző „Gömörország” először 1999-ben, a „Tiszavirág” tematikus számaként jelent meg, majd 2000- ben önállósodott azzal a szándék­A b---Julin mii win-1 a 1-B-----W 1,11 |n|Jn • n angutatteremtestiez a ..Kánonra Kei tagja B hozzájárt kai, hogy erősítse a közösségtuda­tot, s helyet adjon minden lénye­ges regionális kérdésnek, foglal­kozzon minden olyan témával, amelyet az ott élő magyarok élete valamikor felvetett és ma felvet. Ennélfogva a kiadvány­ban - amely az Inter­neten is ol­vasható - a történeti jel­legű írá- sokjame- lyeknek a „Lássátok, feleim!” cí­mű rovat ad elsődleges helyet) mel­lett a hagyo­mányőrző, honismereti publikációk is jelentősek, de nem kevésbé fon­tos a „Fúj a Nap alatt” című rovat sem, amelynek alcíme („Emberek- művek-alkotások”) önmagáért be­szél. A „Futárszalon” irodalom­mal, művészettel foglalkozik, míg az „Agóra” a közéleti, publiciszti­kai írásoknak ad helyet, anélkül, hogy bármilyen irányba is politi­zálna. Az egyes számokat mindig vezércikk vezeti be, amely egy-egy kiemelkedően fontos témát fesze­get. A 2001. téli számban például B. Kovács István értekezett a lapin­dítás 2. évfordulója kapcsán: „Mi igyekeztünk mértéktartóak marad­ni. Vállaltuk és vállaljuk hirdetett elveinket: semmi nem idegen tő­lünk, ami emberi... Forgatható tő­A vendégeket a „PatócfökT részéről Dukay Nagy Ádám köttö. rovatvezető üdvözöl- te és kéritezflfttté ______________________________________fotói gócséva k énk nincs, a lapkiadáshoz szük­séges pénzt alkalmi, alapítványi támogatásokból nyerjük. Ha oly­kor - szándékaink ellenére - hiá­nyosságok adódtak, nem ment(h)e(t)nek ugyan bennün­ket, de legalább némi háttérma­gyarázatot adnak az elmondottak. Ha arra vártunk volna, hogy előbb a megkívánható feltäelek legye­nek meg, talán soha nem jelenik meg a lap. ” Mi sem természetesebb, hogy mindezen gondok a salgótarjáni beszélgetés során is előkerültek, de nem a panaszkodás szintjén. Mindhárom vendég elégedett volt azzal a ténnyel, hogy egyáltalán lé­teznek s egyre többen érdeklőd­nek irántuk, amely Pozsonyon kí­vül az egyetlen rendszeresen meg­jelenő magyar nyelvű lap. Az ezer példány mintegy tíz százalékának van már előfizetője. Ezt az ő körül­ményeik között - amikor még alig vannak túl a gyermekbetegsége­ken - komoly eredménynek tart­ják, annál is inkább, mert a fórum „kalákában” készül, nincsenek fő­állású szerkesztői, munkatársai. Vannak viszont - szerencsére - nem kevesen olyanok, akik eled­dig más - régebbi, rangosabb - fo­lyóiratokban még nem publikál­tak, itt bontogatják szárnyaikat, fej­tik ki először gondolataikat. A határon inneni olvasók jó ér­zéssel fedezhetik fel, hogy Magyar- országról is számos közreműkö­dője van a lapnak, sőt szűkebb ha­zánkból, Nógrád megyéből is. Má­sok mellett Bodnár Mónika, Ba­logh Zoltán és Szvircsek Ferenc Sal­gótarjánból, a Nógrádi Történeti Múzeumból, Bódis Bertalan föld­rajzi szaktanácsadó Nagyorosziból iratkozott fel a szerzők listájára. Meggyőződésünk, hogy a könyvheti programot követően többen lesznek mind az idevaló al­A ..Gömörország" 2002 tavaszi cimlapja kotók, mind pedig azok, akik ezentúl figyelemmel kísérik a „Gömörország” következő számait illetve sorsának alakulását. CSOHGRÁDY BÉLA Kinetikus és fényművészet Finn kísérleti alkotók kiállítása a Palóc Múzeumban Különleges kortársművészeti kiállítás megnyitójára gyűltek össze a minap művészek és további vendégek a megye egész területéről Balassagyarmaton, a Palóc Múzeumban. Esa Laurema és Antti Maasalo sajátos meditativ, filozofikus mű­vészeti világát bemutató kiállítás megnyitóját úgy szervezte meg a kiállítás szervezője, dr. Lengyel Ágnes főmuzeológus, hogy a rendezvény a tárlat egyfajta olvasatául, izgalmas be­mutatásául is szolgált. keztek. Meghatottságuknak ad­tak hangot, örömüket fejezték ki, hogy Balassagyarmaton ennyi ér­deklődővel találkozhatnak és be­mutathatják műveiket. A képző­művészeket előadóművészek követték: PiUnszky János „A Nap születése” című versét Csábi Ist­Hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető Esa Laurema tártata (Illusztráció) A vendégeket a múzeum elő­csarnokában fogadták a munka­társak és együtt vonultak föl a teljesen elsötétített kiállítóterem­hez, ahol dr. Limbacher Gábor múzeumigazgató köszöntötte a közönséget és a közreműködő­ket. Mindenki egy-egy gyertyát kapott, amelyet meggyújtva lép­hetett be a terembe. így a teljes sötétség fokozatosan derengő, sejtelmes térré változott, amely­ben felcsendült a „Finn dal”, Pácius műve, a balassagyarmati dalegylet tolmácsolásában. Ez­után a fény születésének történe­te hangzott el: „Kezdetkor terem­tette Isten az eget és a földet. A fold puszta vott és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és vi­lágos lett. Isten látta, hogy a vilá­gosság jó. Isten elválasztotta a vi­lágosságot a sötétségtől. A vilá­gosságot nappalnak nevezte Is­ten, a sötétséget pedig éjszaká­nak. ” A kiállítás - lévén a Palóc Múzeumban - a fény és a világ teremtésének paraszti változat­ban való bemutatására is sor ke­rült. Ezután a kiállításban meg­született a műtárgyak sugározta fény, a pislákoló gyertyaláng pe­dig kihunyhatott. Csáji Attila képzőművész, a fény- és lézerművészet közis­mert mestere megnyitóbeszédé­ben hangsúlyozta a fény kultikus szerepét a természeti kultúrák­ban, majd jelezte azt a sajátos él­ményt, amelyet az észak-európa­iak élnek át az év során: fény és árnyék drasztikus ingadozását a téli és nyári napforduló között. Nem véletlen hát, hogy a kiállító finn művészek formanyelve a fény, az árnyék és a sötétség, a legfejlettebb ipari technológiájú eszközök felhasználásával és ki­alakításával. Alkotásaikban a fénytörés sajátos effektusai, mozgás és a fény, fénylabirintu­sok és mindezek computertech­nikával való kombinációi kapnak hangsúlyt. Az Európa-szerte kiál­lító művészek Magyarországgal az Egerben megrendezett nem­zetközi fényszimpóziumok ré­vén kerültek kapcsolatba, a foly­tatás pedig ez évben három hazai kiállítás Egerben, Balassagyar­maton és Budapesten. Esa Laurema és Antti Maasalo „Dimensio” nevű kinetikus és fényművészeti csoportja 1972- ben alakult, mint a különböző te­rületeken dolgozó, úgynevezett experimentális művészek és ku­tatók közössége. A technika és a művészet kapcsolatának lehető­ségeit kutatják. A megnyitó rendezvény dra- matikus megkomponálása, a finn zenemű beiktatása és a szépszámú közönség megindító élményként hatott az úgyneve­zett élményművészetek jeles specialistáira és szólásra jelent­ein mondta el, majd Ember Csa­ba igazgató, karnagy vezetésével a dalegylet Fábrez „Sevillai bolero” című művét adta elő, Pá­rizs Judit élményszerű szólóéne­kével. A megnyitót követően néhány látogató mintegy a műtárgyak hatása alá kerülve hosszasan el­időzött egy-egy alkotásnál, ami­ért a nyitvatartási időt meg kellett hosszabbítani. A kiállítás szep­tember 3-ig - hétfő kivételével - naponta 10 és 16 óra között várja a látogatókat, teret engedve a meditációnak is. A kiállítás megvalósulását anyagilag a finn oktatási minisz­térium, a The Elisabeth Foundation for the Arts (New York) és a balassagyarmati Club panzió és Gösser söröző támo­gatta. A rendezési munkálatok fi­zikai terheit a balassagyarmati tűzoltóság és a MÁV helyi mun­katársai, valamint a Madách kol­légium diákjai vállalták magukra. Köszönet mindnyájuknak. LG. Színen T. Pataki László darabja A „Békák és bolondok” című - a Madách-pályá- zaton díjazott politikai kisregény színpadi változa­tát (azonos címmel) T. Pataki László átdolgozásá­ban és rendezésében a losonci Kármán József Színház társulata június 16-án vasárnap és 17-én hétfőn 19 órakor mutatja be a Vigadó (Reduta) színháztermében. A rendszerváltásról szóló szati­rikus játékkal szerepelnek a losonciak a hagyomá­nyos komáromi Jókai-napok fesztiválján, ahol ver­senydarabként viszik közönség elé június 21-én este hétkor a Jókai Színházban. A női főszerepet (Ciklon Terézt, a pártok ön­nemző anyját) salgótarjáni Madách-díjas művész, KemerEdit alakítja. „Az Ipoly partján most mások csivitelnek” - Szabó Károly: „Tűnődés” A költészet, a szeretet és a család ünnepe is volt Szabó Károly „Tű­nődés” című verseskötetének bemutatója Balassagyarmaton. A városi könyvtár kupolatermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a Balassi Bálint Gimnázium köztisztelet­ben álló nyugalmazott tanára, az irodalomtörténész, nyelvész és műfordító verseit, amelyeket értően tolmácsoltak a szerző gyer­mekei, András, Miklós és Andrea. A közönséget köszöntő legidő­sebb fiú, Szabó András emlékezte­tett arra, amikor a budapesti Duna palotában „A megyeháza lépcsői” című filmet levetítették, a film ren­dezője, Szigethy Gábor valami olyasmit mondott, hogy szerte az országban nem találkozott olyan lokálpatrióta magatartással, mint amilyent itt Balassagyarmaton megtapasztalt. Ennek az összefo­gásnak az eredménye ez a számos támogató révén megjelent szép könyv is, amelynek megjelenteté­sében jelentőse szerepe volt Oroszlánná Mészáros Ágnes könyvtárigazgatónak, aki már sok más kötet megjelentetése ügyében is bábáskodott. Jó kézbe venni ezt a könyvet, amelynek címlapján Réti Zoltán festőművész illusztrá­ciója jól tükrözi, szinte életre hívja a címadó vers hangulatát. Praznovszky Mihály, a Palóc­föld főszerkesztője a kötetet is­mertetve kitért a versek elé írt be­vezetőjére, amelyben megfogal­mazta: nagyon nehéz költőnek lenni Nógrádban. Ezt bizonyít­ják a magyar irodalom „nógrádi aprószentjei”, Balassi Bálint, Lisznyay Kálmán, Ferenczy Teréz, Madách Imre, Komjáthy Jenő és társaik, akiknek költősorsáról Sza­bó Károly írt tanulmányokat. Nagyrészt Balassagyarmathoz kö­tődik a Kőszegről induló pedagó­gus életpályája, amelynek során generációkat nevelt és oktatott, lett a kisvárosi szellemiség érték­őrzője és értékteremtője. A verses­kötetébe csak erősen megrostált írásait válogatta be, amelyek egy­aránt megfeleltek a líra törvényei­nek és a gondolat erkölcsi rendjé­nek. A világ birtoklásának a vágya, az élet teljes megélésének remé­nye, a maga körül teremtett har­mónia biztonsága, a szenvedés kálváriájának megjárása együtte­sen markáns költészetet eredmé­nyezett. Szabó Károly lírája vissza­fogott, keresni kell benne, a sza­vak mögött a ki nem mondhatót. Versfordításaiban megjelennek az antik költők, akik az élet szerete- tét, a derű mindenekfelettiségét, a szerelem erejét, a halál feletti ura­lom bátorságát hirdették. Szabó Károly munkássága ré­vén elválaszthatatlanul kötődik Balassagyarmat kisvárosi létéhez. Nem kell feltétlenül tősgyökeres­nek lenni, de évek, évtizedek alatt az ember megtalálja azt a bi­zonyos többletet, amitől ő ebben a városban már kiszakíthatatla- nul és eltéphetetlenül megmarad. Egy üyen kisvárosi léthez Mik­száth korában kellettek furcsa és különös emberek, kellett a mintát adó helyi intelligencia, amelyek meghatározták a város szellemi létét, mint a nógrádi sajtót megte­remtő Jeszenszky Danó ügyvéd, vagy a múzeumalapító Nagy Iván. Az évtizedek múlásával el­tűntek a kisvárosok különcei és megmaradtak azok az értékte­remtő emberek, akinek az életút­ja látszólag szabványos, de vala­mi plusz is van benne. Minden emberben többféle képesség van. Egyet meg kell valósítanunk, mert ebből élünk, erre esküdtünk föl, a többi pedig örök álom, örök fantázia, örök ábrándozás marad. Egy ilyen kisvárosi személyi­ség Szabó Károly, aki Balassa­gyarmat közel fél évszázadának meghatározó személyisége. Élet­műve visszaköszön a tanítványai szívében, tudatában, pályafutá­sában. A kisvárosi modell, amely az értékek megőrzésében és át­adásában jelenik meg, Szabó Károly verseskötetében is felmu­tatható. E gondolatokkal ajánlot­ta az olvasók figyelmébe a verse­ket Praznovszky Mihály. Ezután Szabó Károly három gyermeke tolmácsolta a verseket. A soproni Széchenyi István Gim­názium igazgatójaként tevékeny­kedő Miklós saját zenéjével kísér­te gitáron többek között a „Nyár­vég” és a „Téli világ” című költe­ményeket. A rendszeresen publi­káló és neves előadóművészként is számon tartott András, aki az Eötvös Kollégium könyvtárigaz­gatója, értően tolmácsolta édes­apja verseit, ugyanúgy, mint hú­ga, Andrea, aid a Balassi Bálint Gimnázium tanáraként újabban rendszeresen publikál a megyei napüapban. A kötet címadó verse a „Tűnődés”, akár sokunk érzése­it is megfogalmazza: „Fiatalok voltunk, jókedvűek, / azt hittük, az élet örök. / Az Ipoly partján most mások csivitelnek, / irigyen nézem őket:- vénülök." Az elgondolkodtató költemé­nyek által „elvarázsolt” közönség nagy tapssal köszöntötte a ze­nés, verses könyvbemutató elő­adóit és az idős szerzőt, aki gyer­mekeitől a saját verseit hallgatva talán azon tűnődhetett, hogy tényleg szép az élet, amelyet rá­adásul a versek még inkább meg­szépítenek. SZABÓ ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents