Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

Múzeumi majális a Palóc ligetben Az elmúlt héten évadnyitó ünnepi rendezvény zajlott Ma­gyarország legrégebbi skanzenjében Balassagyarmaton. Dr. Fényes Dezső vármegyei múzeumigazgató idejében, Soldos Béla főispán anyagi és eszmei támogatásával az 1930-as évek első felében létesült az ország, a megye több településéről származó palóc porta épületegyüttese. Ez a fundus bővült a millecentenárium évében, 1996-ban egy jellegzetes palóc káponkával, továbbá faragott útszéli fafeszülettel. A múzeumi majálisra hagyo­mányteremtő szándékkal került sor, amelyen a térség fiatalsága és népművészei palóc hagyomá­nyokat elevenítettek fel a skan­zen május eleji megnyitása al­kalmából. A majális résztvevőit Juhász Péter Balassagyarmat város pol­gármestere köszöntötte, majd a település számos iskolai együt­tese adott bemutatót. Fölléptek a Kiss Árpád Általános Iskola el­ső osztályos néptáncosai, a Hűbele Banda kíséretében palóc táncokat mutattak be a Balassi Bálint Gimnázium diákjai, majd a nógrádmarcali ifjúsági nép­tánccsoport tagjai. Népdalokat, illetve verset adott elő Mák No­émi, Antal Anett, Vincze Judit és Menyhárt Éva. Külön megle­petéssel szolgáltak a Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola tanulói, akik a „Szűz Mária eljegyzése” című népszo­kás dramatikus változatát adták elő és a menyegzős ünnep ré­szesévé avatták a hallgatóságot is, lakodalmi süteményeket és italokat kínálva. A Palóc Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteménye erre az évre is jelentős részt megújult. Török János kosárfonómester igényes munkájának köszönhe­tően a palóc porta fonott keríté­se teljes hosszában megújult és szemet gyönyörködtető látványt nyújt. Egri István palóc fafaragó vállalásaként immár új gémes- kút áll a portán. Ebből az alka­lomból dr. Limbacher Gábor megyei múzeumigazgató mon­dott köszöntőbeszédet. Az új lé­tesítményeket Tőzsér Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke adta át a közönségnek, illetve a város polgárainak. A majális programját néprajzi játszóház, az Igricek együttes zenei bemutatója és Völgyi Vik­tória jóvoltából lovaglási lehető­ség színesítette. A XVIII. századi palóc faház kapuja elé a fiatalok A palóc ház elé májfa került FOTÓI L. G. hagyományosan feldíszítetett májusfát állítottak be. Az ünnepi rendezvény sike­réhez a kulturális örökségvédel­mi hivatal és Balassagyarmat Város Önkormányzata anyagi támogatással járult hozzá, a májfának való nyírfát az Ipoly Erdő Rt. biztosította. DR. LIMBACHER GÁBOR i ! I A Szondi György Szakközépiskola és Szakiskola tanulói Mária menyegzőjét A kétbodonyi hagyományőrző csoport lakodalmi jelenete mutatták be ■ __________________________________________fotó. báláz* pál S zázéves lenne Szőnyi Jenő Egy évszázada született Szőnyi Jenő tanár és festőművész, aki az 1970-es években Balassagyarmaton és Salgótarjánban is ki­állíthatott itteni barátai, dr. Kelemen István és Réti Zoltán köz­reműködésével. Akadnak, akik ma is ápolják a kiváló pedagó­gus, grafikus, festő munkásságát, emlékét. így kerülhetett sor majd 30 év után újabb balassagyarmati kiállításra, amelyet dr. Merényi László történész nyitott meg a városi könyvtár ga­lériájában, ahol Srancsik Gábor gitárjátéka köszöntötte a kö­zönséget. A sokoldalú emberként számon tartott Szőnyi Jenő a művészet kü­lönböző fajtáihoz vonzódott és otthonosan mozgott a vers, a zene és a szobrászat világában is. Igazi szerelme azonban a rajz és a festészet volt, amely végigkísérte 90 éves korában bekövetkezett haláláig. 1902- ben született és hétéves korában már megrajzolta egy katona teme­tését. Családja francia származását jelzi eredeti neve, Schannen, ame­lyet egyetemi évei alatt, 1937-ben magyarosított Szőnyire. Ebben az évben az egyetem énekkarával beutazta az Egyesült Államokat és ha­zatérte után került sor első kiállítására. Tanárként vidéken kezdett, majd Budapestre került, ahol Németh László is kollégája volt. Nagy siker volt az 1943-as kiállítása, amikor jelmezeikben megfestette a kor neves színészeit. Ezt a képanyagot megvásárolta a Színháztörténeti Múzeum. Az 1960-as években egyre több helyen állított ki, alkotásai megjelentek a folyóiratokban is. Népszerűek voltak kedves ismerőse­iről, a művészvilágról készült karikatúrái is. Némely képei várostörté­neti jelentőségűek, mert a megrajzoltak helyébe sok helyen már új épült. Megörökítette külföldi utazásait is. Barátai közé tartozott Latabár Kálmán, Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Kodály Zoltán, Borsos Mik­lós, Déry Tibor, Németh László és még sok kiválóság a Palócföldről is. A balatonfüredi művésztelepen került jó barátságba az akkor még pásztói Kelemen István népművelővel. A '70-es években sikeresek voltak Szőnyi Jenő balassagyarmati és salgótarjáni kiállításai, ame­lyek létrejöttében komoly szerepe volt Réti Zoltánnak és az akkori művelődési ház igazgatójának, Hemerka Gyulának is. - A nógrádi ba­rátságok révén Szőnyi Jenő többször megfordult a baglyasaljai mű­vésztelepen és salgótarjáni, mátrai képeiből nagysikerű kiállítást ren­deztek a Fáklya Klubban Budapesten is - zárta emlékezését dr. Meré­nyi László történész, aki szintén barátjának tudhatta Szőnyi Jenőt. A rendhagyó kiállításmegnyitón Kelemen István az általa biztosí­tott Szőnyi Jenő-dokumentumokat ajánlotta a közönség figyelmébe. Ezek sorában szinte minden levél egy régi viccmottóval kezdődött: „Nem baj, csak jó ember legyen...!’’ Figyelemreméltó az a levél is, amely így szólt '64 karácsonyán: „Nem baj, hogy a régi elmúlt, csak az új jobb legyen...!” Az akkori időkről szóló fényképek az Óváros téri művelődési ház­ban kialakított Horváth Endre Galéria bejáratánál idézik az egykori barátságokat. A közönség soraiban helyet foglalt Réti Zoltán arról szólt, hogy egy pár kiállítását megnyitotta Szőnyi Jenőnek, aki szívbé­li pedagógus volt. Nem véletlen, hogy a pedagógus-szakszervezet szó­szólója is volt. Kelemen István emlékeztetett arra, hogy amikor a Mű­velődési Minisztériumban dolgozott, a balassagyarmati városi képtár anyagának a nagy részét Szőnyi Jenő barátsága révén tudták megsze­rezni. SZABÓ ENDRE A MŰVÉSZ IS EMBER Levente Péter: Minden fellépésemen a jutalomjátékomat játszom el Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok1 Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, hall­juk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de kö­zelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyű­lölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Ő az, akit sem az idősebbeknek, sem a fiatalabbaknak (utóbbiaknak pláne!) nem kell bemutatni. Generációk nőttek fel mű­sorain. Legutolsó műsorának, az „Égből pottyant mesék”-nek a főcímdala ma is ott zúg sokak fülében: „Tágas égen andalog, bámulják az angyalok...” Régóta nem hallani róla. Érdekelt, hogy mi van vele. A Béke Szálló halijában talál­koztunk.- Gyakran keresik?- Az elmúlt harminc évben évente kö­rülbelül húszán kerestek meg, abból jó, ha megjelent négy írás. A többség nem tud mit kezdeni velem, nehezen viselnek el és elmenekülnek. Ez így jó. Mert az a négy viszont megértett, bizonyos dolgokban egyetértett velem.- Ritkán látni címlapon.- Persze, mert soha nem voltam divat. Soha nem kértem, hogy újságcikk jelen­jen meg rólam. Sőt, egyszer én beszéltem le a Pesti Műsor főszerkesztőjét, hogy a címlapon legyek.- Újabban magatartáskultúrát tarát. Honnan az ötlet, hogy ezzel foglalkozzon?- Tizenöt éve kezdtem. Amikor felkér­tek rá, hogy tanítsak, fél év múlva rájöt­tem: magam számára vagyok elviselhetet­len. Elkezdtem gondolkodni és a magatar­táskultúra tananyagát kidolgozni. Vállal­kozó vagyok 18 éves korom óta. Művész­ként kezdtem tanítani. A gyakorlati mun­kák eredményeként most már 15 éve dol­gozom az elméleti munkán is, pedagógus­ként.- Kiket tanú?- Általános iskoláktól kezdve, gimnázi­umokon, szakközépiskolákon keresztül, különböző vallási intézményekben, egye­temeken, főiskolákon vállalok előadáso­kat. Általában kérek egy osztályt - lehető­leg a leglehetetlenebbet - és gyakorlati be­mutatót tartok. Osztályfőnöki, környezet- vágy hittanórát. Itt lehet a magatartáskul­túráról beszélgetni. A magatartáskultúrát szakmának is tekintem. Ha minden jól megy, és integrálják ezt a munkámat a magyar tudományos életben, akkor a kö­vetkező lépés az lesz, hogy tanárképző­ben magatartásszakos tanárokat képezze­nek. Éppen úgy, ahogy drámatanárokat.- Uj elmélet. Új „filozófia”?- Tudomány. A magatartáskultúra azon alapszik, hogy a választási lehetőség az összes élőlény közül egyedül az ember­nek adatott meg.- Most hol dolgozik?- Szerte Magyarországon. A Vándor­színházban évente 120 vidéki fellépésem van, havi 3500 küométert utazom ma is. Óvodától sportcsarnokig lépek fel. Min­den egyes fellépésem olyan, mintha a Nemzeti Színházban a jutalomjátékomat játszanám el.- Az emberbarát állatbarát is?- Természetesen van kutyánk. Kivá­lasztása is olyan körültekintően történt, mint minden más az életünkben. Úgy gondoltuk, kellene egy kutya a lányunk­nak. Mivel két testvére meghalt, ne ő le­gyen a legszerencsétlenebb a lakásban. Legyen egy kiszolgáltatottabb lény nála. Ezért határoztunk, tízéves korában. Hat hónapig gondolkoztam, alaposan utána­néztem, és döntöttem. Három szempont volt: középtermetű, magyar fajta és kan legyen. A színt és a nevet már a lányom választhatta. Pumi lett, fehér. Ez a fajta a legintelligensebb és a legokosabb pásztor- kutya.- Három generáció él együtt a Gerecse- hegység lábánál, Héregen.- Huszonhét éve élünk együtt anyó­sommal. A három generáció együttélése csodálatos edzést biztosít az embernek. Olyan információkat kaphatok, amit sehol máshol. Alkalmazkodást tanulhatok, ami­nek a mai napig hasznát veszem. Nálunk jól működik, ámbár ezt nem mindenkivel lehet megcsinálni. Örülök, hogy nem anyámmal élünk, Isten nyugosztalja! Apám sokáig élt anyám mellett, de anyám halála után négy hónappal ő is elment. Ahogy a nagykönyvben megvan írva, mél­tósággal, szépen.- Ón is végez kerti munkát, vagy min­dent a 87 éves anyósára hagy?- Füvet nyírok 1200 négyszögölön, metszek, kapálok. A ház állandó karban­tartását is én végzem.- A háztartási munkát hogy osztják meg? Van arra is „leventepéteres” szabály? Ki viszi ki például a szemetet, ki mosogat?- Nálunk az a rend, ha megtelik a sze­meteszsák és arra jár valaki, az összeköti, berak egy újat és viszi. Az anyósommal való együttélésünk kezdetén ő három órán keresztül mosogatott el annyit, amit én kilenc perc alatt. Anyósom csak moso­gatott rendületlenül... Vettem egy moso­gatógépet.- Keveset beszéltünk eddig a feleségéről- Ő az én társam, szerelmem a mai na­pig. Másodszor gyermekeim anyja, édes feleségem, harmadszor pedig alkotótár­sam. A sikereket, amiket elértem, ötven százalékban a feleségem eredménye.- Hol ismerkedtek meg?- A Fészek Klubban. Jogosítványszer­zésre készítettem fel a barátnőjét. Egyszer csak megláttam őt, álmaim asszonyát. Ud­varoltam, mint a kakas a tyúk körül, tet- tem-vettem. Egy hét múlva randevút be­széltünk meg. Égy csokor virággal érkez­tem, de nem gondoltam, hogy lehet ebből valami. Meghívott a pedagógus nyári tá­borba, hogy gyerekeknek játsszam, a Tö­rekvés Kultúrházban, ahol kiállítást rende­zett. Mészáros Tamás - akkori színházi szakember, ma újságíró - házibuliján „ki­sült az elektromos szikra”, ami a mai na­pig lángol. Aznap estétől 34 esztendeje együtt vagyunk Döbrentey Ildikóval.*- Nagyváradon született.- ...a Szent János u. 23-ban. Az utca most egy román férfi nevét viseli. Műidig is identitásproblémám volt: ki vagyok, mi vagyok? Gyerekkoromban Szekszárdon éltem, 18 éves koromban jöttem Buda­pestre. Segédmunkás, színész lettem a Bábszínházban, Pártos Géza tanár úr ja­vaslatára.- Megkezdődött a vidéki fiú fővárosi karrierje.- A karrier nem érdekelt. Szerettem volna családot, ha lehet 3-4 gyereket ne­velni: mindezt úgy, hogy egy nagyszülő - aki korábban elvesztette a társát - is ve­lünk éljen. Három gyermekem született, kettő meghalt, az egyik harmincnégy, a másik tizenkilenc lenne.- A bábszínházban kilenc évig dolgo­zott. Ott találta meg „Móka Miki”?- Szerencsém volt. A Zsebtévében Mó­ka Miki szerepére kerestek színészt. Tordy Géza, Ronyecz Mária volt a két másik je­lölt. Az első filmes rendezőnek egyikük sem tetszett. Engem véletlenül látott meg a televízió előterében, ahogy egy asztalnál bábozgattam. Odaküldte az asszisztensét és megkérdezte, ki vagyok. - Bábos, pan­tomimes - válaszoltam. Azt mondta, dél­után jöjjek be próbafelvételre. Ám korán érkeztem. Ott lógott Hakapeszi Maki mar­ionettbáb egy állványon. Üres volt a pró­baterem. Hülyéskedni kezdtem a bábuval. Mintha élne, kezet fogtam, játszottam ve­le. És egyszer csak a hátam mögött ott állt egy magas ember. - Szabó Attila rendező vagyok - mondta és hozzátette: - Maga fogja játszani Móka Mikit.- Sínen is lett egyből- Napi 12-17 órát tanultam, dolgoz­tam. 17 éven keresztül, 35 éves koromig szabadnap és nyári szabadság nélkül ta­nultam és dolgoztam három műszakban. Reggel 7-kor kezdtem és éjjel 11 órakor fe­jeztem be.- Merthogy Móka Miki mellett az ope­rettszínházban is játszott.- 8 éven keresztül havonta 30 előadást! Karakterszerepeket, de sikernek könyve­lem el ezt is. Majd a Mikroszkóp Színpad­hoz invitáltak. Kikötöttem: este nem ját­szom. Olyankor játsszon más. Reggel 6-tól este 18 óráig szeretnék dolgozni. Én vol­tam az egyedüli magyar színész, aki felté­telt szabott az igazgatónak és az elfogadta. Döbrentey Ildikó hét darabot írt a színház­nak, telt házzal játszottuk, sikere volt mindnek.- Apropó siker. Van titka?- Mindig megvártam, hogy ajánljanak munkát, lehetőséget. A feladatom csak az, hogy lelkiismeretem szerint aznap eldönt­sem, nekemvaló-e az a munka. Es ha ne­kem nem, akkor ajánlok valakit magam helyett... _____ SÁNDOR ANDRÁS V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents