Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-11 / 109. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN PÁSZTÓ 2002. MÁJUS 11., SZOMBAT BALASSAGYARMAT EGYE! KORKÉP Faragó Zoltán: T^R^PjÁr Ó Sziklák, virágok, pillangók Salgó vára a Boszorkánykőről ________________________a szerző felvételei Egy szer elborul, másszor kide­rül az égbolt, de az időjárás már nem különösebben szeszélyes. Állandósult a meleg, a természet nagy tavaszi színeváltozásának pedig jószerével vége. Egy-egy el­késett almafa azért bontja még a szirmait, s közöttük vannak per­sze az erdőszéleken, vágásokban, árnyékos helyeken, magaslatokon tenyésző vadalmák is. Igaz, a gala­gonya köntöse csak mostanában kezd majd el fehéredni, de ez meg sem közelíti a kökény, a madár- cseresznye és a vadkörte együttes virágzásának páratlan pompáját. A fák kilombosodtak néhány kivétellel; egyszerűbb felsorolni a késlekedőket, mint a már teljes le- vélzetűeket... Az akác alig zöldül, az egész domboldalakat borító fa­faj ághegyei messziről még szür­késnek tűnnek, de közelebbről persze felfedezhetők a szépen fej­lődő levelek. A tölgyek, szokásuk­hoz híven, idén sem siették el a ta­vaszi ébredést, de koronájuk már óarany színű a frissen kifakadt le­velektől, amelyek között legin­kább barnás színű hernyóra emlé­keztető virágok is lengedeznek. A szelídgesztenyéken igen aprócs­kák még a levelek, de hát ők hová is sietnének? Virágzani csak júni­us vége felé kezdenek... A Boszorkánykő igazi különle­gesség az észak-nógrádi bazaltki­búvások sorában, pedig utóbbiak­ból akad jó pár ezen a vidéken. Először is természetes eredetű, azaz nem a kőbányászat marta bele a tájba, aztán meg erre nem építettek várat, mint Salgóra, Somoskőre vagy a Medves kistáj északi peremének számító Fülek­re. Ennek köszönhetően, bár nyil­ván számos emberi hatás érte az elmúlt századok során, valameny- nyire megőrizhette eredeti nö­vényvilágát. Ellentmondásnak tű­nik ez akkor, ha az ember a szikla déli szélén járva akáccsemetéket fedez fel a függőlegesen álló, osz­lopos elválású bazaltszálak kö­zött, de hát ez csak a legutóbbi időszak következménye lehet. Az őshonos növényvilág sok­kal gazdagabb itt, mint a várak alá szorult sziklakibúvásokon. Köz­vetlenül a Boszorkánykő alatt cserfák, közöttük roppant méretű óriások is állnak, tenyérnyi levelű hegyi juharokkal és egy-két csene- vész, mindent kibíró vadkörtével együtt. A cserjék között akad kö­kény, galagonya, vadrózsa, mo­gyoró, de csak a sziklagyepekre jellemző fajok is megtalálhatók itt, mint például a szirti gyöngyvesz- sző. Utóbbi már el is nyílt, csak egy-egy körömnyi, fehér viráger­nyő akad a sziklákhoz simuló gallyacskákon, amiken inkább már borsónyi nagyságú, ráadásul zöld bogyók pompáznak. Most vi­rágzik a sötét rózsaszínű szurok­szegfű is, aminek virága alatt feke­te, koromszerű anyag csapódik ki a szárából, s bizonyára ez után kapta a nevét. Nyílnak a sziklare­pedésekben is megélő mezei ár­vácskák, a kakukkfű kisebb-na- gyobb, rózsaszínű párnái, a kutya­tej előbb citrom-, később narancs- sárga árnyalatú virágai... Ugyan­csak szirmot bontott a szellőrózsa, ami messziről úgy néz ki, mintha közepes kosár nagyságú, diónyi virágzatú pünkösdirózsa-bokor lenne, a kertek nemsokára pompá­zó dísze. Egy helyen barátszegfű tövek kapaszkodnak az élőhelyü­ket jelentő, alig pár tenyérnyi szik­laterasz kevéske földjébe. Istenkí­sértés lenne a közelükbe hajolva lefényképezni: alattuk jó tizenöt méteres mélység tátong... Virágzik persze jó pár olyan faj is, amelyiknek nem tudom a ne­vét. Micsoda szellemi kaland lesz majd otthon, a dolgozószoba éj­szaka magányában, a fényképek alapján meghatározni őket! A többi sziklai faj, a bablevelű varjúháj, a borsos varjúháj, a sár­ga kövirózsa még vár pár hetet ar­ra, hogy kibontsa szirmait. Akad­nak itt persze igen ritka, védett fa­jok is... Egykor hasonló növénytársu­lások lehettek azokon a sziklákon is, amelyeket várrom koronáz, merthogy az építkezés, ha a tatár­járás után is zajlott le, eltüntetett jó néhányat a csak a környezetük­ből szigetszerűen kiemelkedő csúcsokon tenyésző fajok közül. A beavatkozás károkat okoz, s hi­ába, hogy a Rákóczi-szabadság- harc után, azaz már csaknem há­romszáz éve nincs állandó emberi jelenlét egyik sziklán sem - Salgón még régebben - ennyi nem volt elegendő az eredeti álla­potok visszaállásához. Hosszú évek óta tanulmányozom a felha­gyott medvesi kőbányák növény­világát is. Csak a legszívósabb, kö­zönséges fajokat találom, az így­kialakuló élőhelyek pedig köszö­nőviszonyban sincsenek a termé­szetes eredetű bazaltkibúvásoké­val. Az a pár évtized, ami eltelt a kőfejtés abbahagyása óta, nem volt elegendő még a legkisebb sziklagyepek kialakulásához sem. Idő kell ahhoz, hogy a zuzmók és a mohák elhalt részei, a szél által hordott por és falevelek, egyéb növényi részecskék, a fagy és a víz munkája következtében el- málló bazalt ritka vadvirágok megtelepedésére alkalmas termő­talajt alkosson a sziklarepedések­ben. Mennyi idő kell ehhez? Ki tudja. Lehet azonban, hogy ezer év is kevés! A Boszorkánykő ma már vé­dett, így elvileg nem érhetné sem­miféle, emberi tevékenységből származó károsodás. A napokban azonban már hiába kerestem a le­ánykökörcsin repítőszőrös magja­it, amelyek alma nagyságú, szabá­lyos gömb formában, mint valami különleges királyi jogar ékesked­tek ez idő tájt más években a szik­larepedésekben. Az itt tenyésző két utolsó tövet is kiásta valaki, mit sem törődve azzal, hogy a faj védett... Azazhogy tudja-e, aki ilyet tesz, hogy mit ítél pusztulás­ra? Merthogy a kopár sziklagye­pek halványlila ékszere nem vise­li el az átültetést - nem csak olyan­kor, amikor virágzik, hanem más­kor sem. Hacsak nem maradt meg véletlenül egy-két hagyma a szik­larepedések közötti sovány föld­ben, akkor a leánykökörcsin vég­leg kipusztult a Boszorkánykőről. A növény tehát áldozatul esett a tulajdon szépségének, meg az emberi butaságnak. Van-e ennél bosszantóbb párosítás...? A szikla alatti völgyben, Zagy­varóna felé egy egerészölyv mutat be néhány repülőmutatványt. Fészke lehet a közelben, mert na­Virágzik még itt-ott a vadalma ■ gyón nyugtalannak tűnik: miután felkörözött a magasba, mint a kő, úgy vágódik a mélybe, hogy azu­tán egy fordulatot téve, szárnycsa­pás nélkül száguldjon el Somoskő felé, míg valahol félúton aztán el nem tűnik a fák lombjai felett. Most, hogy valósággal virágzik a szikla, a nektár pillangók soka­ságát csábítja. Úgy tucatnyi kar­dos, fecskefarkú, hajnalpír és er­dei szemeslepke, egy-két citrom-, róka-, és térképecske lepke, nap­pali pávaszem, több boglárkafaj... Öröm ám a színes virágon tarka lepkét látni! Északra Salgó vára emelkedik, egyszer felhőárnyékba bújva, másszor pedig a ragyogó napsü­tésben csillogtatva a torony pala­fedését. A néhai erődítmény az utóbbi két-három évben elkezd­ték felújítani, ami persze minden­képpen jó dolog, de azt is maga után vonta, hogy kivágták a kör­nyék ismereteim szerint egyetlen havasi egeres bokrát - védett ez is - meg a tavalyi év elején még tava­szi csillagvirág névre hallgató faj is eltűnt innen. Utóbbi persze ma­gyarázatra szorul: a korábban ta­vaszi csillagvirág néven ismert fajt a szakértők két másikra különítet­ték el. Egyébként üde talajt kedve­lő növények, így aztán Salgó várá­nak évszázadokkal ezelőtt feltöl­tődött ciszternájában is tenyészett jó néhány tő. Ott bizonyára a megépítés után még hosszú év­századokkal is összegyűlt annyi nedvesség, amennyi elég ezeknek a hagymás növényeknek. A salgói várhegy egyetlen lisztes berkenyé­je alig ér derékig - pedig eléggé idős példány lehet - s egyelőre él, de nagyon közel van a sűrűn járt részekhez... A somoskői kőgörge­teg szélén áll két termetesebb, úgy háromméteres példány - talán a salgóit is onnan hozta valamikor a begyében egy rigó - de több lisz­tes berkenyéről, legalábbis vad egyedről, nem tudok a környé­ken. Aztán akadnak a szikláknak ár­nyékos, szálerdővel érintkező ré­szei is, tucatnyi páfrányfajjal. Salgó és Somoskő alatt is jókora kőgörgeteges rész húzódik. Ez in­kább a fagy, a víz és a szél együttes munkája lehet, de bizonyára a vár­építő ember is közrejátszott ben­ne. A két néhai erődítmény kőgör­getegének szembeötlő különbsé­ge, hogy míg Salgó alatt ebédlő- asztalnyi kövek is akadnak, amik hatalmas súlyuknál fogva a leg­messzebbre gurulhattak a csúcs- , ról, addig Somoskőn csak kisebb, kétökölnyi szikladarabkák alkot­ják a gleccserek által a magas hegységekben kialakított moré­nákra emlékeztető kőfolyamot. Ennek oka, hogy utóbbi sziklaki­búvást oszlopos elválású bazalt alkotja, ami általában öt-, ritkán hat-, elvétve pedig négyszögletes, s legfeljebb kéttenyérnyi felületű, tehát könnyebben és kisebb dara­bokra törik, mint a Salgó nagy ke­resztmetszetű, súlyos „kőzsákjai”. Ezeknek a görgetegeknek, akárcsak felettük a szikláknak és alattuk a meredélyeken álló er­dőknek, önálló növény- és állatvi­láguk van... Kicsiny élőhelyek ezek, egyik-másik akkora sincs, mint egy átlagos parasztudvar, mégis micsoda változatosságot kí­nálnak, ráadásul egymás tőszom­szédságában! Kardos lepke: jó pár látható belőlük mostanában _________________________■ L exikon a fenntartható fejlődés szellemében Nemrégiben jelent meg a Környe­zet- és természetvédelmi lexikon második kiadása. A mintegy ezer színes fotóval, térképpel, grafikon­nal és ábrával illusztrált mű a ko­rábbi, 1993-as kiadáshoz képest ezerrel több, kilencezer címszót tar­talmaz, de ennél persze sokkal több meghatározást ad. Számos újdon­ság is szerepel benne, hiszen a kör­nyezetvédelem kutatási eredmé­nyei, a jogi és a gazdasági szabályo­zás, a többi fontos változás ezt nap­jainkra egyenesen megkövetelték. Az Akadémiai Kiadó Rt. gondozásá­ban napvüágot látott mű szerkesztőbi­zottságának elnöke, akárcsak az első ki­adásé, Láng István akadémikus volt. Az alkotók a fenntartható fejlődés el­vét fő motívumnak tekintették munkájuk során. A kötet, illetve a környezetvéde­lem jelentőségét illetően mindennél töb­bet mond az, hogy a „Természetvédelmi világstratégia” a „Vüágmegörzési straté­gia” címszó alatt található meg benne, - s ehhez nincs mit hozzátenni... A napja­inkban nem csak Magyarországon, ha­nem túlzás nélkül egész Európában egyeduralkodó intenzív földművelés he­lyett a környezetet kevésbé terhelő ex- tenzív gazdálkodás, remélhetőleg nagy jövő előtt áll. Ehhez éppen úgy hozzátar­tozhatnak az úgynevezett ártéri „dzsun­gelgyümölcsösök”, mint a mozaikos rendszerű vegyes gazdálkodás. Utóbbi fogalomkörbe az ártéri, a tanyás, vagy szeres gazdálkodás tartozik. Szintén le­het jövője a nádgazdálkodásnak, a nem intenzíven művelt halastónak, a kistáb- lás földművelésnek, a legeltetéses állat­tartásnak. A kevés mezőgazdasági kemi­káliát felhasználó gazdálkodási módok persze nem csak a környezetet kímélik, hanem az emberi élet minőségét is javít­ják. Előbbiek annál inkább fontosak, mert napjaink uralkodó szemlélete a ha­szonszerzést mindenek fölé helyezi, a természeti értékek ehhez képest nem számítanak. A hosszú időn keresztül egyeduralkodó hasznos-káros szemlélet ugyan idejét múlta napjainkra, de nem volt könnyű szélesebb körben elfogad­tatni, hogy a természetben minden faj­nak megvan a maga szerepe és helye. Igen egyszerű volt lejelenteni, hogy a sü­völtő lecsipkedi a fákról, a gyümölcsfák­ról a rügyeket, tehát káros, a gyurgyalag megfogja a méheket, ugyancsak káros, a gémfélék halat is esznek, tehát megrövi­dítik az embert, s ugyancsak irthatok. Ez­zel szemben az ehető húsú és a rovaro­kat pusztító madarak, amelyek az em­bernek közvetlenül vagy közvetve vala­miféle jövedelmet termelnek, hasznosak. A dolog persze nem üyen egyszerű, feke­te-fehér... Ha egyszer oda is sikerült el­jutnunk, hogy nem kell minden egyes hektárt jövedelemtermelés céljaira fel­használni, akkor valószínűleg javul majd a környezet állapota is! A lexikonban az újdonságok között ka­pott helyet az európai uniós jogrendszer ismertetése, a környezet-gazdaságtan és a biológiai sokszínűség bemutatása is. A két kötet az országos jelentőségű védett területek, nemzeti parkok, tájvé­delmi körzetek, barlangok mellett be­mutatja az oltalom alatt álló állat- és nö­vényfajok jelentős részét is. Ezek több­sége fotóval illusztrált, a nemzeti parkok pedig térképeikkel együtt láthatók. így hasznos információkhoz juthatnak a nem szakember olvasók is, hiszen a vé­dett értékek felfedezése, persze kellő kö­rültekintéssel és a szabályozásnak meg­felelően bárki számára lehetséges. A lexikon szerzői és szerkesztői az egyes fogalmak megértéséhez a ma­gyarországi illusztrációk mellett a szomszédos országokból, sőt, más föld­részekről származó fotókat is felhasz­náltak, illetve hazai viszonyaink között ismeretlen környezetvédelmi fogalma­kat, természeti képződményeket és je­lenségeket is bemutatnak. Ezek meg­könnyítik a számunkra teljesen idegen témakörben íródott olvasmányok, isme­retterjesztő filmek, egyebek megértését, illetve lehetőséget teremtenek arra, hogy a mások hibáiból vagy eredmé­nyeiből következtetéseket vonhasson le mindenki, aki csak kezébe veszi a köte­teket. Szándékosan nem írom itt azt, hogy az „olvasó”, hiszen egy lexikon nyilván nem arra való, hogy valaki azt szóról szóra átrágja. Amikor azonban valamely, környezetünket, annak állat­vagy növényvilágát, vízrajzát, éghajla­tát, de mindenekelőtt környezetének megóvását, ennek szabályozását érintő kérdésben információra van szükség, akkor az nehézség nélkül megszerez­hető. A lexikon akár egy kirándulás elő­készítésére, de még inkább az ott látot­tak későbbi értékelésére is kiválóan al­kalmas. A lexikon tartalmazza Európa védett területeinek listáját is, amelyek között skandináviai, az északi sarkkörön túl fekvő éppen úgy akad, mint földközi­tengeri szigeten található, a vízivilág megőrzését szolgáló nemzeti park. Kü­lönösen érdekesek lehetnek magyar szempontból a szomszédos országok­ban található, természetvédelmi oltalom alatt álló területek. Ezek egy része ugyanis valamiféle összeköttetésben áll a Kárpát-medencével: elég azt figyelem­be venni, hogy a hazai folyóvizek túl­nyomó részének mai határainkon túlra esik a forrása... A mű bizonyára hozzájárul ahhoz is, hogy előbb-utóbb bekövetkezzen egy ez idáig merőben szokatlan dolog, azaz amikor a gazdaság és a természeti kör­nyezet érdekei összeütköznek - egyszer ne utóbbi húzza a rövidebbet... FARAGÓ ZOLTÁN KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951 -279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteljesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. j Az újság a ! szerkesztőségi rendszerrel készül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents