Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-27 / 121. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KÖRKÉP 2002. MÁJUS 27., HÉTFŐ Bővült a menedékotthon Mint szombati számunkban bemutattuk, új épületszámnyal bő­vült a „Menedék” Családok Átmeneti Otthona a Salgótarjánhoz tartozó Baglyasalján, így már 40 krízishelyzetben lévő gyereknek illetve szüleiknek nyújt átmeneti otthont az intézmény. A régi épülettel függőfolyosóval összekötött új szárnyat 22,5 millió Ft- os beruházásban építették meg. A fejlesztést 14 millió Ft-tal segítette a Magyar Vöröskereszt, 3 milliót adott a Szociális és Családügyi Miniszté­rium, a pénz többi részét a nógrádi szervezet biztosította saját forrásá­ból illetve adományokból, így sikerült finanszírozni a 4 millióba került berendezési tárgyakat is. A pénteki ünnepélyes átadáson Morzsányi Évát, a Magyar Vöröske­reszt főtitkárát, Andics Lászlót, a szervezet elnökét és Gy. Kiss Emil fő- ütkár-helyettest is köszönthette Juhászné Kincses Helen, a megyei szer­vezet titkára, de jelen voltak a Menedék fennállásának 10. évfordulóján tartott ünnepségen a társszervezetek, az önkéntesek és az önkormány­zat vezetői is. Lengyel Judit éneke után Morzsányi Éva mondott köszö­netét mindenkinek, aki tett azért, hogy még több rászorulónak biztosít­hassanak átmeneti otthont. Az intézmény 1992-ben a Zöldfa úton kezd­te meg a működését 10 férőhelyes anya-gyermek menedékként, '99-ben adták át a baglyasaljai ház első szárnyát. A főtitkár jelezte: a salgótarjá­ni az idén már az ötödik olyan beruházása a Vöröskeresztnek, amellyel segítik a válságba került anyákat, gyerekeket. Dt. Ángyai Dávid, Salgótarján alpolgármestere az önkormányzat és a Vöröskereszt kapcsolatának fontosságát hangsúlyozva közös feladatnak nevezte, hogy ne csak kezeljék a lecsúszottak életét, de adjanak lehető­séget a normális életbe való visszatalálásra is. Andics László, a Magyar Vöröskereszt elnöke, aki szólt arról, hogy a szociális tevékenység immár 12 éve a legjelentősebb, és a legnagyobb forrásokat igénylő feladata a Vöröskeresztnek. Elmondta: az 1948-as ál­lamosítás óta máig sem kapott vissza ingatlanvagyont szervezetük, amelyik 12 éve nem engedi be a politikát az életébe és így nem is szá­míthat kormányzati forrásokra. Sőt a kormány 50 %-kal faragta le az idei költségvetésüket. Az átadó ünnepségen elismeréseket adtak a kezdeményezőknek: dr. Bablena Erzsébetnek, Kovács Ernőnek, Sólyom Istvánnénak, Szigeti Ág­nesnek. Emléktárgyat kaptak a támogatók, a Hungarotel Rt., a Levi' Strauss Magyarország, a Sole Hungária Tejipari Rt. és az SVT-Wamsler Tűzhelygyár Rt. képviselői. Oklevelet kapott Zsivera Zsolt, Cserháti Jó­zsef, Domonkos Tamás, Bezovics Lajos, az Oláh János és társa Sütőipa­ri Bt., Polgár Ferenc, Sipos Ákosné és Pintér József. Elismerésben része­sültek a dolgozók, Geiger Istvánná, Lengyel Zsuzsanna, Máté Katalin, Szabóné Balázs Beáta, Szalainé Bene Zsuzsanna, Szekeres Gézáné és Rácz Ákosné. Emléktárgyat kapott dr. Dömsödy Péter, a Vöröskereszt nógrádi elnöke. A Vöröskereszt köszönetét fejezte ki Klimasz László­nak, valamint a Bara és Guzsaly Építész Irodának. _____________________________________________ DUDELLAl ILDIKÓ Megválasztották az év pincérét A pincérfutóverseny győztese (jobbról az első): Béres Zoltán Szécsényből (Folytatás az 1. oldalról) város már csak azért is támogatja a rendezvényt, mivel úgy érzik, hogy az immáron hagyományossá váló esemény a város kulturális életének is egyik színfoltja. Betz József, a megyei közgyűlés alelnö- ke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a megye gasztronómiai ha­gyományainak megőrzése és ápo­lása kiemelten fontos feladat lehet. A közönséget üdvözölte Török Ist­ván János, a Nemzeti Gasztronó­miai Szövetség éttermi szekciójá­nak vezetője, a zsűri elnöke is. Szintén némi csúszással, ne­gyedórás előkészület után indul­hatott a kijelölt számoknak a fő attrakció, a pincérverseny mező­nye. Egy tálcán üveg sört és po­harat kellett egyensúlyozniuk a futóversenyre jelentkező felszol­gálóknak a mintegy nyolcszáz méteres pályán, a megyeszék­hely lezárt főutcáján. Mint kide­rült, az indulók a „versenyfutás” fogalmát eltérően értelmezték: az élboly végigvágtatott a távon, míg a többség békésen sétálósra vette a figurát. Minden bizonnyal a mundér becsületének megőr­zése végett a szervező Gabora Attila is kötényt kötött és tálcát ragadott - a középmezőnyben ért célba. A győztes a szécsényi Béres Zoltán lett. A továbbiakban az is kiderült, hogy üres sörös­hordókat sem egyszerű végiggör­getni a kijelölt távon: leginkább szlalomfutamra emlékeztetett a hordógurító versenyen indulók igyekezete. A hordót leggyorsab­ban egy salgótarjáni fiatalember, Pál András juttatta át a célvona­lon. És hogy menrjyit számít a felszolgálói rutin, jelezte, hogy az utcai megmérettetést záró tá­nyérpakoló versenyt a mezőny „öregje”, Gabora Attila nyerte meg: neki tíz tányérral sikerült teljesítenie a színpadról le, majd oda felvezető kört. Végül a zsűri döntése értelmé­ben kialakult az első év pincére verseny végeredménye is: a győz­tes Bokor Attila, a Mátyás Pince fel­szolgálója lett. Második helyen Magyar Márton, a budapesü Vendéglátóipari Főiskola hallgató­ja végzett, a megye legjobbja, a már említett Béres Zoltán a harma- dik helyen zárta a viadalt. Mindeközben a művelődési központ előtti téren a többség megelégedésére zajlottak az ingye­nes programok, a sörsátrakban italt és palóc ételeket vehetett ma­gához a nagyérdemű. A Romantic koncertje után táncprodukciók ke­rültek színpadra, majd Gabora Gyula hegedűszólista és a Magyar Virtuózok Kamarazenekarának komolyzenei koncertje követke­zett. Az eredményhirdetés után Gabora Károly zenekara kísérte Bohács István nótaénekest, majd a napot a városházán rendezett ven­déglátósok bálja zárta. Gabora Attila szerint rendkívül örvendetes, hogy a Nemzeti Gaszt­ronómiai Szövetség ígéretet tett ar­ra, ahogy a jövőben is Salgótarján­hoz fog kötődni a verseny, s ezzel a megyeszékhely kulturális ren­dezvényeinek sora gyarapodik. A szakszövetség emberei elégedet­tek voltak a szervezéssel, a színvo­nallal - véli a főszervező, aki ez úton is köszöni a támogatók segít­ségét. Egyébként a 24-én kezdő­dött programot egyetlen incidens zavarta meg: a főszervező szerint ugyanis a művelődési központ pénteken 20 órakor megszűntette az áramellátást, így a tér közepén elhelyezendő, Salgótaiján 80 éves városi múltja előtt tisztelgő körasz­tal építését a munkások nem tud­ták folytatni. Végül a Karancs Szál­ló segítségével oldották meg a problémát: onnan vezettek hosz- szabbítóval energiát a szerszá­mokhoz. Igencsak látványosnak bizonyult a pincérek hordógurító vetélkedése „Minden felnőtt felelős minden gyermekért!”- Helyzetelemzés ünneprontást szándék nélkül Ha jól belegondolunk, éle­tünk legszebb pillanatai, leg- felemelőbb történései, fogal­mai - szerelem, szeretet, szü­lő, otthon, gondoskodás, gye­rek - a családhoz kötődnek. Mondják: a család a társada­lom alapegysége, a gyermek a szülők szemefénye. Családról és gyermekről beszélni - ne tán értekezni is mindig aktu­ális, de különösen időszerű ezekben a napokban, rövid­del a család nemzetközi nap­ja után és a nemzetközi gyer­meknap tájékán. Jelen írá­sunkban természetesen önké­nyesen emelünk ki néhány jellemző vonást a családok működéséről és a gyermekek helyzetéről az említett két je­les nap apropóján. Aligha vitatható, a családot mint társadalmi intézményt (pontosabban: mint a normák és értékek társadalmi cselekvéshez kapcsolódó funkcionális rend­szerét, egységét) komoly kihívá­sok, modernizációs és kevésbé kedvező kortüneti hatások érik az utóbbi évtizedekben. SZOMORÚ STATISZTIKÁK A születendő gyermekek száma folyamatosan csökken, a gyermeknevelés hagyományos­nak mondható keretei kilazulni látszanak, a gyermekek jogai itt is, ott is sérülnek. E szempon­tokból is indokolt hát korunk családjának és gyermekének helyzetét szinkronban áttekin­teni, még ha csak önkényes ki­emelésekre is szorítkozhatunk írásunk keretei között. A család összetételének el­múlt évtizedekben bekövetke­zett változását illetően a leg­szembetűnőbb, bor. - -v*J -ult tendencia az eltelt 12 évben is folytatódott - az egyszülős csa­ládok aránya. A házaspárok esetében je­lentősen nőtt a gyermek nélkül élő házaspárok aránya, jelesül úgy, hogy az 1949. évi 31 száza­lék 1990-re 41 százalékra emel­kedett, s a kedvezőtlen jelen­ség, miként az előző is így érté­kelhető, valószínűleg az elmúlt évtizedben is tovább élt. Ezzel egyidejűleg 69 százalékról 59 százalékra esett vissza a gyer­mekkel élő házaspárok aránya. Ebben a termékenység csökke­nése mellett a népesség elöre­gedése is szerepet játszik, s mindkét mutató tendenciái az elmúlt években is lehangolóan alakultak. A gyermekszám csökkenése miatt fokozatosan visszaesik a családok nagysága. Amíg 1949- ben 100 családra 339 családtag jutott, addig 1990-ben már csak 292 tag, 14 százalékkal keve­sebb, s ez a szám is tovább mérséklődött az elmúlt évek­ben. Ennek ellenére 1990-ben az ország lakosságának 81 szá­zaléka élt családban, míg ez az arány 1970-ben 86 százalék volt. A húsz év alatt bekövetke­zett 5 százalékpontos csökke­nés nem nevezhető tragikus­nak, sajátosan magyarnak sem. Továbbra is uralkodó formája, alapegysége a társdalomnak a család! S ez még akkor is igaz, ha az elmúlt évtizedben a mér­séklődés kismértékben (felte­hetően) folytatódott. Az elmúlt évtizedekben le­zajlott gazdasági, társadalmi és politikai változások és az 1990- es években lezajló rendszervál­tás és az alakuló piacgazdaság viszonyai között a család alap­funkciói is lényegében stabil­nak mutatkoztak, még ha az említett hatásmechanizmusok következtében módosult, ará­nyaikban változtak is. A család pszichoszociális funkciója, melynek szerepe az érzelmi és mentális (értelmi) klíma biztosítása csökkent, an­nak következtében, hogy szá­mos tényező a családi kohézió (összetartozás) ellen hat. A csa­lád szocializációs funkciója, melynek működése során a ve­zérlő, húzó értékek kialakul­nak, jelentősen módosult a mo­dernizációból adódó szükség- szerűség miatt. (Régi értékek eltűnnek, veszítenek dominan­ciájukból, s merőben újak je­lennek meg, épülnek be...) Továbbgondolva: a szellemi és kulturális funkció csökkenni látszik, az iskolázottság növe­kedése, a tömegkommunikáció stb. miatt, s persze családon­ként eltérő súlyú, miként más funkciók esetében is így áll a dolog. A család gondozó-ellátó funkciója úgy módosult, hogy annak jó része családon kívül került, amely kedvezőtlen a család belső kohéziójára, kom­munikációjára, érzelmi viszo­nyaira. A biológiai vagy ún. reprodukciós (újratermelési) funkció sajnálatosan a kívána­tos alatt marad, erre utal az új­szülöttek számának és a család nagyságnak a csökkenése is. Ugyanakkor a famíliák gazda­sági, gazdálkodási funkciójá­nak súlya megnövekedett, an­nak következtében elsősorban, hogy a rendszerváltás után ug­rásszerűen megnőtt a családi vállalkozások száma. MÓDOSULÓ FUNKCIÓK Összességében: a magyar családok hagyományos funkci­ói stabilak, fokozatos módosu­lásuk, arányuk változásai az európai trendeknek megfelelő. Ami a családmodellt illeti, arról is hasonlóak sommázhatók: a hagyományos családmodellről a társadalom egy része elfordul­ni látszik, és elindulni egy Észak- és Nyugat-Európában már kialakult családmodell irá­nyába, ami leginkább a késői házasodás, vagy nem házaso- dás, a házasságon kívüli együtt­élés, az egyedül élés a felme­nők családon kívüli élete jelle­mez. Közhely: egyetlen gyermek sem kérte szüleitől az életet, „csak” világra jött. Arról sem te­het, hová, milyen családba szü­letett, ki az apja és az anyja, mi­lyen körülmények között él a család, ha egyáltalán családba születik a kisded. Ezt a morbid- nak tűnő felvezetést azért tart­juk szükségesnek, hogy érzé­keltessük a gyermeki kiszolgál­tatottságot, s rávilágítsunk, helyzete később sem rajta mú­lik feltétlenül, sőt... Erre utal az Európa Tanács egyik állásfoglalásában is, mi­szerint: „... A gyermekek nem saját választásuk alapján szü­letnek és nőnek fel szegény szü­lők gyermekeként..., a gyermek nem hibáztatható azért, mert szegény... Akár munkanélküli­ség, akár válás vagy a szülői lustaság az ok, egyetlen esetben sem foszthatok meg a teljes jogú állampolgárrá válás esélyé­től..." Ugye, mennyire ismerős a helyzet, legalábbis, ami a gyermek szegénységbe születé­sének okait illeti? Ki ne tudna hasonló sorsú családokról, me­lyeket ne sújtana munkanélkü­liség, válás, betegség és más el­lehetetlenülést okozó nyava­lyák. A legnagyobb gond azon­ban mégis csak az a gyermeket illetően, hogy a helyzete meg­változtatására irányuló, azt se­gítő eszközök sincsenek ott a (kis) kezében, de gyakran még - vagy már - a szülő, a család kezében sem. A védtelen, kiszolgáltatott gyermeki lény után nézzük a gyermeki létet! Különb-e léte, mint ártatlan lénye? Erre azt mondhatnánk, hogy gyermeke válogatja. Csakhogy a gyerme­kek jó része - ki gondolná ezt, tucat évvel a rendszerváltás után? - szegény sorsú ! Erre utalnak még a legújabb felmé­rések eredményei is. íme itt van egy­Az UNICEF „Gyermeksze­génység a gazdag országok­ban” című, 2000. évi jelentése szerint a gyermekszegénység szempontjából Magyarország a világ 23 fejlett ipari országa kö­zött (hogy ide soroltak bennün­ket, az figyelemreméltó ugyan, de nem vigasztaló a továbbiak­ban), azonos az abszolút sze­génységet mutató mércével mérve, a 22. helyet foglalja el. Hozzátehetjük: csak azon gyer­mekek helyzete javult az utób­bi időkben - ez hazai felmérés­ből tudható - akiknek családjá­ban van munkavállalási korú és jövedelemmel rendelkező olyan felnőtt, aki a gyermekek után járó adókedvezményt igénybe tudja venni. Azokban a családokban, amelyekben nincs aktív kereső, mert a szü­lők gyesen, gyeden vannak, munkanélküliek vagy rokkant- nyugdíjasok, ott kifejezetten romlott a gyermekek helyzete. Több szakértő állítja: a gyer­mekszegénység az utóbbi évek­ben csökkent hazánkban. Ugyanakkor elismerik, kiterme­lődni látszik egy olyan csoport, réteg, amely hosszú időn ke­resztül tartósan szegénységben kell hogy éljen. Az ő szegény­státuszuk megváltoztatására az eddig alkalmazott támogatási rendszerek elégtelenek voltak. VÉDELEMRE SZORULNAK A hiányok halmozódása - a munkalehetőség hiánya, az egészséges emberi környezet, a tanuláshoz való hozzáférés kor­látozottsága stb. - minden kor­ban kritikus helyzetet hozhat lét­re. A gyermekkor azonban olyan sajátos szakasza az emberi lét­nek, amelyben a gyermeknek, paradox módon, nincs ideje ki­várni a feltételek javulását. A gyermeknek az adott időinterval­lumban, az adott körülmények között kellene egészségesen él­nie, táplálkoznia, tanulnia, fej­lődnie, a korának megfelelő értel­mi, érzelmi és szociális érettséget elérnie. A felnőtt többnyire fele­lőssé tehető sorsának alakulásá­ért, a gyermek sohasem! Következésképpen: a gyer­mek védelemre szorul, s ennek a védelemnek hazánkban immár száz éve kialakultak az elvei, módszerei, intézményei és jogi háttere is. Jelentős változások következtek be a gyermekvéde­lem szerkezetében, feltételrend­szerében. A gyermekvédelemről hozott 1997. évi XXXI. törvény jó alapot teremtett a továbblépés­hez, a paradigma-váltáshoz is. Ennek lényege lehet az a gyer­mekvédelmi gondoskodás, amit a törvény bevezet. Ahogy la­punknak nyüatkozta ez év ele­jén a megyei gyámhivatal veze­tője is: „Minden felnőtt felelős minden gyermekén!" És ehhez teszi hozzá e sorok írója, hogy felelős, családbarát szociálpoliti­kára van szükség, minden eddi­ginél hatékonyabbra. Hogy egyetlen gyermek se szülessen szegény családba...! BARÁTHI OTTÓ 'UP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél '000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. ersenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ,r-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. j Az újság a ! szerkesztőségi rendszerrel készülL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents