Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-18 / 115. szám

2. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2002. MÁJUS 18., SZOMBAT SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Faragó Zoltán: T £ R j£ F* J Á Ó Kinn ért a zivatar az erdőn... Pedig az egy órával korábbi, ki­sebb esőzés után kisütött a nap, tűző sugarak vizsgálgatták egé­szen közelről a tisztások átázott fűtengereit, énekelni kezdtek a madarak, megnedvesedett hím­poruk szántására szárnyra kap­tak a pillangók. Pár percig játé­kos fények bujkáltak az egyik oldalukon sötét, megázott, a másikon világos, tehát szárazon maradt bükkfatörzsek között. A teljes lombjában pompázó erdő aljában már állandó a félho­mály, napsütötte foltok csak itt- ott akadnak, azok is per­cek alatt odébbvándorol­nak, ahogyan a napko­rong halad égi pályáján - mit nem írok, elfordul a Föld - s el is enyésznek apránként, szemmel alig követhetően, hogy aztán mindenfelé újabbak ke­letkezzenek helyettük. Az eresztvényi bük­kösökben három orchi­deafajt is találtam pár perc alatt: tizenhét hófe­hér virággal ékes kardos madársisak nő egy he­lyen. Évek óta ismerem, s emlékszem, hogy ta­valyelőtt hét virága volt, tavaly meg csak három; úgy látszik, idén egy­szerre pótolja be azt az elmaradást, ami az el­múlt években jelentke­zett. Fehér madársisak több is van a környéken, s bizony olyan is akadj amelyiket szemmel lát­hatóan letépték, mert csak a töve felett van a szárán egyetlen bimbó. Eléggé jelen­téktelen növényke pedig, ráadá­sul védett is... A környéken a leggyakoribb orchideafaj azonban a madárfé­szek nevű, ami néhol kisebb csoportokban tenyészik a bükk­fák alatt. Ez nem termel kloro­fillt, színe sárgásbarna, így kön­nyen felismerhető. Kinn ért a zivatar az erdőn... A nap betakaródzott a sötét­szürke felhőpaplannal, percről percre sötétebb lett, de a ma­dárvilág egyelőre nem törődött a dologgal. A bükkös szélén ál­ló kocsánytalan tölgy egyik vas­kos ágán meggyvágó üldögélt. A termetes pintyféle egészen közeire bevárt, és csak akkor röppent el, amikor megálltam alatta. Alighanem fészke van a közelben. Miközben a tölgy törzsén te­nyésző fagombákat nézegettem, ütemes Roppanásokat hallot­tam. A hátam mögött, legfeljebb tízmétemyire egy feketeharkály szállt át a tisztás felett. A szár­nya koppant nagyokat minden csapásra, amint a harkályok röptére annyira jellemző, képze­letbeli hullámvonalat kö­vette a levegőben. Nem lát­tam túlságosan sokáig, de azt azért sikerült megálla­pítani, hogy piros sapkás hím példány került elém. A nagy borulat miatt a lepkék biztonságos helyek­re igyekeztek, ahol átvészel­hetik a készülő esőt. A erdő­szélen vagy hat-hét hím haj­nalpír lepkét figyeltem meg. Szó sem lehetett most fényképezkedésről: csa­pongva, gyorsan repültek, le sem szálltak, nemhogy a közelükbe engedtek volna. Közben egyfolytában énekelt a közelben egy csilpcsalp füzike. Kedves, de kissé egyhangú strófái­val azt jelezte, hogy ezt az élőhelyet ő foglalta el, s faj­társainak kívül tágasabb, mert a fiókák felnevelésé­hez éppen akkora vadászte­rület kell, ameddig a hangja jól elhallatszik. Az erdőszé­len feketerigó fújta a nótá­ját, a fák között pedig énekesrigó röppent el közeledtemre. Elém kerültek persze a hazai erdők leggyakoribb madarai, a szén- és a kékcinegék, meg a csuszkák is, ráadásul vörösbegy énekét is hallottam. A fák felett, mintha köd ké­szülne leszállni, szürke függöny közeledett, s egyre sötétebb lett. Talán ez tévesztette meg azt a macskabaglyot, amelyik valahol a fenyves és a bükkös határán kezdett el kiabálni; nem sokkal később aztán alighanem rájött a tévedésére, mert elhallgatott, s nem is szólalt meg többször, legalábbis hangja nem jutott el a fülemig. A bükkös aljában már min­denfelé nyílik a szagosmüge, a vulkáni hegységek árnyéktűrő növénye. Szobányi területeket foglal el magának a jellegzetes, fehér virágocska. Kellemes a szemnek a barna avaron, a szür­ke törzsek alatt. A meredek dombon lesétá­lok a Várberek-patakig. A kis vízfolyás partján is különleges a növényzet. Az ikrás fogasír már elvirágzott, s mindenfelé citrom­sárga, fonnyadt levelek árulkod­nak arról, hogy valami itt nincs rendben... Vajon mi okozta ezt a korai hervadást? Más években ilyenkor még a virágot is látni... Teljes levélzetükben pompáz­nak azonban az erdei pajzsikák, a madársóska is üde zöld színű, friss hajtásokkal köszönti a má­just, de virágot egyelőre nem lá­tok rajta. Kinn ért a zivatar az erdőn... A völgy aljában jártam, miköz­ben mennydörgés morajlott vé­gig a fák felett, feltámadt a szél, s mind sűrűbben érkezett az égi áldás, mert a lombok kezdtek át­ázni. A farkasbogyó nagy levele­in először csak esőcseppek sora­koztak, hogy azután egyesítsék erejüket, s hurkapálcányi pata­kocskákat alkotva a levelek szé­léről a földre juthassanak, pará­nyi vízesések formájában. A bükkösön keresztül indul­tam vissza a kocsihoz, s közben egy meredek lejtőn kellett fel­másznom. Szerencsére találtam egy vaddisznócsapást, ami meg­mutatta a legkönnyebb járható irányt, bár így is sokszor kellett a gyökerekbe kapaszkodni. A sár is egyre jobban csúszott... Pár perc alatt azonban felér­tem a meredély szélére, s ugyan­abban a pillanatban valami pat­tant egy bükk koronájában, majd zuhanni kezdett a letörött korhadt ág, többször is hozzá­csapódva a fa törzséhez, végül pedig hatalmasat puffanva a vi­zes avaron. Volt vagy öt méterre. Ha a lábszárvastagságú, vagy ti­zenöt méteres magasságból ér­kező ágat a fejemre kapom, való­színűleg visszafordulok a lejtőn, meg esetleg fel is... Kinn ért a zivatar az erdőn... Nem bujkálnak már játékos fé­nyek sehol sem, fordul a szél irá­nya is, mert a bükktörzsek egyik oldalának eddig világos, száraz kérge is megázik, apránként sö­tétszürke színt öltve. A teljes lombjában pompázó erdő alja sötét, majdnem annyira, mintha este lenne, pedig az esőcseppek nem jutnak el azonnal az avarig, mert a falevelek egy darabig tar­togatják őket. Az erdő szélén azonban jól látni, hogy milyen sűrűn esik. Az ösvény közepén egy kis pocsolya gyűlt össze, amiben feketerigó fürdik. Nem zavarja a felülről jövő égi áldás, még alulról is áz­tatja magát... Bevár vagy hét-nyolc lépésnyire, nem zavarja, hogy nézem. Feltámad a szél, az eső­cseppek kopogása és a lom­bok zúgása egyetlen hang­zavarrá olvad össze, az erdő felett villám cikkcakkja sza­lad az égen, azután valósá­gos csattanással követi a mennydörgés. A fürdőző ri­gó a közeli bokrok közé me­nekül, s amikor csend lesz, valahol távolabb, ismét a földre zuhan egy vaskos ág­darab. Nagyot puffant, az eső és a szél együttes alap­zaján keresztül is jól lehe­tett hallani. Kinn ért a zivatar az erdőn, ami rendes körülmények között nem lenne baj, de ezek a letöredező ágak most zavarnak. Szép a természet ilyenkor is, de ideje hazamenni... Eső az erdőn: átázott lombok, vizet csepegtető bükktőrzsek ■ Zivatar Fagombák a tölgy törzsén a szerző felvételei Házimuzsika a „Béke házában” Az ifjú tehetség, Banda Ádám évek óta rendszeres résztvevője azoknak a baráti házimuzsikás esteknek, amelyeknek dr. Ber­talan Ákos ügyvéd és családja ad otthont lakásán, amelyet a „Béke háza” néven ismernek a balassagyarmati zenebarátok. Növekszik a tanulólétszám Egyre kevesebb gyereket visznek más iskolába Évek óta folyamatosan jól teljesít a mátramindszenti általános iskola tanulógárdája. Köszönhető ez elsősorban a maroknyi, mindössze tízfős tantestületnek, akik Molnár József igazgató szavai szerint időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak a gyer­mekek érdekében. A szakos ellátottság ugyan nem százszáza­lékos, de az eredményeket tekintve úgy tűnik: a hozzáértés, a lelkesedés, a gyerekek tehetsége csodákra képes. A sors úgy hozta, hogy Banda Ádám és nővére elvesztették édes­apjukat és taníttatásuk egyre na­gyobb terhet rakott a kórházi nő­vérként dolgozó édesanyjuk vállá­ra. A „Béke háza” baráti közössége úgy határozott, hogy szerény lehe­tőségeik szerint támogatják Ádám zenei képzését. így került sor 2000. június 10-én az első jótékonysági koncertre, amelyet a múlt év máju­sában követett a második ilyen jel­legű baráti zenés találkozó. Banda Ádám a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Isko­lában Pemeczkyné Baranyi Klóm tanítványa volt. Zenei pályája 1995- től számítható, amikor a Nógrád megyei hegedűstalálkozón külön- díjat kapott. Ezt követően egymást érték a sikerei. 1998-ban a IX. or­szágos Koncz János hegedűver­seny 1. helyezettje lett és az Ymiso néven működő fiatal muzsikusok nemzetközi zenekara koncertmes­terének választotta. Velük azóta be­járta Európát és rangos helyeken lépett fel az ország legkülönbö­zőbb helyein. 2000 szeptemberé­től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedű-előkészítős hall­gatójaként elkezdte tanulmányait a kivételes tehetségek osztályában. Tanárai Somogyi Péter és Petényi Eszter hegedűművészek. Az első tanévét sikerrel zárta a zeneakadé­mián és az egész évben végzett ki­emelkedő teljesítményéért a Ha­lász Ferenc Alapítvány kuratóri­uma Halász Ferenc-díjat adomá­nyozott számára. 2001 szeptembe­rétől felvételt nyert a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium közismereti osztá­lyába. Tanulmányai mellett kon­certezett a Ymiso zenekarral a Graz-Triest útvonalon, fellépett a pesti Vigadóban az európai egyete­mek diplomaosztó ünnepségén és hegedült a zeneakadémia nyugdí­jas művészeinek. Nagy sikere volt Berlinben a Magyar Kultúra Házá­ban, ahol két fiatal zeneszerző da­rabjait adta elő és elismerést aratott önálló műsorszámával, a Lengyel Kultúra Házában Budapesten is. Május 14-én a zeneakadémián sze­repelt, ahol a Solti kamarazenekar kíséretében Mozart-hegedűver- senyt játszott szólóhegedűsként. Az elmúlt évben javára szervezett jótékonysági házimuzsikás esten utolsó nyilvános fellépéseként az azóta elhunyt Csikasz István is méltatta az ifjú tehetséget. A május 9-én megtartott házi­muzsikás estnek a zeneiskola nagyterme adott otthont. Fellépett a balassagyarmati dalegylet, Em­ber Csaba karnagy, zeneiskola­igazgató vezényletével. Szabó End­re műsorvezető meglepetésként színpadra szólította Juhász Péter polgármestert, aki bejelentette, hogy a polgármesteri alapból az önkormányzat 100 ezer forinttal tá­mogatja Banda Ádám zenei képzé­sét. Csaknem 20 ezer forint jött össze a tetszőleges belépődíjakból. Ezt az összeget gyarapította a Nóg­rád Megyei Hírlap támogatása is, amelyet Kopka Miklós lapigazgató küldött a fiatal tehetségnek. Viharos taps köszöntötte Banda Ádám és zongorakísérője, a salgó­tarjáni 16 éves Kiss Péter bemuta­tóját. Nagy sikere volt a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társa­ság tagjainak. Merczel Erzsébet, az egykori nevezetes balassagyarmati irodalmi színpadosok képviselője­ként saját verseit adta elő, megne­vettetve a közönséget. Csábi Ist­ván előadóművész, a zeneiskola igazgatóhelyettese Csikász István megzenésített versét tolmácsolta. Demeter Mária briliáns csellójáté­ka következett, amelyet Lévárdi Beáta, a szécsényi zeneiskola ta­nára és karnagya kísért zongorán. Nagy sikert aratott a kis Körmendi Johanna, aki Món Pétemé tanítvá­nyaként igazolta, hogy vannak kö­vetői Banda Ádámnak. Baráth Atti­la szaxofonon játszott Embemé Nóti Anikó zongorakíséretével. Si­kerrel mutatkozott be a tanárnő ta­nítványa, Vincze Judit is. Fellépett a házimuzsikás estek egyik rend­szeres szereplője, Laczó Balázsba Balassi Bálint Gimnázium tanuló­ja, aki a nevezetes tereskei juhász, Pál István tanítványaként palóc fu­rulyán játszott. Ezt követően a zongoráé - és Lévárdi Beátáé, vala­mint Kiss Péteré - volt a főszerep. Felcsattant a taps, amikor a 80 éves Bertalan Ákos lépett a zongorához és játékával idézte fiatalságát, azo­kat az időket, amelyeket a zene- akadémiai tanulmányainak vége előtt 1944-ben a háború, a hadifog­ság kettétört. A zárószám felejthe­tetlenül szép volt. Banda Ádám úgy játszotta el Kiss Péter kíséreté­ben a Monti csárdást, hogy a kö­zönségnek még a lélegzete is el­akadt. Volt is taps a végtelenségig és volt boldog terefere befejezés­ként, mert a házimuzsikás estek baráti társasága ezúttal is batyuk­kal érkezett és a finomságok egy szálig elfogytak. SZ. E.- Az idén is eredményes évet tudhatunk magunk mögött - mondja Molnár József. - Sok gye­rekünk vett részt tanulmányi ver­senyeken, közülük talán kettőt emelnék ki: Pintér Gyula fiziká­ból megyei elsőként jutott az or­szágos döntőbe, történelemből pedig Kun Gellért képviseli isko­lánkat az országos megméretteté­sen. Nagy örömünkre szolgál, hogy a jelenlegi 87 fős tanulói lét­szám a következő tanévben vár­hatóan növekszik: a tapasztala­tok is azt mutatják, hogy a telepü­lésről kevés gyereket visznek más iskolába, sőt Szuháról is egyre többen járnak ide hozzánk. Szin­te hagyomány már nálunk, hogy pályázati pénzekkel igyekszünk kiegészíteni forrásainkat. Tavaly összesen 1 millió 350 ezer forin­tot nyertünk, némelyik pályázat megvalósítása áthúzódott erre az évre: ilyen volt például a bakan­csos turistaház gázfűtésszerelé­se, iskolai eszközbeszerzés, vü- lanyvezeték-korszerűsítés, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Nemcsak az iskola pénzügyi le­hetőségeit igyekszünk kiegészíte­ni, arra is figyelünk, hogy a szü­lők anyagi terheit a lehető legna­gyobb mértékben csökkentsük: ennek érdekében a pedagógusok összeszedik a régi tankönyveket, így az állami támogatással együtt jelentősen csökkennek a tan­könyvárak. A felmérés szerint több mint 10 ezer forintba kerül­ne egy-egy gyermek részére a tankönyv, így viszont csak 3-4 ezer forintot kell a szülőknek fi­zetniük. Az igazgató elmondta azt is, hogy tavaly novemberben az Or­szágos Közoktatási Szolgáltató In­tézmény értékelési központja tel­jes körű országos felmérést bo­nyolított le az 5. és 9. évfolyamon tanuló diákok körében, amelyben részt vett az iskolájuk is. A felmé­rés célja a diákok kulturális esz­köztudásának feltérképezése volt, melynek keretében az olvasás­szövegértési képesség, valamint a matematikai műveltség egy meg­határozott szeletét mérték feL A tesztelésre fordított idő 60-60 perc volt, minden iskolából 20-20 kiválasztott tanuló felmérését kér­ték be, akiket véletlen eljárással választottak ki, figyelemmel arra, hogy a jobb és gyengébb képes­ségű diákok arányát biztosítsák. A begyűjtött tesztfüzeteket köz­pontilag javították, az eredmé­nyek a közelmúltban érkeztek meg. Erre az eredményre pedig méltán lehet büszke az iskola tantestülete: matematikából pél­dául 557 pontot értek el a gyere­kek. Különösen figyelemre méltó ez az eredmény akkor, ha tud­juk, hogy településtípusonként a községi iskolák átlageredménye 449 pont, település típusán belül a település mérete szerinti kate­góriában a kisközségek (amely­be Mátramindszent is tartozik) átlageredménye 434 pont. NÓGRÁD É HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. _________________________________________________ Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. _____________________KOzflFT1 NAFILAP__________________ (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el'a lapot. Terjeszti a BUV1HÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél é s átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , Azúj8áoa . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j «vl**** az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ! szerkesztős^ készott Helytörténeti órán Molnár József igazgató a község címerével ismerteti meg az ötödikeseket ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents