Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-14 / 111. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M O Z A I K 2002. MÁJUS 14., KEDD Környezetünk állapota egyben fokmérője az élet minőségének is. Nem arra gondolok itt, hogy az árokpartról ki kell irtani a gazt, a kaszálatlan rét gyomtenger, vagy, hogy az erdőben nincs helye a kiszáradt, derékba tört fának. Előbbiek csak afféle emberi sztereotípiák, mert az ember hajlamos valamiféle szemüvegen keresztül nézKörnyezet, természet, gondolkodásmód tőt adtak néha abból, hogy a természet nem győzhető le. Az erdő sokfelé egyenes sorokba rendezett faültetvény, s egész hegyoldalakat egyetlen, ráadásul azonos korú, gyakran tájidegen fafaj borít. így akarja pótolni az emKiszáradt, idős fák nélkül eltűnik az őshonos állatvilág jelentős része, a betelepített fenyőfajok pedig lehulló tűleveleikkel a talajt savanyítják el A SZERZŐ FELVETELE ni a környezetét is, s e torzító lencsék szerint minden akkor szép, ha sorokba, körökbe, négyzetekbe, bálákba, depókba rendezett. Napjainkban egy közepes vízhozamú patak ritkán vet nagyobb kanyart, vize gyorsan, gátak között szalad a folyó felé, partján nem állnak fák, nincs árterülete, s mutatóba akad mellette pár szál nád. Ezért, valamint a szennyezés miatt az őshonos rák- és halfajok ma Magyarországon egész vízrendszerekből hiányoznak. Előbbiek árán védi meg az ember a folyóvizek mentén kialakított termőföldeket - csak éppen azt nem tudjuk pontosan, hogy mibe fog ez kerülni hosszú távon? A nagy hazai vízrendezések óta eltelt száz-százötven év a természet léptékével mérve nem sok, a folyók pedig egyelőre nem álltak igazi bosszút az őket ért sérelmekért - csak éppen ízelíber a kiirtott őshonos rengetegeket. Idős, odvas fák nélkül azonban nincsenek harkályok és más, odúlakó madarak, kisemlősök, megritkul a rovarvüág, szegényes a cserjeszint, a lágyszárú flóra, kevesebb a gombafaj... A búzavirágnak, vagy az ürgének sincs már főbérlői otthona a vetésben. Hogyan is lenne? Előbbiek „kártevők”, azaz valami módon csökkentik az ember várható hasznát. Az már más kérdés, hogy ürge nélkül nem él meg a kerecsensólyom sem. A legnagyobb rendező azonban nem az ember! Erdőn, mezőn, vízparton és víztükör alatt, sziklacsúcson és barlangban mindennek megvan a maga helye, a penészgombától a pöfétegig, a mohától a tölgyóriásig, a házi légytől a szirti sasig. Az ember a természet által létrehozott állapotokon általában csak rontott az elmúlt évezredek során, s ha napjainkra nem fenyegetne már-már vüágvé- gével a környezetszennyezés, talán még mindig szőnyeg alá lehetne seperni a gondokat. A helyzet azonban, Istennek hála, változóban van, s már komoly eredmények is születtek. Magyarország - arányait tekintve - Dánia után Európa második legnagyobb mértékben felszántott és egyik legkevésbé erdősült országa. Ennek történelmi okai vannak, hiszen 1920 után a magyar erdőterület 88 százaléka került idegen hatalom alá, s csak az ország sík- és dombvidéki részei maradtak meg, néhány középhegységi vonulattal. Előbbiek ellenére számos természeti érték található e tájon, s ez részben a nyugati országokhoz képest való fejletlenségnek, az úthálózat, az infrastruktúra hiányosságainak köszönhetően alakult így. Most azonban, amikor sorra épülnek az autópályák, gomba módra szaporodnak az ipari parkok, fejlődik az infrastruktúra, különösen kell vigyázni a megmaradt értékekre! Kár minden öreg fáért, minden pocsolyá- nyi vizes élőhelyért, minden négyzetméternyi leaszfaltozott mezőért. Ha már megakadályozni nem lehet a kedvezőtlen hatásokat, jó lenne legalább a valamit valamiért elv alkalmazásával a feláldozott területekért máshol visszaadni egy- egy földdarabot a természetnek. Egyes fejlődő országok gyakorlata is eljutott már oda, hogy értékes területek elpusztításáért cserébe - például egy bánya megnyitása esetén - a beruházónak egy másik természeti érték megmentésének finanszírozását kell vállalnia. így legalább a fele megmaradhat annak, ami méltó lenne rá... A gazdaságilag hasznosíthatat- lan terület tehát megfelel a természetvédelem céljaira - a többi nem. Csakhogy ezen a téren is szükségeltetne ám valamiféle szemléletváltás, mert, mondjuk, így természetközeli állapotban lévő erdő legfeljebb az üzemi tervben előírt életkor eléréséig állhat lábon. Nem kell minden hektárt jövedelemtermelés céljaira használni! A hosszú időn át uralkodó hasznos-káros szemlélet is idejét múlta, hiszen a természetben mindennek megvan a maga helye. A lehetséges haszon és az elpusztított értékek közötti különbség nehezen számítható ki. Ugyan tó tydná megmondani, hogy pénzben mit ér egy évszázados fa által termelt oxigén, a levelek által megkötött por, a gyökerek között megHarkályok „csőremunkájának” nyoma vadkörtefa törzsén. Ezek a madarak egészséges fában nem tesznek kárt. ■ tartott humusz, az ugyanitt szimbiózisban élő gombák, a kérgen tenyésző állat- és növényfajok tucatjai? Bár... Utóbbiaknak, ha védettek, van eszmei értékük, ami azonban a valós értéket nem fejezheti tó, csak segítséget jelenthet az okozott kár megállapítására - már, ha egyáltalán történik ilyen. A turizmus, ü- letve az ehhez kapcsolódó út- és infrastruktúra-kiépítés éppen a lényeget, a zavartalanságot, a csendet, a tiszta környezetet szorítják háttérbe, vagy éppen teszik tönkre teljesen. A természetből nehéz úgy „pénzt csinálni”, hogy fenn is maradjon. A természetbarát szemlélet kialakítása különösen fontos. Hosszú ideig csak az ember le- győzheteüenségé- nek hirdetése állt a tankönyvekben, a „megzabolázott” és „átalakított” természettel kevesen törődtek - de, ha ők nem lettek volna, akkor a ma ritka kincsekként őrzött értékek közül bizonyára jó pár hiányozna. Nem kell itt nagy, korszakalkotó dolgokra gondolni: a téli madáretetés, a mesterséges fészekodúk kihelyezése, egy-két érdekes kirándulás bizonyára sok, napjainkban tevékenykedő szakembernek jelentett egykor meghatározó élményt. Ha egyszer felismeri valaki, hogy az egyik leggyakoribb hazai madárfaj, a széncinege túléléséhez megfelelő táplálkozóterület és alkalmas költőhely is kell, akkor az a rovarvilág és a flóra együttes védelmének szükségességét is megérti. A természetben minden összefügg mindennel, de ezeket a kapcsolódási pontokat sokszor nem is ismerjük. Ami környezetünk óvását illeti, a sok gond mellett számos, örömteli esemény is akadt már. Első helyen, furcsa módon azt említem, hogy még mindig van vesztenivaSzéltörés után a kidőlt bükkfákat elszállítják a területről lónk, azaz megóvásra érdemes kincsünk! A környezetvédelem azonban világszerte önálló, elismert szakmává vált, jelentős szerepe van az oktatásban, magyar szempontból az urópai uniós csatlakozásnak is fontos részét képezi, a gazdaságban mind nagyobb szerepet tölt be; Ráadásul a természetvédelem fontosságát ma már nem kell különösebben hangsúlyozni, mert egyre inkább a köz- gondolkodás része. Miért is? Bizonyára azért, mert környezetünk állapota egyben fokmérője az élet minőségének is... FARAGÓ ZOLTÁN Nyitva tartás a hét minden napján! Hétfő-péntek: 06.30-20.00 óráig Szombat: 6.30-17.00 óráig Vasárnap: 08.00-13.00 óráig Nyitás 2002. május 16., i Salgótarján, Budapesti út •könnyű megközelíthetőség •69 ingyenes parkolóhely •több ezer, élelmiszerből és napi cikkből álló választék •kiváló frissárukínálat •szenzációs árak •rendszeres akciók •SPAR márkajelű termékek rendkívüli árelőnnyel •4 korszerű pénztár bankkártyás fizetés lehetősége •gyors, kényelmes vásárlás • udvarias, szakszerű kiszolgálás SZUP ET SALGÓTARJÁNBAN uW • : * «j,
