Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-05 / 79. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖR KÉP 2002. ÁPRILIS 5., PÉNTEK Munkáspárt Fókuszban a „demokrácia pulzusszámlálása” A közvélemény közügy, a közvélemény-kutatások közérdeklődésre tartanak számot. Manapság már naponta találkozunk a médiákban a közvélemény-kutató intézetek felméréseivel. A választások előtt felértékelődnek a pártpreferenciákra, a politikusok népszerűségének vizsgálatára vonatkozó kutatások. A nagy kérdés persze az, mennyire tekinthetők ezek az eredmények megbízhatónak? A Munkáspárt akkor született, amikor a dolgozó ember számára fontos értékek léte került veszélybe és nagy része vált szép emlékké, léte kezdetétől a nemzet, a magyar haza védelméért folytatja a küzdelmet. Politikája a rendszerváltás előtti években természetesként megélt alapvető emberi jogok - amelyektől elsőként fosztották meg a magyar emberek jelentős részét - visszakövetelése, s ennek érdekében a nemzetközi tőke urai és hazai kiszolgálói elleni harc meghirdetése és következetes folytatása. A Munkáspárt tudomásul veszi, hogy jelenleg hazánkban kapitalizmus van. De azt nem, hogy ennek a legvadabb formáját legyünk kénytelenek a mindennapokon megélni. A Munkáspárt mindazokat képviseli, akik nem a felső tízezrekhez tartoznak: a munkanélkülit, a munkást, a parasztot, a kis- és középvállalkozókat, összességében a bérből és fizetésből élők sok milliós táborát. A haza, a nemzet megmentését, majd felvirágoztatását mi nagyon komolyan gondoljuk, s nemcsak beszélünk róla... Az ígéretek szépek. Megvalósulásuk eredménye maga lenne a jóléti társadalom. A magyar nép már háromszor hitt az ígéreteknek. Ráadást nem adhatunk. Hogy ismételten ne kelljen csalódnunk, ne ragadjunk meg az ígéretek bűvöletébe, tovább kell menni. Meg kell kérdezzük, mi lesz a forrása az ígéretek teljesítésének. Aki, amely párt nem az eddig is meglévő lehetőségek jelentős növelését, (a GDP, s az EU-s támogatás) hanem a bajok igazi okának megszüntetését határozza meg forrásként, arra odafigyelhetünk, oda kell figyelni. A bajok igazi oka pedig, hogy a magyar dolgozók által előállított érték jelentős része nem a magyar ember, nem a haza javára kerül fel- használásra, hanem úgy adják át a nemzetközi pénzhatalom és hazai kiszolgáló urainak a zsebébe, hogy azért a magyar nép nem kap semmit. Ez ellen eddig egyetlen parlamenti párt sem emelte fel szavát. Nem tették, mert ez azoknak az uraknak az érdekét sértenék, akiknek kiszolgálásához elsődleges érdekeik fűződnek. A Munkáspárt az a párt, mely erről nyíltan beszél. Április 7-től mint parlamenti párt, kezdeményezi és követeli mindazon törvények módosítását, szükség esetén megszüntetését, melyek a nép becsapását Úy módon is lehetővé teszik. Radikálisan csökkennek így az olyan ránk kényszerített dollármilliós, - milliárdos hitelek, amelynek a tőkést gazdagító hozama, a kamat és a profit egyre erősebb gúzsba köti a magyar gazdaságot. Ha ezeket a törvényeket megszüntetjük, megteremtődik, s csak akkor a gazdasági alap ahhoz, hogy mindazok a jogos igények teljesüljenek, melyet várnak a rendszerváltás vesztesei, sőt azok a százezrek is, akik majd holnap válnak azzá. így teremtődhet meg a feltétele a vállalkozások olyan támogatásának, amelynek eredményeként jelentősen növelni tudják az általuk foglalkoztatottak számát, s emellett több százezres nagyságrendben teremtődnek új munkahelyek. így kaphat a mezőgazdaság olyan valós támogatást, melynek következtében a magyar paraszt többé nem akar megszabadulni a földjétől, mert az számára az életet, a biztos megélhetést fogja jelenteni. A Munkáspárt által stratégiai ágazatként kezelt oktatás és egészségügy támogatását illetően a társadalmi össztermék 10%-át, de mindenkor legalább olyan hányadát fogjuk adni, amely az oktatás, illetve az egészségmegőrzés és gyógyítás költségeit fedezik. Mindkét ágazatban dolgozók bérét a ciklus alatt legalább kétszeresére kívánjuk emelni. A nyugdíjakat, s az egyéb ellátásban részesülők jövedelmét a négy év alatt szintén duplázni fogjuk. Á [ főállású anyaság lehetőségét a nagymamákra is kiterjesszük, s az ezért fizetett jövedelem el kell érje a minimálbér szintet. Olyan adó- reformot vezetünk be, amely a kevésbé vagyonos családok számára is elviselhetőbbé teszi a közteherviselést, illetve a minimálbér szintjén élőket mentesítjük az adófizetéstől. Megszüntetjük az áfát mindazon termékeken, melyek a napi megélhetés legszükségesebb részei. Nem akarunk senkitől elvenni semmit. S nem kívánjuk egyetlen honfitársunkra sem rákényszeríteni akaratunkat. Mi tetteinkkel is bizonyítjuk, hogy tiszteljük minden ember meggyőződését. Nekünk mindig a munkás, a dolgozó, a paraszt élete az elsődleges, mi a mul- tik gőzhengerként nyomuló, minden útjába kerülő, érdekeik ellen ható vállalkozás elpusztításától fogjuk megvédeni a magyar vállalkozókat. Minden embertársunk, fiatal, idős, mérnök vagy orvos, pedagógus vagy munkás, vállalkozó vagy alkalmazott számára biztosítani fogjuk emberi méltóságát, s az emberi módon élhető, megismételhetetlen életet. A társadalomkutatók a legkülönbözőbb témákban tudakolják a „köz” véleményét. Rákérdeznek még az ún. intim szféra egyes területeire - a családra, a szexuális életre, közérzetre - is. Ettől is fontosabbak azonban az igazi közügyekre, társadalmi problémákra, politikai beállítódásra vonatkozó kutatások. A közvélemény az egyéni véleményekből áll össze. Ma nálunk még mindig van a népességen belül egy jelentős réteg, amelynek nincs markáns véleménye a közügyekről. A vélemény nélküli publikum annál szélesebb lesz, minél inkább „lejjebb” megyünk a társadalmi hierarchiában. Van egy olyan szelete is a lakosságnak, amely politikailag még mindig a teljesen közönyös embereket foglalja magában. Lehet valamilyen véleményük, de ez inkább halvány és latens (lappang), nem kerül megfogalmazásra, kinyüvánításra. Ők például a nem válaszolók a közvélemény-kutatásokban. Bár sokan közülük bizonyára elmennek szavazni, hiszen az titkos. Ott a szavazófülkében színt vallanak. A közvélemény pontos definíciójával (meghatározásával) - noha kötetnyi kísérlet ismert - máig adós a politikatudomány és a szociológia is, legalábbis abban az értelemben, hogy ne lenne mindenik fogalom- magyarázat a viták kereszttüzében. Szerintem a sok meghatározás közül az a leginkább helytálló, amely így szól: ,A közvéleményen azokat az érzelmeket, gondolatokat és megjelenített kifejezésed, fogalmazványait kell érteni, amelyet valamely közérdekű jelenségről, közügyről a társadalom legjobban informált tagjai, személyiségá kinyilvánítanak és amelyek aztán fokozatosan elterjednek, átmennek a köztudatba.” Meggyőződésem, hogy a közvélemény csak a plurális társadalmában bírhat igazai tartalommal. Erre utal George Gallup - aki 1935-ben megalapította a Közvélemény Amerikai Intézetét, és akitől eredeztethető a profi közvélemény-kutatás módszertana - amikor azt mondta, hogy a közvélemény-kutatás „a demokrácia pulzusszámlálása”. Magam úgy gondolom, a közvélemény formálója és hordozója az a többnyire kvalifikált réteg (felső és középosztály, ha van üyen nálunk egyáltalán), amely a határozott véleményformáláshoz szükséges információs bázissal rendelkezik és megfelelő intelligenciával is bir. A közvélemény-kutatások a társadalomtudományok eszköztárába tartoznak. Talán nincs is olyan alkalmazott tudomány, amely ne használná fel eredményeit. Amíg azonban a társadalomkutatók számára az adatok gyűjtése, megismerése csak a kiinduló fázisa a felmérésnek - amelyet megelőz és követ az információk elemzése, értékelése, a következtetések levonása - addig a hivatásos közvélemény-kutatásokat inkább csak az adatok gyűjtése és közzététele jellemzi. Utóbbiak az értelmezés feladatát, a következtetések levonását másokra - elemzőkre, szakértőkre és más felhasználókra hagyják. Némi különbség lehet a társadalomkutatások és a profi közvélemény-kutatók felmérései között abban is, hogy az előbbiek kutatási eredményeinek jóságfoka, megbízhatósága ritkábban érhető tetten. A közvéleménykutató intézetek témáinak többsége olyan, hogy az eredmények előbb- utóbb összevethetők a valósággal. Sokan kétkedve fogadják a közvélemény-kutatások eredményeit, nem is beszélve arról, hogy ezek valóban számos hibalehetőséget rejtenek magukban. Az egyik hibacsoport a mintavételi hibáké, a másik a méréseké. A hibák kiegyenlíthetik egymást. Ha betartják a kutatás számos szigorú szabályát, annak eredménye - hibahatárokon belül - megbízható lesz. Fő szabály: a minta - az alapsokaság meghatározott része - reprezentativitása és az, hogy az alapsokaság minden egyes elemének egyenlő esélye legyen a mintába való bekerülésre. Ezt a véletlenszerű - praktikusan az ún. kétlépcsős - eljárás biztosíthatja. Első lépcsőben kiválasztják például a településeket, majd a másodikba a megkérdezendő személyeket. Ha két kutatóintézet azonos időszakban végrehajtott, azonos mintán elvégzett (mondjuk ezer- ezer fő) felmérésének hibahatára, melyet közölnek is +- 3,2-3,2 %- pont, akkor a különbség a két kutatás eredménye között akár 6,4 %- pont is lehet. A működő kutatóintézeteink technikai felszereltsége, szakembergárdája, s reményeink szerinti politikai függetlensége (autonómiája) garancia lehet arra, hogy felméréseik többsége pontos eredményt ad, megbízható, hiteles. Még azért felmerül egy érdekes kérdés: menynyire befolyásolhatják a közvéleményt a közvélemény-kutató intézetek előrejelzései? Erre azt lehet mondani, hogy éppen annyira, amennyire az egyes emberek befolyásolhatók. BARÁTOI OTTÓ A Nógrád Megyei Hírlap kérdései az országgyűlési képviselőjelöltekhez 1 1. Miért gondolt arra, hogy ha átmenetileg is, de felcseréli jelenlegi hivatását a parlamenti képviselőséggel, illetve miért döntött úgy, hogy ilyen módon szeretné folytatni politikai pályafutását? 2. Ha Ön bekerül a parlamentbe és először kap szót, várhatóan milyen ügy, illetve melyik réteg érdekében emel szót és miért? 3. Véleménye szerint hazánk mikor lesz tagja a Európai Uniónak és a felvétel mit jelent Magyarország, illetve a továbbra is hátrányos helyzetű Nógrád megye részére? GllSZtOS Péter (Szabad Demokraták Szövetsége) Nógrád megyei 1. számú választókörzet 1. Egyetemi hallgató vagyok az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem szociológia szakán. Tanulmányaimat a választások eredményétől függetlenül folytatom. A politizálás nálunk családi hagyomány. Apai nagyapám olyan sofőrember volt, akinél állandóan szólt a rádió, a híréhség, a közügyek iránti érdeklődés nálunk öröklött „betegség”. Édesapám 1990- ben az SZDSZ rendszerváltó salgótarjáni képviselőjelöltje volt, majd nyolc évig volt meghatározó alakja az önkormányzati politikának Salgótarjánban. Akik ismerik, tudják: még politikai ellenfelei is tisztelték, tisztelik becsületessége, tisztessége miatt. Jó iskolát kaptam tőle. Fiatalként meggyőződésem, hogy van értelme beleszólni a közügyek alakulásába és az is, hogy hasznos, ha a fiatalok is hallatják a hangjukat. Kamaszkorom óta - eléggé el nem ítélhető módon - a politikai pályára készülök, ezt választottam hivatásul. Göncz Árpáddal vallom, hogy a „politika köz- szolgálat” - ebben á szellemben kívánok tevékenykedni mindvégig pályám során. 2. Parlamenti szűzbeszédemben a Somos- kőújfalu-Hatvan vasútvonal modernizálásért fogok szót emelni. Tarthatatlan, hogy miközben Salgótarján ugyanakkora távolságra van a fővárostól, mint például Győr, a vasúti közlekedés menetideje kétszer akkora. Nem lehet annyira szétszakadva egy ország, hogy 140 km Budapesttől nyugatra 75 perc, míg keletre 150 perc legyen vasúton. Egy fél megye van így elvágva a külvilágtól. Salgótarjánban és környékén komoly probléma a munkanélküliség, amire a politika hajlamos csodarecepteket ígérni. Magam azt gondolom, hogy a jó közlekedési lehetőségek - így a jó vasúti személy- közlekedés lehetősége - sokat segíthet rajtunk addig is, amíg a befektetők igazán ide találnak. Egy korszerű vasútvonalon sokan tudnának ingázni, dolgozni járni, ha már itt nem találnak munkát. 3. Reményeink szerint 2004-ben az EU tagjai közé kerülünk. A halmozottan hátrányos helyzetű megyék közé tartozó Nógrád megyének sürgősen át kell gondolnia regionális besorolását. A most még csak statisztikai tervezési régiónak nevezett, később minden bizonnyal önkormányzati régióvá váló rendszerben Nógrád jelenleg Borsoddal és Hevessel van egy régióban. Kevés dologban ért egyet a Fidesz és az MSZP, itt helyben ebben egyetértek. Azzal érvelnek, hogy rövid távon Nógrádnak az az előnyös, ha egy ilyen hátrányos helyzetűnek minősített régióhoz csatlakozik. Mindketten tévednek. Most három fuldokló (a három hátrányos helyzetű megye) próbál bemászni egy csónakba. Kettő juthat be úgy, hogy a harmadikat lenyomják a víz alá. Nem nehéz kitalálni, melyikük húzza a rövidebbet ebben a küzdelemben. Mi, nógrádi szabaddemokraták évek óta következetesen képviseljük, hogy megyénknek a központi régióban a helye. Ez esetben egy száguldó motorcsónakba segítenek be bennünket. Az ország legfejlettebb térségéhez csatlakozni - ez a megoldás. A fővárosnak és térségének szüksége van hátországra, Nógrád pedig még keleti felével is egyértelműen az ország központja felé gravitál. A földrajzi, gazdasági adottságokat, társadalmi kapcsolatokat nem lehet megerőszakolni! Egy szó mint száz: Nógrádot a központba! így a tarjám ipari park is hamarabb telik meg befektetőkkel. Göncz Árpád: „ A politika: közszolgálat. ” Bili CUnton: „Jobban bízom az emberekben, mint az államban. ” Bartók Béla: „Csak egyenlő mértékkel - legyen az a nőnek is szabad, ami a férfinak, vagy ne legyen a férfinak sem szabad az, ami a nőnek nem szabad!” Én velük értek egyet. Ezért léptem politikai pályára. Kuncze Gábor: „Ennyi volt, elég volt, menniük kell!” Magam is ezt gondolom az Orbán-kor- mányról. Ezért indultam a választáson. _____________________________________ffS Passzív biztonsági eszközök éve | A megyei baleset-megelőzési bizottság minapi éves értékelő tanácskozásán mindenekelőtt a tavaly történt személyi sérüléses közúti közlekedési balesetek statisztikai jji értékelése kapott hangsúlyos figyelmet. E szerint tavaly több baleset történt megyénk közútjain, mint a megelőző évben, de kevesebb, mint az 1980-as, vagy az 1990- es évtized átlagában. Ez 344 személyi sérüléssel járó balesetet jelent, amelyben 515-en sérültek meg. A sérültek számának nagyobb arányú növekedése abból adódott, hogy több olyan ütkö- zéses baleset történt, amelynek nagyszámú sérültje volt. Ezek közül is kiemelkedik a rétsági tömeges baleset, amelynek 18 sérültje közül öten meghaltak. Tovább nőtt a hét végi és csökkent a hét közepi balesetek száma. Az átlagosnál nagyobb mértékben nőtt a farolás, vagy a pálya elhagyása típusú balesetek száma és a gyalogosok elütése. Á balesetek kimenetele súlyosabb, közel 30 százalékkal több halálos és 6 százalékkal több súlyos sérüléses baleset történt. A baleseti statisztika számos következtetés levonására késztette a bizottság tagjait. Többen elismeréssel szóltak a bizottság múlt évi tevékenységéről. Az éves programban foglalt versenyek, rendezvények sikeres lebonyolításával kapcsolatban azonban megjegyezték - mint ahogyan ezt Buttyán Sándor, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója tette - hogy a versenyeken az általános iskolák 30-40 százaléka vesz részt. Kérte, hogy a közlekedésre nevelés érdekében több iskolát vonjanak be a versenyekbe. Ezt a gondolatot erősítette Kaszás Ottó őrnagy, a főkapitányság sajtóreferense, aki az alma-citrom akciókhoz hasonló rendezvények megszervezését javasolta. Az akciók minden alkalommal különböző társadalmi csoportokat érintenének. Fráter István, a Nógrád Megyei Állami Közútkezelő Közhasznú Társaság igazgatója tájékoztatást adott a megyeszékhely déli kapujában épült kettős körforgalom helyzetéről, s a várható változásokról, s ismertette az ún. litkei csomópontban várható közlekedésszervezési intézkedéseket. Dr. Ciffra József megyei közlekedési ügyész elmondta, hogy túl magas a gondatlanságra visszavezethető balesetek száma, noha ezek mögött több esetben konkrét szabályszegés húzódik meg. Erdei Imréné a megyei polgárőrszövetség elnöke a polgárőrök baleset-megelőzési szerepéről szólt, majd Földesi László, a salgótarjáni városi közterület-felügyelet vezetője néhány útvonal közlekedés-biztonsági problémájára hívta fel a figyelmet. Oberling József alezredes, az Országos Beleset-megelőzési Bizottság ügyvezető elnöke jónak értékelte a megyei bizottság munkáját, ismertette az idei feladatokat. Az idei év a passzív biztonsági eszközök használatának az éve, ezért fokozott figyelmet kell fordítani a gyermekülések, biztonsági övék használatára.
