Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-25 / 96. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MEGYEI KÖRKÉP 2001. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK Magánkézbe került az egészségügyi szolgáltatás Pásztón az egészségügyi alapellátás fogorvosai, a háziorvosok és a házi gyermekorvosok kérés­sel fordultak a város polgármesteréhez, hogy az önkormányzat járul­jon hozzá a szolgáltatá­sok részbeni, illetve tel­jes privatizációjához. A kérés teljesítése képvi­selő-testületi döntést igényel, ezért a közel­múltban tartott testületi ülésen tárgyalták az elő­terjesztést. Amint az előterjesztés­ben is elhangzott, a kérés teljesítésére lehetőséget biz­tosít a 229/2001 (XII. 5.) kormányrendelet, amely az egészségügyi alapellátásban részt vevő szolgáltatók tá­mogatását teszi lehetővé egy új kiegészítő finanszíro­zási rendszer bevezetésével. A rendelet hatálya azokra a háziorvosi, házi gyermekor­vosi és fogorvosi egészség- ügyi szolgáltatást nyújtókra terjed ki, amelyek a külön jogszabályi feltételek szerint meghatározott finanszírozá­si díjra jogosultak, és tevé­kenységüket gazdasági tár­sasági formában vagy ma­gánorvosként folytatják. A szolgáltató a felhalmozási célú kiadások támogatását a szakmai minimumfeltételek közé tartozó gép-műszer, berendezés, valamint szá­mítógép, illetőleg a házior­vosi tevékenység folytatásá­ra szolgáló ingatlan után igényelheti. A háziorvosi és házi gyermekorvosi eszköztá­mogatás mértéke egy ren­delőhelyiségben, egy orvo­si praxis működése esetén 25 ezer forint havonta, ket­tő vagy több praxis műkö­dése esetén 40 ezer forint havonta, egyenlően meg­osztva. A fogászati alapel­látást nyújtó fogorvosi szolgáltató eszköztámoga­tásának mértéke egy rende­lőhelyiségben, egy praxis esetén 35 ezer forint, több praxis esetében 60 ezer fo­rint havonta, egyenlően megosztva. Amennyiben több telephelyen folytatják a szolgáltatást, a meghatá­rozott támogatás mértéke 10 ezer forinttal növekszik havonta telephelyenként. Az eszköztámogatás igénylésének feltétele, hogy a szolgáltató átvállal­ja a jogszabályban megha­tározott minimumfeltéte­lek körébe tartozó eszkö­zök biztosítását. A képviselők döntése alapján az önkormányzat módosítja a szolgáltatók­kal kötött megállapodást: a szolgáltatók saját felelős­ségi körben gondoskodnak arról, hogy az eszközök működőképesen rendelke­zésre álljanak. Ezzel együtt az önkormányzat a továbbiakban nem kötelez­hető eszközamortizációs költségek, illetve eszköz- beszerzések finanszírozá­sára. A képviselők felkér­ték a polgármestert, hogy a későbbiek folyamán te­gyen javaslatot az egész­ségügyi alapellátás részbe­ni és teljes privatizációjára. H. E. A cím Szepesi Józsefé, tőle hallottam elő­ször a salgótarjáni cigánydombról. Kifogy­hatatlan témája volt, nemcsak műveinek, ha lejöttek hozzá Tarjánból a rokonok, ba­rátok, előbb-utóbb előkerült a Pécskő utca. Ez volt a hivatalos cím, de a városiak Ci­gánydombnak, Cigányhegynek nevezték. A külső szemlélő csak putrit, gettót látott benne és nem lehetett nem látnia, hiszen a város feletti domboldalban feküdt. Ez pe­csételte meg a sorsát: a fejlődő, iparosodó és nem mellékesen a munkásmozgalom egyik fellegvárának, a szocializmus bás­tyájának számító Salgótarján szívében nem tűrhettek meg ilyen szégyenfoltot. Már a hatvanas évek legelején megkezdő­dött a felszámolása. Történetesen elég jól ismerem Tarjánt és vidé­két, többször is jártam ott a hetvenes, de a kilenc­venes években is. Akkor már nyoma sem volt a Cigánydombnak, annak se nagyon, hogy a város­ban jelentős számban élnek cigányok. A hegyol­dalban lakótelep épült, a romákat szétköl­töztették, cigány családot minden lépc­sőházba!, szólt a jelszó és felszívták, szinte láthatatlanná tették őket a nagyüzemek: a bányagépgyár, az üveggyár, a kohászati művek és a szénbányák. Kovács Bodor Sándornak sem igen le­hetnek személyes emlékei a Cigánydomb­ról, bár tarjám születésű. A nagy festő, Ba­lázs János képeit őrző múzeum munkatár­saként ismerte meg a városban élő cigány képzőművészeket, Oláh Jolánt, Balogh Ba­lázs Andrást, akikről portréfilmet is készí­tett. Nem nehéz elképzelnem, hogy a be­szélgetések újra meg újra visszakanyarod­tak a Cigánydombhoz, éppen úgy, ahogy Szepesi Józsi történetei. Ez adhatta az indíttatást a film elkészíté­séhez. A „Cigánydomb” háromrészes film­eposz, 1994 és 1999 között forgatott, szereplői az egykori lakók, ma'már középkorú és idős embe­rek, köztük neves festők, Balázs János rokonai, Szepesi egyik lánytestvére is megszólalnak, akik­nek a gyerekkoruk és az ifjúságuk kötődik a te­lephez. Öröm hallani, hogy egytől egyig a gyö­nyörű nógrádi (palóc) tájszólás jellegzetes tarjám változatát beszélik, kár, hogy a film narrátora nem tarjám, vagy már elhagyta szűkebb pátriája nyelvét. Kovács Bodor nagy felfedezése, hogy egy - idegen szemmel látva - putrinak, vályogvá­rosnak története, sőt történelme van, amely meg­örökítésre érdemes. Telepiek A Cigánydomb kezdetei még a XIX. századra nyúlnak vissza, amikor tíz zenészcsaládot tele­pítet) le itteni birtokán egy zeneszerető magyar úr. Ők lettek aztán a pataki cigányok, a föléjük, a domboldalba települők a hegyi cigányok. Utá­nuk jöttek még lovárik, magukat német cigá­nyoknak mondó mutatványosok, meg sok „me­zei” roma, aki vályogvetéssel, rongy- és műgyűj­téssel, szegkovácsolással kereste a kenyerét, mindig azzal, amivel lehetett. A cigányokról ro­mantikus képzeteket táplálóknak tanulságos volna megismerkedni a tipikus telepi életúttal: 5-6 osztály elvégzése után dolgozókká váltak, előbb a szülők mellett, 14 éves koruktól valame­lyik gyárban, bányában vagy az építőiparban végezték a képzettséget nem igénylő, egészség­re ártalmas fizikai munkákat, amíg meg nem rokkantak vagy utcára nem kerültek, de ez már egy későbbi történet. A világháború szétszórta a Cigánydomb lakó­it: elvitték őket, kit katonának, kit munkaszolgá­latosként a frontra, sokakat Komáromba, Ausch­witzba, vagy elbujdostak. A visszatért túlélők kö­zött már elsimultak az etnikai, nemzetségi kü­lönbségek, a pataki és hegyi cigány csak hely­megjelölésként élt tovább. Szegénység volt, zord viszonyok, se folyó víz, se villany, se csatorna, kútról hordták a vizet, erdőről a fát, teknőben mostak, szabadtűzön főztek, de nem éheztek és méltón emlékeztek meg az ünnepekről. Kivétel nélkül úgy emlékeznek vissza régi, cigánydombi életükre, hogy az maga volt a boldogság. Vissza­térő motívuma a vallomásoknak, hogy „ha szépet álmodok, akkor újra a Cigánydombon vagyok ál­momban.” Kovács Bodor második filmje a „Fekete mada­rak” már a jelent mutatja, Salgótarjánt 2000-2001-ben, de a megszólalók itt is visszate­kintenek életük egy korábbi szakaszára: ezúttal a hetvenes-nyolcvanas évekbe, amely ma már aranykornak tűnik föl, hiszen volt munkájuk, biztos kenyerük, fedél a fejük felett, az előítéletek megszűntek (vagy legalábbis lappangtak) és vég­re a társadalom egyenjogú tagjának érezték ma gukat. Az egyik megszólaló, aki asztalosnak mondja magát, szociológust megszégyenítő pon tossággal és lényeglátással foglalja össze a ci­gányság Kádár-kori és mostani helyzetét. Korunk jelszava, a polgárosodás, szerinte nem most kez­dődött el, hanem a hatvanas-hetvenes években, amelyből a cigányság is részesedett - azon az áron, tegyük hozzá, hogy vállalta az asszimiláci­ót - míg az ország mai polgárosodásából a romák totálisan ki vannak zárva... A rendező nem kereste a bajt, nem előre meg­fontolt szándékkal keverte sötétre a színt. Filmre vette azt is, ha biztatót ta­lált (például: a helyi fiatalság szervezte népi együttest, a Kályi Chiriklit, amire a film címe utal), de az összkép inkább tragikusnak mondható. A lepusztuló lakókörzetekben újra koncentrálódik a munkanélkülivé lett, elnyomorodott, reménytelen helyzetbe szorult cigány­ság, új gettók, új cigánydombok szület­nek, de ezek már nem olyan vidám, összetartó, meleg közösségek, mint az a régi volt... A sok gyerek nem a jövő ígéretét jelenti, hanem a család sokszor egyetlen jövedelemforrását. A romák elkeseredettek, kétségbeesettek. Az idősebbek csalódottak. Úgy érzik, be­csapták őket. Ledolgoztak harminc, negyven, ötven évet, jó állampolgár­ként beilleszkedtek, kivették a részüket az ország építéséből, és most azt kell látniuk, hogy a gyere­keik, az unokáik ugyanott tartanak, ahonnét ők elindultak. Vagy még hátrább, hiszen előttük még jövő sincs. Nem Kovács Bodor Sándor, de nem is a ci­gányság tehet arról, hogy a folytatás, a „Fekete madarak” filmje ilyen mélységesen lehangoló ké­pet fest a nagy reményekkel indult egykori ci­gánydombiak életéről. ___________________________________BORI EHZ1ÉBKT ( Az Amaro Drom - Utunk - 2002 márciusi száma nyomán) A hajdani Cigánydomb ■ Négymilliót nyertek könyvtári fejlesztésre Pásztón a Teleki László Városi Könyvtárban mindig nagy fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a pályázati lehetőségeket ki­használják a fejlesztések érdekében. Nem volt ez másként az elmúlt három évben sem, ennek eredményeként jelentős szá­mítástechnikai fejlesztésről számolhatunk be. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1998-ban kezdte meg a három évre szóló koncep­ció megvalósítását, amely az or­szágos könyvtári, múzeumi, le­véltári és közművelődési infor­mációs hálózat fejlesztését cé­lozza az információs társada­lomban.- A városi könyvtárak 1999- ben kapcsolódtak ehhez, ekkor pályázott könyvtárunk is - mondja Oláhné Csákvári Gabri­ella igazgató. - Ennek eredmé­nyeként tudtuk kiépíteni az in­tézményben az igen korszerű helyi, lokális (LAN) hálózatot húsz csatlakozási ponttal, Linux operációs rendszerrel. 2000-ben ismételten kiírták a pályázatot, így tudtuk felváltani az analóg telefonvonalat az ISDN-vonallal, amellyel gyorsult, korszerűsö­dött az Internet használata. Eb­ből a pályázati pénzből tudtunk az integrált könyvtári rendszer kiépítéséhez szervert és vonal­kód-leolvasót vásárolni. Ugyan­csak 2000-ben a Nemzheti Kul­turális Örökség Minisztériuma kiírta a „Könyvtárpártoló önkor­mányzat” pályázatát, amelyen Pásztó önkormányzata a harma­dik díjat nyerte el: ez egyben 600 ezer forintot is jelentett, amelyet a könyvtárra lehetett fordítani. Ebből a pénzből egy fénymásoló gépet és két szemé­lyi számítógépet vásároltunk. Amint az igazgatónő elmond­ta, nem pihentek tavaly sem: egy újabb számítógépet és szá­mítógépasztalokat, székeket vá­sároltak az elnyert pályázati pénzből. Még a tavalyi évben pályáztak a Miniszterelnöki Hi­vatal informatikai kormánybiz­tosság által a Széchenyi-terv ke­retében kiírt „Információs társa­dalom megvalósításában közre­működő közművelődési könyv­tárak támogatása” programra, amelyen 2 millió 30 ezer forintot nyertek. Ebből vásároltak az idén hat multimédiás számító­gépet operációs rendszerrel, há­lózati nyomtatót, s mind a hat gépre MS Office XP programot. Bérelt vonalat biztosítanak, így az érdeklődők egy évig ingyene­sen használhatják az Internetet.- Összegezve elmondhatjuk, hogy könyvtárunk három év alatt négymillió forintot tudott számítástechnikai fejlesztésre fordítani a pályázati támogatá­sokkal - mondja befejezésként az igazgatónő. - Reméljük, láto­gatóink is elégedettek lesznek, ha azt tapasztalják, mennyit korszerűsödött könyvtárunk. HEGE A Hírlap postájából A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Köszönet a határőrnek Egy, a Somoskőújfalui határ- állomáson szolgálatot teljesítő útlevélkezelőnek szeretnék kö­szönetét mondani becsületes­ségéért. Történt ugyanis a mi­nap, hogy tankolni indultam Szlovákiába, s annak rendje szerint jelentkeztem a kilépés­re. Átadtam az útlevelemet a kezelőnek, aki elvette, s rövide­sen egy húszezer forintos cím­letű bankjegyet nyújtott át.- Ezt benne felejtette - mondta. Igaza volt, valóban megfe­ledkeztem arról, hogy vagy két héttel korábban, tárca híján, éppen nálam lévő útlevelembe tettem a pénzemet! Sajnos a megtaláló szolgála­ti számát nem jegyeztem meg, így a határőrség zöld számán nem tudtam megköszönni a becsületességét. Helyette állja­nak itt ezek a sorok! NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Munkáját adta ajándékba Hűtőszekrény egy rászoruló családnak Tizennyolc éven keresztül használtam a hűtőszekrénye­met, volt már valami hibája, ezért nemrég újat vettem he­lyette. Úgy gondoltam azon­ban, hogy nem dobom ki a ré­git sem, hanem, ha pár ezer fo­rintnál nem kerül többe, meg­javíttatom és az öcséméknek adom. Ők nagyon nehéz körül­mények között, szegénység­ben élnek, beteg a gyermekük. Ami a javíttatást illeti, Sza­bó Károly pásztói szerelő vál­lalta a munkát. Azt mondta: helyre lehet még hozni a hűtő- szekrényt. Amikor aztán ki akartam fizetni, egy fillért sem fogadott el. Ha beteg gyermek van a családban, akkor ő in­gyen megcsinálja - mondta - sőt, ha az öcsémék Pásztón laknának, még a házhoz szállí­tást is vállalta volna a saját költségén. Az öcséméknek eddig nem volt hűtőszekrényük, ezért na­gyon örültek az ajándéknak, óriási könnyebbséget jelent ne­kik, hogy használhatják. Amiért végül írásra szán­tam el magamat, a következő: találkoztam nemrég egy volt kartársnőmmel, akinek elme­séltem ezt az emberbaráti cse­lekedetet. Ő még hozzátette: tud olyan esetről is, hogy Sza­bó Károly a rossz, kidobásra ítélt hűtőszekrényt megjaví­totta és egy szegény, ötgyer­mekes pásztói családnak aján­dékozta. ÖZVEGY KOVÁCS LAJOSNE Pásztó, Cserhát-lakónegyed Károlyi Mihály emlékére A határon túlról is érkezett versenyző a Károlyi Mihály or­szágos tanulmányi verseny döntőjére Balassagyarmatra. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kamaratermében meg­tartott vetélkedő résztvevőit, a felkészítő tanárokat és a közép- iskolás hallgatóságot a szervező Szent-Györgyi Albert Gimnázi­um és Szakközépiskola igazga­tója, Lakatos Tamás köszöntöt­te. Kiemelte, hogy az intézmény hagyományt teremtett a magyar történelem kiváló politikusairól szóló nemzetközi tanulmányi versenyek megrendezésével. Az elmúlt években e vetélkedőkön olyan neves történelmi szemé­lyek munkássága idéződött fel, mint az 1945 utáni első magyar köztársasági elnök, Tildy Zol­tán, vagy gróf Bethlen István egykori miniszterelnök. Nem véletlen, hogy a tanulmányi verseny védnökei - köztük Né­meth Zsolt külügyi államtitkár, dr. Borókai Gábor államtitkár, kormányszóvivő és Pékár Ist­ván, a Duna Televízió elnöke - mellett a támogatók sorában volt az oktatási minisztérium, a miniszterelnöki hivatal, a hatá­ron túli magyarok hivatala, a vá­rosi és megyei önkormányzattal egyetemben. A tanulmányi verseny döntő­jébe tíz középiskola került. A győztes Morvay Klaudia, a dombóvári Illyés Gyula Gimná­zium tanulója lett. A jogi egye­temre készülő 12. osztályos ta­nuló elmondta, hogy szereti a történelmet és a kérdések között érdekes volt számára, hogy be­szédében Károlyi Mihályként kellett értékelni politikai pályá­ját. A dombóvári diáklány örült az első helyezettnek járó serleg­nek és a hozzá tartozó könyv­ajándékoknak. Felkészítő tanára Takács Istvánná volt. A zsűri különdíját kapta Áb­rahám György, az érsekújvári gimnázium harmadik osztályos tanulója, aki már több történel­mi versenyen vett eddig részt. Mivel az ELTE Történelemtudo­mányi Karára készül, ebben se­gítségére van felkészítő tanára, Száraz Magdolna. Továbbtanu­lási terveit illetően megemlítet­te, hogy javítania kell még az át­lagán, hogy bekerülhessen a magyarországi egyetem által a szlovákiai magyar diákoknak biztosított húszfős keretbe. A tanulmányi verseny döntő­je után rendezték a Károlyi Mi- hály-emlékülést és az ünnepé­lyes díjkiosztást a megyei bíró­ság dísztermében. A zsűri elnö­ke dr. Hajdú Tibor, a történe­lemtudományok doktora előadá­sát „Károlyi hazatérése az ön­kéntes száműzetésből és máso­dik emigrációja 1946-49” cím­mel tartotta. Az első tíz helyezett sorrend­je: 1. Morvay Klaudia, Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépis­kola, Dombóvár 2. Tóth Péter, Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola, Hatvan 3. Fekete Ibolya, Kereskedelmi és Közgazdasági Kollégium, Kecskemét 4. Balogh Szilvia, Kecskemét 5. Rónay Anikó, Kecskemét 6. Teleki Renáta, Borbély Lajos Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, Salgótarján 7. Hegyes Marianna, Kecske­mét 8. Malomhegyi Mátyás, Ma­dách Imre Gimnázium, Sal­gótarján 9. Törtei Renáta, Károlyi Mi­hály Gimnázium, Budapest 10. Tóth Tibor, Lipthay Béla Me­zőgazdasági Szakközépisko­la és Kollégium, Szécsény. Különdíjban részesült: Abra- hám György, gimnázium, Érsek­újvár. SZABÓ ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents