Nógrád Megyei Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-13 / 86. szám

2002. ÁPRILIS 13., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Koncz Gábor kétszer - biblikus keretben A múzsák különös viszonyban vannak egymással. Ez alatt ezút­tal azt értem, hogy más típusú élményt jelent egy regényt olvas­ni, az abból készült filmet látni, vagy pedig az adott könyv szín­házi változatát megnézni. Jó esetben erősíti az egyik benyomás a másikat, de lehetséges az is, hogy éppen nem kívánatos hatá­sa van a korábbi történésnek a későbbiekre. já Színházi esték Ez utóbbit élték át C'*' azok, akik olvasták ) John Steinbeck (1902-1968) „Az édentől keletre” című, világszerte ismert, magyarra Szinnai Tivadar fordí­totta regényét, esetleg látták Elia Kazan nem kevésbé híres filmjét is, a napokban pedig Salgótarján­ban, a József Attila Művelődési Központban megnézték a mű-a Budaörsi Játékszín által színpadra vitt - magyarországi ősbemutató­ját. Ugyanis az olvasók fantáziájá­ban felépített, vagy a filmvászon­ról visszaköszönő huszadik szá­zad eleji Amerika, konkrétan a Salinas-völgy különös, titokzatos családi históriája korántsem kelt olyan izgalmat a színpadon, ke­vésbé torokszorító, mint a másik két műfaj keretei között. S ez megkurtítani volt kénytelen nem­csak az eredeti szöveget, hanem a tartalmat is. A polgárháborútól az első világháború időszakáig ját­szódó kettős családregényből szinte teljesen kihagyta a Hamiltonok történetét (a farmer Sámuelnek és üzletemberré vált fiának, Willnek alig jut valami szerep a cselekményben) és a hangsúlyt a Trask családra he­lyezte, de azon belül sem ábrázol­ja a Charles és Adam - mint test­vérpár - viszonyát, ennélfogva ne­hezebben érthető a mű biblikus hangulatú, jelképrendszerű címe is, amely áttételesen Káin és Ábel történetére utal. Az apa kegyeiért egymásnak feszülő jó és rossz testvér a színpadon „csak” Adam ikergyermekeinek (Aaron és Cal) alakjában jelenik meg. A színmű abszolút főszereplője lesz viszont Adam „talált” felesége, a fiúk any­ja, az ördögi tulajdonságokkal Cathy-t (Almási Eva) a múltjáról faggatja a seriff (Eless Béla) azok esetében is igaz lehet, akik eleddig csak hallottak a regényről, a filmről, s most e formában talál­koztak először Steinbeck művé­vel. Persze irreális igény is a vég­telenbe szárnyaló gondolattal, az ugyancsak nagyon tág horizontú filmkamerával versenyre kelni: a drámai adaptáció más törvény- szerűségek szerint építkezik. Nem véletlen, hogy Polgár András - aki magyar színpadra al­kalmazta Steinbeck prózáját ­megvert Cathy, aki végletekig go­nosz, felmenőire rágyújtja a há­zat, csecsemőként hagyja apjukra a fiúkat, s megannyi kaland után egy bordélyházban talál „otthon­ra”, de ott is mindenkit legázol, tönkretesz, pénzért és saját maga érdekében mindenre képes. Még­is oly sokan vonzódnak hozzá, s nemcsak családtagjai köréből... Ugyancsak nagyobb hangsúlyt kap a színpadon, mint az eredeti műben, Lee, a kínai szakács, aki Mózes (Koncz Gábor) a Törvény kötábláhral ___________________________FOTÓI P. TÓTH LÁSZLÓ m integy erkölcsprédikátorként el­lenpontozza Cathy lelketlenségét. Mintegy az író filozófiájának szó­csöve ő, aki a tudatlanságban, a jó nem ismeretében véli felfedezni a bűn forrását. Steinbecket a legti­pikusabb amerikai íróként tartják számon, annak ellenére, hogy hő­sei aligha tekinthetők sikerorien­táltnak, legtöbbször a társadalom elesettjei, nehéz, már-már kilátás­talan helyzetbe sodródott, küzde­lemre született emberek. Ez „Az édentől keletre” színpadi változa­tának szereplőire is igaz. Koncz Gábor - aki nemcsak játssza a segítőkész, önzetlen, szeretetre érdemes Adamt - ha­nem rendezte is a darabot, a hu­manisztikus szempontokat hang­súlyozza, a komor hangulaton is áttetsző optimisztikus életszemlé­letnek, a külvilág sötét hatalmai­val és a lélek belső torzulásaival szembeszállni képes szabad aka­rat győzelmének is esélyt adva. Koncznak - és rendezőtársának, a színház vezetőjének, Éless Bélá­nak - Almási Éva személyében je­les - sokszorosan kitüntetett - szí­nésznőt sikerült találni Kathy nagyformátumú alakjának meg­személyesítésére. A többi szerep­lő közül a Leet hitelesen megfor­máló Kassai Károly és a rosszal kétségbeesetten harcoló egyik ikerfiút, a Calt játszó tehetséges fi­atalember, Farkas Zoltán emelhe­tő ki. Szellemes és praktikus Hú­ros Annamária díszletterve, amely a nézőtér egy részét is be­vonja a játékba... * * * Három nap elteltével Koncz Gábor újra a József Attila Műve­lődési Központ színpadán lépett fel: ő volt Madách Imre „Mózes” című drámai költeményének címszereplője. Ezt a darabot az Udvaros Béla vezette Evangélium Színház vitte színre. S a helyszí­nen, valamint Koncz Gábor sze­mélyén túl még egy véletlensze­rű összekötő kapocs volt a két előadás között: a biblikus háttér, tekintve, hogy Madách e műve megírásakor - 1860-ban és 'öl­ben - elsősorban a Bibliára tá­maszkodott mint forrásra. Mózes - aki nem minden viszontagság nélkül, de kivezette a zsidó népet az egyiptomi rabszolgaságból és eljuttatta a Kánaánig, egyszer­smind az ősi Jahve(Jehova)-hívő vallásig - történetével akarta éb­ren tartani a nemzeti függetlenség ügyét, amely ez idő tájt legin­kább foglalkoztatta Ma­dách Imrét is. Bár az 1861-es akadémiai drá­mapályázaton a „Mó­zes” nem lett díjazott (az Arany János, Bérczy Károly, Jókai Mór, Ke­mény Zsigmond és Pompéry János összeté­telű bírálóbizottság sze­rint nem tragédia, ha­nem „dramatizált eposz”), a műben felve­tett problémák fajsúlyo­sak és mind a mai napig aktuálisak, bizonyítván, hogy Madách nem volt „egykönyvű” író, „Az ember tragédiája” mel­lett - ha nem is olyan magaslaton, nem is vi­lágirodalmi rangon - a „Mózes” is a XIX. száza­di magyar drámairodalom figye­lemre méltó alkotásai közé soro­landó. Hisz vajon nem drámai szitu- áció-e az, amikor az ereje teljében lévő Mózes megtudja, hogy az eleddig csak dajkájának hitt zsi­dó asszony, Jókhebéd az ő anyja is, Áron pedig, akit követelései miatt elkergettetett a fáraó elől, a testvére. Vagy kell-e megrázóbb jelenet annál, mint amikor az egyiptomi udvar tiszttartója be­törvén Áron otthonába - azaz a zsidók szentélyébe - meggyaláz­za Mózes nőtestvérét, Mirjamot, aki beleőrül lelki fájdalmába. De az elhatározás maga, hogy indul­janak vele negyven évig pusztá­ban bujdokolni, hazát keresni, szintén katartikus erejű, nem ke­vésbé, amikor csalódván önző, kishitű népében - amely „nem szenvedett még eléggé, hogy jobb sorsot érdemeljen" - átmenetileg magukra hagyja embereit. S bár magánélete boldog lenne egy sze­rető asszonnyal - a midiáni Jethro főpap leányával, Cippo- rával és közös gyermekükkel - nem tud ellenállni népe küldötte­inek, akik arra kérik: teljesítse ve­zért küldetését. Bár Mózes csa­ládja mindent megtesz, hogy rá­döbbentse: népe nem érdemli meg, hogy feláldozza önmagát, boldogságát, Mózes - noha meg­bünteti az elpáholtakat, megté- vedteket, a Törvény kőtáblái he­lyett újra az egyiptomi aranybor­jút ünneplőket - megmenti a né­pét, s bár ő maga nem juthat be az ígéret földjére, övéit - élükön a honszerző Józsuával - oda juttat­ja. Jehova szava - Kállai Ferenc szép tolmácsolásában - így szól a meghalni készülő Mózeshez: „...kit az Úr választ eszközévé, / Az megszűnt lenni többé önma­gáé, / S a nép szívében ver csak élete. ” Ilyen véget nyer hát a nagy ember, a kiválasztott személyiség és a szolgalelkű, sokáig ingado­zó, de befolyásolható, formálható néptömegek viszonya, akik végül is méltóvá válnak a felemelkedés­re, a szabadságra. Az Evangélium Színház - a sa­ját maga által magasra tett mérce szerint - ezúttal is igényes elő­adást produkál. Udvaros Béla ér­tőn nyúlt a klasszikus és Keresztury Dezső által színpadra alkalmazott veretes szövegű alap­anyaghoz, minden apróbb szerep jól tagolódik a nagy egészbe, amelynek csúcsán Koncz Gábor áll, akinek egyaránt elhisszük Mózes emberalkatát és emberfe­lettiségét. Az anya szerepében az inkább előadóművészként ismert és elismert Jancsó Adrienn reme­kel. S még egy közös vonás a Steinbeck-előadással: a jó at­moszférateremtő díszletet (és a jelmezeket is) Húros Annamária tervezte. ________________ CSONGRÁDY BÉLA K özeleg a „dixie”-feszüvál Ha május első hét végéje, akkor Salgótarjánban nemzetközi di- xielandfesztivál. így van ez már csaknem két évtizede, hiszen az idén - május másodika és ötödi­ké között - immár tizennyolca­dik alkalommal ad otthont a nógrádi megyeszékhelyen a külföldön is jegyzett nagyszabá­sú kulturális programnak. Május 2-án, csütörtökön 17 óra­kor a Fő téren rendezendő koncer­ten a Derkovits fúvószenekar, a Derkovits majorette-csoport, a Prestige Klarinét Quartett és a Kö­lyök Dixieland Band lép fel. Május 3-án, pénteken 15 órakor ugyan­csak a Fő téren a Brassón Brass Di­xieland Band és a Debrecen Dixie­land Band ad műsort. A színházter­mi gála 19 órakor kezdődik a követ­kező résztvevőkkel: Kölyök Dixie­land Band, Traditional Dixieland Band (SK), Jana Kocianová (ének, SK), Barrelhouse Jazz Band (D-GB- USA), Benkó Dixieland Band, Ber­ki Tamás (ének). A 24 órakor kez­dődő jam session házigazdája a Hotel Karancsban a Molnár Dixie­land Band Szegedről. Május 4-én, szombaton 15 órakor a szabadtéri koncerten a Swing Paris Jazz Quintett és a Bohém Ragtime Band lép fel. A19 órai színháztermi gála vendégei: Hot Jazz Band, Storyville Jazz Band, Ladislav Kemdl (ének, Joe Murányi ismét itt lesz CZ), Joe Murányi (USA), Jazz Band Ball Orchestra (PL), Jean Shy (ének, USA), Molnár Dixieland Band. Az éjféli örömzene házigaz­dája az üvegcsamokban a Hot Jazz Band. Május 5-én, vasárnap 11 óra­kor a Szent József-plébánián az Unicum Laude ad spirituálé- és gospelkoncertet. 15 órakor a Fő té­ren tartják a búcsúhangversenyt a BM Központi Tűzoltózenekar és a Miskolci Dixieland Band közremű­ködésével. A fesztivál műsorveze­tő-házigazdája: Berki Tamás. A művész is ember - Inflagranti: Fontos, hogy egy hullámhosszon legyünk... Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatároz­zák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak más­képp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az új­ságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölel­nek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világ­ba enged bepillantást rovatunk. Üde színfolt a honi popipar pa­lettáján Fenyvesi Attila és Karlovits Zsolt kettőse, az Inflagranti együttes. Élmény a tár­saságukban lenni, annyira át tud­ják adni az életörömöt, amivel rendelkeznek. Nem lett volna muszáj a fővárosba utazni az in­terjú miatt, hiszen Fenyvesivel akár Balassagyarmaton is talál­kozhattunk volna, Ő ugyanis on­nan származik.- Magyarországon szinte min­den lényeges megmozdulás a fő­városban történik. Belegondollak valaha is, hogy vajon eljutottak-e volna idáig, ha mindketten szülő­helyükön maradnak? K. Zs.: - Ha ott maradunk, ak­kor ma biztos, hogy nincs Inflagranti! F. A.: - Sajnos tényleg nagyon Budapest-központú az ország. De azért érdemes tudni, hogy a ma­gyar médiában tevékenykedő sze­mélyiségek 95 százaléka gyakor­latilag vidéki. Nem szeretem, amikor ismert emberek nyilatkoz­nak, hogy „lemennek” vidékre. Az itteni emberek azt hiszik, hogy csak Pest van és azon kívül sem­mi más nem létezik. K. Zs.: - Most, hogy járjuk a fal­vakat és a városokat, gyönyörű he­lyeket látunk, amiket korábban nem volt alkalmunk megtekinteni.- Attila komolyzenész, Zsolt pe­dig egy kereskedelmi rádiónál stú­diós. F. A: - Nekem kürtművészdip- lomám van, de ez olyan affektáló- ként hat. A zeneakadémián végez­tem 1997-ben és szimfonikus ze­nekarokban dolgozom a mai na­pig. Az utóbbi időkben elég sokat turnéztam külföldön, s nemcsak Európában, Amerikában is vol­tam. Volt, hogy egy kamaraegyüt­tessel jártuk a világot. Legutóbb a fesztiválzenekar egyik koncertjén működtem közre.- Már hallgatni is sok, nemhogy csinálni! Véleményem szerint mindkét foglalatosság teljes embert igényel Melyik az első? F. A: - Nekem általában a tél utazással telt az utóbbi hat évben. Most az Inflagranti miatt nagyon sok helyre nem mehettem el. Amit nagyon fájlalok; három hét Japán az Állami Hangversenyzenekarral. Fenyvesi Attila és Karlovits Zsolt- És Zsoltnak a rádió mennyi idejä veszi el? K. Zs.: - Szinte szabad foglalko­zású vagyok, direkt a rádió miatt költöztem a fővárosba, ugyanis ál­lást kaptam a „Slágerében öt évvel ezelőtt. Onnan szerződtem át a Roxyhoz. Az ott hallható szignálok gyártásáért vagyok felelős, a rek- lámszpotok általában az én keze­im alól kerülnek ki.- A zenei előélet tehát mindket­tőjüknél valamilyen formában megvolt. Utána már csak találkoz- nikellett... K. Zs.: - Jól mondta, hogy vala­milyen formában, mert a magam részéről tényleg csak szárnypró­bálgatás volt sokáig az együtte- sezés... Soha nem értem el olyan eredményt, amilyet el szerettem volna érni. Persze egyedül nagyon nehéz. Két olyan ember kell hoz­zá, aki több éven át azonos hul­lámhosszon dolgozik. F. A.: - Konstruktívan! De azért azt tegyük hozzá, hogy időközben barátok lettünk.- Fontos ez? K. Zs.: - Nagyon! F. A: - Mindenféle problémát meg tudunk beszélni, nincsenek köztünk súrlódások, meg belső konfliktusok!- És miként történt az ominózus találkozás? K. Zs.: - Besétáltam a zeneaka­démiára és kiragasztottam egy kis cetlit, hogy kreatív zenésztársat ke­resek, ráadásul fiút. Az előző tár­sam ugyanis egy lány volt... A má­sik fontos dolog, hogy jól érezzük együtt magunkat, és a közönséget is egyenrangú partnerként kezel­jük a fellépések során. Azt hiszem annál csodálatosabb érzés nem na­gyon van egy zenész életében, ami velünk egyszer Nyíregyházán megesett: egy roadshown 20 ezer ember énekelte velünk együtt a Te+Én-t. Csak néztünk, mint a moziban, hogy akkor most mi van...- Az ilyen visszajelzések miatt érdemes csinálni? F. A.: - Igen, az ilyenek feledte­tik és kárpótolják az összes éjsza­kázást, meg a rengeteg munkát, amíg egy album elkészül. K. Zs.: - Fontos, hogy két olyan ember találjon egymásra, ahol az elképzelések egy hullámhosszon vannak!-Nem tudom megállni, hogyne kérdezzem meg Zsoltot, hogy mi baja van? Nem tudom nem észre­venni a jókedve mögött megbújó zaklatottságát! K. Zs.: - Kicsit zűrös éjszakám volt, de megpróbálom magam tür­tőztetni. F. A.: - A barátnője beteg egy pi­cit. K. Zs.: - Ja, ezt is elmondha­tOm...? SÁNDOR ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents