Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-01 / 51. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2002. MÁRCIUS 1., PÉNTEK MEGYEI KORKÉP Nógrádban figyelnek az iránytűre - Utóhangok a bányászok kongresszusáról A majd évszázadnyi múltra visszatekintő bányászszakszervezet 28. kongresz- szusa sok tekintetben eltért az eddigi tanácskozásoktól. A küldöttek nagyobb felelősséggel vetettek számot munkájukkal és jövőbeni lehetőségeikkel is - állították a Nógrád megyei küldöttek. így Kovács László, a BDSZ Nyugdíjas választmányának elnöke, Fiikor Balázs, a bányász szakszervezet Nógrád megyei nyugdíjas bizottságának vezetője, Czikora Györgyné, a szakszervezet megyei elnökségének tagja, Nagy János, a bátonyterenyei térségben és Ruskó Sándor, a Karancs-völgyben tevékenykedő alapszervezetek elnökei. Üzenet a társadalomnak- Beszámoló, program, a vezetők megválasztása. Ez volt a mmka menete valameny- nyi kongresszuson. Hol van itt az eltérés, a változás? Kovács László: - A körülmények változtak és ez átgondoltabb tevékenységre késztette a szakszervezetet. A tanácskozás valamennyi dokumentuma valóban közös munka eredménye volt. A szövetség elnöksége, de a nyugdíjas választmány is meríthetett a területi bizottságok, a szakszervezeti tagok négyesztendős tapasztalataiból. Kritikus észrevételeik, tanácsaik jelentős része pedig helyet kapott a programban, a módosított alapszabályban. Hasznos változásnak tartom azt is, hogy a kongresszus a hazai, az ágazati viszonyokat úgy vizsgálta, hogy közben „kitekintett” az országból. Belátható időn belül tagja lehetünk ugyanis az Európai Uniónak, ami ágazatpolitikai kérdések egész sorát veti fel. Ezeket a kormányzatnak az érdekvédelmi szervezettel folytatott párbeszéd során szükséges egyeztetnie. Elemezte a kongresszus a globalizáció hatását, a tőke, a világpiac országokat átfogó, egyesülési törekvéseit. Ebből egyenesen következik, ahogyan ez már több európai országban is megtörtént, a szakszervezeteknek is egyesíteni kell erőiket. Csak így állhatják útját a terjedő szegénységnek, a mindinkább eluralkodó szociális kilátástalanságnak. Czikora Györgyné: - A kongresszus egész sor üzenetet küldött a társadalomnak. Tudtára adta, hogy nehéz körülmények között ugyan, de él és dolgozik a bányászszakszervezet, maga mögött tudhat sok tízezer embert. A bányászszakszervezet többet vállal fel a klasszikus értelemben vett érdekvédelemnél. Az egész ágazat érdekeit képviseli, amikor az energiaipar helyzetének rendezését követeli. Az országban nemcsak a tőke létezik. Itt olyan emberek tízezrei próbálnak megélni, akik mögött egyik napról a másikra bezárták a bányát, nyugdíjba vagy megalapozatlan vállalkozásba kényszerítve őket. Helyzetük megnyugtató rendezése legalább olyan figyelmet érdemel a kormánytól, mint a pénz világa. Megváltozott „ítélet”- A területi mmkában hozott-e valamiféle változást a bányászok tanácskozása? Fiikor Balázs: - Hozott is és hoz is. Reális számvetést végeztünk munkánkról, valamennyi alapszervezetben új erőkkel frissítettük fel a vezetőséget, bővítettük a bizalmi hálózatot. Úgy tapasztalom, hogy jobb, emberközelibb lett a kapcsolat, hatékonyabb az együttműködés, erősebb a bizalom a megyei bizottság és az alapszervezetek között. Én ezt a kongresszus egyik jelentős hozadékának tartom. A másiknak pedig azt a szemléletváltozást tekintem, amely a nyugdíjasok megítélésében, a nyugdíjasok és az aktív bányamunkások kapcsolatában, az egymásért érzett felelősségükben, a szolidaritásban végbement. A bányák bezárása akárcsak Nógrádban, mindenütt azzal járt, hogy megnőtt a nyugdíjasok aránya az alapszervezetekben. Ma már többen vannak, mint az aktív dolgozók és munkájukra, kiállásukra bizton számítani lehet. Ezt a változást ismerte el a kongresszus azzal is, hogy a korábbinál többen kaptunk helyet a vezetésben, a különböző munkabizottságokban és jó néhányunkat képviselőként delegáltak a különböző nyugdíjas érdekvédelmi szervezetekbe. A kongresszus állást foglalt abban is, hogy a 75 nyugdíjas alapszervezet munkájához, ebből 11 Nógrádban van, az eddiginél több segítséget kell adni. Czikora Györgyné: - Több mint negyven éve vagyok tagja a bányászszakszervezetnek és azt tapasztalom, hogy egyre több az alapszervezetekben a nő. Volt bányai dolgozók, özvegyek, de olyanok is, akik valahol másutt dolgoztak és jól érzik magukat a bányásznyugdíjasok közösségében. Beszéltem erről a kongresszuson is. Elmondtam, hogy Bátonyterenyén több mint tizenöt éve szakszervezeti nyugdíjasklubot alakítottak a bányászasszonyok. Ott vagyunk a szakszervezeti megmozdulásokon, a városi rendezvényeken. Őrizzük irodalmi kincseinket, ápoljuk a bányászhagyományokat, segítjük magányos, beteg társainkat. Évente egyszer országjárásra indulunk, megnézzük természeti, építészeti értékeinket. Az asszonyok többsége kisnyugdíjas, egy éven át 100-200 forintonként rakjuk ösz- sze a pénzt az utazásra. Tavaly, a bányásznapon nívódíjjal tüntette ki a klubot a szak- szervezet. A jutalomnak bizonyára lett volna sok más helye. Mi színházat néztünk Egerben és úgy jöttünk haza, hogy egy kicsivel megint többek lettünk. Ruskó Sándor: - A Karancs-völgyében több mint négyszázan vagyunk a szakszervezetben, de a tagok több mint a fele nő. Többségük nyugdíjas, 30 ezer forint körüli járandósággal, de jöttek hozzánk fiatalok is. így történt meg, azt hiszem egyedül az országban, hogy a nyugdíjas alapszervezet szülési segélyt fizetett egyik 23 esztendős tagjának. Szeneserómü Salgótarjánban?- Hogyan énékelték a küldöttek az érdek- védelmi munkát? A szakszervezetnek jelentős változásokhoz kellett igazodnia a négy év alatt. Mennyiben sikerüli ez? Kovács László: - Nehéz négy évet hagytunk magunk mögött. A bánya- és energiaiparban befejeződött a privatizáció, a tulajdonosok a szakszervezet véleményét figyelmen kívül hagyva, egymás után zárták be a mélyművelésű bányaüzemeket. Az országban ezrek veszítették el állásukat. Csökkent a nehéz fizikai munka becsülete, anyagi elismerése is. A sokszor eredménytelen kormányszintű tárgyalások, az átgondolatlan döntések radikálisabb fellépésre, tiltakozó gyűlésekre, többezres demonstrációkra kényszerítették a szakszervezetet. így sem sikerült megtartani minden munkahelyet, de fellépésünk még sem volt eredménytelen. Néhány integrációba vont bánya 2004- ig megmarad. Ott, ahol elkerülhetetlen volt az üzem bezárása, a szakszervezet azért, küzdött, hogy az elbocsátott bányászok más munkalehetőséget, ennek híján kiemelt újrakezdési támogatást, magasabb végkielégítést kapjanak. Sikerült megőrizni azoknak a kedvezményeknek jelentős részét is, amelyeket hosszú évtizedek nehéz munkája árán a szakszervezet harcával szereztek meg a bányamunkások.- Mindezeket hallgatva, úgy tűnik, hogy a következő évek sem lesznek könnyebbek?! Kovács László: - Nem. Ezért a bányászszakszervezet azt követeli a kormány gondolja újra energiapolitikáját, benne a szénbányászat helyzetét. Ne hagyja elveszni azokat a lehetőségeket, amelyek az ágazatban még megvannak. Illúziókat természetesen nem kergetünk. A kimerülő szénmezők, a gazdaságos termelés, a természet védelme azt kívánja, hogy okosabban hasznosítsuk meglévő értékeinket. Nemzetközi és hazai kutatások is bizonyítják, hogy a kis szeneserőművek, ha megfelelő környezetvédelmi beruházásokkal párosulnak, még hosszú időre energiát adhatnak. Több európai országban már rájöttek erre. A hazai energia- termelés részese - amely egy ideig a megyében is érdekelt volt - Bulgáriában erőművet épít, lignitre alapozva. A bányászszakszervezet támogatja az ilyen elképzeléseket itthon is. De az uniós elvárások, a hazai viszonyok azt is sürgetik, hogy a kormány dolgozzon ki megfelelő gazdasági, foglalkoztatás és bérpolitikai, szociális intézkedéseket a szénbányászat, a bányamunkások helyzetének rendezésére. A gazdaság fejlődése lehetőséget ad az elmaradt bérek, a jövedelmek erőteljesebb növelésére. S arra is, hogy a nyugdíjak gyorsabb ütemben kövessék a nettó bérek alakulását, hiszen ez ma nem több 61 százaléknál.- Visszatérve a szénerőművekhez, egy ideje Salgótarjánban is az a hír járja, hogy valami hasonló van készülőben. Mi igaz ebből? Kovács László: - A székvölgyi Nógrádszén Kft. szakemberei, nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve, valóban elkészítették egy széntüzelésű, villamos- és hőenergiát szolgáltató erőmű tervét. A kft. rendelkezésére álló, mintegy 20 millió tonna gazdaságosan kitermelhető szénre alapozva Salgótarján peremén felépíthető és üzemeltethető lenne egy 20-25 megawattos környezetkímélő erőmű. Ez hosszú távon, viszonylag olcsón megoldaná a város mintegy négynégy és fél ezer lakásának villamos energia ellátását, fűtését. Amikor az energiatermelés csúcsra futna, 350400 embernek munkát biztosítana. A tárgyalások folynak erről. Egyesülő szakszervezetek- Mennyit tudnak a kongresszusi döntésekről az alapszervezeti vezetők, a bizalmiak és a szakszervezeti tagok, akiktől azt várják, hogy ezeknek megfelelően tegyék a dolgukat? Fiikor Balázs: - Az alapszervezetek sorra tartják taggyűléseiket, amelyeken a programból adódó tennivalókat beszélik meg. Ezeken a tanácskozásokon ott vannak a megye kongresszusi küldöttei is. Az érdeklődés nagy és a kongresszus állásfoglalását mindenütt megfelelő iránytűnek tartják a következő négy év munkájához. Ám a döntések sorsa jórészt azon áll vagy bukik, mennyire érzik szükségét megvalósításának a területi bizottságokban, az alapszervezetekben. Én azt tapasztalom, hogy a legtöbb helyen értik, érzik ezt a felelősséget. A taggyűlések vitája a jövőről, a nyugdíjasok életkörülményeinek alakulásáról, a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, lehetőségeiről szól. S arról, hogy a parlamenti választásokon a nyugdíjasok azokra a pártokra voksolnak, amelyek felvállalják követeléseik teljesítését, megcsonkított járandóságuk visszaadását. Mi az elnökségi ülésünkön, de az alapszervezeti taggyűléseken is azt mondjuk, erősítsük a bányászközösségeket új tagokkal. Olyanok előtt se zárják be az ajtót, akik nem a bányánál dolgoztak. Hasznosnak tartjuk azt is, - mert Salgótarjánban, Bátonyterenyén, Kazáron, de másutt sok éves tapasztalatok erősítik, - ha a szakszervezetek jó együttműködést alakítanak ki a helyi önkormányzatokkal. Együtt többre mennek a településfejlesztésben, a lakosság életkörülményeinek javításában és többet segíthetnek a rászorulókon, az idős, beteg embereken. Mi a megyében most azon munkálkodunk, hogy megtaláljuk a szorosabb, rendszeresebb együttműködés lehetőségét a szakszervezetek között is. Tárgyalásokat kezdtünk arról, hogyan alkothatunk akcióegységet, egyfajta fúziót a közös érdekek alapján a vasasokkal és az építőkkel. Természetesen mindegyik szakszervezet megtartaná önállóságát. Meggyőződésünk, hogy hatékonyabb az érdekvédelmi munka, ha megsokszorozott erővel végezzük. Nagy János: - Csaknem fél évszázada annak, hogy tagja vagyok a szakszervezetnek. Tizenöt évig bizalmi voltam és egy esztendeje elnöknek választottak. Kongresszuson most voltam először és megnyugtatónak tartom, hogy súlyának megfelelően foglalkozott a területi munkával a településeken dolgozó alapszervezetek tevékenységével, a munkájukhoz szükséges feltételek biztosításával. Jóleső érzés volt hallani az elismerő szavakat, a tisztségviselők, a bizalmiak önzetlen munkájáról, a szakszervezeti tagok elkötelezettségéről, mert nehéz körülmények között sokat dolgozunk. Jogos jussunkat sokszor kellett védeni tiltakozó gyűléseken, demonstrációkon és ezek mindegyikén ott voltak a bátonyterenyeiek is. Nálunk is az a tagok véleménye, hogy a városban és a környező községekben jelentős erőt képvisel a bányászszakszervezet. Nemcsak azért, mert több műit hétszázan vagyunk és ilyen létszámú alapszervezet az országban is kevés van. Igaz, lehetnénk többen is, mert én emlékszem, hogy a lucfalvai völgyből korábban száz bányászt is vittek az autóbuszok dolgozni. A szakszervezeti tagok száma most nem több nyolc-tíznél. Erőnket azért nemcsak a taglétszám adja. Olyan közösség vagyunk, amely védi, segíti tagjait, amelyre számíthatnak. Amíg lehetett, méltányossági alapon nyugdíjat intéztünk, segélyeket adunk azoknak, akik nehezen élnek. Szanatóriumi beutalót szerzünk a rokkantaknak, a gyógyulni, pihenni vágyóknak. Kedvezményes akciókat szervezünk szénre, tisztítószerekre, tavaly nem kevesebb, mint hárommilliós értékben. A szakszervezeti harc eredménye az is, hogy megmaradt a többezres szénpénz. Ruskó Sándor: - A segítséget, a támogatást sokra értékelik az emberek. Különösen olyan helyen, ahol a nyugdíjasok jelentős részének járandósága nem sokkal több 30 ezer forintnál. A korábbi években legalább hetven idős embernek segítettünk, hogy emeljék a járandóságukat méltányossági alapon. Sajnálatosnak tartom, hogy megvonta tőlük a kormány ezt a lehetőséget. A tagok bíznak bennünk. Van olyan is, aki azt mondta, a munkahelyén ki sem ejthetik a szakszervezet szót, mert másnap állhatnak tovább.- Természetesen fontos megjelölni az utat, amelyen a leggyorsabban célhoz lehet érni. Az érdekvédelemhez, a szervezeti élethez azonban pénz is szükséges. A szakszervezet mögött pedig nincsenek ott a bányaüzemek. Ruskó Sándor: - Jó ideje már annak, hogy nincsenek mögöttünk és bizqny érezzük a hiányukat. De nem jajgatnunk kell emiatt, hanem segíteni magunkon. Mert lehetőség azért adódik, csak észre kell vennünk. Mi a tagdíjból visszamaradó pénzünket közös munkával szaporítjuk, hiszen egy településen mindig akad tennivaló. Nem szégyelljük megfogni a kaszát, a lapátot, vagy belépőjegyeket adni a labdarúgó-mérkőzésekre. így aztán a kasszánk soha nem üres, jut belőle küándulásra, bányásznapi ünnepségekre. Jó együttműködést alakítottunk ki a Karancs-völgyi települések önkormányzataival, és jelentős segítséget kapunk tőlük. Nagy János: - Az önkormányzatokkal korrekt, jó a kapcsolatunk a legtöbb településen nekünk is. Taron azonban sehogyan sem tudunk zöldágra vergődni. Helyet sem adnak, ahol leülhetnek beszélgetni, tanácskozni a szakszervezeti tagok, csak pénzért. Fizetni pedig nem mindig tudunk. Csak remélni merem, hogy előbb-utóbb közösen változtathatunk ezen a helyzeten. Czikora Jánosné: - Bátonyban jó a kapcsolatunk az önkormányzattal. Szociálisan érzékenyek, segítőkészek, sok mindenben partnereink. Tavaly a bányásznapon nagy öröm ért bennünket. Több mint három évtizedes álmunk vált valóra, az önkormányzat döntése és jelentős társadalmi összefogás eredményeként. Egy bronzszobor emlékezteti a jelent és a jövőt a másfél százados bányászmúltra. A bányászalak mögött az aknabejáratra 187 áldozat nevét vésték me mentóként. Azokét az emberekét, akik dolgoztak, örültek, szerettek, szenvedtek és ők is úgy köszöntek, mint minden bányász: jó szerencsét! v.g. Kerekes Gyula lakatos a hidraulikus tápegységet ellenőrzi. Archív kép a kányási bányaüzemből. Reformáljuk meg a magyar konyhát! Mert ezen mindenki nyer... - Elő a nagyik egészséges receptjeivel is! A hagyományos magyar konyha és a népegészségügyi program több ponton eltérő „nézeteket vall,” márpedig vitathatatlan, hogy az ételeknek az egészség szekerét kell tolniuk. S hogy mi lesz így a tradíciókkal? Megtartásuk fontosságát az egészség ügyének legádázabb harcosai sem vetnék el, (ezért nem tartják szerencsésnek, hogy más országokban bevált, kész alprogramokat vegyenek át, emeljenek be a miénkbe) de azt annál inkább hangoztatják, hogy meg kell reformálni a régi recepteket. Híres konyhánk reformra szorul. Az egészségügyi minisztérium reformereket keres. Margit néni átélte a XX. századot Ezért hirdette meg pályázatát a Hagyományos magyar konyha egészségesen címmel. Célja, hogy megtalálják, kiválogassák a magyar konyha hagyományos (ősi) receptjei közül a legegészségesebbeket, így érvényesítsék a kívánatos, mindennapi zöldség-gyümölcs evést. Az Egészséges nemzetért elnevezésű népegészségügyi program ugyanis kiemelten lényegesnek tartja a helyes táplálkozás népszerűsítését, az állati zsiradék, a só és a fölösleges kalória-bevitel visszaszorítását, ugyanígy a szénhidrátban dús édesség-fogyasztás mellőzését. A népegészségügyi program azt mondja ki: ha köret, akkor zöldség, és ha desszert, annak gyümölcs legyen a javarésze. Az egészségügyi miniszter számít mindenkire, de különösen a nyugdíjas vagy aktív korú háziasszonyokra, a tapasztalt idősebb és fiatalabb nőkre és férfiakra, vendéglátó iskolák hallgatóira, tanáraira. A pályázatokat március 10-ig az Égészségügyi Minisztérium címére kell beküldeni (1051. Budapest, Arany János út. 6-8.), a nyertesek névsorát 18-án teszik közzé. A legjobbak a következőkre esélyesek: egy 150 ezer forint értékű fődíjat, három első, (egyenként 75 ezer forint) öt második (50-50 ezer forint) és tíz harmadik (25- 25 ezer forint) díjat ítélnek oda. A díjazott receptek kóstolására április 2-án országos bemutatót tartanak egy szentendrei fogadóban. (Bővebb felvilágosítást a 311-0643-as telefonszámon kérhetnek a pályázók.) Vállalkozói EU-akadémia (Folytatás az 1. oldalról) aki elmondta: 99. márciusától az északi régióból 40-45 vállalkozói EU-pályázat érkezett Brüsszelbe, melyek közül 12-13 nyert. Az 5. EU-s keretprogramban a magyar állam 12-13 milliárd forinttal „szállt be”, s nem volt igazuk azoknak a kezdeti kétkedőknek, akik szerint ezzel más uniós országokat segítünk, a nyertes pályázatokra országos szinten megítélt brüsszeli ösz- szeg jóval meghaladja a magyar felajánlást - emelte ki. Az 5. keretprogram idén befejeződik, a még meglevő pályázati lehetőségekről Nagymáié Zsuzsanna, Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány pr- menedzsere adott tájékoztatást. Továbbiakban e munka folytatásáról, az EU 6. kutatásfejlesztési keret- programjának előkészítéséről szólt professzor dr. Tóth László intézeti igazgató. A szécsényi Bartus Sándomét a köztársasági elnök és a szociális miniszter is üdvözölte. Ritka a pillanat, hiszen Margit néni 100. születésnapját ünnepelte tegnap. A száz éves Bartus Sándomét, Margü nénit köszöntötték tegnap kedves házi ünnepségen a szécsényi idősek ápoló otthonában. A még ma is jó egészségi állapotban lévő néni köszöntésén részt vett Szécsényfelfalun élő, Julianna nevű testvére, aki maga is 92 éves. Unokájától, Rácz Andrásáétól megtudtuk, hogy Margit néninek hat unokája, 10 dédunokája és öt ükunokája van. Férjét 1982-ben veszítette fel. Három fiúgyermeket nevelt fel, és már mindhárom fiát eltemette. Köszöntötte Bartus nénit az otthon lakóit rendszeresen látogató Szendrei Miklós ferences atya, valamint Máté Csaba polgármester és Surján László országgyűlési képviselő, aki reményének adott hangot, hogy vannak közöttünk olyanok, akik szintén megérik 100. születésnapjukat. Levélben üdvözölte Szécsény legidősebb lakóját Mádl Ferenc köztársasági elnök és Harrach Péter szociális és családügyi miniszter. A Magyar Köztársaság elnöke őszinte jókívánságainak adott hangot, és azt kívánta Margit néninek, hogy jó egészséggel és boldog megelégedéssel ajándékozza meg a sors az eljövendő években. A kormány és tárcája nevében gratuláló Harrach Péter miniszter levelében megfogalmazta, száz esztendő nagy idő egy ember életében, de egy ország, egy nemzet, sőt az egész emberiség életében sem kevés - ez a száz esztendő ugyanis maga a XX. század. DUDELUU I.
