Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP Faragó Zoltán: Te^E^J^R Ö 2002. MÁRCIUS 30., SZOMBAT „Négy évszaknyi barangolás”: kiállítás a „Terepjáró” fotóarchívumából A sors útjai tényleg kifürkész- hetetlenek. Ki hitte volna ugyanis, úgy tíz esztendővel ezelőtt, hogy az a fiatalember, aki a Németor­szágban dolgozó magyarokkal készített riportjával a hóna alatt megjelent szerkesztőségünkben, hamarosan nemcsak az egyik leg­színvonalasabban író munkatár­sa, később szerkesztője lesz a me­gyei lapnak, hanem kiváló fotósa, sőt természetfotósa is, akinek „Négy évszaknyi barangolás” cí­mű kiállítását most nekem, - aki annak idején a fent említett cikket az akkori főszerkesztőnek beaján­lottam - van módon megnyitni azon a helyen, - a salgótarjáni fo­tóklub galériájában - ott, ahol a megye eleddig legjobb fotográfu­sai mutatkoztak már be. Köszö­nöm a felkérést és a lehetőséget, mind az intézmény, mind Faragó Zoltán részéről, hiszen számomra jelent megtiszteltetést, hogy e he­lyütt az O képeiről szólhatok. Mondanom sem kell, hogy örömmel teszek eleget e megbíza­tásnak, hiszen zömében olyan fo­tókról van szó, amelyek a mi la­punkban láttak napvilágot, még­pedig Faragó Zoltán olvasóink ál- tal olyannyira kedvelt „Terepjáró" sorozatának illusztrációiként. Nem szívesen írtam le, mondtam ki ezt a szót, hogy illusztráció, hi­szen ebből valaki arra is következ­tethet, hogy e képek csupán a szö­veges mondandó kiegészítését, láttatását szolgálják. Pedig e fotók önálló értékűek, önmagukban is rendkívül beszédesek, a termé­szet megannyi szépségéről, titká­ról, no és természetesen Faragó Zoltán képességéről, tehetségéről árulkodnak. A jó szemre annál is inkább szüksége van, mert vakun kívül semmilyen más segédesz­közt nem alkalmaz. Ahhoz ugyanis, hogy megállítsa, meg­örökítse a tovasuhanó időt, a vég­telen teret, rögzítse az emberi léte­zés legtörékenyebb összetevőjét, a pillanatot, kell ugyan a jó fény­képezőgép, de a döntő szerepet a végeredményben az játssza, hogy mennyire sikerül a technikát céljai szerint kezelnie, milyen a fény, szín és kompozíciós készsé­ge, mikor, mennyire szerencsés pillanatban exponál s milyen látó­szögben, mit emel ki s takar el a látható világból a kép illetve an­nak majdani nézője számára. Faragó Zoltán esetében azon­ban - véleményem szerint - mindezen szempontok elé ké- redzkedik, fölé rendelődik, mint a legfontosabb motívum, mint Őt leginkább motiváló tényező: az élő világ, a természet határtalan, önzetlen szeretete. Nála ez nem­csak szavakban nyüvánul meg, mint sokaknál, nemcsak jól hang­zó elvekben, elvont életszemlélet­ben, hanem egész életmódját be­folyásoló, átható tényezőként van jelen. Kevés embert ismertem és ismerek, aki ilyen jól tájékozott lenne az állat- és növényvilágban, a természeti környezet kérdései­ben, mint éppen 0. Ismereteit, tu­dását egyaránt szerzi a gyakorlat­ból, a megannyi terepszemléből, erdőjárásból, amely gyermekkora óta velejárója mindennapjainak és a szakkönyvekből - amelyek­ből tekintélyes gyűjteménye is van - és a folyóiratok tanulmánya­iból, cikkeiből, amelyek tárházát Ő maga is pályadíjas művekkel igyekszik gyarapítani. Mint szinte valamennyi itt ki­állított fotó azt bizonyítja, hogy Faragó Zoltán az intim részle­tekre, az emberléptékű, olykor alig észrevehető gyönyörűsé­gekre, a kézzel fogható, kezünk ügyében lévő, de -“micsoda pa­radoxon ez - éppen ezért nehe­zen észrevehető értékekre is fi­gyel elsősorban. így a növények leírhatatlanul sok szépségére, egy virágszirom kifejezhetetlen árnyalataira, a madarak utánoz­hatatlan alakjára, csodálatos „ruházatukra”, a bogáncslepke ezernyi árnyalatú szárnyára, az őzbak kifejező szemére, a nap­kelte és -lemente varázslatos hangulatára, a nógrádi tájak - köztük a Medves-fennsík, a Káprások - jellegzetességeire. Ez utóbbit nyomatékkai is hang­súlyozni kell, hiszen Faragó Zol­tán azzal, hogy itt él és ebben a környezetben készíti képeit, ah­hoz is hozzájárul, hogy ne csak a természetet úgy általában is­merjük és szeressük meg, ha­nem, hogy jobban becsüljük közvetlen szülőföldünket, ezt az ismert és felfedezetlen kincsek­kel, várakkal, várromokkal ugyancsak teli országrészt. Akarva, akaratlanul küldetést végez nemcsak a természetvé­delemben, hanem a honismeret, a helytörténet területén is. Képei tehát nemcsak esztétikai érte­lemben képviselnek rangot, ér­téket, hanem az ismeretterjesz­tés és -szerzés folyamatában is, az általa felfedezett és láttatott jelenségek, törvényszerűségek értelmében is. Hiszen tőle tud­hatjuk meg például, hogy a bí­boros kosbor, egy mérsékelt égövi orchidea-faj, amely a Mát­rában is megtalálható, az úgyne­vezett madárfészekből - ami ugye egy növény - pedig Eresztvény környékén terem vi­szonylag nagy mennyiség. Abból a temérdek sok fotó­ból, amelyet az elmúlt évek so­rán Faragó Zoltán készített a „Terepjáróhoz” (is), értelemsze­rűen csak egy töredék, csak egy válogatás jelenhet itt most meg, mégis - így felnagyítva, elren­dezve - jól reprezentálja az alko­tó jellegzetességeit, törekvéseit. Egytől egyig mindegyik képen érződik, hogy Faragó Zoltán na­gyon szereti azt amit csinál, igé­nyes hobbiként és hivatásként egyaránt végzett tevékenysége nemes szenvedélyből táplálko­zik. Bárcsak sok ember követné példáját, s ideje jó részét szíve­sen töltené erdőn-mezőn, állat- és növényközeiben, bizonyosan jól járna nemcsak a természet, a társadalom is. Bárcsak minél többen néznének körül a védte­len természetben és vennék ész­re fenyegetettségét, a rombolás megannyi jelét. Ugyanis minél inkább kozmikus, globális, pénzcentrikus világban élünk, annál kisebb figyelem jut a mik­rovilágra, a saját létfeltételeink­re, a szűkebb haza anyagi és szellemi kincseire, a közvetlen haszonnal nem kecsegtető fog­lalatosságra, az emberi élet bol­dogságforrásként értelmezhető apró örömeire. Tisztelt Jelenlévők! Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy az Önök nevében is kívánjak Faragó Zol­tánnak további sok sikert e szép, maga választotta mesterség, már-már azt mondtam művé­szet kiteljesítésében két költő - Csoóri Sándor és Takáts Gyula - ide illő, aktuális soraival: „Meg­szelídült a tél hangja a fákban / Nem csikorog már az erdőkben sem / Mint roskadúsig megra­kott parasztszekér /.../ játszani, élni készülök"„...Előszörők koz­zák a hírt. / Mindig ők, a kert / és erdei füvek hozzák /.../azélő értelemről. / És jácint, beton tö­vében is / a tölgy ágak alatt / a fű parancsa megtestesül, / tett lesz és remény". _________________________CSONORÁOY BÉLA ( Elhangzott március 28-án, Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban, a fotó­klub galériájában) Márciusi vihar Káprás-alján, az Ipoly árterületén (2001-es felvétel) fotö! faragó z. „Ki nyer ma?....” Czigány György Gyarmaton anekdotázott Talán nincs is olyan ember széles e honban, aki ne ismerné Czigány György nevét, a rádió „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben” című népszerű adásának szerkesztőjét, műsor­vezetőjét, aki a napokban vendége volt a Madách Imre Városi Könyvtárnak Balassagyarmaton. A könyvtár kupolatermét megtöltő hallgatóságot szinte elbűvölte anekdotáival a közis­mert író, újságíró, aki a rádióban, televízióban sok száz ze­nei, irodalmi műsort, interjút, vallási adást készített az el­múlt évtizedek során. ____________„Egy gyermek mosolyáért” T öbb civil szervezet összefogá­Czigány György zongoramű­vészi, tanári diploma-hangver­senye 1956 tavaszán volt a Ze­neakadémián és a muzsika az­óta is meghatározója életének. Húsz éven át a Magyar Rádió főmunkatársaként, újabb húsz évig a Magyar Televízió főszer­kesztőjeként volt gazdája mű­vészeti műsoroknak. Majd egy tucat verseskötete jelent meg 1971 óta és emellett prózai írá­sok, esszék, novellák jelzik te­vékeny, alkotó életének nyoma­it. Tagja a „Távlatok” szerkesz­tőbizottságának, az „Új Ember” külső munkatársa és a Magyar írószövetség költői szakosztá­lyának elnöke. Közvetítője volt két magyarországi pápalátoga­tásnak és Antall József minisz­terelnök temetésének. Értékes tevékenységét kitüntetések so­rával ismerték el, köztük talál­ható az Erkel-díj, József Attila- díj, az Érdemes művész-díj, a Művelődés szolgálatáért-díj, Batthyány Strattmann László- díj, az újságírók rangos elisme­rése az Aranytoll kitüntetés és a Pulitzer-életműdíj. A könyvtár dolgozói kedves meglepetésként verseivel és vi­rággal köszöntötték a hetvenes éveiben járó, de friss és barátsá­gos Czigány Györgyöt, aki vi­szonzásul lejátszotta zongorán Liszt Ferenc egyik darabját és elmondta a zenemű által inspi­rált „Dalciklus Liszt Ferenc em­lékére” című versét. Előadása szinte meseszerű volt, amely­ben felidéződtek fél évszázados munkásságának emlékei, a bennük szereplő jeles szemé­lyiségek. Ilyen volt az Illyés Gyulával való gyakori találko­zása Tihanyban, akinek ottho­nában számos író és művész is megfordult. Köztük volt Koronczai Dénes, a régi híres Magyar Vonósnégyes brácsa- művésze, aki a harmincas évek­től kezdve a hatvanas évekig nagy sikereket ért el az együt­tessel. Mikor Koronczai haza­jött a nagyvilágból, akkori a jó barátai, Ottlik Géza és Vass Ist­ván költő megkérték Czigány Györgyöt, hogy készítsen vele egy interjút. Ez megtörtént, de ebben a beszélgetésben Ottlik Géza is megjelent, mint ahogy később^ Rónay György, Nemes Nagy Ágnes és sokan mások, így kerülhettek adásba a rádió­nál az „Újhold” írói köréhez tartozók, akik a Pesti Vigadó előtti Duna parton találkoztak félve, hogy nehogy valaki kifi­gyelje őket. Czigány György ar­ról is szólt, hogy a rádiónak sok kiváló ember barátságát kö­szönheti. Mások mellett Pi­linszky Jánosét, Weöres Sándo­rét. Akkoriban egy szovjet gyárt­mányú IZS motorkerékpáron járta a vidéket és autói sorában akadt egy háborús DKW, amelynek ponyva tetejét fogni kellett, ha a szél fújt. Ezekkel a járgányokkal gyakran fuvarozta szerte az országban a barátait, köztük a már említett Weöres Sándort is, aki egy Shakes­peare-i szellem volt a költészet­ben, az irodalomban, de eléggé gyámoltalan volt a mindennapi életben. Pilinszky János „Szál­kák” című kötetét a maga szuggesszív lassú előadásában végigolvasta a riporternek, aki kimerülve hallgatta a versfolya­matot. A költő, verseinek végén hálásan nézett a szinte elhalt Czigány Györgyre s azt mondta neki, felolvassam még egyszer. Kodály Zoltán, aki roppant szá­raz és szálkás ember volt, a Ze­neakadémián mindig egy vilá­goskék ruhában járt és a növen­dékek köszönését mintha észre sem vette volna. Nem szerette, ha egy riporter közhellyel köze­ledett hozzá. Megesett, hogy egyszer egy népzenei konferen­cián valaki megkérdezte tőle, hogy miként értékeli az elhang­zottakat. Kodály szokása sze­rint felvonta a vállát és rezig- náltan azt felelte: - Mi az már én is értékeljek? Ha nincs kér­dése, akkor ne kérdezzen tő­lem. . Egyszer egy Bach-műsor ke­retében még az Amerikában la­kó Szent-Györgyi Albertet is fölhívta Czigány György, aki Kodályt is szerette volna meg­szólaltatni. Fel is kereste a mostani Kodály-köröndi laká­sában, ahol a mester éppen tú­rós tésztát vacsorázott. Kodály csak böködte a tésztát némán és várta, hogy a riporter mikor fog megszólalni, de az is hall­gatott. - Hát nem kérdez sem­mit? - mondta meglepetten az őt is túlhallgató riporterre. Vé­gül egy gyönyörű szöveget mondott Bachról, bizonyítván, hogy miért a zeneirodalom egyik legfontosabb szerzője, miért fontos, hogy mindennap hallgassuk, szeressük ezt a ze­nét, mit jelent a magyar mű­veltség számára Bach ismerete, amely olyan, mint Dante, vagy Shakespeare. Ezek az interjúk, a Sárospatakon eltemetett Cs. Szabó Lászlóval készült könyv­ben is megjelentek, hogy meg­maradjanak írásban is. A parasztember keménysé­gével élő Illyés Gyulával esett meg, hogy egy televíziós felvé­tel előtt az arcát sminkelőre rá- rivallt, hogy kenje magára! Sokszor Illyésék tihanyi laká­sában töltötte az időt a Balassa­gyarmathoz is kötődő Szabó Lőrinc, aki akkor éppen a hu­szonhat év után véget ért sze­relmét siratta verseiben. Ami­kor elkészült egy szonettel, föl­kopogott egy partvissal Illyésékhez, hogy hallgassák meg. Olyan boldog volt ebben a mérhetetlen gyászában és úgy átélte, hogy olvasáskor pa­takzottak a könnyei. De az is megtörtént Illyés Gyulával, hogy megtréfálta Paul Eluard neves francia költőt. Ez úgy adódott, hogy Szabó Lőrincet rávette, heveredjen le egy könyvvel a kezében a közelben legelésző juhnyáj melletti fa ár­nyékában és majd oda viszi a francia vendéget. így is történt és Eluard csak nézett, hogy egy paraszti légkörben a pásztor ol­vas. Illyés Gyula kapacitálta: - Ne kérdezzük meg mit olvas? Odamentek és a francia költő meglepetten látta saját kötetét a pásztor kezében. Megkérdez­te tőle, hogy mint tetszik és csodálkozására hibátlan franci- asággal válaszolt neki a pász­tor, aki még azt is kifejtette, hogy jobban szereti a költő kék korszakát. Akkor kapcsolt a francia vendég és lett nagy ne­vetés. Ilyen és hasonló történetek sorjáztak a balassagyarmati vá­rosi könyvtárban és Czigány György anekdotázó kedvének csak az idő volt a korlátja. SZABÓ ENDRE sával „Egy gyermek mosolyá­ért” akciósorozat indult a Salgó­tarjánban élő nehéz sorsú gye­rekekért, fiatalokért Március 20-án a Szent Lázár Lo­vagrend Szent Ilona Kommendája (St. Meredek út 25.) 3,5 millió fo­rint értékben 1600 pár új gyermek­cipőt, gyermek és felnőtt ruhákat adott át a város 9 óvodája, 5 intéz­ménye és vonzáskörzetéhez tarto­zó 6 megyei intézmény részére. Március 26-án Magyar Vöröske­reszt Nógrád Megyei Szervezet a Bartók Béla úti szociális bázisán a város óvodásai, általános és közép- iskolásai részére 500 db csomagot (1728 liter tartós tejet, 1500 darab tejfölt, 2300 darab kakaós tejet, 500 darab csokoládé tojást) készí­tett mintegy egymillió forint érték­ben. Az adományt az intézmény- vezetők javaslata alapján többsé­gében a gyermekek, fiatalok vették át. Április 5-én jótékonysági partit szervez 20 együttműködő civü szervezet és intézmény. Március 25-én és 26-án ünnepelt a romhányi II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola 351 tanulója és 26 tanára. Ekkor rendezték a hagyo­mányos Rákóczi-napokat. Az ünnepeket minden évben tiszteletadással kezdjük. Az igazga­tónő, Sagyibó Sándomé megkoszo­rúzza a Rákóczi-emlékművet és megnyitja az iskolanapokat. Első esemény az iskolagaléria kiállításá­nak megnyitója volt. A diákok munkáit állítottuk ki. A környező települések iskolái is megtiszteltek alkotásaikkal. Ezután történelmi és helytörténeti ismereteikről adtak számot a versenyzők. Játékos ve­télkedőn ügyességüket is össze­mérhették a diákok. A csapatok ri­porterei régi tanáraikkal és a lakó­helyünk köztiszteletben álló sze­mélyiségeivel készítettek riportokat Cél: azoknak a gyermekeknek, fiataloknak a támogatása, akiknél a család az intézményi étkezést nem, vagy nehezen tudja kifizetni. A rendezvényt április 5-én, pénte­ken 19 órától Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési Központ­ban tartják. Sztárvendég: az Ámokfutók. Részvételi díj: 7000 Ft/fő, amely a műsort és a vacsorát is tartalmazza. Jegyigénylés a Jó­zsef Attila Művelődési Központ, Szabó Attiláné: 310-503, ill: 06- 20/9114644. Támogatói díj: bármekkora ösz- szeg lehet. Befizethető a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szer­vezet számlaszámára: Kereskedel­mi és Hitelbank: 10200490- 37011468-00000000, illetve befizet­hető csekken is. Ez utóbbi esetben a közlemény rovatba kérik ráírni az „Egy gyermek mosolyáért” szlo­gent, valamint az adószámot vagy az azonosító jelet. Mint kiemelke­dő szervezetnek nyújtott támoga­tás, az összeg 150 %-a az adóalap­ból leírható. Erről az adományozó igazolást kap. életükről, munkájukról. Ebéd után Rákóczi nyomában jártunk Romhánytól Kassáig. Diavetítéssel egybekötött zenés, irodalmi kávé­házban futottak a percek. Ezen a napon az alsó tagozat a sportcsar­nokot vette birtokba. Kedves, mu­latságos sorversenyek döntötték el, hogy melyik csapat a legügyesebb. Délután segítőkész szülők közre­működésével, vándortarisznyával az oldalukon indultak el a kisdiák­ok, hogy leleményességgel, tudás­sal sok finomsággal töltsék meg a tarisznyát munkájuk jutalmaként. 26-áln, az alsó tagozatosok a községi könyvtár által szervezett versmondóversenyen vettek részt. A kétnapos program afro-rock táncházzal zárult. Köszönet min­denkinek, aki segítette a munkán­kat. MOLNÁR SÁNDORNÉ Iskolanapok Romhányban NÓGRÁDI HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél lőfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , . , , t i . i :•« r . ii t „1 1 k 1.1 ír./ .11.. _l ‘ I__1__I -1-1____1___________1_ Í--I1______XIÁ-i___1 „ XTA__Á Jf X A A „ VA J.'. V A •*. és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési aij egy nőnapra í íyo rí, negyeaevre időd rí, iei evre n/un, egy evre ih jhv n. í-Nyomiauus. cgn íxyumua rvn. rcicius vcz,ciu. vc£cugaz,gaiu. nu louri iáuwií. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ' az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft, előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerei készüli

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents