Nógrád Megyei Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-29 / 74. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2002. MÁRCIUS 29., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 9. OLDAL Sásból varázsol dísztárgyakat Bizalommal keressék fel... Ügyes kezű ember hírében áll Palotás községben a hatvanhatodik életévében járó Krácser István. Nyugdíjasként a háztáji művelését saját készítésű eszközökkel könnyíti meg. Emellett sásból dísztárgyakat készít és szenvedélyes keresztrejtvényfejtő. Krácser István az egyik félkész termékével iesla felvi- Tősgyökeres palotá- sinak vallom magam, itt születtem, itt jártam ki az általános iskolát - mondja Krácser István. - A front után fiatalon, szinte gyerekként részes aratóként el kellett mennem dolgozni a nagygazdákhoz, hogy a kulákrend- szerben legyen mit enni. Miután betöltöttem a tizenhatodik életévemet elmentem postásnak Salgótarjánba, ahol tizenkét évig kézbesítettem, ott is laktam, majd Nagybátonyba kerültem, ide már naponta ingáztam. A postáskodást megunva harminckét évesen elmentem Apcra a könnyűfémöntödébe dolgozni, ahol megszereztem az öntő szakmunkás-bizonyítványt. Huszonhárom évet dolgoztam három műszakban nyugdíjba menetelemig. Közben tizenhat évig csoportvezető is voltam. Jártam külföldön, jutalomból voltam üdülni a Fekete-tengeren, ahol hajóval utazgattunk. Magánúton elmentünk Olaszországba, Francia- országba és Ausztriába.- Mihez kezdett, amikor nyugdíjba ment?- Kialakítottam a ház- i táji gazdaságot. A kert művelését gépesítettem, vásároltam egy kistraktort, készítettem hozzá utánfutót, ekét, saraboló- kapát. A vetéshez magam fabrikáltam egy vetőgépet. Ugyancsak készítettem szalagfűrész gépet, amellyel a tüzelőaprítást, a különféle deszkaáruk kifűrészelését oldottam meg.- Van egy érdekes hobbijai is, a sásból való díszek készítése.- A nagyapámtól tanultam el a sásfonást. Közel négyszázféle dolgot készítettem eddig.- Az otthoni munkák mellett milyen teendői vannak?- A helyi futballpályán én vagyok a gondnok, ahol mindig szurkolok a helyi focicsapatnak. A községben működő Őszirózsa nyugdíjasklub egyik alapítója és vezetőségi tagja vagyok. Örömömre a fiam kertszomszédom, van egy fiúunokám, akit nagyon szeretek, a menyem szinte mindennap elhozza hozzám.- Úgy tudom szeret rejtvényt fejteni?- Már évek óta az egyik legnagyobb szenvedélyem a rejtvényfejtés. Szinte minden rejtvényújságban található rejtvényt megfejtek. A fejtés közben az érdekesebb dolgokat egy regiszteres füzetbe ábécésorrendben feljegyzek, későbbi fel- használás céljából, már három teleírt füzetem van. KEREKES LAJOS Eljár még a focimeccsekre is Életének nyolcvanharmadik esztendejében jó egészségnek örvend Tari Miklós, vagy ahogy a pásztóiak nevezik „Pezseg” Miklós, rendben tartja portáját, műveli szőlőjét, eljár a nyugdíjasklubba és hét végeken még a labdarúgó-mérkőzésekre is kimegy a pásztói pályára.- Pásztón születtem 1919-ben szegény családban, heten voltunk testvérek - pergeti vissza az idő kerekét Tari Miklós. - Fiatal koromban a kőművesszakmát tanultam ki. 1940 decemberében bevonultam katonának Munkácsra, majd bevonultunk Jugoszláviába, 1941 hús- vétját ott töltöttem. Utána tiszthelyettes-iskolára küldtek. 1941. szeptember elsején elindultunk Ukrajnába egy kerékpáros zászlóaljjal páncéltörő katonaként, tizedesi rendfokozattal rajparancsnok voltam. A harcok során az Ural hegység felé haladtunk abban az ütemben, ahogy az oroszok vonultak vissza. Később felderítők voltunk, az olaszokkal egy arcvonalon harcoltunk együtt, de mi mentünk elöl. A frontról 1942 decemberében hazajöttem Párkányba, akkor ez még magyar terület volt. A Mária Valéria hídon jártunk át Esztergomba kiképezni az újoncokat. Innen a Szilágy megyei Szilágysomlyóba helyeztek, ahol tartalékosokat képeztünk ki. Ezután 1943 októberében a leszerelési parancsom is megérkezett. Nem sokáig volt nyugtom, hiszen újra behívó jött, a SAS-behívó. Nem vonultam be, megtagadtam, akkoriban nősültem, nem akartam itthon hagyni az asszonyt. Az oroszok a bevonulásukat követően munkára vittek, kilenc nap alatt egészen Kazárig jutottunk. Pásztón volt a lőszerraktáruk, Kazárról jártunk vissza a lőszerért lovas kocsival. Amikor meguntam a dolgot, komoly betegséget színleltem és akkor elengedtek. Itthon tovább kellett dolgoznom nekik a kastélyban.- A front után hogyan alakút az élete?- A szakmámban, kőművesként dolgoztam Nagybátonyban az építőipari vállalatnál. Onnan hazajöttem a mezőgazdasági tsz-be, majd maszek lettem. A maszek időszakban számtalan házat építettem fel. Az engedélyemet azonban nemsokára szabályosan bevonták. Elmentem Jobbágyiba az ottani építőipari ktsz-be és két év kitérővel innen mentem nyugdíjba hatvanévesen 1979-ben. A ktsz-nél csoportvezető voltam és megkaptam a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Nyugdíj után eljártam még egy kicsit dolgozgatni.- Most egyedid él, ebben a házban, ahol beszélgetünk.- Sajnos már egyedül. Ezt a házat még 1951-ben építettük a feleségemmel. Mint az előzőekben elmondtam 1944 októberében nősültem. Egy fiunk született, jelenleg két fiúunokám van. Sajnos feleségem meghalt, később volt egy élettársam, de már ő is elhalálozott. Manapság a házam kertjében dolgozgatok, van egy kis szőlőin is. Az egészségemmel nincs gond, orvoshoz nem járok, Ő se jöjjön hozzám, pedig jóban vagyunk.- Úgy tudom, kijár a futballmérkőzésekre is?- Szeretem a focit, valóban kijárok a futballmérkőzésekre. Rendezőként is foglalkoztatnak. A rendezői kártyámat mindig a zsebemben hordom. A mérkőzések után megiszunk egy-két fröccsöt. A futballon kívül rendszeresen eljárok a pásztói Őszirózsa nyugdíjasklub rendezvényeire is. Jól érzem magam a nyugdíjasok között, tartalmas programok vannak. K.L Tari Miklós 83 évesen és katonakorában _____■ A z intézményvezető..._____________________ ________ ■ A nógrádmarcali idősek otthona mai formájában, 2001. szeptembere óta működik. Az egyesített szociális intézményhez tartozik az óvoda is. Az idősek napközi otthonában tizenegy beírt tag van, részükre csak nappali ellátást biztosítanak. A fejlesztés során a régi óvoda mellé építették meg az idősek ebédlőjét. A nappali tartózkodást biztosító helyiség a polgármesteri hivatal nagyobbik részében kapott helyet. Az intézmény vezetésével a képviselő-testület Birkásné Képe Zsuzsanna felsőfokú óvónőképzőt végzett szakembert bízta meg.- Különböző rendezvényekkel, kirándulások szervezésével, egyházi ünnepekhez való kötődéssel, gyógyfürdők felkeresésével próbáljuk a napközi otthont vonzóvá tenni, a létszámot növelni. Ugyanis klubunk 25 fő befogadására képes. A községben meghaladja a hetvenet a hatvan éven felüliek száma. Részükre az otthonban tévénézés, videózás lehetséges, aki fürödni akar, megteheti, ha a klubba járók behozzák ágyneműiket, azt is kimossuk. Ennek ellenére még többen tartózkodnak attól, hogy tagjai legyenek ennek a közösségnek. Homolya Józsefné, akit csak Bözsi néninek hívnak, minden rendezvényen részt vesz. Ő mondta a következőket az idősekről: - Nem kell erőltetnem a létszámemelést, mert amíg maguk nem döntik el, hogy jó itt nekik, addig ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.- Azért vállaltam el ezt a beosztást és mondtam igent, mert szeretem a hivatásomat, akár felnőttekről, akár gyerekekről van szó, és kollégáimra Telek Attiláné óvónőre, Varga Józsefné dajkára, HorváthFerencné szakácsnőre, Varga Istvánná kézilányra, Mákká Zsoltné mindenesre, Sisa Ferencné élelmezésvezetőre és Kertész Antalnéra, aki 2 órát segít a konyhán, mindig számíthatok - mondja az intézményvezető.- Mit kíván tenni az idősek klubja szerepének növeléséért?- A jövőben a születésnapokat havonta egyszer megünnepeljük. Az egyházi eseményekre való zarándoklatok megszervezésében feladatokat vállalok, az óvodásokkal, iskolásokkal együtt megvalósítjuk a hagyományőrzést, akik egészségesek és vállalják, azoknak valamilyen elfoglaltságot keresek hasznos időtöltés szempontjából is. Folyamatosan, havonta egyszer biztosítjuk a vérnyomásmérést és egyéb szolgáltatást. Szeretném azt elérni, hogy az újabb klubtagok örömmel, bizalommal keressék fel napközi otthonunkat, mert itt minden az idősekért történik. V. K. Ha a családunkban nagyobb esemény történt, ahhoz mindig kapcsolódott még valami. így történt az akkor is, amikor megszülettem: édesapám örömében hozott haza egy kiskutyát. Nekem szánta, ajándéknak. Ahogyan tét az idő, növekedtünk, sokat játszottunk együtt. (Vöt már akkor nekem egy tőlem hét évvel idősebb testvérem, többször őrá votam bízva.) A kutya gyorsabban nőtt, mint én, hamarosan felnőtt, nagytestű eb lett. Engem játék közben már bármikor könnyedén fellökött és már kezdtem kicsü félni tőle. Egyébként nem bántott senkit, békés természetű jószág volt, de a hangja és termete miatt már a szomszédok is tartottak tőle. Nappal ezért aztán meg volt kötve, este elengedték a szüleim, így az éjszaka övé volt, bejárta az egész falut. Fekete színével, beleolvadt az éj sötétjébe. Szerettük őt, kijárt neki az ennivaló is. Szalmaboglya tövében volt a „háza. ” Ha arra mentem, mindig vittem neki csontot, vagy valamit, s bár igazán A mi kutyánk nem éreztem azt, hogy a kutyus az enyém, azért szerettem. Szülém többször emlegették, olyan idős, mint te vagy. Ekkor inkább már a bátyám játszótársa volt a házőrzőnk. Egyszer édesanyám észrevette, hogy a Bodri furcsábban viselkedik, mint szokott, valaminek nagyon örül. Még mondta is neki: - te valamit rejtegetsz itt a szalma tövében. A kutya megértette és kihúzott a boglya alól egy papírzsákot, félig tele kiflivel. No anyukám meg is dicsérte őt, simogatást is kapott, de figyelmeztetést is: - vigyázz, mert egyszer valaki leüti az oldalad, ha ilyent csinálsz! Félre tettük neki a kiflit, de az az övé volt, már úgy megszáradt, mint a csont, de szívesen ropogtatta. Többször aztán nem volt zsákmány, biztosan elzárták előle. Húsz évig éltünk így együtt. Hozzánk tartozott, őrizte a portát, a nyugalmunkat. Már úgy megvénült, hogy nem is látott, nem is hallott, sajnáltuk is. Egy reggel édesapám talált rá a boglya előtt, és szomorúan közölte velünk: a Bodri kimúlt. Most mi legyen vele, hová temessük el? A kertünkben volt egy majdnem kiszárddt szilvafa, annak a tövébe ástuk el Sokáig nem tudtuk felejteni, már csak azért sem, mert a következőtavaszon a szilvafa kivirágzott, és annyi szilva termett rajta, hogy az ágait fel kellett karókkal támasztgatni. Megérett a szilva, de mi egy szemet sem vettünk le róla. Ha valaki kért belőle, szívesen adta édesapám, akinek kellett, vihette. Nekünk nem hiányzott, mert volt több szilvafánk is. Mikor aztán a fa kiszáradt, gallyait levágtuk, a törzse megmaradt annak jeléül, hogy oda ne ültessünk semmit. A kedves kutyus emlékét így őriztük meg. __________________VÁCVÖLOYI LÁSZLÓMÉ Salgótarján Polgárőrök a holnapi Egyházasgergéért Nincs a világon egyetlen ország sem, amelynek a rendőrsége egymagában képes lenne megakadályozni, hogy az illetékességi területén bűncselekményeket kövessenek el. Emiatt minden demokratikus államban létjogosultságuk van az olyan polgári önszerveződéseknek, amelyek a bűncselekmények megelőzését tűzték ki célul, azaz, hogy megpróbálják távol tartani otthonaiktól, értékeiktől a gonosztevőket. Az egyházasgergei polgárőrség 1997 tavaszán alakult meg. Egy évre rá már a cégbíróság is bejegyezte 26 fővel. Ez a létszám azóta sem változott, annak ellenére, hogy történt kilépés, de a távozók helyett jöttek újabbak. Egyed Rezső parancsnok azt mondja, hogy ez az a létszám, amely- lyel a faluhoz tartozó területen a feladatokat el lehet látni.- Hogyan lehetséges, hogy egy ekkora kis faluban egyszerre majdnem harmincán jelentkeztek a polgárőrségbe? A katonás tartású, jó kiállású parancsnok tűnődik, majd válaszol.- Minden bizonnyal a társadalomban bekövetkezett változások, a bűncselekmények számának megemelkedése, a bűnözés ellen jelentkező összefogás iránti igény tette szükségessé. A falu közvéleményében is egyre hangosabban fogalmazódott meg, hogy a rendvédelmi szervek mellett nekünk állampolgároknak is valamit tenni kellene a bűnözők ellen. A Dobroda-patak völgyében elterülő Egyházasgerge nagyon szép település, valamivel több mint nyolcszáz lakossal. A falu népességének valamivel több, mint tíz százaléka roma származású. Róluk azt mondja az egyesület elnöke, hogy kilencvenkilenc százalékuk beilleszkedett a falu közösségébe.- Közülük egy-két ember szorul rendszeres figyelemre - mondja Egyed Rezső - de ilyenek vannak a nem romák között is. Szerencsére a falu közössége egyöntetű összetételű közösség, s csak néhány „kilógó” emberre kell vigyázni. A kis falunak sajátos helyzetet kölcsönöz az is, hogy közvetlen kapcsolata van a magyar-szlovák országhatárral, ami az itteni polgárőrök munkáját is meghatározza. így aztán a rendőrséggel fenntartott állandó kapcsolat mellett rendszeres kontaktusban állnak a Balassagyarmati Határőr Igazgatóság ipolytarnóci kirendeltségével.- Egyik fontos feladatunk a határőrök munkájának a támogatása, a határ mentén lakó emberek, a kis tanyákon élők védelme - magyarázza a polgárőrök elnöke. Egyed Rezső, aki korábban a hadseregben szolgált, most nyugállományú alezredes, nagyon szakszerűen magyarázza milyen elképzelések, feladatok Sápján szervezi a polgárőrök tevékenységét. Egyed Rezső, amikor nyugállományba helyezték, hazajött a falujába. Azon gondolkodott, hogy a közel harmincéves, különféle beosztásokban eltöltött honvédségi tapasztalatait hogyan is kamatoztathatná a civil életben. Gazdag tapasztalataival nem volt nehéz számára megszervezni a polgárőrséget. Elképzelése találkozott a helybeliek igényével. Azt sem felejti elmondani, hogy a rendőrségtől és a határőrségtől kapott segítség is nagyon jól jött nekik.- A megalakulást követően első célként a csapat egységének a megerősítését tűztük magunk elé. Kidolgoztuk azokat a munkamódszereket, munkaformákat, amelyek alapján működnünk kell. Ehhez nagyon sok segítséget és útmutatást kaptunk mind az országos, mind a megyei polgárőr szövetségtől, de nemkülönben a salgótarjáni rendőrkapitányságtól. Személyesen dr. Nagy Károly (akkori) rendőrkapitánytól, aki a megalakulástól kezdve támogató figyelemmel kísérte munkánkat. De elismeréssel kell említeni a beosztott rendőri állomány segítségét, különösen a körzeti megbízottak munkáját. Az is természetes, hogy a polgárőrök igen szoros barátságot ápolnak a határőrséggel, konkrétan az ipolytarnóci határőrizeti kirendeltséggel, amellyel 1999-ben írtak alá együttműködési szerződést. A konkrét munkaformákról és módszerekről elmondja, hogy mindez nem különleges dolog, nem értenek rajta mást, mint azokat a szolgálati feladatokat és ezek megoldását, amelyekkel a szolgálatot ellátják. Ilyen példáid a járőrszolgálat, figyelőszolgálat. A szolgálati teendők mellett a község életével kapcsolatos tevékenységüket is szélesítik. Nem kifejezetten csak a rendvédelem és a bűnmegelőzés területén akarnak eredményesebbek lenni, hanem nyitottak a falu közösségére is.- Én ezt úgy fogalmazom meg - magyarázza az elnök - hogy a polgárőrségnek szélesebben kell részt vállalni a települések feladataiból. Foglalkozni kell az ifjúsággal, a drogmegelőzéssel, az idősek védelmével, a hátrányos vagy nehéz helyzetű családok gyerekeinek felkarolásával. Ezért kerestek kapcsolatot a család- és ifjúságvédelmi gondozóval. Programjukba foglalták azokat a feladatokat, amelyeket az általános iskola támogatása, az ifjúság nevelésének segítése érdekében, ünnepségek szervezésében teljesítenek. így például az 1943-as doni katasztrófáról történő megemlékezés keretében minden januárban megünneplik a hősök napját. Minden olyan feladatot felvállalnak a polgárőrök, amelyek a falu életét színesítik, gazdagabbá teszik, fejlődését elősegítik. S ez által már kiléptek a hagyományosan vett polgárőri szerepkörből. (Folytatjuk) PÁDÁR ANDRÁS
