Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-09 / 34. szám
„A XXI. század Madácha” Sikeres irodalmi és képzőművészeti pályázat A salgótarjáni székhelyű „Madách-hagyomány Ápoló Egyesület” 2001 októberében irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetett a megye középfokú tanintézeteiben nappali tagozaton tanuló diákok számára „A XXI. század Madácha” címmel. A pályázatra - mondhatni várakozáson felül - nagy számban születtek pályaművek. Teljesen véletlen, de mind az irodalmi, mind a képzőművészeti pályázatra 27-27 pályamű érkezett. Ugyanakkor alaposan eltért a pályázatok iskolánkénti megoszlása. Míg a képzőművészeti pályázatra csak a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumból érkeztek rajzok, festmények, addig az irodalmi pályázatra több tanintézményből küldtek be pályaműveket, a legtöbbet a balassagyarmati Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskolából. A három ajánlott téma közül az első - „Legkedvesebb Madách-élmé- nyem” - volt a legnépszerűbb. Ezen belül is jó néhányan az „Esély a szerelemre” című témát választották. Okos értelmezéseket lehetett olvasni a Madách eszméiről, „Az ember tragédiájá”- nak aktualitásairól is. Kevesen választották és relatíve gyengébben oldották meg a „Madách-kultusz Nógrád megyében: mit lehet, illetve kell tenni a tovább- éltetéséért?” című témakört, különösen az ajánlatok, az új ötletek tekintetében. A bírálóbizottság amelynek munkájában aktív középiskolai tanár, könyvtáros és szerkesztő vett részt - végül is első díjat nem adott ki a jeligés pályázaton. A második díjat megosztotta Kovács Adrienn (Szent-Györgyi gimnázium) és Kiss Miklós (bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium) tanulója között. Ugyancsak megosztott harmadik díj elismerésben részesült Czinege Julianna (Szent-Györgyi gimnázium) és Kapi Dániel (Madách Imre Gimnázium). Más megfontolás szerinti elosztásban, kisebb összegű díjazásban részesültek a képzőművészeti pályázat nyertesei. Itt a következő sorrend alakult ki: Konyán Judit, Domonkos György, Bölcső János, Simon Réka, Horváth Csaba, Noskó Tamás (valamennyi Madách gimnázium). A díjakat és a tanúsítványokat január 25-én, a Madách-hagyomány Ápoló Együttes ünnepi közgyűlése keretében vették át az érdekeltek. Kiss Miklós és Kapi Dániel dolgozata a tervek szerint hamarosan megjelenik a Madách gimnázium „Csillagkereső” című kiadványában is, együtt néhány díjnyertes képzőművészeti alkotással és azoknak a verseknek a legjobbjaival, amelyeket „A költő él...” című Ravasz István versírópályázatra küldtek be a megye középiskolásai. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület ismételten köszöni valamennyi pályázó munkáját és azon pedagógusok, intézményvezetők segítségét, akik felkarolták, támogatták a dolgozatok elkészítésének ügyét. A pályázatot az egyesület ősszel minden bizonnyá újra meghirdeti. ___________«j. „ Messze kéklik a Duna” Rácz Pali életregénye - Magyargécről a világhír felé E címmel hagyta el a nyomdát az elmúlt napokban Erdős István salgótarjáni szerző szép kivitelű, testes történeti eseményregénye a legendás képességű tizenkilencedik századi cigányprímás, Rácz Pali életéről, fantasztikus - de kevéssé ismert - karrierjéről. Ugyancsak kevéssé köztudott, hogy a virtuóz prímás zeneszerző, nótaíró Rácz Pali Nagy-Gécről, a mai Magyargécről indult el a világhír felé. A könyvbemutatót a kiadó B-Humanitas Stúdió és az Alma Grafikai Stúdió február 27-én, szerdán rendezi a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. A szerzővel dr. Csongrády Béla, lapunk felelős szerkesztője beszélget. A könyv - amely Kerényi Ferenc irodalomtörténész szerint „pár mondattal képes kort, helyzetet vagy személyt felidézni” - méltatására, bemutatására későbbi lapszámainkban visszatérünk. Lukács Margit, az örök Éva A Kossuth-díjas, kiváló művészt 88. életévében érte a halál. Lukács Margit 1937-től volt a Nemzeti Színház tagja, 1989 óta örökös tagja. Drámai és vígjátéki szerepekben egyaránt sikeres volt, utoljára négy éve lépett színpadra, a „My Fair Lady”-ben játszott. „Az ember tragédiájáénak egyik legnagyszerűbb Évája, a legszebb hangú magyar színésznő huszonöt éven át játszotta ezt a szerepet, először Apáthy Imre, majd Básti Lajos, Ladányi Ferenc oldalán. Jó néhány évvel ezelőtt Salgótarjánban, a Karancs Szállóban is mondott részleteket Madách Imre örökbecsű művéből.- Nagyon szerettem a Tragédiát. Mindig azt mondom, ha színésznek megy el valaki, annak tényleg úgy kell viselkednie, úgy kell éreznie, mintha templomban lenne. Csönd legyen a lelkemben, békesség, nyugalom, mint a vulkán, törjön ki belőle, ha valami olyan, simuljon el, haljon meg, ha olyan a szerep másik oldala. Úgy, hogy ehhez nagyon nagy odafigyelés kell, nagy lelki kríziseken kell átmenni az életben is, hogy az ember ezt meg tudja csinálni. Állítom, hogy üresen marad az ember a színpadon, ha nagy dolgokon nem megy át az életben - mondta egy archív rádiófelvételen.- Kiskorában apácának készült, aztán énekesnőnek, szülei nem igazán örültek, amikor elhatározta, hogy színi pályára megy, de támogatták. Lukács Margit volt a Bánk bán Gertrudisza, volt Cleopatra és Lady Machbet, Miranda a Viharban, Olivia a Vízkeresztben, Lady Millford Schiller Ármány és szerelem című művében, játszott Csehov Ványa bácsijában. Kedves szerepe volt az Éj királynője a Csongor és Tündében.. Volt megaláztatásban is része. Major azt kérte, hogy lépjen be a pártba. Ön azt mondta, hogy nem és erre elküldte.- Nem, csak így csinált: akkor, akár... - keze a levegőben lógott egyfolytában, míg ezt ki nem mondta - és kinyitotta az ajtót. Én azt mondtam, hogy soha. Majd a szívem szakadt meg, azt hittem most halt meg a Nemzeti is. - Ezt komolyan mondtad, Tamás? - kérdeztem. Bólintott, a száját is lebiggyesztette, sosem felejtem el az arcát... Szó nélkül kimentem az ajtón és nem jöttem vissza, amíg vissza nem hívtak! Adj Uram nyugalmat, hogy amin nem tudok változtatni, elfogadjam, Adj Uram bátorságot, hogy amin változtatni tudok, megváltoztassam, és adj Uram bölcsességet, hogy egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni - ez egy XIV. századi ónémet ima! ■ FÚVÓSKONCERT. A miskolci Theater Brass rézfúvós kvintett adott hangversenyt a héten a Váczi Gyula Művésze- ti Iskolában. Az egyik trombitás, Gál Péter (balról az első) hazaérkezett Salgótarjánba. ________fotó: gyurián tibor A művész is ember - Erdélyi László sokszor volt már a padlón... Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Erdélyi László a honi popipar egyik legvitatottabb személyisége. Ő maga is tisztában van ezzel. Beszélgetésünkből azonban kiderül, mennyire nem érdekli a dolog. Neve, arca a Marathon, a Dáma, az Emberek, illetve az Unisex zenekarokból ismerős. Kisebb- nagyobb sikerek, de nagy kudarcok is jellemezték eddigi pályáját. Számos dologgal próbálkozott, jó néhányba bele is bukott, nagyon sokan szeretik, illetve nem szeretik, vannak irigyei - mint bárki másnak - de nem elveszett ember, az tény. Annyiszor volt már padlón, mint még senki, de mindig képes volt felkelni. Hogy mi a titka, talán most kiderül...- Nem egyszer vágott neki ennek a pályának.- Szám szerint hatszor!- Honnan volt ereje és hite eny- nyi újrakezdéshez?- Á legelsőnél, a Marathon zenekarnál a színpadi vágy kellett ahhoz, hogy elinduljak. Álmodoztam a fényekről, a füstről, a sikerről, fiatal lányokról, tapsoló kezekről... Amilyen gyorsan jött az álom, olyan hamar el is tűnt, mert hamar megbukott a zenekar. Nem miattunk, külső okoknál fogva. Aztán az ember kicsit eltűnik, újra próbálkozik, jön egy másik zenekar, megint megbukik, és ez megismétlődik ötször. Az Unisex volt a hatodik a sorban.- A próbálkozások közül az Unisex előtt az Emberek az a csapat, amelyik megérdemli, hogy szót ejtsünk róla. A zenekar széthullása Nógrád megyéhez kötődik.- Sosem felejtem el: a kettes lemez előtt három hónappal egy nagyon szép, január 24-i napon, Romhányba készültünk haknira. Az úton jelentettem be, hogy kiválók.-Miért?- Mindenki kivette a saját részét a munkából, de a mindenes én voltam, aki rohangált mindenhová. A kettes lemez előtt a fiúk elégedetlenek voltak a munkámmal, mert nem tettem le elég újságcikket, nem ment a nóta időben a rádióban, s még amit el tud képzelni, mindenbe belekötöttek. Amikor megkaptuk a BS-ben az aranylemezt, már nagyon nem éreztem jól magam. Mindenesetre az Emberek életem csúcspontja volt! Ott törtem ki abból az állóvízből, amely '89-től végigkísért a Marathontól a Dámáig. Kőkemény állóvíz volt 6-7 évig, majd jött a váltókorszak. Az első - és mind ez ideig utolsó - aranylemezt akkor kaptam életemben. Jó érzés volt kitenni a szobám falára.- Annak idején nagy port vert fel a szakmán belül az Emberekből való távozása. Többen esküdni mertek volna, hogy kitették.- Akkoriban én is mindenhonnan ezt hallottam vissza. Nem tu-- dom, ki terjesztette, de teljesen mindegy, azóta normális emberi viszony alakult ki köztem és a fiúk között. Igaz, a váláskor tényleg nem volt felhőtlen a hangulat.- Az összes zenekarból, amelyeket ön alapított, kivétel nélkül kilépett...- Valószínűleg velem van baj, mert elég furcsa ember vagyok e téren. Nagyon szeretek élni, imádok menni az éjszakába, de nem azért, mert csajozok vagy berúgok, hanem imádom az embereket, és szeretek közösségben lenni! De nem a középpontban! Soha nem voltam sztár, ugyanúgy beszélgetek önnel, mint Presser Gáborral. Utólag már rájöttem, az a bajom, hogy nagyon sokat dolgozom azért amit kitaláltam, és egy idő után unalmas lesz a zenekar számára, hogy hajtom őket. Ez az igazi probléma!- A magánéletben is ennyire maximalista?- 18 éves voltam, amikor megismertem a feleségemet. Azóta együtt vagyunk. A szerelemben is mindig a nyugodtságot keresem, de ez most éppen nincsen meg. Őszinte leszek: 15 éve van egy másik nő is az életemben. Most ledöbbent, ugye?...- Kicsit.- Nyugodtan megírhatja! Igazából sosem leszünk egymáséi, mert túl egyformák vagyunk. Pedig már van egy közös fiunk is. Nagyon sok vita van köztünk, hol együtt vagyunk, hol nem. Most éppen nem. De ő nagyon fontos nekem! A feleségem pedig a biztos pont az életemben, aki az ösz- szes létező baromságomat elviseli, a zenekari bukásaimtól az au- tóseftjeimig. Szinte gyerekek voltunk, amikor összeházasodtunk! Már az első héten bajok voltak, aztán a másodikon is, mégis együtt maradtunk. Jött az első fiúgyermekünk, majd egy ikerpár, amit igazából nem akartunk, de megtartottuk. Végigharcoltuk egymás mellett az életünket tisztességes módon, csak én sosem vagyok elégedett az életemmel, állandóan többet akarok! Igazából sosem voltam apa, mert nem érdekelt. Félre ne értse, nem az apaság alól szerettem volna kibújni, hanem egyszerűen nem kötött le az, hogy pelenkázok, fürdetek, sétálok! A munka fontosabb volt mindig, mint a gyerekeim.- Utólag furdalja a lelkiismeret?- Igen.- Van valamilyen vallás, amiben hisz?- Zsidó vagyok, de nem hívő zsidó, mert apám nem engedte, hogy az legyek. A nagyszüleimet kiirtották a németek annak idején, ezért tilt tóttá meg, bár tisztelem és becsülöm őket. De nem zsidó- zok és nem cigányo- zok, mert annak semmi értelmét nem látom, emberek vagyunk és kész! A hit nagyon fontos, mert az visz előre. Sokáig hittem embereknek feleslegesen.- Ma már nem hisz?- Nem. Meghallgatok mindenkit, adok mások véleményére - el is fogadom - de én döntök. Mindenben!- Zsidó származásából volt valaha is problémája?- Volt, persze! Tinikoromban. 16 éves voltam és a Dohány utcában mentünk be a templomba. Kifelé jövet megtalált egy punkbrigád és agyba-főbe ruházott minket. A katonaságnál volt még ilyen szituáció. Feltörték a szekrényemet, ahol a ruháimat, meg a feleségemtől kapott leveleket tartottam és egy horogkeresztet rajzoltak belülre. Ki akartam fordulni a szobából, de 4-5 manus rám tett egy pokrócot és elkezdett verni. Majd berohant egy fiatal srác - aki nem tudott írni, olvasni, igazi erős parasztgyerek volt - és szépen megruházta támadóimat. Nem azért, mert tudta, hogy ki vagyok, hanem, mert látta, hogy vernek valakit. Ez az illető azóta a barátom és már tud írni-olvasni; beírattam egy iskolába. Megérdemelte, mert tisztességes. Roppant egyszerű ember, a világon semmi nézete nincsen, csak az, hogy van levegő, víz, táj, meg tehenek. De azért megnősült, gyermeke is van, nagyon boldogan él!- Tisztában van vele, mennyi pletyka terjeng önről a szakmában?- Nagy a szám. Én nem tudok szépen, tagoltan beszélni, kimondom azt, amit érzek. Van, aki ezt szereti, s van aki nem.- Melyik érdekli jobban: aki mondja, vagy amit mond?- Az, hogy ki mondja. Hogy mit mond, azzal nem foglalkozom. Ha én tudom, hogy milyen vagyok, akkor mondhatnak bármit. Annyi biztos, hogy amióta a Sony kiadónál dolgozom művészeti vezetőként, már nem beszélnek annyit rólam az emberek, mint azelőtt. Egy ideig téma voltam, hogy ilyen fazon hogyan kerülhetett oda, de működik az életem. A világ úgyis bántani fog mindig, mert miért ne? SÁNDOR ANDRÁS Az örök újrakezdő (balról az első)
