Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-26 / 48. szám
4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2002. FEBRUÁR 26., KEDD Francia cikk a Terror Házáról „Ördögös” németek Csaknem minden negyedik jjj német (23 százalékuk) hisz az jjj |j ördög létezésében. Ez derül ki \{ az ezer ember megkérdezésé- i: vei a P.M. magazin megbízásá- || ra készült felmérés hétvégén ||| nyilvánosságra hozott adatai- jj jj ból. A megkérdezettek csak- jj nem fele válaszolta, hogy az jjj ördög „mint sötét lélek” mindnyájunkban ott lakozik. A másik fele számára viszont az egyházak találták ki. Tisztviselők érdekes módon nagyobb arányban hisznek az ördög létezésében, mint háziasszonyok. Ami pedig az egyes vallásokat illeti, több katolikus hisz Lucifer létezésében, mint ;; j amennyi protestáns. Békarámpák Shaldon dél-angliai helységben ezentúl a békák könnyebben juthatnak el az íváshelyü- kül szolgáló tóhoz: kis rámpák épülnek számukra a tó előtt húzódó országúihoz, eddig ugyanis nagy nehézséget okozott nekik, hogy felmásszanak az úttest magas szegélykövére. A békák elvesztették tájékozódási képességüket, amint a szegélykőhöz érkeztek - jelentette ki Norah Hook állatvédő, aki négyszáz békát segített át az úttesten az elmúlt három hét alatt. Ezt követően nemcsak a „békafelhajtók” megépítésére sikerült rábírnia Teignbridge körzet közigazgatási hivatalát, hanem arra is, hogy a jövőben a békák párzási idejére részben lezárják az országutat. „A magyar jobboldal megnyitja a Terror Házát” címen közölt cikket a Libération az Andrássy úti egykori nyi- laspártszékház, a későbbi ÁVH-központ épületében a magyar nácik és a kommunizmus áldozatainak létesített múzeumról. Florence La Bruyere, a baloldali francia lap budapesti tudósítója a lap hét végi számában megjelent cikkében megállapítja, hogy a kiállítás egyenrangúként tálalja a kommunista és náci terrort, de hangsúlyosan a kommunizmus áldozatainak témájára koncentrál. A Libération szerint a terror korszakainak bemutatásakor a teatralitás kapott főszerepet, aminek eredményeképpen a hatalmon lévő jobboldal „esz- tétizáló húsvágó bárójával előállított Történelem” jelenik meg. A Terror Háza több mint múzeum - szögezi le a Libération. Fejtő Ferenc Párizsban élő történész vélekedése szerint az intézmény a kormány azon politikai célkitűzésének jegyében fogant, hogy reflektorfénybe helyezze a kommunizmus bűneit. Az április választások közeledtével a magyar jobboldal szüntelenül diabolizálja a szocialistákat (a volt kommunistákat), akiket a diktatúra örököseinek állít be - emeli ki a lap. Schmidt Mária, a múzeum igazgatója, akiről a lap megjegyzi, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyes tanácsadója azt állítja, céljuk nem annyira a történelem tényeinek dokumentálása volt, mint inkább az, hogy „a látogatóknak igazi élményt adjanak arról, mit jelentett a terror.” A kiállítás a Libération ítélete szerint mértéktelenül aránytalan: az 5000 négyzetméter alapterületen 2 és fél termet szenteltek a nyilaskeresztes mozgalomnak, amellyel csak az 1944 október 15-i puccs időszakától foglalkoznak, noha addigra már véget ért a 600 ezer magyar zsidó és több ezer cigány haláltáborokba szállítása, amelyben a zöldingesek tevékeny részt vállaltak. A múzeum látogatói bőséges ismereteket szerezhetnek az ÁVH módszereiről, ellátogathatnak kihallgatótermeibe, liften jutnak le a kínzókamrákba, meghallgatják az egyik túlélő videóra rögzített tanúvallomását. Nem látható viszont semmi a holokausztról, nem esik szó az 1920-38 között hozott zsidóellenes törvényekről. „Nem akartunk ezzel az időszakkal foglalkozni, amelyről kevés dokumentáció áll rendelkezésre (e megjegyzéséhez a lap „sic” jelölést társít), ez a leendő holokauszt múzeum témája lesz” mondja Schmidt. A francia lap úgy tudja, hogy az említett intézmény építése halasztódik, miközben a Terror Házát rekordidő alatt hozta tető alá a jobboldali kormány. A témájául választott eseményeket a „Terror Háza” sajátosan értelmezi - írja a Libération. A „Könnyek termében” 800 nevet sorolnak fel, azokét, akiket 1945 január 15. után végeztek ki a magyar nácik, hallgatás övezi viszont az előző három hónapot, amelyben a nyilaskeresztesek zsidók százait gyűjtötték össze és végezték ki, vagy lőtték a Dunába. Partra vetett cetek Japánban Nyolcvanöt cet vetődött partra hétfőn Ibaraki japán kormányzóságban, Tokiótól észak-keletre. Közülük ötvenhárom elpusztult, míg harminc- kettőt a helyi lakosoknak sikerült visszajuttatniuk a tengerbe. Hazaki strandján vasárnap már elpusztult három cet egy tízes csoportból, amely feltehetőleg hallószervük megfertőződése miatt tévedt el, táplálékot keresve. A kormányzóság jelezte, hogy a dinnyefejű cetekhez (Peponocephala electro] tartozó, 1,4-2,6 méteres egyedek tetemeit a tengerparton fogják eltemetni. A Jomiuri Simbun szerint a hazakiak húsdarabokat kanyarítottak ki a vasárnap kimúlt tengeri emlősökből, házi fogyasztásra, mert a néphagyomány a tenger ajándékainak tartja a partra vetett bálnákat. A japán halászati hatóságok tiltják a partra vetett cetek eladását, de megengedik a személyes fogyasztását. Japán és Norvégia folytatja a cetek vadászatát, noha nemzetközi egyezmények oltalma alatt állnak kihalás fenyegette állatokként. A Nemzetközi Állatvédelmi Szövetség szorgalmazza a cethús forgalmazásának betiltását, de Japán kihasznál egy olyan jogi kiskaput, amely tudományos célokból módot ad azok vadászatára. Vehemens tisztek, tiltakozó katonalányok A horvát nemzetgyűlés nemi egyenjogúsági bizottsága elé vitte a horvát nők jogvédelmi szervezete a hadsereg tisztjeinek erőszakoskodását, amelynek tárgyát a katonalányok képezték. A tiltakozás hullámverése eljutott a védelmi miniszterig, a miniszterelnökig és a köztársasági elnökig, a fegyveres erők főparancsnokáig - jelentette a héten a Vecernji list című zágrábi újság. A bjelovári tüzér és rakétadandárban történtek kivizsgálására vizsgálóbizottságot küldött a laktanyába a védelmi minisztérium és a horvát hadsereg vezérkara. A lányok állítása szerint egy éven át ki voltak téve parancsnokaik, egy őrnagy és egy ezredes zaklatásának, amely „meghaladta a csábítást és erőszakoskodást”, és „szexuális bántalmazássá” vált. Különösen ügyeletességük idején és a gyakorlatokon voltak kitéve ennek, ezért, ha csak tehették, ilyenkor betegszabadságra mentek, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket. A lap mozgalmas részletekkel is szolgál. Az egyik katonalány például arra kényszerült, hogy az asztalra ugorva próbáljon menekülni a szobájába berontó ittas tiszt „udvarlása” elől, majd segítségért sikoltozva kirohant a folyosóra. A katonalány meg is sérült. A laktanyában gyakori fenye- getési forma volt: „Ha te nem, majd valaki más”. Aki ellenállt, azt áthelyezték, általában Varasdra. A laktanya férfiállománya majdnem osztatlanul a tisztek pártjára állt: senki sem akart ujjat húzni a vehemens parancsnokokkal. ___________■ Sün disznóölés, szabadságvesztés Hathónapos letöltendő szabadságvesztésre ítéltek egy morvaországi férfit, aki tavaly ősszel több személy szeme előtt durván széttaposott egy sündisznót. A bíróság állatkínzásnak minősítette az esetet, s ezért szabta ki a rendkívül szigorú, példa nélküli büntetést. Szemtanúk szerint a 44 éves férfi a sündisznót először néhányszor a kutyájának dobta, a játék után többször a földhöz vágta majd végül durván széttaposta. A bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kutya már úgyis megharapta a sünt, s hogy az ne szenvedjen, ezért ő inkább megölte. Az ügy nagy vihart váltott ki Csehországban. Éles vita alakult ki arról, hogy szükséges-e ilyen szigorúan büntetni az állatkínzásnak minősített eseteket vagy sem. Korábban ilyen esetekben a bíróság csak feltételes büntetéseket szabott ki. ■---------------------------------------------------7--------------------------------------Állatáldozat, sérült emberek Törökországban több mint ezren megsebesültek pénteken, miközben állatokat áldoztak fel az iszlám íd al-adha ünnepi szertartás keretében. A sebesülések nagyobbik részét késsel ejtett véletlen vágások okozták, de akadt olyan is, akit megrúgtak vagy felökleltek a birkák, vagy bikák, amelyek a háromnapos ünnep hagyományos áldozatai - írta az AP hírügynökség a török médiát idézve. Az áldozat ünnepét annak emlékére tartják, hogy Ábrahám - hitének szilárdságát bizonyítva - kész lett volna feláldozni fiát Isten parancsára, de az megelégedett egy báránnyal is. A hús egy részét a szegényeknek adják - ezúttal sokan azoknak küldték a levágott állatokat, akik túlélték a hónap eleji földrengést Afyon tartományban, s még mindig sátrakban laknak. Antik szobrok a víz alatt Két, rendkívül értékes római kori szobrot talált egy műkedvelő búvár a dél-franciaországi partok előtt. A mintegy kétezer éves szobrok mindegyike „figyelemre méltóan jó állapotban van” - közölte pénteken az illetékes tengerbiológiai hivatal. A két szobor, az egyik Ámort vagy Éroszt ábrázolja, a másik egy fiatal férfit, feltehetően a Krisztus előtti vagy utáni első évszázadból való. A búvár tavaly december végén talált rá nyolc méter mélységben a két szoborra Montpellier közelében, Cap d'Agde előtt. Mihelyt elvégezték az ér- tékes leletek restaurálását, kiállítják őket a helyi múzeumban. ■ Buddha ujja utazott Százezer tajvani buddhista hívő fogadta szombaton Tajpej- ben a vallásalapító ujját, amely Kínából érkezett Tajvanra. Buddhának egy miniatűr arany pagodába elhelyezett ujját a tömeg tapsa és éneke közepette a tajpeji repülőtérről egy stadionba vitték szertartásra. A 2500 éves ereklye komoly biztonsági intézkedések közepette, mintegy száz tajvani buddhista bonc kíséretében tette meg az utat az észak-kínai Hszien városától Hongkongon érintésével Tajvanig. Az út fő szervezője, Hszin Jun mester, a tajvani Fokuangsan kolostor elöljárója reményét fejezte ki, hogy Buddha ujja segít majd a szigetnek, „hogy megszabaduljon a társadalmi bajoktól”. Az ereklyét 37 napon át láthatják a tajvani hívők. Buddha Kr. e. 485-ben halt meg, és a korabeli történelmi szövegek szerint 200 évvel később vitték ujját Indiából Kínába. Az ereklyét egy hszieni pagodában helyezte el a Tmig-dinasztia egyik császára 874-ben. Az ujjat csak 1986-ban mutatták meg a nagy- közönségnek, miután eltakarították a felhőszakadásoktól öt évvel korábban összeomlott pagoda romjait. ■ Kétszáz éve született Victor Hugo Kétszáz éve, 1802. február 26-án született a francia romantika legnagyobb alakja, Victor Hugo. Besanconban született, ahol apja, Joseph-Léopold-Sigisbert Hugo tábornokként szolgált Napóleon hadseregében. Felesége és három fia minden állomáshelyére elkísérte, így laktak Elba szigetén, Nápolyban és Madridban is. A szülők hamarosan elváltak egymástól, aminek elsődleges oka ellentétes világszemléletük volt: Hugo tábornok voltaireiánus szabadgondolkodó, felesége viszont királypárti katolikus volt, aki fiait is ebben a szellemben nevelte. Az ifjú Victor a párizsi Nagy Lajos Líceumban tanult, ahol minden energiáját az írásnak szentelte, ontotta a verseket, Vergiliust fordított, tragédiákat írt. Tizenöt éves volt, amikor a Francia Akadémia kitüntette egy verses darabját, két év múlva Aranyliliomot nyert a híres toulouse-i Virágjátékokon. Anyja biztatására lapot indított Conservateur Littéraire (1819- 21) címmel, ez verseit és kritikáit közölte. Az 1822-es év több szempontból is fordulat életében: feleségül vette régi szerelmét, Adele Foacher-t, s megjelentette első verseskötetét Ódák és vegyes költemények címmel, melynek királypárti hangvételéért évi ezer frank királyi kegydíjat kapott. Ettől kezdve egész életét az irodalomnak és a közéleti szereplésnek szentelte. 1823iban kiadták első regényét, Izlandi Han címmel, tagja lett a Charles Nodier vezetésével működő Cénacle irodalmi körnek. Erre az időszakra tehető a gondolati és ízlésbeli fejlődésében bekövetkezett fordulópont: ki- rálypártisága fokozatosan visz- szaszorul, egyre liberálisabb lesz, verseivel, darabjaival egyre inkább elkötelezi magát a romantika mellett. A romantikus dráma harcos manifesztuma az 1826-ban írt 6000 soros (egyébként előadhatatlan) Cromwell című darabja, melyben esztétikai nézeteit is kifejtette. 1829- ben megírta Marion de Lorme című színművét, melyet zsarnokellenes hangvétele miatt a cenzúra betiltott. Válaszképpen megírta az Hernanit, melynek nevezetes 1830. február 25-i bemutatója és színházi „csatája” a romantika győzelmét hozta a klasszicizmussal szemben. A romantika a művészet szabadságát jelenti, melynek Hugo nézetei szerint össze kell kapcsolódnia a politikai szabadsággal. Az 1830-as júliusi forradalmat, mely hatalomra juttatta Lajos Fülöpöt, a polgárkirályt, lelkesen üdvözölte. 1831-ben megjelent A párizsi Notre-Dame című történelmi regénye, melynek hatalmas képei, izgalmas epizódjai magukkal ragadták az olvasóközönséget. A torz külsejű, ám nemes lelkű Quasimodo és a szépséges Esmeralda megható történetéből azóta is számos feldolgozás, film és rajzfilm is készült. Az 1830-as fordulat után költőként is termékeny időszaka következik, verseskötetei sorra követték egymást és új drámákat is alkotott. Közülük A király mulat címűt ugyan betiltották, de 1851-ben mint Verdi Rigolettójának szövegkönyve mégiscsak színpadra került. 1838-ban készült el legköltőibb drámája a Ruy Bias, melyet nálunk A királyasszony lovagja címmel nagy sikerrel játszottak. Az irodalmi sikereket némileg beárnyékolta magánéletének válsága: felesége elhidegült tőle (állítólag Saint Beuve karjaiban lelt vigaszra), Hugo pedig beleszeretett a gyönyörű ifjú színésznőbe, Juliette Drouet-ba, aki végül egészen haláláig hű társa maradt. 1841-ben - többszöri próbálkozás után - a Francia Akadémia tagjává választotta, 1845-ben pedig Franciaország pairjévé nevezték ki. Közéleti tevékenysége (a börtönök emberségesebbé tételéért, a halálbüntetés és a gyermekmunka eltörlésért harcolt) egy időre háttérbe szorította alkotó géniuszát. 1843-ban idősebb leánya vízbe fulladt, s a gyász enyhítésére megszületett a Szemlélődések című kötete, mely csak 1856-ban jelent meg. Az 1848-as forradalmat reménykedve üdvözölte, Párizs képviselője lett az Alkotmányo- zó Gyűlésben, majd a Törvényhozó Gyűlésben, s támogatta Louis-Napóleon Bonaparte herceg elnökké jelölését. Az 1851- es államcsíny és Napóleon császárrá koronázása után azonban száműzetésbe kényszerült. Először Belgiumban, majd Jersey, s végül Guernesey szigetén telepedett le, s csak 1870-ben tért vissza hazájába. A csaknem húszéves száműzetés pályájának legtermékenyebb időszaka volt: verseit három terjedelmes kötetben foglalta össze, s megírta A tenger munkásai és A nevető ember mellett a világirodalom máig is egyik legmonumentálisabb, leggyönyörűbb regényét, A nyomorultakat. Jean Valjean történetét számos nyelvre lefordították, világsikert aratott, készült belőle több film sztárparádéval, rajzfilm és musical is. Hazatérése után, bár nem adta fel régi ideáljait, küzdőkedve megcsappant, életére árnyat vetettek a családi tragédiák: kisebb lánya megőrült, felesége, majd nem sokkal később két fia is meghalt. Az 1871-es Kommün idején - melyet egyébként helytelenített - Brüsszelben, majd Luxembourgban tartózkodott, s csak 1873-ban tért vissza végleg Párizsba. 1878-ban agyérgörcsöt kapott, s ettől kezdve 1885. május 22-én bekövetkezett haláláig viaskodott a betegséggel. Holttestét a Diadalív alatt ravatalozták fel, majd - végakaratához híven - a szegények halottaskocsiján szállították a Panthéonba hatalmas tömeg kíséretében. Mint politikus a nép lelkiismerete volt, mindig a haladás útját mutatta meg, mint költő és író: géniusz, aki az alapvető emberi érzéseket fejezte ki, a teljes valóságot mutatta meg színes képekben, romantikus végletességgel, ugyanakkor egyszerűen és hatásosan. Félrelépegetők Németországban a nők csaknem fele nem tagadja, hogy félrelépett már: a megkérdezettek 42 százaléka csalta meg partnerét - derül ki a „Wellfit” című folyóirat megbízásából elvégzett felmérésből. Ezzel, összeomlott a hűséges asszonyka és a hűtlen férj mítosza. A félrelépés terén ugyanis csaknem teljes az egyenlőség nők és férfiak között. A megkérdezett férfiak 46 százaléka vallot- ta be hűtlenségét. ___________■ J obb a kutyának! Lettországban a rendőrök kutyái sokkal jobb ellátásban részesülnek, mint maguk a rendőrök: a négylábúak ellátására fejenként évente 71 százalékkal többet költenek. A rigai belügyminisztérium költségvetése szerint egy- egy rendőri állományban lévő eb élelmezésére idén 1395 latot (2500 eurót) költenek, míg a rendőrökére fejenként csak 817 latot (1460 eurót). Normunds Belskis belügyi szóvivő ezt azzal magyarázta, hogy Lettországban nem gyártanak kutyaeledelt, külföldről kell drágán beszerezni, míg a rendőrök ellátását hazai forrásokból oldják meg. „Kutyáinkat EU-konform módon etetjük” - jelentette ki egy tisztje, aki nevének elhallgatását kérte. ■
