Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-12 / 10. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN r BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2002. JANUÁR 12., SZOMBAT Faragó Zoltán: T E ^ E Megenyhült a hőmérséklet az el­múlt napokban, de a hó nem olvadt el mindenhonnan, - annyira azért nem melegedett fel a levegő. Az idő­járás változását két dolgon venni észre: egyrészt elbújt a nap a felhők mögé, másrészt most nyirkos a hi­deg. Alattomosan be is bújik az em­ber nyaksálja alá, megborzongatja, fogait összekoccantja,- nem olyan, mint a pár nappal ezelőtti száraz hideg, amiben lefagy ugyan az ember orra, de, ha összehúz­za magán a kabátot, mégsem érzi, hogy hat-hét fokkal alacsonyabb a hőmérséklet... Napközben tehát olvadozott a fe­hér lepel, estétől reggelig pedig meg­fagyott a hóié. Jegesek ezért az erdei ösvények, de még a hóréteg felülete is. Az őzek lábát az ilyen jeges hó vé­resre marja, a táplálék nagy részét a magevő madarak elől irigyen maga alá rejti, az erdőn járót pedig hangos ropogásával jó messziről elárulja... Meglehetősen párás a reggel, de a látóhatáron apránként előtünedez- nek az erdő fái. Zúzmarával érkezett a köd, gyönyörű, csipkés menyasz- szonyi ruhává változtatva a gallya­kat. Ha most kisütne a nap, ritka él­ményben lehetne része a természet- járónak. Az égboltot betakaró vastag fel­hőpaplan és kisöccse, a sűrű, tartós köd azonban nem enged ki maga mögül egyetlen napsugarat sem... Nem baj persze, a természetben mindig azt kell szeretni, ami van, mert változtatni úgysem lehet rajta. Az út menti akácfasor egyik fáján egerészölyv gubbaszt. A termetes ra­gadozó maga előtt fürkészi a mezőt, amin kis szerencsével mozdulhat egér, vagy pocok. Vajon meddig ké­pes egy helyben lesben ülni? Talán órákig is... Egy kicsit nézegetjük egymást, tisztességes távolságból. A madár persze türelmesebb, mert előbb kezdek el fázni, mint ő, leg­alábbis először én mozdulok meg. Az ölyv még megengedi, hogy vagy húsz lépésnyit fogyjon közöttünk a távolság, azután elrúgja magát az ág­ról, siklik egy kicsit a levegőben, mi­közben veszít is valamennyit a ma­gasságból, azután egyáltalán nem si­etős szárnycsapásokkal olyan mesz- szire kerül, hogy már bele is vész a ködbe... A borongós időben a vízmosás al­jában tenyésző cserjék alatt még a hó is szürke... A kökényen van egy kis mozgás, fenyőrigók csapnak zajt a gallyak között. Lopom a távolsá­got, meg- megállva, lassan lépkedek feléjük. Elrejtőzni soha nem lehet az éles madárszemek elől, de van ered­ménye a lassúságnak, mert a több­ség ott marad a bokron, csak egy-két gyengébb idegzetű madár kel szárnyra rémült kiabálással, s mene­kül a sűrűségek felé. Valami mozdul a vízmosás túlol­dalán, egy szürke árnyék köröz a fák felett... Néhány gyors szárnycsapás, azután félkör alakban kis siklás, újra és újra... A rigók nem is tőlem ijed­tek meg, hanem ettől a héjától! A ragadozó egyre közelebb jön, viszonylag alacsonyan száll, jól lá­tom. Arra vár, hogy egy gyengébb vagy beteg fenyőrigót felriasszon, vagy valamelyik nyílt területen me­neküljön előle, s ott üldözőbe vehes­se. A levegőben ugyan nem tudja le­vágni, mint a sólyom, de a viszony­lag sűrű gallyak közé különösebb nehézség nélkül követi. Nicsak, két rigó is szárnyrakap egyszerre, a héja pedig utánuk veti magát! Fe­lém menekül a két fe­nyőrigó, azután vissza­kanyarodnak a bokrok felé, alacsonyan a föld felett, be a sűrűbe... A héja nem követi őket, egy szárny­mozdulattal a vízmosás fái fölé emelkedik, majd eltűnik mögöttük... Eltelik egy szívdobbanásnyi idő, azután újra megjelenik, és ismét le­csap az ágak közé. Menekülnek a ri­gók, a sűrűből koppanások hallat­szanak, ahogyan a ragadozó a fák fa­gyott ágaihoz veri a szárnyait, talán el is tör néhány vékonyabb gallyat. A levegőből mindenhonnan a fenyőri­gók rémült „sák-sák-sák”-ja hallat­szik, azután a vízmosás felett ismét felbukkan a héja. Gyors szárnycsa­pásokkal emelkedik a levegőbe, azu­tán ismét körözni kezd, s egyre ma­gasabbra emelkedik, mindinkább tá­volodik Somoskő felé. Egyre kisebb­nek, szürkébbnek tűnő körvonalai rövidesen belevésznek a ködbe. Jó éhes lehetett, hogy nem törő­dött azzal, hogy a közelben vagyok. Tél van persze, ami ez idő tájt az er­dőn az ínség időszaka, - dehát ez a természet rendje. Hiába a táplálékul kínálkozó rengeteg fenyőrigó, a héja csak éhen maradt. Persze ez is a ter­mészet rendje. Ragadozók Védtelen óriások, szarvasok Taniümány és irodalmi díj „Terepjáró” című sorozatunk 1998 óta lát napvilágot lapunk hasábjain, s eddig több mint százhatvan folyta­tást ért meg. A természetben járva ös­szegyűjtött adatok, az átélt élmé­nyek, a megfigyelt érdekességek al­kalomadtán persze különféle „meb léktermékek” alkotását is lehetővé te­szik. Ezek az élet apró örömeiként, s egyfajta pluszt is jelentenek a napi munka mellett, sőt, néha akár ered­ményeket is hozhatnak... Faragó Zoltán, lapunk felelős- szerkesztő-helyettese az elmúlt év végén két országos elismerést is ka­pott a Terepjárónak illetve a helyszí­ni „terepjárások” során tapasztaltak, látottak más műfajok szerinti feldol­gozásának köszönhetően. A Környezetvédelmi Minisztéri­um a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek kutatására kiírt pályázatának botanikai kategóriájá­ban második díjjal jutalmazta a Véd­telen óriások - A márkházapusztai legelőerdő növényvilága című tanul­mányt. Munkatársunk a dr. Tardy János helyettes államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal elnöke, európai hírű szakértő által aláírt oklevelet más elfoglaltsága miatt nem vehette át az Állami Földtani Intézet dísztermében megtartott ünnepségen, így azt és a vele járó pénzjutalmat postán kapta meg. A Nimród Vadászújság és az Országos Magyar Vadászati Védegylet irodalmi pályáza­tán egy régi, még 1998 szeptemberében napvilágot látott Terepjáró-folytatás feldolgozá­sa aratott sikert. „A fakígyó és a szarvasbikák” című, börzsönyi élmények alapján készült helyszíni beszámoló elbeszélésként is megállta a helyét. Az érte járó díjat kollégánk a Nimród szerkesztőségében rendezett ünnepségen vehette át dr. Zoltán Attilától, a va­dászújság főszerkesztőjétől. A szerző számára külön öröm a volt a személyes találkozás a hazai vadászirodalom jeles művelőivel. Faragó Zoltán az oklevelekkel: balra a Környezetvédelmi Minisz­térium, jobbra a Nimród Vadászújság elismerése fotó: rioó t. MAGYAR ‘Állampapír’ •A-LEGBIZTOSABB-HÁTTÉR­■ Kl N C STA RÍ ■ TA KARÉK) EGY' JANUÁR 2-TÓl. NÉVRE SZÓLÓ A feartéo^i 4tta<nh>ap4*. a portán v&$. áíö'hPtf; t> »Y'nWh ! a T&fipöüú) - óh) ttVi-eny /ihV lanti* .Műi 'TííV'f Ö í;.(«Á A kémk fa vi* ma-jávai onosftáüd aíkaiiHiV. kja olvam ji, niulyfaSl nuvói «fej#! K’tve u{ étriíKpaoii j iá fii sí a? alLvtír moíteí LMpnpnaL fattya i.. btftan&MjD&atfta válik (un ú.i a kAi.rji diet/e d Híím a Kiictfáii rA&uKtyegy tuUjftono ■ vvvviv.jll.iinp.ipii hu „Éjszaka a férjemmel beszélgetek” A négygyermekes mészkőbányász családból származó Vass Róbertné férje halála után orvosi javaslatra került a pásztói Területi Gondozási Központ nyugdíjasklubjába. Pásztón egy panellakásban fiával, feleségével és unokájával lakik együtt.- Éjszakánként férjem itthon van, rendesen beszélgetek vele. Hallom lépteit, amint belép a szobába. Áhogy ön most kétel­kedve rám néz, kénytelen va­gyok hangsúlyozni amit már többször elmondtam, hogy nem hallucinálok! Vassné a volt jobbágyi építő­ipari kisipari szövetkezetben kezdte a kenyérkeresetet. Ké­sőbb rokkantnyugdíjas lett.- A rám zuhanó ce­mentes zsákok eltörték a jobb térdemet. Nem kívá­nom azzal lefoglalni ide­jüket, miként jutottam el az első, 17 százalékos rokkantnyugdíj fokozattól a 67 százalékig. Nézze a térdemet. Ez a bizonyíték arra, amit mondtam. Amíg bírtam, erős voltam, nehéz munkát végeztem, maltert hordtam. Balese­tem után egy fillér járan­dóságot sem kaptam! Ak­koriban a két gyermekem után 75 forint családi pót­lékot hozott havonta a postás. Egyébként a fér­jemmel dolgoztam együtt. Ő a szövetkezet­ben építésvezető volt. Később elkerült Pestre, ahol a MÁV kór­házban folytatta munkáját. Mi­vel én meg voltam elégedve a szövetkezettel, itt maradtam. A rokkantsági nyugdíj lejárta után havonta teljes nyugdíjasként 13 ezer 375 forintot kaptam. Amióta ide eljárok, nem va­gyok egyedül. Reggel nyolcra jö­vök, délután fél három-három­kor megyek haza. Hétvégeken otthon főzök. Itt bent mindenki­vel szívesen elbeszélgetek. Ha nem szólnék senkihez, bizonyá­ra azt mondanák, hogy bunkó vagyok. A klubban mindenem megvan, aranyos az intézmény- vezető, a Rózsika, és a Marika is, rendesek a lányok is. Anyánk hasában sem volt olyan jó dol­gunk, mint itt! Ha megkérem őket, hogy segítsenek a vásárlás­ban, azt is szívesen megteszik. Vass Róbertnét nem kerülte, kerüli el a hívatlan vendégként megjelenő betegség. Magas vér­nyomása mellett baj van a szí­vével, kétszer kapott agyvér­zést. Akkoriban három hóna­ponként infúzióra járt á kórház­ba. Újra meg kellett tanulnia ír­ni. A múlt év december 5-én úgy elesett, hogy csak segítség­gel tudott talpra állni. Bal keze feje a csuklónál csaknem telje­sen kificamodott. Az akkori bal­esetet a mostani kötés is tanú­sítja. Ezt követően bensőséges, személyes dolgokra terelődik a szó. Az egyik témát azzal zár­juk, ami a lakással kapcsolatos, hogy amíg él ő a lakás haszonél­vezője, az örökös, vagy örökö­sök csak jóváhagyásával értéke­síthetik, cserélhetik stb. Tizenhárom unokája van. Nyugdíját úgy osztja be, hogy születésnapjukra, névnapjukra, karácsonyra tudjon ajándékokat venni, vagy arra pénzt adni. A múlt év karácsonykor mindegyi­küknek tízezer forintot adott. Szeremé megérni, hogy az árak­hoz igazítanák a nyugdíjat. Sze­rinte hatvanezer forint kellene ahhoz, hogy ne okozzon gondot a rezsi kifizetése, meg tudja ven­ni a szükséges gyógyszereket és élni tudjon az ember. A Mozgáskorlátozottak Or­szágos Szövetsége Nógrád Me­gyei Egyesületének tagja. Férjé­vel 35 évig élt együtt. V.K. NÓGRÁDI HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/347-08-64) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. 4 PANDA szerkesztőségi rendszerrel készült. A tavaly decemberben történt esés következményei láthatók a bal csuklóján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents