Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-08 / 6. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2002. JANUÁR 8., KEDD Kovalcsik András: „Arcok Balassagyarmat múltjából Tallózás híres személyiségek között, avagy egy kiadásra váró könyv margójára Balassagyarmat város Pro Urbe- és díszpolgári címmel ismerte el Kovalcsik András tevékenységét, amely a város jó hírét is szolgálja. Könyveit, amelyek Balassagyar­mat kiváló személyiségeit idézik, érdemes lenne ismertté tenni a vá­ros iskoláiban az ifjúság okulására, hogy az elődök példás tettei ne ke­rüljenek feledésbe, de tanulságul szolgálhatnak a közélet szereplői számára is. Jó barátjáról és tanár- kollégájáról Farkas András festő­művészről két színvonalas albu­mot jelentetett meg. A Pénzjegy- nyomda támogatásával Horváth Endre grafikusművészről már a második nívós albumot adta ki. Új­donság volt a némafilmek egykori világsztárjáról, az írói tehetséggel is megáldott Balassagyarmatról el­származott Megyeri Sándorról szóló könyve, amely után most újabb könyv szól a város egykori neves személyiségeiről. Az „Arcok Balassagyarmat múltjából” című kötet bemutató­ján a szerző elmondta, hogy az írá­saiban megidézett személyek többségével eddigi dolgozataiban foglalkozott és barátai biztatására gyűjtötte őket egy csokorba. Kutat­va a város történetében, láthatóvá vált számára, hogy nagyobb figye­lemmel kell lennünk az országos ismertségig eljutott személyiségek mellett a város belső életét, fejlődé­sét jelentősen befolyásoló, azt meghatározó személyiségek emlé­kének ápolására, életműveik érté­kelésére, ismertetésére. BODNÁR ISTVÁN Az „Arcok Balassagyarmat múltjából” című kötet a szabad­ságharc előtti világgal kezdődik, amelyben szerencsére akadtak olyanok, akiknek közreműködésé­vel a városiasodás folyamata elkez­dődött Balassagyarmaton. Egyik ilyen XIX. századi balassagyarmati polgár volt Bodnár István ügyvéd, tiszti főügyész (1817-1892) volt, aki 1845-ben telepedett le Balassagyar­maton, tele jóakarattal, hazafias lendülettel. Egy darabig maga vitte az akkor szürke városban a fősze­repet, később voltak, akik hazafias működését támogatták. A szabad­ságharcban honvédszázados lett, majd Nógrád megye térparancsno­ka. Mindezekért börtönt is ült. Egy ideig magánügyvédként tevékeny­kedhetett. Ügyvédje volt a Ma- dách-családnak, principálisa Nagy Ivánnak. Évtizedekig képviselte Gyarmat lakosságát a Zítfty-család- dal szemben úgynevezett cenzurá- lis perben, amely a város győzel­mével végződött. Fáradhatatlanul küzdött Balassagyarmat városiaso­dásáért, a gyermeknevelő és isko­lahálózat kialakításáért. Megte­remtette a városban az amatőr színjátszást. Sok évtizedes hírlap­írói és közírói tevékenysége során foglalkozott a helyi és országos po­litikai és társadalmi problémákkal, a magyar nyelv ápolásával, a város­ban nagy létszámban élő zsidóság­gal való együttélés kívánatos for­máival. 1856-ban jelent meg az ak­kor ide települt Kék László-féle nyomdában az „Eszmetöredékek az úrbéri szabályozás és tagosítás­ról” című munkája. De foglalkozik könyveiben a nemzetgazdasággal, a «felelős minisztériumnak a me­gyei rendszerrel való viszonyával is. Ma is figyelemreméltó röpiratot adott ki 1866-ban „Miként lehet a parlamenti felelős kormányt az ön- kormányzati rendszerrel össze­egyeztetni?” címmel. NAGY IVÁN Balassagyarmat talán legna­gyobb 19. századi szülötte, Nagy Iván (1824-1898) történész, heraldikus, genealógus volt, aki­nek életéhez a század szinte vala­mennyi gyarmati kiemelkedő sze­mélyisége, értelmiségi mozgalma kapcsolódott. Nagy Iván a pozso­nyi jogi akadémia elvégzése után végigharcolta a szabadságharcot, honvédként, majd főhadnagyként szolgált a temesvári csatában. A vi­lágosi fegyverletétel után bujdosik, elfogják, de végül a nagyoroszi Berchtold grófék segítségével kijut Olaszországba. Itt indult el komo­lyabban történettudósi pályája. 54 esztendeig volt magyar író és 54- nél több kötetet adott ki. Fél évszá­zadig volt a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Irodalmi munkásságához számítható az az 59 hatalmas kötet, amelyet mint a képviselőház naplójának szerkesz­tője adott ki. Óriási gyűjtőmunka eredményeként kiadta 12 kötetben és egy pótkötetben a máig alapmű­nek számító nagy munkáját, „Ma­gyarország családai címerekkel és nemzetiségtáblákkal”. Vagyonát a balassagyarmati múzeum javára hagyta. JESZENSZKY DANÓ A korszak másik kiemelkedő személyisége Jeszenszky Danó ügyvéd, királyi közjegyző, újság­író, lapszerkesztő és laptulajdonos (1824-1906) volt. Egyike azoknak, akik az abszolutizmus alatt ébren tartották Balassa­gyarmaton a sza­badság, a hazafi- ság szellemét és városi öntudatra ébresztették a tele­pülést. Szerepe le­hetett 1846/47- ben Losoncon a megye első irodal­mi lapjának, a „Pe­likánénak a kiadá­sában. A pozsonyi országgyűlés írno­kaként került kap­csolatba az ország sorsát meghatáro­zó eseményekkel. 1848-ban tette le az ügyvédi vizsgát, majd a szabadság- harcban a nógrádi nemzetőr-zász­lóalj főhadnagyaként harcolt. Ké­sőbb Debrecenben a pénzügy-mi­nisztériumban fogalmazóként szolgált, aztán Losonc térparancs­noka lett. Balassagyarmaton jelent meg az „Apotheosis Kazinczy Fe­renc emlékére” című emléklapja, a költő évszázados emlékünnepé­lyének alkalmából. Mint kiadó és laptulajdonos, 1862/63-ban meg­jelentette a „Felvidéki Magyar Köz­löny” című lapot, amely a megye gazdasági helyzetével is foglalko­zott, de számos politikai cikket is közölt. 1873-ban kiadta az „Ipoly” című ellenzéki hetilapot, amely a megye kiegyezés utáni korának egyik legfontosabb orgánuma volt. Jelentős szerepe volt Jeszensz- kynek a takarékpénztár 1866-os alapításában is. Első elnöke volt az 1863 december 18-án megalakult Balassagyarmati Dalegyletnek, amelyben felmerült egy színkör építésnek a gondolata. Ezt az úgy­nevezett arénát 1873 júliusában fel is építették fából és 20 évig szolgált a város színészeinek és az átvonu­ló színészek előadásainak. Első igazgatója volt az 1869-ben kelet­kezett, az iparosokra alapozott népkömek, amely 31 évig állt fenn. Költeményeket is írt „Temérdek” álnév alatt több pesti lapba. Nagy támogatója volt a balassagyarmati cigányzenekaroknak, amelyek nemzetközileg is jó hímévre tettek szert. Tagja és pénztámoka volt a Petőfi Társaságnak. REMÉNYI KÁROLY Reményi Károly (1837-1896) tíz éven át volt Balassagyarmat főbírá­ja. Halálakor Nagy Iván ezt írta ró­la: „Hatáskörében a közérdek fá­radhatatlan harcosa és bajnoka volt. Eszménye az áhala, mint bíró által kormányzott városnak a felvi­rágoztatása volt. ” Reményi Károly a jogi egyetem elvégzése után budapesti lapok tu­dósítója lett. Aztán bátyját, Remé­nyi Ejdét, a világhírű hegedűmű­vészt kísérte külföldi útjain. írásai­ban a végzett nemzetgazdász és pénzügyi szakember szemével tár­ta fel a társadalom bajait. A Balas­sagyarmaton ügyvédként letelepe­dett Reményi Károly pénztárosa volt az 1881-ben újjáalakult Nóg­rád vármegyei gazdasági egyesü­letnek, és a király 1894-es balassa­gyarmati látogatásakor kitüntetés­ben részesült a köz érdekében vég­zett munkájáért. Jelentős volt a gyarmati hírlapírói tevékenysége is: világosan ítélte meg a helyi problémákat. Mint a városi képvi­selő-testület tagját egyetlen jelölt­ként választották meg 1886 márci­usában városbírónak, a 16 évi bíró­sági munkája után meghalt Buriusz Mihály helyébe. Tevé­kenysége idején épült meg 1891- ben az Ipolyság - Balassagyarmat vasútvonal, majd az Aszód - Balas­sagyarmat - Losonc vasútvonal és a Drégelypalánk - Vác vasútvonal kiépítésének gondolata is ekkor fo­galmazódott meg. Ebben az idő­ményei „Talizmán” címmel jelen­tek meg. 1896-1913 között volt Balassa­gyarmat főbírája Balás Ferenc (1844-1916), akinek 17 éves város­vezetői munkássága idején nyerte el a város mai képét. A volt nógrá­di főszolgabíró egy fejlődésnek in­dult város élére került. Nevéhez fűződik az Otthon-telep és a fő­gimnázium, a polgári leányiskola, a vásártér létesítése, az utcák ren­dezése, aszfaltbontása és villamo­sítása. Munkássága alatt épült meg a pénzügyi palota, a posta­ház, a közvágóhíd és jéggyár, a törvényszék, a mai egészségház, a volt kaszinó, a nemzeti iskola, az emeletes plébánia, a református templom és lelkészlak, valamint a Rák (Ipoly) szálló, a magánvillák sora, és az Ady Endre, a Szondi ut­ca, a Tisztviselő-telep, bővült a vasútállomás. Az Erzsébet liget­ben telket kapott a Múzeum Tár­sulat a Palóc Múzeumnak és a Ma­gyar Királyi Szállodát átépítették városházának. Balás Ferenc főbíró maradandót alkotott Balassagyar­mat számára, amely emlékét job­ban is őrizhetné, mert ritka jó gaz­dája volt a városnak. Ősi magyar családból szárma­zott Babghy Dezső levéltáros, A lokálpatriotizmus szép példája Kovalcsik András balassa­gyarmati tanár, helytörténész és író élete, tevékenysége, akit a közelmúltban köszöntöttek 70. születésnapja alkalmából, a vá­rosi könyvtárban, a legújabb könyvének bemutatóján. A jelenleg már az 51. tanévet dolgozó Kovalcsik András aktív közéletet él évtizedek óta és a Honismereti Kör elnökeként az eltelt évek alatt kezdeményezője volt számos rangos rendezvénynek, előadásnak, amelyek Balassagyarmat múltjának szép és tanulságos emlékeit idézték. Ebbe a múltba, a fél évszázadnyi időre beletartozik az ő munkássága is, amely az egykori balassagyarmati tanítóképző tanáraként indult 1950-ben és folytatódott a Balassi Bálint Gimnáziumban, majd a felnőttoktatásban és tart még a kultú­ramentő tevékenységéhez teret biztosító ipariskolában. teket is emeltetett. Nevéhez fűző­dik az új nemzeti iskola és az eme­letes plébánia épület megépítése. Tagja, majd társelnöke volt a Nóg­rád Vármegyei Múzeum Társulat­nak. A Nagy Iván Múzeumnak ad­ta 2454 kötetes könyvtárát. Szer­vezője és egyik vezetője volt az 1919 novemberében megalakult Madách Társaságnak, amely szor­galmazására 1937-ben felavatásra kerülhetett Sidló Ferenc Madách­tól készített szobra. Munkásságát szeretett városa 1931-ben díszpol­gári címmel ismerte el. Balassagyarmat történetében a XX. század első felében fontos szerepet töltött be ár. Lippay Já­nos pápai protonotárius, esztergo­mi főszékesegyházi kanonok, érsekvadkerti kerületi esperes, ba­lassagyarmati plébános. Balassa­gyarmati tevékenykedése 1941-től haláláig számítható. Jelentős írói munkássága során 14 könyvet je­lentetett meg, amelyekben többek között foglalkozik a keleti egyhá­zakkal, a Magyar Szentekkel, az ősegyház hitével, jeruzsálemi ta­pasztalataival. A háború alatt ő emeltette a főplébánia templom- maradvány tabemákulomát. Saját pénzéből kifizette az egyházköz­ség 22 ezer pengős tartozásait, amelyek a katoli­kus kör-ház meg­vételéből és a zár­da új iskolaépüle­tének építéséből származtak. 1945- ben elvállalta a nemzeti bizottság elnökségét és bölcs önmérsék­letének köszönhe­tően a helyzet gyorsan konszoli­dálódott Balassa- . gyarmaton. szakban újították fel Balassagyar­mat fejlődésében nagy szerepet játszó Pest - Kassa közti utat és an­nak elágazó útjait. Reményi Károly 1889-ben a „Losonc és Vidéke” cí­mű lapban nagy cikkben foglalta össze a Balassagyarmat pártiak ér­veit, hogy a megyeszékhelyet ne vegyék el. 1894 szeptemberében Ferencz József látogatott el a feldí­szített városba, ahol Reményi Kár­oly városbíró üdvözölte. A megye­házán elszállásolt király kétezer koronával járult hozzá a felállítan­dó főgimnázium költségeihez. A városbíró nem szerzett vagyont, családját szűkös körülmények kö­zött hagyta hátra. Síremléket sem sikerült neki állítani, bár többször gyűjtöttek rá és utca sem őrzi a ne­vét. HORVÁTH DANÓ ÉS MÁSOK Viszont még megvan a gyarma­ti temetőben a síremléke Horváth Danó ügyvédnek, lapszerkesztő­nek, aki 1850-1904 között élt. A balassagyarmati fiú az eperjesi kollégiumban szerezte meg jogi végzettségét, majd lapszerkesztő lett. Az „Ipoly” című lapot 1871-72 között szerkesztette, a „Nógrádi Lapok” és a „Honti Híradó” című politikai hetilapot 1874-95-ig. Ezek a lapok kulturális intézményként szolgáltak a palócföld térségének előrehaladásában. Horváth Danó író, szerkesztő és revizor is volt egy személyben. 1877-ben várme­gye közjegyzőjének, majd árva­széki elnökének nevezték ki, ké­sőbb tiszteletbeli főjegyzőséggel is kitüntették. Elnöke volt a balassa­gyarmati iskolaszéknek és tagja több városi bizottságnak. Komjá­thy Jenő költővel ő indította meg a Madách Imre emlékügyét. Költe­nyelvész, író (1843-1918), aki 1875-től hivatalt vállalt Tarjánban. Később Füleken mint segédszol- gabíró, majd szolgabíró. 1886-tól 1908-ig Nógrád megyei főlevéltár- nok. Tudományos munkája mel­lett írásai megjelentek a korabeli megyei és országos lapokban. Je­lentősek nyelvészeti munkái, mint például: „Az ember őstörténete, nyomozva a magyar nyelvben.” Gyűjtőmunkájának eredménye a „Száz eredeti magyar népdal” cí­mű kiadványa 1889-ből. Verseskö­tetei népies hangjuk mellett sok formai értéket hordoznak. Jaskovics Ferenc, a balassagyarma­ti főgimnázium igazgatója 1901- ben vette át az 1900-ban megala­pított intézmény vezetését és ki­tartó munkával a város életében széles körű, jelentős tevékenysé­get fejtett ki. 1904-ben a múzeum­társulat igazgatója lett és szorgal­mazására beindult a néprajzi gyűj­tőmunka. A Palóc Múzeum meg­építésében elévülhetetlen érdemei vannak. Elnöke lett a dalegylet­nek, amely Erdélyi József karnagy vezetésével eredményesen műkö­dött és máig fennmaradt. Igazi lo­kálpatrióta volt az 1873-ban Balas­sagyarmaton született Jeszenszky Kálmán apostoli prelátus, főes­peres, kanonok címzetes apát. El­ismert szónokként tartották szá­mon, aki beszédeiben a gyakorlati vallásosság, a valláserkölcs alap­ján állók legfontosabb morális, magatartási formáival is foglalko­zott. Balassagyarmati plébánossá- ga idején adta ki „Karcolatok a nő­nevelésről” című könyvét, amely a szociális nőnevelésről szóló be­szédeit, gondolatait tartalmazza. Az egyházi szervezetek, egyesüle­ti rendszer kiépítése mellett épüle­HÁROM ÍRÓNŐ ' tórom" gyár-' mati írónő neve is szerepel a kiadás­ra váró könyvben. Közülük Tormai Cecilé, a „Buj­dosó könyv” írója, aki a kommün alatt a hajdani Huszár házban ta­lált menedéket. Az 1875-ben szü­letett Írónő két novelláskötete után 1909-ben adta ki az „Embe­rek a kövek között” című regé­nyét, amelyet tíz nyelvre fordítot­tak le. Az 1914-ben megjelent „Ré­gi ház” című regényét a Magyar Tudományos Akadémia a legki­válóbb történeti regények jutal­mával tüntette ki. A háború alatt Vöröskeresztes szolgálatot teljesí­tett a fronton, majd megszervezte a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetséget. Szembefordult a Károlyi-kormánnyal, amely el akarta fogatni és így kényszerült bujdosásra Balassagyarmaton. A kommün másik legnagyobb női írója Mollinary Gizella kilencköte- tes életrajzi regényt adott ki. Ver­seskötetei a magyar szépszó re­mekei Kovalcsik András ebben a felsorolásban is szerepelteti Megyery Sárit, a némafilmek nagy sztárját, aki „Sacy von blonden” néven volt közismert. Berlinben vagy ötven film főszerepét játszot­ta el és világhírre tett szert. Sikeres újságíró, vers- és prózaíróként is számon tartják. MŰVÉSZEK ÉS TUDÓSOK Manapság a Helytörténeti Gyűjtemény ad otthont Balassa­gyarmaton Horváth Endre grafi­kusművész, a réz- és acélmetszet utolérhetetlen mestere hagyatéká­nak. Az 1896-1954 között élt mű­vész 1914-ben érettségizett Balas­sagyarmaton. Végigjárta az I. vi­lágháború harctereit, majd a há­ború után hat éven át az Iparmű­vészeti Főiskola hallgatójaként ta­nult. Az újonnan äakult Pénz­jegynyomdába került és ez a munkahely a réz- és acélmetszés az egész életét betöltő hivatássá vált. Tehetségét a szakma és a kül­föld egyaránt korán felismerte, még Belgiumba is meghívást ka­pott pénzt készíteni. Ő tervezte az 1936-os tíz pengőt az 1939-es öt pengőt és az 1941-es húsz pengőt A magyar pénzekhez szükséges metszetekhez a palócföldről, Őrhalomból, Dejtárról, Rimócról, Hollókőről választotta modelljeit. 1945 után a pénznyomda vezető szakembere lett. Az inflációs pén­zek, az útlevelek, állampapírok, a terv- és békekölcsönök tervezése mellett az új pénz, a forint értékál­ló bankjegyeit tervezte. Nevéhez fűződik a 10, 20 és a 100 forinto­sok tervezése. Színvonalas bélye­gei között tartják számon a 60 fil­léres Petőfi és a 20 filléres Bem bé­lyeget. Nagyszerű örökséget ha­gyott a városra, amely ápolja em­lékét és a Pénzjegynyomdához fűződő kapcsolatát. Dr. Szabó József evangélikus püspököt, balassagyarmati lel­készt, a neves Madách-kutatót 8000-re tehető Madách-gyűjtemé- nyével együtt nem tartotta meg a város. Győr adott neki otthont. Pe­dig a kiváló hitszónok, az evangé­likus egyházi sajtó kiemelkedő egyénisége 1948-tól 1973-ig tartó szolgálata alatt meghatározó sze­mélyisége volt Balassagyarmat­nak. Páratlan Madách-gyűjtemé- nyével nagyobb megbecsülést ér­demelt volna. Túrmezei Erzsébet diakonisz- sza nővér, költő és műfordító 1951-1975 között élt és dolgozott Gyarmaton. Szolgálata egybeesett dr. Szabó József püspök balassa­gyarmati működésével és kettő­jük magas színvonalú egyházi, hitéleti munkássága a balassa­gyarmati evangélikus lelkészséget nemzetközileg is elismert szelle­mi központtá'fette. Túrmezei Er­zsébetnek 1938 és '92 között nyolc verseskötete jelent meg. Vá­logatott versei Farkas András il­lusztrációival három kiadást értek meg Finnországban, ahová egy­házi szolgálatra is meghívták. Megérhette, hogy Balassagyarmat díszpolgárának választotta. Esze Tamás történész, refor­mátus lelkész a városban diákos- kodott. Egyik nagy tette volt, hogy Balassagyarmatnak ajándékozta a város irodalmi múltját felölelő gyűjteményét. 1926-ban segédlel­készként kezdett Balassagyarma­ton, aztán különböző helyeken lelkipásztorkodott. 1943-tól a Ká­rolyi-család levéltárosa lett és eb­ben az évben indította el az „Egy­háztörténet” című református tör­ténettudományi folyóiratot. 1956- tól a budapesti teológiai akadémia egyháztörténeti tanszékére ke­rült, majd 25 éven át a Dunamelléki Egyházkerület fő­gondnoka volt, de kapcsolatát Ba­lassagyarmattal haláláig ápolta. 1902 és 1987 között élt dr. Lige­ti Lajos ugyancsak Balassagyar­matról származott el. A 20. száza­di magyar tudomány meghatáro­zó egyénisége, nemzetközi hírű orientalista, a magyar őstörténet­kutatás vezető alakja volt. Farkas András festőművész, Balassagyarmat díszpolgára 70 évet élt és 1943 óta száznál több kiállításon szerepelt paraszti té­májú olajképekkel, portrékkal, vallásos táblaképekkel. A Palóc­föld szép vidékét ábrázoló tájké­pei mellett változó témákban al­kotott vízfestményeket, ezer­számra rajzokat a kiváló rajzoló­ként számon tartott mester. Het­venedik születésnapját 1990 de­cemberében a város elismerésé­től, szeretetétől övezve ünnepel­hette meg. SZABÓ ENDRE NÓGRÁD SHÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság.Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótaiján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/347-08-64) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, félévre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. (Azüwag. . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ! az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. i szerkesztőségi rendszerrel készült. KÖZÉLETI NAPILAP

Next

/
Thumbnails
Contents