Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-31 / 26. szám
Hétközi magazin Hölgyeknek, fiataloknak, mindenkinek 2002. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK Itt a nagysikerű In Da House- sorozat legújabb darabja! A Record Express ismét összegyűjtötte az év legmenőbb slágereit, valamint jó néhány új, már a listákat ostromló felvételt. A válogatásalbumon mindenki megtalálja a hozzá legközelebb álló dalt, a könnyedebb, dallamosabb diszkóslágerektől (Phats&Small: Change, Sylver: Foerever In Love, The Ones: Flawless, Iio: Rapture) egészen a keményebb hangzású felvételekig (Blank&Jones: Night- clubbing, Future Breeze: Temple Of Dreams, DeeDee: Forever). Tuti tipp a házibulikhoz ez a kiadvány! * * * Havasi Balázs, kis országunk kiváló ifjú zongoristája kék korszakába lépett. Bocsánat. Kék-fehér korszakába. A tőle megszokott fehér eleganciát megőrizte, de feldobta kedvenc színével, a kékkel. Havasi Balázsnak azonban nemcsak a külső megjelenése változott: új albumán már gyorsabb darabokat, sőt két saját szerzeményt is hallhatunk tőle. A négy évszak közül a dalok leginkább az ősz és a tél hangulatát idézik, hiszen az úriember ezeket érzi igazán magáénak, persze csak akkor, ha a zongora előtt ül. A mindennapokban ugyanis egyáltalán nem egy melankolikus fazon, szerinte énjének ezt az oldalát zenélés közben éli meg. Határozott elképzelései vannak az életben, s bár még nem tudja, hogy ezeket a komoly- vagy könnyűzenében éri el hamarabb, tanárai a zene- akadémián is azzal nyugtatják diploma környékén, bízhat a tehetségében. A korongon többek között olyan ismert dallamok csendülnek fel, mint Balázs Fecó „Évszakok”, Morricone „Volt egyszer egy vadnyugat”, Máté Péter „Azért vannak a jó barátok”, Albioni „Adaggio”, vagy Schubert „Ave Maria” szerzeményei. A tervek szerint az anyagot külföldre is eljuttatja Balázs kiadója saját felvételeivel együtt. A zongorista fiókja ráadásul még több saját művet is rejt, amelyekről Pop plusz rock Tuti tippek a házibulikhoz alkotójuk reméli, a filmvászon előtt csendülnek majd fel. * * * A tavalyi év végén jelent meg a GrooveHouse második nagylemeze „Hajnal” címmel. Az új anyagon már csak kéttagú a zenekar, hiszen Miki (az egykori „harmadik”) 2000 januárjában Kanadába költözött, új életet kezdett. Judy és Zsolt azonban a tőlük megszokott módon nem adták föl, és kettesben tolják tovább az együttes szekerét. Ennek a váltásnak köszönhetően a dalokból kikerültek az első lemezen megszokottá vált rapbe- tétek, a lemez anyagában sokkal inkább az énekhang dominál. Ennek köszönhetően ez a korong most sokkal populárisabb, nagyobb közönséget átölelő lett. Persze ez nem azt jelenti, hogy Judy és Zsolti teljesen eltávolodtak volna a gyökerektől; természetesen a régi rajongók sem csalódnak majd az albumban, megtalálják azt a hangzásvilágot (is), ami miatt annak idején megkedvelték a csapatot. * * * A legendás slágergyáros, a 70-es évek egyik legközkedvel—Tu ríni ... ...........——i t ebb és legtöbbet foglalkoztatott együttesének életművét két aranyalbumba foglalva adjuk közre. Az aranyalbum első kötete technikailag felújított, digitalizált változata már a boltokban van. A második kötet megjelenése néhány hónapon belül realizálódik, de már most biztos, hogy egy nagyszabású budapesti Express-koncerttel egy időben kerül a hanglemezpiacra. A fővárosi visszatérést az együttes terve szerint vidéki turnésorozat követi majd. A rádiók ma is nap mint nap műsorukra tűzik az egykori Express- slágereket, hiszen a kívánság- műsorok állandó szereplői. Csak néhány dalcím a megjelenő lemezről: „Ó, egy kis csók”, „A harmonikás”, „Vidám nagypapa”, „Hull az elsárgult levél”, „Ne félj semmit”. * * * Ha az ember nem fanatikus Cure-rajongó, akkor is tudja, hogy ez a csapat milyen jelentős mértékben befolyásolta a nyolcvanas évek alternatív zenéjének alakulását. Bár, átböngészve az életrajzukat kiderül, hogy meglepő módon nem volt egyetlen slágerlista-vezető daluk, vagy lemezük sem, de kultikus mivoltuk ettől még elvitathatatlan. Az együttes 1976-ban alakult a punkmozgalom hatására. Egy független kiadónál már 1979-ben megjelent a Boys Don’t Cry kislemezük, mégis széles körben először csak 1982-ben, a Pornography albumuk után lehetett róluk hallani. Ahogy az angol szaksajtó írta: „Nem a Cure az egyetlen eklektikus és egocentrikus zenekar a mai zenében, de mindenképpen az egyetlen, amelyik képes magára vonni a szélesebb közönség figyelmét is zenéjével.” Smith erős arcfestése, fekete rúzsa és sokkoló hajviselete a zenekar videóival együtt tiné- dzserekmillióinak vált követendő példává. Most, ennek a csodálatos pályafutásnak adózik a zenekar Greatest Hits albuma. Megtalálható rajta az összes nagy sláger (a „Lullaby”, a „Lovesong”, a „Lovecats” stb.) kiegészítve egy vadonatúj felvétellel. Érdemes beszerezni mindenkinek! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Szűcs Judit adta elő eredetileg a „Ha táncolsz velem" című dalt. Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Juhász Attila Balassagyarmat, Rákóczi u. 98. sz. Mai feladványunk: - Ki volt a tavasszal visszatérő, legendás Express együttes énekesei Beküldési határidő: február 12. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. A művész is ember - A popzene a legigazságtalanabb műfaj Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Szekeres Adrien neve, arca és senkivel össze nem hasonlítható énekhangja az Unisex együttesben lett ismert. Kis klubok árnyékos pici színpadairól lett egy ország kedvence. Többek között erről is szó esik a következő beszélgetésben, no meg persze a családról, hiszen immáron csaknem négy éve élnek együtt férjével, Kiss Gáborral, aki most megjelent szólólemezének zenei producere is egyben.- Egerben születtem, az életem felét ott töltöttem - kezdte. Stréber kislány voltam, jól tanultam, ezáltal a rajtitkár, a nótafa, meg az őrsvezető szerepét is én töltöttem be. Abszolút közösségi emberként léteztem; színjátszó- szakkörbe jártam, énekkarban énekeltem, tornásztam, néptáncoltam - csináltam mindent, amit csak lehetett és ami a színpaddal kapcsolatos volt. Nem is volt kérdés, hogy az általános iskolát követően merrefelé tendálok majd a tanulmányaimban is. Volt akkoriban (legalább 15 éve!) a Magyar Televízióban Vitray Tamásnak egy műsora, amelyben a publikum pontozhatta az ott fellépő művészeket. Mindenki kezében volt egy gomb, s ha a néző megunta a műsorszámot, csak meg kellett azt nyomnia, és az éppen aktuális előadónak abban a pillanatban be kellett fejeznie a produkcióját. Mindenki addig lehetett színpadon, amíg a közönség engedte. Akinek legalább 15 percig sikerült színpadon maradnia, az nyert valamit. Itt lettem figyelmes egy Náray Erika nevű lányra, aki énekelt és verset is mondott. Lenyűgözött a produkciója! Elmondta, hogy Szentesre jár iskolába, egy irodalom-drámai szakos gimnáziumba. Mikor meghallottam, már tudtam, hogy nekem oda kell jelentkeznem, ugyanis én pontosan azokat a dolgokat csinálom, melyekből ott felvételizni kell. Beadtam a lapomat. Életem legfontosabb négy éve kezdődött el ezzel. Persze ugyanakkor nehéz is volt, mert egy 14 éves embernek egyik napról a másikra ilyen hosszú időre elszakadni a családjától, mindenképpen fájdalmakkal járó dolog.- Járt haza hét végente?- Csak kéthetente tehettem, mert nagyon messze volt Szentes Egertől.- Mit tart a négy év legnagyobb hasznának?- Ott kezdtem el komolyabban énekelni! Válogatott társaság volt a miénk az ország minden részéről, és legtöbbjüknek a versmondás, illetve a tánc ment jól. Nagyon gyorsan kiderült számomra, hogy színésznő biztosan nem leszek. Az osztályomban mindenki jobb volt nálam, úgyhogy főiskolára gondolni sem mertem. Elhatároztam, hogy énekesnő leszek, mert nekem az ment nagyon jól...- Érettségi után nyakába vette a fővárost?- Igen. Nem sok időm volt a pihenésre, mert a vizsgákat követően augusztusban már Budapesten dolgoztam.- Meg sem fordult a fejében, hogy visszamegy Egerbe?- Nem...- Emlékszem, az Unisex együttes bemutatkozó sajtótájékoztatóján Sík Olga ott sírdogált az első sorban, önnel együtt...- Igen. Drága Olgika... Egyébként hihetetlen; Olgi néni már elmúlt 80 éves, és ha valami miatt két hétig nem jelentkezem, akkor egyből hív, hogy miért nem voltam énekórán! Mikor lát a tévében, már tárcsáz.- Könnyen beilleszkedett a kisvárosi nyugalom után a nagy kaotikumba?- Az elején borzalmas volt! Senkit és semmit nem ismertem. Még szerencse, hogy volt társam, a diákköri szerelmemmel éltünk együtt, vele mentünk Szentesről Pestre. Mindketten dolgoztunk. Én egy szállítási cégnél voltam recepciós. 14500 Ft-ot kerestem akkor, az albérletünk pedig 10 ezer forintba került, amihez még pluszban jött a rezsi. Egyikünk havi keresete így ment a lakásra, sőt volt, hogy nem is volt elég. Nem felejtem el azokat az időket; állandóan krumplit, meg hagymát ettünk. A párom szülei vidéken gazdálkodtak, így zsákszámra tudtuk hordani a „hozzávalót”.- Aztán egyszer csak beköszöntött nem'csupán egy, hanem egyszerre két herceg is a fehér lovon, az egyik szakmailag, a másik magánéletileg...- 180 fokos fordulatot vett életem. A napi munkám mellett rendszeresen énekeltem klubokban, s egy ilyen buli alkalmával talált rám Erdélyi Laci, aki aztán hihetetlen erővel és energiával tolta előre a közös csapat szekerét. Jó dolog, mikor az ember szeretetből és lelkesedésből zenél, de azt nem lehet hosszú ideig csinálni. Igaz, hogy odáig dolgozgattam a Magyar Rádióban, sőt ’96-ban eMeRton-díjat is kaptam, mint „Az év ígérete”, de ezen kívül a világon semmi nem történt, ezért is örültem nagyon az Unisexnek. Azt mindenképpen Lacinak köszönhetem, hogy megmutathattam magam az országnak.- Meg is kedvelte egy ország.- Most majd azt kell az emberekkel megszoktatni, hogy az én nevem Szekeres Adrien és nem „Unisex néni” - mint ahogyan sokszor mondják... Ez egy folyamat. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nem a nulláról kezdtem, hanem valahonnan, de még így is nehéz. Iszonyú nagy felelősség nehezedett a váliam- ra, most mindenben egyedül kell döntenem.- Azért annyira nincs egyedül, hiszen a másik „herceg" szintén az Unisex révén került képbe, amiből aztán házasság lett!- Az első lemezünket csináltuk, amikor zeneszerzőként képbe került Gábor. Érdekes, hogy előtte sokszor összefutottunk különböző helyeken, kis klubokban, ahol éppen felléptem, de én nem emlékeztem rá. Sőt, fél évig a bátyjával is együtt zenéltem a Tax Free nevű zenekarban, ahol elvileg be is mutatták nekem, de ezek a momentumok csak később derültek ki, amikor beazonosítottuk a dolgokat. Hosszú időbe tellett, mire konkrétan összemelegedtünk. Tény, hogy az első pillanatban szimpatikusak voltunk egymásnak, de sokáig csak barátkoztunk. Többször próbálkoztunk közeledni egymáshoz, mert éreztük, hogy van a másikban valami megkapó. Gábor eléggé mélyponton volt azokban az időkben, hiszen akkoriban halt meg az édesapja, úgyhogy nagyon jókor jött neki ez a kapcsolat. Mi még akkor együtt éltünk a diákköri szerelmemmel, aminek ez a románc vetett véget.- Ő hogyan fogadta döntését?- Természetesen neki volt nehezebb az elején, nekem sem voltak ezek vidám pillanatok, hiszen hat évnek az emlékeit kellett egyik napról a másikra félretenni. Szerencsére megértőén viszonyult a dologhoz, és tulajdonképpen neki is szerencsésen alakult az élete, hiszen gyorsan talált magának társat, és egy gyönyörű kisfiúk is van azóta. Éppen tegnap voltak nálunk, nagyon normális maradt a viszonyunk. Gáborral amilyen lassan indult el a dolog, olyan gyorsan jött a folytatás, hiszen a tényleges kapcsolat decemberben kezdődött, áprilisban volt az eljegyzés, ’98 augusztusában pedig az esküvő. Nem volt kérdés, hogy mit szeretnénk.- A legnagyobb álma a saját lakás. Messze még a cél?- Egyre messzebb... Nagyon elszaladtak a lakásárak Budapesten! 14 éves korom óta mindig ideiglenesen lakom valahol. Lassan harmincéves leszek, és már kezdem unni az állandó költözködést, az ideiglenes megoldásokat!- Komoly még az Amerika iránti vágyódás?- Gábor vágyálma legfőképpen, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem izgat. Van egy iskola kint, ahová a férjem el szeretne menni tanulni. És ha ő megy, akkor természetesen megyek vele én is, de csak azt követően, miután kifutotta magát a szólólemezem. Ő zeneszerző, hangszerelő. Erre a munkára, meg arra a felkészültségre, amivel és ahogyan ő dolgozik, itthon nincs igazán kereslet, sőt piaca sincs a dolognak. Nagyon jól tudjuk, hogy ott is ugyanolyan nehéz, ott sincs aranyból a kerítés, viszont több a lehetőség. Sok barátunk ment ki az évek hosszú sora alatt, és még egyikük sem jött vissza...-És a gyerek?- Néha már nyomasztó, hogy tőlem mindenki ezt kérdezi! Mintha valami óriási bűnt követnék el azzal, hogy 29 évesen még nem szültem legalább két gyereket!? Hová? A nagy bizonytalanba? Mindketten olyan szakmát űzünk, ahol nincsenek biztos alapok. Emberileg azt gondolom, érettek vagyunk rá, de csak akkor vállalunk gyereket, ha adottak lesznek a körülmények.- Nem bánta meg soha, hogy ezt a pályát választotta?- Az előbb mondottak alapján most azt kellene válaszolnom, hogy igen, de igazság szerint nem bántam meg. Sokszor bizonytalanodom el, de az éneklés szinte mindenen átsegít. A popzene világa szerintem a legkiszámíthatatlanabb dolog az életben. A legkevésbé igazságos zenei világ ez, amelyben az értékek sok esetben nem tudnak olyan érvényt szerezni maguknak, ami őket megilletné. Az egyéb műfajokban igazságosabban működnek dolgok. SÁNDOR ANDRÁS Szekeres Adrien
