Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-04 / 3. szám

Alkonyevek - Nyugdíjasok oldala 2002. JANUÁR 4., PÉNTEK Évkezdés és vallomás Csendesen alszik a- természet, erőt gyűjt az újra kezdéshez. Mi is érezzük magunkban ezt a csen­dességet. így az ünnepek után, mi­kor a lelkünk még tele van isteni szeretettel és jósággal, valami megindít bennünket. Egy belső hang. Ráébredünk arra, hogy lé­nyünk mennyire vágyik a boldog­ságra. Már a karácsonyi üdvözlőla­pokon is ott van a barátainknak, szeretteinknek szóló jókívánság, mert bennünk van a szeretet isteni forrása, amely szüntelenül „be­szél” hozzánk. Ennek a belső hangnak én is több figyelmet szen­telek majd, és embertársaim érez­ni fogják, hogy a szeretet a legfon­tosabb, s hogy Isten útját járom. Érezni fogom az erőmet, amely nagyon fontos számomra. Tud­nom kell, hogy egyedi feladatokat kaptam, kapok az élettől, s ezek egyike, hogy figyeljek embertársa­imra. Ha találok olyanokat, akiken segíthetek, kiket megmenthetek, csinálom a dolgomat, hiszen „ami jót teszel, örökre megmarad.” A múltunkkal is el kell számol­nunk, az elszenvedett sérelmektől pedig meg kell szabadulnunk, mert ami volt, elmúlt. Megújulva, tiszta szívvel, bizakodva érdemes kezdeni az új évet. Ne csügged­jünk akkor sem, ha valami nem várt dolgot kell megoldanunk, ne feledjük: mindenkinek a saját ter­mészetén múlik, hogyan érti meg és követi azt a belső hangot. VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ Eric Clapton megnősült Az Eric Clapton és Melia McEnery esküvőjén részt vettek közül többen el­mondták: a gitáros frigy­re lépése barátnőjével meglepetés volt, hiszen mindannyian keresztelő­re kaptak meghívót. Miután a hat hónapos Julie Rose-t megkeresztel­ték, a lelkész közölte: - Van itt még két személy, aki házasságot kíván kötni egymással. Ekkor Clapton - az immár násznéppé avan­zsált vendégek ámulatára - elindult az oltár felé. Otthonülőbbek a németek?- Több időt tölteni a családdal - ez az óhaj áll az első helyen a németek 2002-re vonatkozó kívánságainak sorában. A felmérést, amelyből a fontos adat kiderül, a Forsa közvélemény-kutató intézet készítette a Bildwoche című te­levíziós újság részére. Az ezer megkér­dezett 36 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az eddiginél több időt szeretne hozzátartozóival tölteni az új esztendő­ben. Kilóiból leadni 28 százalék óhajta­na, az eddiginél több pénz megspóro­lása pedig 25 százalékuknál áll az első helyen a kívánságok terén. A megkér­dezettek 24 százalékának egyáltalában nincs különösebb újévi óhaja, s csupán 11 százalékuk szeretne végre felhagyni a dohányzással. ________________■ N adrágos tisztviselőnők Az országos méretű nadrágkö­vetelés eredményeként Törökor­szágban a tisztviselőnők ezentúl nadrágban is megjelenhetnek munkahelyükön. A török kor­mány új szabályozástervezete ugyanakkor továbbra sem enge­di nőknek ujjatlan blúz és rövid szoknya viseletét munkahely­ükön. A nadrágharc éllovasának számító női szakszervezet szóvi­vője megelégedését fejezte ki az elért eredménnyel kapcsolatban, de kijelentette, hogy folytatják a küzdelmet az anyavédelem idejé­nek meghosszabbításáért, az öt­ven főnél többeket foglalkoztató munkahelyeken bölcsődék létesí­téséért. „Szeretem az itteni embereket”- Az én munkakönyvemben egyszeri bejegyzés van. Itt kezdtem a pályám, itt fejeztem be - szól büszkeséggel a hangjában Kökény Tibor nyug­díjas általános iskolaigazgató-helyettes, aki 37 évig tanította az alapfokú műveltséget adó is­meretekre a karancslapujtői gyerekeket.- A harminchét évből tízet földrajz­biológia szakos tanárként töltöttem, a többiben igazgatóhelyettesi teendőket láttam el. Rá akartak beszélni, hogy vállaljam el másutt az iskolaigazgatói beosztást. Nem megyek - mondtam határozottan - inkább itt leszek hely­ben, Karancslapujtőn hivatalsegéd. Igazgatói kinevezésemet a tanév előt­ti napokban vonták vissza, illetve ma­radtam karancslapujtőn igazgatóhe­lyettesnek. A kinevezést azért utasí­tottam el, mert felmértem magamban, hogy nem leszek jó igazgató. A he­lyettesi beosztást viszont szívesen vál­laltam, csináltam - pergeti vissza a történelem kerekét a 81. évében járó nyugdíjas iskolaigazgató-helyettes. Péteri községben, a főjegyző fiaként látta meg a napvilágot. A helyi általános iskola elvégzése után Kispesten a gimnáziumban folytatta, majd a Soproni Evangélikus Tanítóképzőben vette át tanítói diplo­máját. Három évig volt a fronton, ahol többször meg­sebesült. Katonaideje alatt nevezték ki Karancs- lapujtőre.- Az első évben a 4. osztályt kaptam meg. Ez az osztályközösség jutott el elsőnek az általános iskola 8. osztályáig. Előtte itt hat elemi iskolai oktatás volt. a tantestületben négy kolleganő és két férfi fogadott. Általuk minden tanulócsoportnak volt egy tanítója. Csupán érdekességként említem, hogy egy egyházi iskolában kántorsággal akartak megbízni, de nem vállaltam, pedig egész családfám papokból állt, így hát az egyházi szolgálat sem esett messze tőlem. Mindjárt kaptam egy lakást, előtte az oroszok istálló­nak használták. Örültem, hogy fedél van a fejem fe­lett. Később olyan helyzetbe került, amit sehogysem tudott kikerülni. Mint úttörő-csapatvezető hadijáté­kokat szervezett vasárnap délelőttönként, hogy a gyerekekből kinevelődjön a vallásos érzés. Ugyanak­kor a munkaszerződésében előírták, hogy hetenként kétszer egy órában hittant kell tanítania.- Mit szóltak ehhez a szülők?- Tudomásul vették. Nem tudom a pontos dátu­mot, amikor megszűnt ez a tudathasadásos, rám- kényszerített állapot. Egyik alkalommal az iskolát irányító felsőbb szerv képviselője így szólt hozzám: Tibor, jó lenne abbahagynod a hitoktatást. Ha aka­rod, be sem megyek a következő órára - válaszoltam. A viszontválasz így hangzott: szeptemberben hagyd abba. A hatosztályos elemi iskolában 150-180 gyerekkel foglalkoztak a pedagógusok.- Nemcsak akkor, hanem később, sőt azóta is sok jó képességű gyereket bocsátott és bocsát ki a ma már általános iskola. A végzősök közül (egy osztály­ban 25 fő volt akkor) 12-15 a középiskola után fel­sőbb iskolában, egyetemen, vagy főiskolán folytatta.- Közismert, hogy csaknem minden szülő a saját gyermekét tartja a legjobbnak, a legszorgalmasabb­nak, a legokosabbnak, a legéletrevalóbb­nak. Emiatt adódott-e konfliktusa aktív pedagógus korában1- Talán az egyéniségemből adódik, hogy nem. Egyre azonban nem szívesen emlékszem. Akkoriban a dolgozók isko­lájának voltam a vezetője. Az egyik részt­vevő nemcsak engem, hanem igazgatón­kat is csúnya szavakkal leteremtette. Nem vitatkoztam vele. Meghatódó szavakkal emlékezik gyé­mántdiplomája átvételével kapcsolatos helyi ünnepségre.- Életemben sohasem felejtem el azt a melegszívű, őszinte köszöntést, amit az önkormányzat szervezésében megkap­tam. A köszöntőbeszédet egykori ked­venc tanítványom, ma az iskola igazgatóhelyettese, Novák Sándomé tolmácsolta. Kökény Tibor 1981 au­gusztusában ment nyugdíjba.- Három évet ráhúztam, mert kamatmentes peda- góguslakás-építési költségem volt hátra, amit a szer­ződés szerint 15 év alatt kellett visszafizetni. Akkori­ban ez nagy pénzt jelentett. Nyugdíjazása után a helyi takarékszövetkezetben elnökként bizonyos ideig Etesre járt át pénztárosnak.- Később azzal kerestek fel, hogy jöjjek át Lapujtőre kultúrház-igazgatónak. Elvállaltam, azzal a feltétellel, hogy a fizetésnek csak az ötven százalé­kát veszem fel és napi négy órában dolgozom. A gye­sen lévő akkori igazgatót helyettesítettem két évig. Az oklevelekkel bőven kitüntetett Kökény Tibor közéleti szereplése is igen szerteágazó volt. Dolgo­zott áfész-tagként, tevékenykedett tanácstagként, egy időben a művelődési bizottság elnöke volt.- Eldöntöttem, hogy koromnál fogva szépen abba kell hagyni a közéleti szereplést, mivel kiöregedtem. 1988-ban bátyám hívott vissza szülőfalumba mond­ván, megvan a helyed. Én azonban itt maradok, na­gyon szeretem az itteni embereket. Talán kicsit fur­csának tűnik, de amikor kézhez vettem a kinevezé­semet, azt sem tudtam létezik-e, egyáltalán hol van Karancslapujtő... A 81. évében járó, szellemileg frissnek mondható nyugdíjas ember nehezen, de később kimondja: kez­dek feledékennyé válni. Feleségével egyszerre mentek nyugdíjba.- Jóval fiatalabbnak néz ki, mint amilyen a kora. Két unokájuk és két dédunokájuk kötik le szabad idejük egy részét. Búcsúzóul többször hangoztatja és a lelkünkre kötik hogy megírjuk: nagyon szeretem az itteni embereket, úgy érzem, nincs egyetlen hara­gosom sem köztük. D-vitaminnal a cukorbaj ellen Egy finn tanulmány sze­rint közvetlen összefüg­gés állapítható meg a kis­gyermekkori D-vitamin- fogyasztás és az 1. típusú diabétesz (inzulinfüggő cukorbetegség) későbbi kialakulása között. A vitamin javasolt ada- : golása, szedése akár 80 i százalékkal is képes csők- j kenteni a súlyos anyagcse­rezavar-betegség kockáza- } tát. Az egyértelmű vizsgá- { j lati eredményre 12 ezer } személy harminc év alatt gyűjtött egészségügyi ada- j tait összegezték a kutatók, f akik melegen ajánlják a kisgyerekek ellátását D-vi- taminnal. Táplálkozástu- ; dósok az adagolást is meg­határozták: fél év alatti cse­csemőknek naponta 8,5, ezután hároméves korig } napi 7 mikrogramm D-vi- | tamint kell adni. Ezt a mennyiséget kísérletekkel állapították meg. A tudományosan meg­határozott vitaminmennyi­séget kapott gyerekcso­portnál - ellentétben azok- } j kai, akik nem kaptak eny- j nyit - négyötödével csők- kent a cukorbetegség ki- J alakulásának kockázata. Azoknál viszont, akik j • egyéves koruk betöltése . előtt angolkórban megbe­tegedtek, a diabéteszkoc­kázat is a háromszorosára nőtt. Az 1. típusú diabétesz kialakulásának pontos okát mindeddig nem sike­rült megállapítani. Annyi tudható csupán, hogy en­nél az autoimmun-meg- betegedésnél az immun- rendszer elpusztítja a szer­vezet által termelt sejteket. Tudományos felismerés szerint a D-vitamin a káros­sá válható immunanyag- f termelést akadályozza, az­az az immunrendszer fö- { löslegesen agresszív visel­kedését megszünteti. Egy salgóbányai néptanító életútja Mivel behívót kaptam, eleget kellett tennem a hadkötelezettség­nek. Ezért bevonultam október húszadikára Miskolcra. A város­ban találtam egy majdnem üres laktanyát. Szülte semmi nem volt ott, öt napig nem is szóltak hoz­zánk. Ha a feleségem nem gondos­kodik rólam naponta, még enni sem tudtam volna. Kimenni per­sze nem lehetett, hiszen a kapu­ban őrség állt. Antikor végre megszólítottak, kaptam egy pár kapcát, egy pár új bakancsot. A nadrág, amit adtak, a varratoknál tele volt serkével. Ki tudja hány katona használta már, s merre jártak benne. Meg kaptam egy katonaköpenyt. Derékszíját, sapkát nem adtak. Egy zubbonyt az unokaöcsém szerzett, aki had­apród őrmester volt. A másik lak­tanyából hozott nekem egy zub­bonyt, még a karpaszomány is raj­ta volt. De sapka helyett csak kala­pom volt. November elején korán keltet­tek minket, sorakozót rendeltek az udvarra. Az üodát egy kocsira rak­ták, s a velünk lévő tisztekkel együtt elindultunk gyalog a Bükk- hegységen keresztül. Első nap nyolcvanöt kilométert tettünk meg! Az új bakancsban a talpam merő egy hólyag volt. De nemcsak nekem, hanem mások­nak is. Felnémetben a berúgott szállásmestereink már kijelölték mindenkinek a helyét. Minket az iskolába küldtek be. Ott leülni sem lehetett, nemhogy feküdni. Néhá- nyan kimentünk az ámbitusra és ott könyököltünk. Ezzel egy tető alatt volt a tanítói lakás is. A tanító kijött hozzánk. Vadászember is volt. Mi egy kis csoportban, jegy­zők, tanítók beszélgettünk. El­mondtuk neki, hogy mi van ve­lünk és megmutattuk a sebes lá­bunkat. Erre behívott a lakásába, ahol heverőkre, nyugágyra készí­tett nekünk helyet. Langyos vizet adott, hogy kiáztassuk a lábunkat, majd tűvel kiszúratta a hólyago­kat, hogy eltávozzon alóluk a víz. Majd szarvasfaggyút hozott elő, hogy bekenjük vele a lábunkat, így feküdtünk le. De szerencsére másnapra legalább már lépegetni tudtunk. A parancsnokság nem tudta elindítani az embereket, ezért elrendeltek egy nap pihenőt. Harmadnap tudtunk csak elin­dulni. Nehezen, kínlódva, de az­nap eljutottunk Jobbágyiba. Ott is vártak már minket a szállások. Harmadmagammal egy kecskeól­ban kaptam helyet. Engem már várt a ftiuban a feleségem, az apó­som, a bátyám, mert megírtam ne­kik, hogy hová érkezünk. Azt tud­tam, hogy mire mi Felnémetre ke­rültünk, valami öt lovat lőttek agyon, mert felmondták a szolgá­latot, már nem volt erejük húzni a szekereket. A katonaládánkat mi is feldobtuk a szekerekre, hogy ne kézben cipeljük. Jobbágyiban az apósomnak si­került beszélni a parancsnokkal, egy főhadnaggyal. Amikor az apó­som bement hozzá, mindjárt meg­ismerte, mert ez a főhadnagy an­nakidején a kőbányában volt egy munkaszolgálatos csoporttal. A fő­hadnagy elengedett azzal - ez egy szombati nap volt - hogy elmehe­tek, de hétfőn Vácon kell találkoz­nunk. De ezt úgy mondta, hogy értsen belőle az apósom, hátha otthon maradok. Nekem azonban eszembe sem jutott ez. Hirtelen kértem egy nadrágot, egy övét, hogy mégis katonának nézzek ki, nehogy a vonaton meg­szólítson valaki. így aztán vonattal hazamentem Salgótarjánba. Természetesen hétfőn vissza­utaztam. Először Aszódra, hogy onnan továbbjussak Vácra. Aszó­don egy ugyancsak szabadságos katonát kértem meg, hogy a cso­magomra vigyázzon, amíg meg­váltom a jegyemet. A feleségem ugyanis csomagolt egy kis enniva­lót, hogy vigyek a társaimnak. Mi­re megváltottam a jegyemet, se a vonatot, se a katonát nem találtam már. Neki már volt jegye és fel­szállt a vonatra, én meg lemarad­tam. így aztán én a legközelebbi vonattal utaztam tovább. Este ko­romsötétben érkeztem meg Vácra, ahol soha nem jártam még. Eliga­zítás érdekében bementem a kato­nai parancsnokságra. Szerencsém­re találkoztam egy jóindulatú férfi­val, aki elvitt magával a parancs­nokságig. Bementem, ahol egy ci­vil öltözékű szolgálatost találtam. Ő csak annyit mondott, hogy rend­ben lévő a jelentkezésem, de a cso­portom nem érkezik Vácra, hanem egy néhány kilométerre lévő falu­ban van az állomásuk. Sajnálkoz­va közölte, hogy egy üres ágyon kívül mást nem tudnak nekem fel­ajánlani éjszakára. Reggel ötkor keltem, gyorsan felöltöztem és indultam, hogy ad­dig gyalogolok, amíg valamilyen járműre nem lelek. Végül jött egy traktor. Megállítottam és kértem a gazdáját, hogy vigyen el magával Szendehelyig, mert ott kell talál­kozni a csapatommal. így én ha­marabb beérkeztem, mint a csa­pat. A szállásmesterek már ott vol­tak a faluban, de a többiek csak ké­sőbb jöttek meg. Csodálkozva néz­tek, hogy visszaérkeztem. Vissza­adtam a kölcsönkért holmikat. Otthon készítettünk övét, kipucol­tuk a ruhámat, már mégis kinéz­tem valahogyan. Innen tovább gyalogoltunk, mégpedig a Duna bal partján. A magyar, meg szlovák falvak érinté­sével végül eljutottunk Komárom­ba. Itt azonban szétválasztották a csapatot. Minket, karpaszományo- sokat vittek Érsekújvárra, a nem karposokat pedig a Dunántúlra. Érsekújváron működött a karpa- szományos kiképzőközpont, aho­vá az ország minden részéből ösz- szejöttünk. A sorköteles huszon­egy évesektől az ötvenöt éves kor- osztályúakig. Nagy volt az életkori különbség, hiszen én is tizenkét évvel voltam idősebb, mint a sor­kötelesek. Ennek megfelelően kü­lönböző beosztásokat kaptunk. Mi a kis laktanyába kerültünk a géppuskásokhoz. Egy századnyi géppuskás volt ott, külön parancs­noksággal. A Nyitra partján a le­ventéktől beszedett fapuskákkal, géppuska helyett fenyőrönkökkel a váltunkon, hiányos öltözékben, de nagyon hangosan dalolva a sá­ros makadámutakon vonultunk a folyópartra. Reggeltől délig, majd ebéd, délután újra folytattuk. A be­vonulás után a laktanyában azon­ban még fegyelmező gyakorlato­kat kellett végezni. Ott történ, hogy harcászati gya­korlaton valamit jól hajtottam vég­re, a főhadnagy magához hívott, majd a százados úr elé kellett mennem kitüntető kihallgatásra. Éppen ezért nekem délelőtt be kel­lett vonulnom a Nyitra partjáról, átöltözni menetöltözetbe. A civil nadrágom helyett nadrágot is kel­lett kölcsönkérnem. Mikor beér­keztem volna a laktanyába, riadót jeleztek. Ilyen esetre pedig úgy szólt a parancs, hogy el kell hagy­ni a laktanyát, és ki kell vonulni a folyó partjára. Erre én visszamen­tem a folyóhoz. Mire lefújták a ria­dót és beérkeztem a laktanyába a hadapród őrmester ordítozott ve­lem és káromkodva megbüntetett. A lovarda futópályáján húsz kört kellett futnom teljes menetöltözet­ben. Elindultam úgy kocogva, közben előre, majd hátra kellett bukfencezni. Mire befejeztem csurgott rólam a víz. Másnap pe­dig nem kitüntető, hanem büntető kihallgatásra mentem... (Folytatjuk) _____*_________________PÁDÁR ANDRÁS A nyugdíjas pedagógus, pár éwel ezelőtt ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents