Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-22 / 18. szám

2002. JANUÁR 22., KEDD MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Aranyfogú leopárd Száznegyven éve halt meg Bozena Nemcová Száznegyven éve, 1862. január 21-én halt meg Prágában Bozena Nemcová cseh írónő, a cseh modern irodalmi próza megteremtője. 1820. február 4-én született Bécsben egy cseh cselédlány és egy alsó-ausztriai német uradalmi kocsis tör­vénytelen gyermekeként, Barbora Panklová néven. Szülei később összeházasodtak és Nyugat-Csehországba, anyai nagyanyjához költöztek. Sammy Davies Jr. egykori hó­fehéren megvillanó hollywoo­di mosolya már a múlté, a szingapúri állatkert egyik kedvence, Yen Bai, a hatéves foltos leopárd azonban mos­tantól kezdve aranyfoggal vi­csorít a látogatókra. A vietnami származású raga­dozó nem a legújabb leopárddi­vattól hajtva kapta a meglehető­sen költséges rágóeszközt, ha­nem azért, mert egyik foga egy fatönk állandó rágcsálásától el­tört. Egy öttagú orvoscsoport két műtét során helyezte a nagy­macska lereszelt fogtövére az egyébként 410 dollár értékű, mintegy 3 centiméteres aranyko­ronát. A nemesfém az olcsóbb kerámiánál nem csupán tartó- sabb, de aranyosabbá is teszi Yen Bai egyébként sem lebecsülendő vicsorítását. gett - jelentette a „Shanghai Daily” című lap. A világ harmadik legmagasabb épületének lábánál most kínai és angol nyelvű tábla áll, rajta „Felmászni tilos!” felirat­tal. Ráadásul rövidesen plexiből készült fal és megfigyelőrendszer védi majd a felhőkarcolót. Egy évvel ezelőtt egy férfi sikerrel megmászta a 88 emeletes épüle­tet, de mivel nem volt erre enge­délye, teljesítményéért hivatalos elismerés helyett 15 napi börtönt kapott. két, CD-ket, videokazettákat, al­koholt és dohányárut, valamint gumi óvszert tulajdonítottak el Norvégiában. A tolvajok élelmi­szerekre nem hajtottak - kivétel a csokoládé. Norvégiában, ahol a bruttó hazai termék az egyik leg­nagyobb az egész világon, a leg­nagyobb kiskereskedelmi szak- szervezet adatai szerint az el­csent áruk értéke elérte a kereske­delmi forgalom 1,5 százalékát. A szakemberek úgy vélik, hogy az engedékenység és a norvég köz­életben tapasztalható konfliktus­kerülés felelős a lopások magas részarányáért. Abszolút számok tekintetében Nagy-Britannia ve­zet a bolti lopások terén. A kislány kora gyermekko­rát itt töltötte a Ceská Skalice melletti festői Ratiborice- völgyben, az uradalmi cseléd­nép és a szomszédos falu zsellérei között. A nagyanyó, Magdaléna Novotná, az egy­szerű falusi asszony és a rati- boricei derűs idill egész életé­re, gondolkodására meghatá­rozó hatással volt, alkotó kép­zelete forrásává és menedé­kévé vált. A kislány a közeli városkába került tanulni, első olvasásélményeit német könyvekből szerezte, s máris rajongott az irodalomért. 1837-ben, 17 éves korában férjhez adták egy nálánál jó­val idősebb pénzügyőrhöz, Josef Nemechez. A házasság­ból négy gyermek született. A felesége irodalmi érdek­lődését nem különösebben méltányoló férjet hazafias ér­zelmei miatt gyakran helyez­ték ide-oda az országban, a házaspár állandóan költö­zött. Laktak Josefovban, Litomyslben, Polnán, Domazlicében. Nemcová ek­kor már németül irogat, de a cseh irodalom is vonzza, fő­leg olyan művek, amelyek nemzeti érzést, öntudatot közvetítenek. 1842-ben Prá­gába került a család, és itt megismerkedett az akkori nemzetébresztőkkel, írókkal, költőkkel, orvosokkal - köz­tük többek között Frantisek Palackyval, Josef Kajetán Tyllel, Karel Havlícek Borovskyval, Jan Evangelista Purkynevel - akik természe­tesen igen lelkesen fogadták társaságukba a bájos, termé­szetes tehetségű fiatalasz­szonyt és támogatták írásai­nak megjelenését. Versekkel, mesékkel, elbeszélésekkel, útleírásokkal jelentkezett a folyóiratokban. Három év múlva azonban Prágából is menniük kellett. Vidéken a gyermekkorában és azóta hallott népmeséket dolgozta fel, alkotta újra, majd 1845-47-ben összegyűjt­ve Népi mesék és mondák (Národní báchorky a povesti) címmel, Bozena Nemcová né­ven jelentette meg őket. Iro­dalmi sikere meggyőzte arról, hogy jó úton halad, amikor a népmesekincset irodalmi al­kotássá emeli és így örökíti meg népe életét, szolgálja nemzeti öntudatra ébredését és szabadságvágyát. Ez az eszmeiség az akkori forradal­mi demokrata értelmiség hit­vallásának része lett, amit Bozena az 1848-as forradal­mak utáni önkényuralmi években is vállalt. A család sűrűn váltogatott lakhelyein nemcsak a mesé­ket gyűjtötte, hanem leje­gyezte az ottani szokásokat, néprajzi, szociográfiai jelle­gű leírásokat, valamint útiraj­zokat készített a környékről és lakóiról. Amikor férjét 1850-ben, az 1848-as forra­dalmi törekvések összeomlá­sa után Miskolcra, majd pe­dig az Ipoly-parti nógrádi vá­roskába, Balassagyarmatra helyezték, Bozena Prágában maradt gyerekeivel és csekély tiszteletdíjaiból próbálta isko­láztatni őket. Nemcová mindazonáltal többször meglátogatta férjét ezekben a magyar városok­ban, és itteni utazásait több leírásban is örökítette meg: Magyarországi úti emlékek (1854), Egy magyar város: Gyarmat (1858), Magyaror­szágról, amely utóbbi 1863- ban, halála után jelent meg. Ekkor végzett néprajzi gyűj­tésének anyagából állította össze a Szlovák mesék és mondák című kötetet is (1857-58), illetve 1859-ben kiadott Képek a szlovákok életéből, Zólyom vidéke és er­dői, Szlovák régiségek című beszámolóit. Az ötvenes években Bozenát tragédiák sorozata érte: a prágai légkör fagyossá vált, sokat betegeskedett, leg­idősebb fia, Hynek tizenöt évesen meghalt, férjét felfüg­gesztették állásából, lefokoz­ták, idő előtt nyugdíjazták, a szegénység után a teljes nyo­mor köszöntött rájuk. (Érde­kesség, hogy Nemecet 1854 nyarán azért bocsátották el Balassagyarmatról, mert 1848-as röpiratokat és Kos- suth-képet találtak nála.) Mindeközben Bozena egész sor szépprózai művet ír, vi­gasztalást, enyhülést, nem utolsósorban menekvést ke­resve bennük. Ekkor szüle­tett meg főműve, a Nagyanyó (Babicka, 1855), melyet ép­pen Hynek fia betegsége ide­jén Prágában írt. Napfényes gyermekkorából egy teljes évet idéz fel a laza füzért al­kotó, mégis regényszerűen egymáshoz kapcsolódó meg­ragadó történetekben. Végig követi az évszakok mindig újat hozó csodálatos váltako­zását a természetben és a fa­lu, a család szokásaiban, a középpontban Nagyanyó alakjával, aki végtelen egy­szerűségével, bölcsességével, derűjével, józan megfigyelé­seivel, tanácsaival rendezgeti környezete életét, még a kas­tély uraiét is. A nyomorúságból Bozena Nemcová tündöklő, világiro­dalmi szintű művet alkotott, egyszerre megújítva a cseh nyelvű prózát is. Nyelve, stí­lusa az addigi nehézkes kife­jezésmóddal szemben egy­szerű, világos, kristálytiszta, a mű szerkezete arányos és feszes, a mondanivaló friss, a népi gondolkodásmódot be­lülről, mélységében, szociá­lis érzékenységgel közvetíti. További elbeszélései a cseh vidéki élet társadalmi problémáit vetik fel. A kas­télyban és a kastély körül (V zámku a v podzámci, 1856), Falu a hegyek között (Pohorská vesnice, 1856), Szegény emberek (Chudí lidé, 1857), Jó ember (Dobry clovek, 1858) a társadalmi ré­tegek közötti különbségeket jelzik. Valósághűen rajzolják meg a szociális igazságtalan­ságot, amit legtöbbször ér­zelmi módon old fel az írónő: a gazdagok népbarát belátá­sában bízik, hogy az egysze­rű emberek felemelkedhesse­nek a nyomorból és a tudat­lanságból. A nélkülözés, a nyomor, a hitetetlen szellemi erőfeszítéssel létrehozott művek felőrlik Bozena egész­ségét, s ereje fogytán 1962- ben Prágában igen korán, alig 42 évesen ragadja el a halál. Azóta a Nagyanyó mind a cseh, mind a világirodalom­ban sokat idézett és emlege­tett alapművé, nemzedékek olvasmányává vált. Mikro- realizmusával, a kisemberek hétköznapi hősiességének megörökítésével, s minde­nekelőtt elbeszélő művésze­tével hagyományt teremtett, amit olyan világhírű írók foly­tattak a XIX. és XX. század­ban, mint például Jan Neruda, Jaroslav Hasek, Ivan Olbracht, Karel Capek, Bohumil Hrabal. Kína legmagasabb felhőkarco­lójának üzemeltetői megelé­gelték, hogy egyesek nem a lifteken, hanem az épület homlokzatán próbálnak fel­jutni a tetőre. Miután két hónappal ezelőtt egy engedéllyel nem rendelkező „pókember” húsz emelet „megté­tele” után feladta a 421 méter ma­gas sanghaji Jin Mao torony meg­mászását, az épületre riasztóbe­rendezéseket szereltek fel a vak­merő alpinisták távoltartása vé­Norvégiái bolti szarkák Jóllehet Norvégia életszínvo­nalban a világelsők között van, a Dagens Naeringsliv cí­mű norvég lap által ismerte­tett brit tanulmány szerint eb­ben a skandináv országban a legmagasabb a „bolti szarka”- ráta, azaz az üzletekben elkö­vetett lopások egy lakosra ve­tített aránya. A leicesteri és a northamptoni angol egyetemek 15 európai uni­ós országban, valamint Svájcban és Norvégiában elvégzett vizsgá­lata szerint Norvégiát Görögor­szág, Portugália, Ausztria és Spa­nyolország követi az enyveskezű- ségi sorban. A felmérés szerint leggyakrabban kozmetikai cikke­Felhőkarcolóra mászni tilos! Újra látogatható a Celius-ház Rómában Leánykereskedelemben Ukrajna ötödik Ismét teljes szépségében várja a nagyközönséget az olasz fő­városban a késő római korból származó Celius-ház, amelyet éveken át tartó munkával szabadítottak meg a régészek az évszázadokon át rárakódott portól és piszoktól. Három évbe tellett, amíg megtisztították az épületet díszí­tő falfestményeket, kiásták a Celius-ház alá rejtett műreme­keket és eltüntették a házfalra pingált modernkori falfirkákat. A felújított rezidencia látogatói bepillantást nyerhetnek a késő római "kor művészetébe, megis­merkedhetnek a római biroda­lom azon időszakának értékei­vel, amikor a pogányság mind inkább háttérbe szorult az egy­re népszerűbbé váló keresztény­séggel szemben. A rezidenciára a XIX. század­ban találtak rá a régészek egy bazilika épülete alatt: akkor úgy gondolták, hogy az épület két - Kr. u. 326-ban mártírhalált szen­vedett és később szentté avatott - személy tulajdonában volt. Szakértők szerint a freskók két korszakban készültek, a koráb­biak az épületet lakó pogányok művei: ezeken fogócskázó Ámorok, egyiptomi istenségek láthatók, a bor istenével együtt. A falfestmények másik csoport­ja különböző szentek mártírha­lálát örökíti meg, ez arra utal, hogy az épület később egy gaz­dag keresztény ember tulajdo­nába került. Nádas Péter felolvasásai Bécsben Nagy érdeklődés mellett tartott vitával és be­szélgetéssel ért véget a múlt hét végén Nádas Péter háromhetes felolvasó kőrútjának ausztriai szakasza. A bécsi egyetem germanisztikai tanszékén tar­tott beszélgetésen többségükben olyanok voltak jelen, akik részt vettek az Alte Schmiede (Régi ko­vácsműhely) elnevezésű teremben tartott három felolvasáson, amelyen az író A fotográfia szép tör­ténete című könyvéből és más írásaiból olvasott fel, s bemutatta egyebek között Saját halál című írását, amely az Élet és Irodalom című hetilapban látott napvilágot. A fotográfia szép története című könyv tavaly ősszel jelent meg német nyelven, idén ősszel pe­dig újabb Nádas-könyvet vehetnek kézbe a német ajkú olvasók. Az osztrák lapok kritikákat még nem közöltek a felolvasó estekről, de a Der Standard cí­mű újság a rendezvénysorozatot beharangozó kis írásában Európa egyik legfontosabb szerzőjének nevezte Nádast. Az egyetemi beszélgetésen, ame­lyet Wendelin Schmidt-Dengler, az egyik legjele­sebb osztrák germanista professzor vezetett, a je­lenlévők rendkívül elvont kérdéseket tettek fel a felolvasáson elhangzottakkal kapcsolatban, és írói módszereiről faggatták a szerzőt, már-már az alko­tási folyamat intim részleteit kutatva. A beszélge­tés után a szerző elmondta: a kívülálló számára néha furcsa, szinte vallató kérdések érdekes ta­pasztalatot jelentettek számára. Nádas Péter felol­vasó körútja Münchenben kezdődött, s a bécsi egy hét után Stuttgart, Frankfurt am Main, Köln, s vé­gül Berlin következik. m Vadállati közlekedési szabályok Svájcban az illetékes minisz­térium hivatalos előírást dolgo­zott ki arra, hogyan kell az út­építéseknél figyelembe venni, il­letőleg a már meglévő utaknál nem csekély költséggel megte­remteni a vadállatok áthaladásá­nak lehetőségét. Az intézkedés csak látszólag bürokratikus, az emberek mobilitása ugyanis egyre jobban korlátozza az álla­tok mozgási lehetőségeit. Ez sú­lyos mértékben károsítja a vadál­lományt, márpedig ezt a szem­pontot az új utak tervezésénél fi­gyelembe venni sokkal olcsóbb, mint az utólagos átépítések. Ukrajna az ötödik helyen áll a Nyugat-Európába irányuló le­ánykereskedelem tekintetében. Az első három helyen Nigé­ria, Albánia és Románia szerepel. A Nemzetközi Migrációs Hi­vatal adatai szerint az ukrán nők az Európai Unióban dolgozó prostituáltak 7-11 százalékét te­szik ki, arányuk országonként változó - viszont ez csak töredé­ke a posztkommunista országok szexiparában tevékenykedő uk­rán lányok arányának. A Bulgá­riába eladott lányok 56 százalé­ka, az Ausztriában „dolgozók” 14 százaléka ukrán. Németorszá­got valósággal megszállták az ukrán, orosz, litván és fehérorosz lánykereskedők, a hollandiai nyilvánosházakban főként orosz és ukrán lányok működnek. Az ukrán lányok iránti igény egyre nő Spanyolországban és Olaszor­szágban is, s nem csökken a Gö­rögországba szállított ukrán lá­nyok száma sem. A volt Szovjetunió országaiból szexrabszolgaságra kényszerített lányok száma a hagyományosan szegénynek számító országok­ban a legnagyobb. Albániában például a prostitúcióra kénysze­rített külföldiek 57 százaléka moldovai, Bosznia-Hercegoviná­ban a moldovai lányok aránya 48, az ukránoké pedig 16 száza­lék. Az Interpol adatai szerint a lánykereskedelemben lengyel és román bűnöző csoportok állnak az élen. Míg Lengyelországon át főleg Németországba és más nyugat-európai országokba szál­lítanak szexrabszolgákat, Romá­nián keresztül Olaszországba, a Balkánra és a Közel-Keletre ve­zet a tranzitútvonal - írta meg a Deny című ukrán napilap. Az el­adott nők legtöbbje 18 és 24 év közötti, de hatalmukba kerültek 13-14 éves kislányok is. A külföl­di munka ígéretével becsapott nők 89 százaléka azt állította, nem is gyanította, hogy leányke­reskedők markába került. Az Interpol tájékoztatása sze­rint a bűnözők egyre gyakrab­ban egyszerűen elrabolják és el­kábítva vagy halálos fenyegetés­sel csempészik át a lányokat a határon. A bűnözők egyre gyak­rabban álcázzák magukat felesé­get kereső tisztes külföldi úriem­bernek: miután hamis útlevéllel megkötik a házasságot, az ifjú ara a „nászút” végén egy külföl­di nyilvánosházban találja ma­gát. Egy felmérés szerint, ame­lyet a szexrabszolgaságból ki­szabadított lányok körében vé­geztek, 15 százalékuk AIDS-ben, 35 százalékuk nemi betegség­ben szenved. Minden huszadik lány, aki erre a sorsra jutott, ön- gyilkosságot kísérelt meg. m AIDS-esek a szökött elítéltek HIV-vírussal fertőzött mind a tizennégy elítélt, akik múlt hét végén egy negyven méter hosszú alagút kiásásával szöktek meg a közép-oroszországi Novouljanovszk fokozott szigorú büntetés-végrehajtási intézetéből. A hatóságok korábban úgy nyilatkoztak, nem tudják, ho­gyan tudtak észrevétlenül ala­gutat ásni a rabok, akiknek me­nekülési útvonala a nagyfe­szültségű árammal telített kerí­tés alatt vezetett a szabadba. Most ügyészségi illetékesek el­mondták, hogy a szökevények az elítélttábor szélén található épületben kaptak helyet, ahová az őrök egyáltalán nem szíve­sen mentek, de a rabtársak is fel­tűnően kerülték. A szökevények gyilkosságért és rablásért voltak elítélve, 5-21 éves büntetésre. A rendőrség a szökés felfedezése után nagy erőkkel látott neki a Moszkvától hétszázhúsz kilométerre keletre fekvő uljanovszki terület átfésü- lésének, és sikerült is öt szöke­vényt kézre kerítenie. Ezek el­mondták, hogy az alagutat még ősszel kezdték ásni, a fagy be­állta előtt, és a földet szétszórták az intézmény sétálóudvarán. Arról is beszéltek, hogy még szökésben lévő társaik rokonok­hoz, illetve ismerősökhöz me­nekültek, és minden bizonnyal civilre cserélték rabruhájukat. A túlzsúfolt orosz börtönökben gyakoriak a tüdőbajos megbete­gedések és az AIDS-fertőzések - írja az AFP hírügynökség. Ta­valy megnégyszereződött a sze- ropozitív rabok száma, és min­den ezerből már huszonegy el­ítélt ilyennek számít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents