Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-03 / 2. szám
Pop plusz rock Hét másodperc Nyolc nap: hat autó Nyolc nap alatt hat autót nyert egy tajvani házaspár egy bevásárlóközpont akciója révén, amelyben száz autót sorsoltak ki. A pár annak köszönhette a szerencséjét, hogy bútort vett az áruházegyüttesben. Először nem akarták elhinni, hogy autót nyertek, azután, hogy még ötöt. Hetediket már nem nyertek... Az autók 12500 amerikai dollárba kerülnek - darabonként. Sokat késett a Mikulás A holland Bert Ossterman 74 éves időeltolódással kapta meg hőn óhajtott ajándékát a Mikulástól: egy indián öltözéket. A holland Mikulás azért késlekedett ilyen sokat, mert a ma 81 éves Bert hétéves korában írt levele, benne kéréseinek felsorolásával, elveszett. Bert 1927-ben nyolc ajándékot kért a Mikulásnak írt levelében, köztük az indián viselet mellett kerékpárt, csokoládét és nyúlketrecet is. - Tudom, hogy annak idején korcsolyát kaptam, pedig nem is kértem - emlékezett vissza a férfi. Egy filmes nemrég az antwerpeni bolhapiacon talált rá az elveszett levélre. Keresni kezdte, és meg is találta a levél íróját, így vált lehetségessé, hogy a Mikulás átnyújtsa a meglepett nyugdíjasnak az ajándékokat - igaz, azzal a szigorú figyelmeztetéssel, hogy „a jövőben legyen szerényebb”. A Mikulás puttonyában minden ott volt, amit Bert kért, s ráadásul még egy kanárit is kapott. Mostanában számos együttes jelentette be feloszlását, de olyan is akadt, amely szépen, csendben - szenzációhajhászás és „sárdobálás” nélkül - szűnt meg. Ilyen csapat például az Unisex. A Szekeres Adrien és Erdélyi László alkotta duóra sohasem volt jellemző a harsányság, így a szétválásukat sem verték nagydobra. Nem is lenne értelme találgatásokba bocsátkozni velük kapcsolatban, hiszen már a megalakulásuk pillanatában eldöntötték, csupán néhány lemezt készítenek együtt, aztán majd meglátják... El is készült két nagylemez, amelyekről a „Szebb holnap”, a „Csoda az élet”, az „Itt a nyár” és az „Úgy szeress” című dalok hatalmas slágerek lettek. Adriennek ez a formáció volt az első megmérettetés a popénekesi pályán. A művésznő jellegzetes, kissé dzsesz- szes hangja nem csak a közönség szívébe lopta be magát, de az igényes szakmai rétegeket is meghódította. Mivel nagyon fiatal, ambiciózus tehetségről van szó, nem csoda, hogy új lehetőségeket próbál felfedezni. „Futok a szívem után” - így fogalmazta meg Szekeres Adrien néhány hónapja hozzáállását az élethez és a zenéhez. Adrien - ígéretéhez híven - az elmúlt időszakot első önálló albumának elkészítésével töltötte. Örömmel jelentjük: a lemez elkészült. Az anyag új slágere a „Túl késő” című dal, melynek ötlete alig pár napos. Valójában már postázásra várt egy korábban kiválasztott „slágergyanús” szerzemény a most megjelent Adrien- albumról, amikor az alkotók váratlan ötlettel álltak elő. Azt kérték, hogy egy fél napja megírt dal kerülhessen a nagylemezt közvetlenül megelőző maxira. A fogadtatás nem kétséges. Az énekesnő ezen az albumon végre megvalósíthatja régóta érlelődő zenei álmait, a lemez Adrien érzéseiről szól. A „Futok a szívem után” című korong ennek megfelelően eklektikus zenei stílust mutat, hallhatunk lírai duettet, magával ragadó dance-t, nyári partik hangulatát idéző, „bulizós” dalt is, amelyeket azonban egységes keretbe foglal az énekesnő egyéni hangja és előadásmódja. * * * Igazi meglepetés készült a gyerekeknek: „A nagy mesealbum”. Ezen olyan meséket hallgathatunk meg neves művészektől eredeti változatban, amelyeket a most kisgyermekes szülők gyermekkori kedvencei voltak, s amelyekkel a nagyszülők szívesen találkoznak újra, hiszen azokra az évekre emlékezteti őket, amikor még az ő gyerekeiknek mesélhették ezeket. Az önmagukban is kedves történeteket a Ghymes együttes zenéje teszi még különlegesebbé. Az albumon Ákos, Csonka András, Szabó Gyula, Halász Judit, Hernádi Judit, Rudolf Péter, Gálvölgyi János és Alföldi Róbert tolmácsolják a meséket. Ákos a sok színész közt egyetlen zenészként mond mesét. Zelk Zoltán „A három nyulak” című történetét saját stúdiójában vette fel, kisfia, az alig hároméves Marci közreműködésével. Műit elmondta, azért ezt a mesét választotta, mert amúgy is gyakran olvassa fel a fiának. A felvétel valóban hangulatos lett, néha Marci közbeszólásait is hallhatjuk. A „Holle anyó” Csonka András tolmácsolásában hangzik el. A „Rátóti csikótojás” című mesét Szabó Gyula mondja el. A „Kiskakas gyémánt félkrajcárjá-”t ismerős hang, Halász Judit meséli. Hernádi Judit Sün Balázsról mesél. Alföldi Róbert „A kis gyu- faáruslány” című mesét mondja el. Gálvölgyi Jánosnak - ahogy a színészeknek általában - ritkán volt lehetősége arra, hogy esti mesét mondjon a gyerekeinek. Ennek ellenére, ha csak tehette, mesélt két lányának. Most azonban már az unokáin van a sor, bár a kicsi még csak hat hónapos, így csak a „nagyfiúnak”, Daninak mond történeteket, könyvből és fejből egyaránt. A színész a rádióban is mondott esti mesét, de unokái - ha másképp nem - ezentúl magnón is meghallgathatják, hiszen az albumon a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című mesét hallhatjuk tőle. Rudolf Péter a híres „Didergő király”-t meséli. A siker minden kétséget kizáróan garantált. * * * 2001. szeptember 11-én, kedden este egy holdsütötte toscanai udvaron Sting zenés estet ad 200 rajongó és barát számára - szólt az előzetes híradás. Sting koncepciója az első koncertalbumára már 15 éve érlelődött: olyan anyagot akart csinálni, ami intim és személyes, más mint a többi koncertfelvétel. Úgy akarta előadni a dalokat, mintha azok szerelmes levelek lennének, afféle köszönet a rajongóknak. Az előadás napján már minden készen állt, a kamerák a helyükön, a hangszereket behangolták, amikor a New York-i tragédia híre megrengette az egész világot. A zenészek tudták, hogy ez az éjszaka már nem lehet olyan, mint ahogy tervezték. Hosszas tanácskozás után végül is úgy döntöttek, hogy a koncertet mégis megtartják, nem csupán a világ legkülönbözőbb pontjairól érkezett vendégek miatt, hanem azért is, mert mint zenészek, jobbat nem tudnak tenni. Sting a háromszoros platinalemeze, a Brand New Day néhány dalát és legsikeresebb számait adta elő évek óta állandó kísérőzenekarával és számos vendégművész közreműködésével. Átdolgozta, bensőséges hangszereléssel, utánozhatatlan stílusában teremtette újjá a dalokat. Az eredmény kicsit jazzes-bluesos az eredeti dalokhoz képest, teljesen átdolgozva, újraformálva és újraértelmezve legismertebb dalait is. Olyan, mintha az ember egy új Sting-albumot hallgatna. Az „All This Time” című lemezt a tragédia hőseinek emlékére ajánlotta a művész. Pedig ez az anyag a szeretet- ről és a kapcsolatokról szól; a zenéről és az örömről. Az életről. Remélhetőleg lesz még olyan időszak, amikor tényleg már csak ezeket fogja jelenteni. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Homonyik Sándor neve Mátraszőlőshöz köthető. Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Veres Gabriella Pásztó, Mátraszőlősi u. 8. sz. Mai feladványunk: Melyik nagy hazai koncertarénában tartotta utolsó magyarországi fellépését a világhírű énekes, Sting? a) Népstadion b) Budapest Sportcsarnok c) Kisstadion. Beküldési határidő: január 8. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap „Pop plusz rock” 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. A művész is ember - No Szmoking: Tudtuk, hogy nem lesz fenékig tejfel Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek?Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Kömyei Attila és Kozma Tibor nevét minden zenerajongó automatikusan az egykori R-GO legénységéhez párosítja, hiszen az együttes legnagyobb sikereit az ő gitárjátékuk tette még fényesebbé. Hosszú évtizedek után jöttek össze egy R-GO-nosztalgia alkalmával, ahol ismételten egymásra csodálkoztak, s új formációt alapítottak No Szmoking néven. A ’80- as évekhez képest útjuk most rögösebb, de kedvüket nem veszi el semmi. Találkozónk színhelyén, egy fővárosi kínai étteremben sűrűn visszhangzott az épület hangos nevetésüktől.- Mit gondolnak, mennyi idő keü ahhoz, hogy „No Szmoking”- ként emlegessék önöket az emberek, nem pedig egykori R-GO-ta- gokként? A.: - Az biztos, hogy az életünkből soha nem fogjuk kitörölni az R-GO-t. Nem tudjuk, és nem is akarjuk. Csodálatos öt év volt ez mindkettőnk számára. Ha leteszünk valami nagyon nagy slágert az asztalra, és a média is mellénk- áll, elkezdik játszani, akkor abban a pillanatban már arról leszünk ismertek. Ahogy a menedzseri szakmában mondják: „sztár” mindenkiből lehet, csak az a kérdés, hogy mennyi ideig. Hosszú évek után jöttünk össze újra Tibivel. Csináltunk egy zenei terméket, amely elsősorban a mi generációnkról szól, talán ezért is bánik velünk mostohán a média. Aztán ha egyszer megszeretik a dalokat, befuthatunk újra.- Próbáltam felkészülni a múltjukból, felütöttem a '82-es „Ki kicsoda?”-!. Nagy meglepetésemre Attila szerepelt benne, Tibort viszont nem találtam. A.: - Persze, mert akkor fedeztük föl, '82-ben! Akkor lépett ki Szikom Robi a Hungáriából, és mivel régi barátok voltunk, engem hívott elsőként, hogy csináljunk zenekart. Aztán, amikor konkréttá vált a dolog, kapott egy meghívást Békéscsabára, hogy menjünk el egy amatőr fesztiválra zsűrinek. Azzal az elhatározással mentünk, hogy majd nyitott szemmel járkálunk, hátha el tudunk csábítani egy-két tehetséget. Láttunk is egy zenekart. Mi volt a neve? T.: - Orient. A.: - ...amelyben a gitáros nagyon ügyes volt. Szikora Robi akkor hihetetlen nagy sztár volt, mindenki arról beszélt, hogy kivált a „nagy” Hungáriából. Ő, mint a zsűri elnöke, végigvezette a fesztivált, és a végén azt mondta, hogy menj oda, szólj ennek a kisgyereknek, hogy szeretnék vele beszélni. Odamentem, mondtam, hogy Környei Attila vagyok, Szikora Robi akar veled beszélni. Tibi megkérdezte, hogy az kicsoda? Majdnem hanyattestem! Utána kezdtünk el komolyan beszélni. T.: - De ez azért is volt, mert én magamtól tanultam meg gitározni, nem figyeltem a hazai trendeket, hogy kitől mit „nyúljak” le. Azt hiszem, a világon első vagyok, aki vonalzón tanult meg gitározni. A.: - T-vonalzón! T.: - Azt felhúroztam, és minden percet kihasználva matekórán, meg kémiaórán gyakoroltam a gimiben. Abban az időben Deep Purple-t, Beatles-t, meg Earth, Wind & Fire-t hallgattam, a magyar popszakmát nem nagyon ismertem. A.: - Fordítva volt bekötve, de ebbe a műfajba kell is egy kis „löket”. A lényeg, hogy akkor mondtuk Tibinek, gondolja át, van három napja, indul a zenekar Budapesten, jön, vagy nem jön. Legnagyobb meglepetésünkre megjelent a próbateremben, onnantól pedig az ős-R-GO legénységének lett oszlopos tagja.- Mindenesetre önről sem írtak sokat. Egy mondat szerepel a neve meüett: basszusgitáros, a Perm és az M7-es tagja. A.: - Látja, akkor még csak ennyit írtak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán. Utána volt az R-GO, majd ezt követte a menedzserkedés, amikor elhatároztam, hogy megpróbálom a tudásomat a fiataloknak átadni. Talán az első hivatalos menedzser voltam Magyarországon a Manhattannel. T.: - Ferm. A.: - '68-ban alakítottuk a bátyámmal ezt az „amatőr” zenekart. Nullkilométeresként kezdte itt a szakmát Szikora Robi, Karácsony János, Menyhárt János és az énekesünk, Gerdesits Feri, aki most az Operaház magánénekese. A nevek önmagukért beszélnek, mégsem tudtunk soha labdába rúgni abban az időben. A beat műfaja a „tűrt” kategóriába tartozott. Állandóan falakba ütköztünk. Édesapám Horthy-tiszt volt, '56 után majdnem halálra ítélték; keményen meghurcoltak minket. Utólag, már az R-GO-ban szerzett tapasztalatok birtokában tudtam meg, hogy míg a két Kömyei együtt zenélt, meg voltunk bélyegezve. Elképesztő időszak volt! Zenész létünkre nemcsak a társadalommal szembenállóknak kiáltottak ki, hanem az egész család előtt szégyenfolt voltunk a testvéremmel... T.: - Nagyhajúak... A.: - Viszont a közönség éppen ezt imádta bennünk, hogy ki mertünk állni.-Annak ellenére, hogy gyakorlatilag elsikkadt a lemezük, amelyet hosszú szünet után csináltak, nem nagyon vannak letörve! A.: - Miért lennénk? Nagyon jól tudtuk, hogy innentől sem lesz minden fenékig tejfel. Rengeteg problémánk van, az életért nekünk is meg kell minden nap harcolnunk. Pláne ebben a szakmában! Sikert csinálni nagyon kemény munka. De ha az ember nem így áll hozzá a dolgokhoz, akkor olyan mélyen találja magát, hogy nem tud visszamászni. Az embernek a jót is észre kell vennie...- Ennyi év után elmondható, miért bomlott fel az eredeti, ős-R- GO? T.: - Nézze, jó hangulatban kezdődött az R-GO, mindenki beleadott apait-anyait. A harmadik lemezig csodák, sikerek tömkelegé követte egymást, majd bejöttek a különböző sleppek, akik állandóan Robi körül nyüzsögtek. A vége az lett, hogy Robi is külön autóval járt, meg mi is külön buszon érkeztünk a koncertekre. Nálunk nagy hangulat volt, Robi pedig egy másik hangulatból került be a próbahelyre... A.: - Olyanná vált a dolog, mintha külön zenekarban zenélnénk. Ők a hozzá nem értő emberekkel megfejtettek problémákat, és az teljesen ellenkezett a zenekar elképzeléseivel, már nem nagyon lehetett kommunikálni. Es mivel Tibi az egyik leglelkisebb beállítottságú, ő már nem bírta és elsőként ment el.-És ön? A.: - Engem Robi kirúgott, méghozzá a feleségem miatt. Nem viccelek! Az igazi nagy férfibarátom nekem Robi volt egyedül. Megértettük egymást mindenben. Egyforma volt az ízlésünk, ezért tudtunk gyorsan eredményeket produkálni. Az R- GO-ban már a zenekar menedzsereként dolgoztam, s Robinak a személyi titkára is voltam egyben, mert reggeltől estig mentünk. Robinak akkor még se jogosítványa, se autója nem volt, így állandóan én vittem. Reggel beesett a kocsiba, éjszaka pedig kiesett belőle. Közben a magánéletem egyre zavarosabbá vált; 12 órával sem tudtam senkivel semmit előre tervezni, hiányzott a nyugodt magánélet. Robinak felesége volt, ő hazament, és leeresztett otthon, szépen ki tudta pihenni magát, nekem meg csak a zaklatott kapcsolatok maradtak. Aztán egyszer csak jött egy olyan kapcsolat, amelyből tudtam, hogy házasság lesz, ezt viszont Robi már nem tudta megemészteni. Úgy érezte, hogy az ő kizárólagos „testőre” most megosztja az életét valaki mással. Onnantól kezdett megromlani a kapcsolatunk. És attól a pillanattól, amikor már nem tudtuk normálisan megtárgyalni a problémákat, a zenekar szép lassan szétesett. Olyannyira elvadult a dolog, hogy egyszer csak Robi elém állt: vagy a feleséged, vagy a zenekar... Hát üyet... A barátság ezzel természetesen kettétört. Azóta is sokat dolgoztunk együtt, de az a tiszta emberi kapcsolat sajnos már nincs meg. Megráztam magam, és mentem tovább az utamon. De az R-GO egy gyönyörű időszak volt. A '98-as kisstadionbeli koncerten be is bizonyosodott, hogy mind zeneileg, mind emberileg zseniális csapatot alkottunk. Kár, hogy az együttes ilyen sorsra volt ítélve! Hogy mi miatt, az végül is (már) mindegy.- Csak csodálni tudom, ahogyan pörgetik egymást, amióta beszélgetünk. Lehet valami köze ahhoz az asztrológiának, hogy így megértik egymást? A.: - Biztosan. Egyszer kiszámolta nekem egy asztrológus, hogy a legideálisabb feleség számomra rák jegyű lenne. Elképzelhető, ennek az utórezgése, hogy ennyire kijövünk - annak ellenére, hogy a Tibi férfi... T.: - Az is összeköt bennünket, hogy mindkettőnknek szinte egy időben született a gyereke. Attinak kislánya, nekem pedig kisfiam van. Ötévesek, de iszonyatos páros! Amikor ők összetalálkoznak, attól mentsen meg az Isten! A.: - Tibi gyereke örökmozgó, az én kislányom pedig leutánozza. T.: - '98-ban elvittük a „Lottóshow”-ba mind a két gyereket, és ott megismerték Szikora Robit. Több mint két órát játszott velük, kukába dobtak, meg ilyeneket. A zene szele akkor csapta meg a fiamat... A.: - Képzelje el, utána két éven keresztül a videóban R-GO- koncert ment, a gyerek beöltözött Szikorának, tetőtől talpig kard, kalap, minden és közben énekelte a dalokat... S. A.
