Nógrád Megyei Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-14 / 11. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2002. JANUÁR 14., HÉTFŐ „Kötődés” - Antológia a nyugati végekről Negyedik alkalommal jelentkeztek önálló kötettel a Szent­gotthárdi Irodalmi Kör tagjai. Kötődés című antológiájukat a Művelődés Háza és Színház, valamint a Városi Könyvtár adta ki Szentgotthárdon a város önkormányzatának támogatásá­val. A kötetet Csuk Ferenc, Kovács Lászlóné és Máthé Andrea szerkesztette. A grafikákat Csuk Ferenc készítette. Az ízléses kivitelű és gazdag tartalmú szépirodalmi antológia decemberi premierje az osztrák­magyar határnál fekvő kisváros kulturális életének meghitt han­gulatú eseménye volt. A köny­vet Bokányi Péter, a Szombathe­lyen megjelenő országos jelen­tőségű folyóirat, az „Életünk” főszerkesztő-helyettese mutatta, be a közönségnek Joó Tamás előadóművész, gitáros, énekes közreműködésével, aki az anto­lógiában olvasható versek közül ötöt adott elő, kettőt megzenésí­tett változatban. A mintegy félszáz verset és pár lírai hangvételű prózát há­rom ciklusba rendezték a szer­kesztők („Csillagszórók köny- nye”, „Annyi titkot tudnak, nem győzi a szájuk”, „Tükör-fonál”), akik ezúttal részleteket adnak közre Dzsida Péter „Utolsó esély” című, májusban elkészült rockoperájának szövegkönyvé­ből is, a verseket Tóth Péter írta. A szerkesztő bizottság ezzel a közléssel is támogatni kívánja a kör tagjának ígéretes próbálko­zását. Ugyancsak újdonságot je­lent a korábbi antológiákhoz ké­pest a gyermekversek megjele­nése, ami üdítő frissességet je­lent. Végül, de nem utolsósor­ban dicséretesnek véljük a szer­kesztők azon döntését, hogy a klubnak nemcsak saját tagjaival, hanem a körén kívüli tehetsé­gekkel is kell foglalkoznia, így a jelen kötetben a város iskolái­nak jelenlegi vagy végzett diák­jai, illetve az egyik intézmény tanára is helyet kapott. Mindez tovább gazdagítja a változatos hangvételű szépiro­dalmi összeállítást, s további ösztönzést jelenthet a városban élő szerzőknek, irodalombará­toknak. A kötet valóságot vallató ver­sei összességükben is azt a hitet erősíthetik az olvasóban, hogy az érdek szabdalta világban létezik vala­mi más is, amiért él­ni érdemes, azaz a köznapiságon túli szellemi tartomány bejárása, ami, ha nem is könnyű, de semmiképpen sem fölösleges időtöltés, hiszen általa kapha­tunk valami fogal­mat arról, hogy kik is vagyunk, miért is élünk a világon? Ez örök kérdése az em­bernek, de mégis mindig föl kell tenni. A válaszok természe­tesen sokfélék. Eb­ben a könyvben is a visszatérő témák kö­zé tartozik például a magány, az eredet, a szerelem, a vágyako­zás, az elmúlás, vagy éppen a boldogság mibenlétének keresé­se. Hogy néhány példát is említ­sünk a teljesség igénye nélkül, Csuk Ferenc verseiben a társa­dalmi és az egyéni létezés kérdé­sei egyaránt fölmerülnek. „E percben zsendült a század, merészen/ startolt, kemény volt és irtóztató” - írja „2000 decem­ber” című versében „méltóbb holnapot” kívánva az emberiség­nek. Az elmúlás gondolata is megérinti több versben („Szál­lók”, „Az utolsó kör előtt”, „2001 február”, „Üzenet”). Ugyanak­kor erőteljesen jelen van költé­szetében a megtartó munka, a dolgos hétköznapok tisztelete, ami minden valódi érték forrása. Ezt örökségként kapta a szülők­től, akiknek emléke a legszebb versek megírására ihlették („Apám köténye”, „Siker”). Máthé Andrea költészetének jellemzői közé tartozik a gondo­latiságon kívül a formai igényes­ség. Itt közre adott versei a lét­költészet legszebb darabjai közé tartoznak. Klasszicizáló, idő­mértékes ütemben írt, „Kék sze­me volt” című verse az antológia legmegrendítőbb erejű darabjai közé tartozik. Ez, vagyis a végső dolgok tudata jellemzi az „Emlé­kek”, a „Csak a zuhanást lát­tam” című verseket is, amelyek a lényeglátásról vallanak, s nem utolsósorban arról, hogy írójuk már azon a messzire vezető úton halad, amelyen azok jár­nak, akik csak az igazán fontos dolgokról beszélnek, érett költő­vé váltak. Antal Zsuzsa az ünnep kap­csán a hiányról, Dolgos Melinda az embert átölelő táj, az ottho­nosság melengető érzéséről, Gergál Attila az „áldott, átko­zott” létben menedéket jelentő társról szól vallomásos őszinte­séggel. Kósik Barbara verseiben az elégikusság és az igazságta­lanságon háborogni képes indu­lat csakúgy megjelenik, mint az emlékezés megtartó ereje. Ko­vács Zoltán érzékenységre valló költői képekkel képes szólni a szerelemről, Lukács Szilvia a „nesztelen angyali léptek”, a sejtelmes csönd meghallója, Schneefbck Mária a szeretet- vágyról szól „a szobafogságra ítéltetett idő”-ben, Tolnai Viktó­ria pedig az emlékidézéssel vall az élet misztériumáról. Az antológia gyermekverseit Csuk Ferenc és Dáme Katalin ír­ta, ezek játékosságukkal, nyelvi üdeségükkel keltik fel az olva­sók figyelmét. A „Tükör-fonál” ciklus ugyan­csak az új hang megjelenését jelzi az antológiasorozatban Amhoffer Cintia, Benkő Gábor, Bíró Csaba, Molnár Eszter, Szupper Adina verseivel. Nagy Beáta költői képeinek anyaga széles spektrumú, különösen vonatkozik ez a megállapítás a „Halak a szőnyegen I-II. ” című „álomciklus”-ra, amely intellek­tuális rétegzettségével „vizuális” gazdagságával is szellemi izgal­mat kínál. A „Kötődés” újabb száma jó példa arra is, hogy egy kisváros mecenatúrája viszonylag cse­kély anyagi ráfordítással milyen nagy mértékben képes a tehet­ségek megtartására, a település szellemi arculatának kedvező alakítására. BÓDI TÓTH ELEMÉR Emlékmű a „Charta 77”-nek Emlékművet kap Prágában a csehszlovák „Charta 77”, amely az egykori kelet-euró­pai szocialista rendszerben a leghosszabb ideig működő el­lenzéki, emberi jogokat védő mozgalom volt. A „Charta 77”, amelynek Václav Havel mai cseh államfő volt az egyik vezető egyénisége, idén januárban emlékezett meg megalakulásának negyedszáza­dos évfordulójáról. Az emlék­mű felállításáról Frantisek Janouch a „Charta 77” Alapít­vány igazgatója, valamint Jan Bürgermeister a prágai első ke­rület polgármestere állapodott meg. Az emlékművet Petr Tucny cseh szobrász készíti el. - Az elfogadott tanulmány szerint az emlékmű két nagy bronzból készült hetesből (77) állna, amelyek egy méter magas be­tonalapzaton lennének elhe­lyezve - közölte Janouch. „Soha nem látott művek” Igazi „karácsonyi ajándékkal” lepte meg a Firenzébe látogató­kat Olaszország leghíresebb múzeuma, az Uffizi: 50 eddig szinte ismeretlen reneszánsz festményt állít ki a pincéiben tá­rolt műremekek közül ingye­nes megtekintésre március 3-ig. A karácsonyra felavatott „So­ha nem látott művek” című kiál­lítás a firenzei királyi postasza­lonban tekinthető meg. A bemu­tatott alkotások között található Tiziano Vénusz és Cupido, Filippo Lippi „Szűzanya gyer­mekkel” című festménye és egy Botticelli műhelyéből való Fla- gelláció - a szakértők szerint az ajándék-kiállításon látható mű­vek szépsége vetekszik az Uffizi termeiben kiállított festménye­kével. Az Uffizi raktáraiban 2500 remekművet tárolnak gon­dosan lajstromozva, de helyhi­ány miatt nem tudják kiállítani őket az Amo partján fekvő mú­zeum termeiben. így a világhírű múzeum 4500 műre gyarapo­dott anyagának nagyobb részét a publikum sohasem láthatja. Készültek tervek arra, hogy a kiállítási területet a jelenlegi 7000 négyzetméterről 30 ezerre növelik olymódon, hogy csatol­ják a múzeumhoz a használa­ton kívül álló állami levéltári épületeket, ám a bővítési tervek holtpontra jutottak. Rekordárú játékvasút 113 ezer 750 fontért (mintegy ötmillió forint) kelt el a Christie's aukciós cég árverésén a világ egyik legnagyobb játékvasútja, amely­nek mozdonya 3 méter 35 centi hosszú és képes szállítani egy gyer­meket is. Az ár világrekord: játékvasútkészletért még sohasem fize­tett senki ennyit. A mozdonyhoz 1 szeneskocsi és három vagon, továbbá 67 méter­nyi sínpálya jár. Az eredetileg német gyártmányú Marklin-vasút ve­vője egy német gyűjtő, eladója egy tehetős New York-i család volt, amely még az első világháború előtt vette. Ekkora játékvasutakat a német játékgyár elsősorban áruházak kirakatai számára készített, „közületeknek", nem pedig magánvevőknek - írja a Reuters. ■ Ha Ön társaságunknál legalább két darab éves díjú, folyamatos díjfizetésű és nyilvántartásunkban 2002. január 31-én érvényben lévő szerződéssel rendelkezik, automatikusan részt vesz sorsolásunkon. Nyeremények: 1 db bruttó 7 millió Ft értékű lakás, 1 db bruttó 4 millió Ft értékű autó, 3 db bruttó 1 millió Ft értékű életbiztosítás, valamint további 110 db 5000 Ft értékű ajándékcsomag. Az akció zárása: 2002. január 31. Sorsolás: 2002. március 1., 9 óra A játékszabályzat megtekinthető egységeinkben, honlapunkon ( www.ahbrt.hu ), valamint a Magyar Televízió teletextjén. Képünkön fotómodellek láthatók. Az Allianz Hungária Biztosító a első kiemelt partnere. Nyert! Az Allianz szövetséget jelent! Biztosításkötés: <g) 06-80-4ii-8ll || www.ahbrt.hu Allianz. Európa vezető biztosítójának 110 éves márkaneve. Jelentése szövetség. A Hungária Biztosító széles körű hazai szakismerete egyesült az Allianz nemzetközi erejével és tudásával, hogy az Ön biztonsága kiteljesüljön, és tervei sorra valóra váljanak. És most - az álmai is valóra válhatnak! Ha január 31-én legalább két szerződéssel rendelkezik Magyarország első számú biztosítójánál, megnyerheti születésnapi akciónk nagy értékű nyereményeit, a lakást, az autót vagy a milliós életbiztosítások egyikét. Szövetségben minden elérhetőbb! Allianz Hungária Biztosító - Együtt, szövetségben Allianz (fii) Allianz Hungária Biztosító Rt. Csuk Ferenc grafikája

Next

/
Thumbnails
Contents