Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-06 / 283. szám

fS /X Leleplezett Mikulás A Mikulás leleplezése miatt el­tanácsoltak iskolájából egy he­lyettesítő tanítónőt Ausztráliá­ban. A pedagógus - munkába lé­pésének rögtön az első napján - hatéves tanítványainak azt mondta, hogy nincs is Mikulás, az ajándékokat pedig a szüleik veszik nekik. A csalódott kicsik közül jó pár sírva tért haza, mi­re hamarosan felháborodott szülőkkel telt meg az iskola igazgatói irodája a Sydneytől 500 kilométerre délnyugatra fekvő Corowában. Az ered­mény: a tanítónő első munka­napja egyben az utolsó is volt az adott iskolában. Robin Hood-reneszánsz Robin Hood reneszánszát éli Olaszországban: egyre többen hódolnak az íjjal-nyíllal való vadászatnak. Az új divat kiszemelt áldoza­tai a nagyobb vadak: a vaddisz­nó, az őz, a dámvad. Szezonja megegyezik a puskával való va­dászatéval. Mivel az íj használa­ta a látszat ellenére nem egysze­rű, gomba módra szaporodnak a felkészítő tanfolyamok. Egy tíz leckéből álló alap-íjkurzus 130 eurónál kezdődik. íjat - amely le­het fából, könnyűfémből vagy rostokból - már 206 euróért lehet kapni. A nyílvessző ehhez képes méregdrága: darabja 31 euró. Aki már „felkent” vadász, annak ter­mészetesen gondoskodnia kell megfelelő vadászöltözékről, láb­beliről, összecsukható, a fákon felállítható leshelyről és még sok egyéb kellékről. Szakavatott Robin Hoodok szerint az első lecke az erdőben való mozgás, a vadak természe­tének, szokásainak megismeré­se, a megfelelő leshely kiválasz­tása. Ezután következhet csak az íjazás művészete. - Előfordul­hat, hogy napokat kell eltölteni teljes csendben anélkül, hogy a vad felbukkanna - mondta egyi­kük. - Aztán, amikor megjelenik és már 20 méteren belülre ér, a másodperc töredékén múlik minden. Kifeszíted az íjat, visz- szatartod a lélegzetedet és kirepí­ted az íjat. Csak egyet. A máso­dik lövés már reménytelen. Az íjász-vadászok talán még lőfegyveres társaiknál is többet gyakorolnak. A gyakorlás fő része a szimulációs vadászat, amelyben csigarendszerrel mozgatott gumi­állatok a célpontok. Az „Elveszett örökség” társaságának tagjai sze­líd, természetszerető emberek­nek vallják magukat.- Ez a fajta vadászat - mond­ják - közelebb viszi az embert a természethez, módot ad a türe­lem gyakorlásához és még arra is megtanít, hogyan lehet lassítani a bioritmust. Az őket egészen másképp látó állatvédők vádjaival szemben azzal védekeznek, hogy „az állat nem szenved, mert a nyíl nem olyan, mint a tűzfegyver, amely­nek sörétjei a belső részek nagy felületét érik. A vadakat nem tud­ta szóra bírni az olasz lap. Ön dönt: vezet vagy cigizik? Meg akarja tiltani az autóveze­tés közbeni dohányzást a ciprusi kormány. A kabinet 1000 ciprusi font bírsággal - azaz több mint negyvenezer magyar forinttal - sújtaná a tilalom megszegőit. Ez kétszerese a ciprusi havi átlagfi­zetésnek. A tilalom azonban csak parlamenti jóváhagyással léphet érvénybe. A honatyák igencsak megosztottak a kérdés­ben, akad, aki egyenesen „fajül­dözőnek” minősítette a dohány­zási tilalmat és nem akarta elhin­ni, hogy a kormány már elfogad­ta. Az egészségügyi miniszter vi­szont lelkesedik érte, pedig do­hányzik. Hogy autót is vezet-e, arra nem tért ki a Reuters. Pop plusz rock A „Bohóc” döntése Elmúlt az ősz, és ez immáron harmadik éve jelenti a „Club Sandwich” című mixalbum meg­jelenését is. Magyarország leg­kedveltebb DJ-párosa, Náksi Atti­la és Bmnner Zsolt ismét kitett magáért; összeválogatta lemezes táskájából az év talán legnagyobb klubslágereit, természetesen a sa­ját stílusukon belül. A tracklistán számos nagy rádiós és tv-s sláger mellett rengeteg, csak a klubok­ban játszott felvétel is hallható, így aztán nem kell többet meg­várni a hé tvégét, ha valaki táncra akar perdülni. 20 felvétel 78 perc­ben, tömör, feszes és izgalmas mixek, kristálytiszta hangzás jel­lemzik a 3. Sandwichet. Néhány előadó az albumról: DJ Tom, Sylver, Dee Dee, Paffendorf, Public Domain, Scooter és Brooklyn Bounce, Klubheads, lan van Dahl, DJ Scot Project, Barthezz, ATB, Jamie Winchester & Hrutka Róbert és természete­sen az év egyik legnagyobb ma­gyar klubslágere, Náksi vs. Brunner „Gyere velem”, Sterbinszky és a Tranzident remixében. Természetesen idén is elkészült egy videoklip a mix- hez Horváth Edina rendezésé­ben, László Zsolt operatőr mun­kájával. A klip témája és képi vilá­ga meglehetősen szokaüan: nem a megszokott, bulizós, vidám képtömeg, hanem egy szomorú mese egy fiúról, akinek az egész élete félrecsúszik, mert mindig helytelen döntéseket hoz, rossz irányba fordul, a kábítószerek rabjává válik és meghal. A sztár DJ-páros ezzel a klippel próbálja felhívni minden fiatal figyelmét arra, hogy az életben mindig pró­báljanak jó és megfontolt dönté­seket hozni, és ne játsszanak fele­lőtlenül az életükkel. Lemezbe­mutató fel­lépéseik fo­lyamatosan zajlanak az ország leg­népszerűbb klubjaiban. * * * A hatta­gú banda Phoenix- ben, Arizona államban alakult, és zenéjükben különböző elemek találhatók: kemény rock-riffek, funkys basszusszólamok, jazzes billentyűk, beatbox és hip-hop. Ők azok a fiúk, akik a Dislocated Styles megalakulása előtt egy­mástól merőben eltérő zenei stí­lusokat kedveltek. Volt, aki Eric Clapton és BB Ring muzsikáját hallgatta szívesen, mások a hip- hopért, és a funkyért rajongtak. McMesi, Chuck és Joe mindig is együtt zenéltek, 1996-ban talál­koztak Jasonnal és Öreggel, így megalakulhatott a Dislocated Styles. Bár Phoenix volt a zene­kar bázisa, elutaztak Tempe-be, hogy ottani klubokban alapozzák meg hírnevüket. Ahogy a banda egyre ismertebbé vált , elindul­tak, hogy meghódítsák Kaliforni­át is, pl. az Incubus, a Papa Roach, vagy a Hed (P. E.) előzenekaraként. Az egyik leg­emlékezetesebb pillanat az volt, amikor 15000 ember előtt léptek fel a phoenixi The Edgefesten. A csapat turnézás közben arra is szakított időt, hogy elkészítsen egy EP-t (Spanking The Funky), és egy teljes albumnyi anyagot, az Elevator Musicot. A lemezeket koncertjeiken terjesztették. Ha­marosan a nagy kiadók érdeklő­dését is felkeltették az őrült fiúk, akiket ez nagyon meglepett, hisz, mint azt állítják, ők csak buliból zenéltek. Végül a sok ajánlat kö­zül a Roadrunner Recordsé bizo­nyult a legkedvezőbbnek. A szer­ződéskötés után csatlakozott a csapathoz Howard Bensőn pro­ducer, és a hangmérnök Bobby Brooks, így 2000 májusában be­zárkózhattak hat hétre egy kali­forniai stúdióba, ahol elkészítet­ték a „Pin The Tail On The Honkey” című albumot. Az első nemzetközi kislemez a „Fire In the Hole” lett, amely olyan elron­tott kapcsolatokról szól, amely­ben mindannyiuknak volt része. Az album 2001 áprilisában jelent meg az Egyesült Államokban, és szeptembertől fogva Európa is is­merkedik velük. Itt az idő, hogy mi is megismerjük őket! •k lek Sajnálatos módon a Slipknot kénytelen volt későbbre halasz­tani USA-turnéját, amelynek no­vember 21-én, Fargóban kellett volna elindulnia, és december 21-én szülővárosukban, Des Moines-ban ért volna véget. Az időpontokat azonban 2002-re tolták. Az ok: az elmúlt hét elején Shawn Crahan feleségét megope­rálták a Mayo klinikán. Mivel úgy tartják az orvosok, hogy legalább hat hétre lesz szüksége a teljes felgyógyuláshoz, a „Bohóc” úgy döntött, hogy otthon marad, hogy vigyázzon feleségére és 3 kisgyerekükre. A zenekar elné­zést kér rajongóitól és remélik, hogy meg fogják érteni a dönté­süket. A Slipknot [DJ Sid Wilson, Joey Jordison dobos, Paul Gray basszusgitáros, Chris Fehn perkás, James Root gitáros, Craig Jones sampleres, Shawn Crahan perkás, Mick Thomson gitáros és Corey Taylor énekes (vagyis 012345678, sorrendben) alkotja. Az európai turné kezdetének ja­nuár 20-át jelölték meg, mégpe­dig Helsinkiben, ahogy az erede­tileg is be volt tervezve. Ez a tur­né népszerűsíti második, „Iowa” című lemezüket, mely hazájuk­ban már szintén platina! A zene­kar megtartja a japán, ausztrál és kanadai turnét is, mielőtt vissza­térne az Egyesült Államokba, az újraszervezett turnéra. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „...a dalok megma­radtak". Műsoros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Bocsa Árpád Pásztó, Kinizsi Pál u. 9 . sz. Mai kérdésünk: Melyik - ma már nem létező - együttes adta elő a gregorian-albumon is megtalálható „Wish You Where Here” című dalt? a) Scatman b) Rednex c) Blue System. Beküldési határidő: december 11. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. A művész is ember - Lerch István: Ma már jobban megbecsülöm az életet Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatá­rozzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehet­nek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tu­dunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlöl­nek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csiná­lunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. ■■■-------—- Életem egyik legfontosabb koncertje volt. Ezt a fajta megmé­rettetést át kellett élnem.-És az utána történteket is?- Sajnos. Bár ne kellett volna! Vagy ne így kellett volna! Úgy lát­szik, ez kellett ahhoz, hogy har­minc év után címlapra kerüljek nap mint nap...- Demjén-ügy. Beszéljünk róla?- Lezártam a témát a sajtóban, kijelentettem, hogy nem akarok róla beszélni. Amiatt viszont kell beszélnem, mert nagyon sok reak­ció érkezett azóta, mindenki a V Moto-Rock „sorsa” felől érdeklő­dik. Hát... Rajtam nem múlott.- Nem nagpn hiszem, de elkép­zelhető, hogy van olyan ember, aki nem tudja, miről beszélünk. Mi történt pontosan?- A 30 éves jubileumi koncer­tem volt a Budapest Kongresszusi Központban, ahová Rózsit nem­csak egyszerű vendégként hívtam meg, hanem egyik főszereplőnek, miután életem nagyon fontos ré­sze volt a V Moto-Rock. A csapat fellépése tehette volna fel a koronát a nagyszerű estére, mert mindenki más csodálatosan működött. Az első este még nem is volt nagy baj. Akkor a megszokott formáját hoz­ta, másnap viszont megszólalni is alig bírt, amit pedig szólt, az nem volt jó. Visszanézve a tévéfelvételt, láttam a döbbent arcokat, milyen csalódást kellett átélniük azoknak, akik eljöttek. És ami borzasztó: na­gyon sokan jöttek vidékről, sőt külföldről a V' Moto-Rockot újra meghallgatni, mert eléggé régen játszottunk már együtt. Megfizet­ték a borsos belépőt a remélt élmé­nyért. A koncert után azzal telt az életem, hogy majdhogynem ne­kem kellett mentegetőznöm. És az a vicc, hogy az ügyet a közönség hozta helyre azzal a szimpátiatün­tetéssel, amely a „botrányos leme- netel” után nekem szólt. Ültem egyedül a zongoránál, a közönség tapsolni kezdett, én mondtam, hogy „na de tíz évig?”, majd a homlokomhoz emeltem a kezem, mintha pisztoly lenne benne és ak­kora vastapsot kaptam, mint még életemben soha. Hiheteüen volt! Ha létezik olyan, hogy szomorú boldogság, akkor ez az volt. A szi­tuáció azért esett különösen rosz- szul, mert amikor neki volt a jubi­leumi koncertje a BS-ben, oda egyenesen a kórházból mentem játszani, törött kézzel, lábbal. Azt gondoltam, hogy ezt majd itt meg­hálálja... Pedig olyan volt, mint a testvérem. Több volt, mint egy kol­léga, majdhogynem a bátyám. A csalódás ezért is érzékenyebb. De az élet megy tovább; ő is új utakon jár és már én is, régóta. Most saj­nos úgy érzem, a „30 év zené”-n játszott utoljára a V Moto-Rock.- HaUottam az esetét, amikor egy fiatal lány leszólította az ut­cán...- Tavaly történt, tényleg meg­döbbentő volt a találkozás. Azt kérdezte a lány, hogy én még a V Moto-Rockban játszom-e. Kide­rült, hogy húszéves, még nem is élt, amikor a V Moto-Rock mega­lakult!... Innentől kezdett érdekel­ni a dolog, hogy valószínűleg több olyan fiatal van, akik bár ismerik a dalainkat, éneklik a „Várj, míg fel­kel majd a nap”-ot, s az „Angyallány”-t, de azt, hogy ki játszotta, nem tudják... Érdekes ta­lálkozások ezek - de nagyon jól- esőek- Családi dolgairól beszélhe­tünk?- Hogyne! Kovács Kati volt az el­ső feleségem. Nagy szerelem volt, túl azon, hogy én szerettem, atíogy ő énekel, ő meg nagyon szerette, ahogy én zongorázom - állítólag.- Hány évig voltak együtt?- Papíron egy évig voltunk há­zasok. Maga a ceremónia viccnek indult: éppen a Bakáts téren sétál­tunk és poénból bementünk a IX. kerületi tanácsba. Aztán rájöttünk, hogy ez azért tényleg komolytalan dolog. Kilenc év volt közöttünk.- Kinek ajavám?- Azt hiszem, ő az idősebb a mai napig is... Én 22 voltam akkor. De nem volt probléma, mert nagyon szerettük egymást, csak ő nem volt feleségtípus, én meg nem voltam férjtípus. Elváltunk papíron, de még együtt éltünk öt évig. Sokat játszottunk közösen, jártunk Bul­gáriában, turnéztunk Jugoszláviá­ban; Kati kísérőzenekara volt a V 73. Ott jött össze ez a kapcsolat egy fülledt balatoni estén.- És a második feleség?- Ő Enikő, akivel '94-ben háza­sodtunk össze. Odáig csak teng- tem-lengtem, igaz, voltak barátnő­im, de ilyen „tedd a kulcsot a láb­törlő alá, majd hívlak” típusúak. '89 nagyon szomorú év volt szá­momra, nem csak a V Moto-Rock feloszlása miatt, ugyanis akkor halt meg apám és nagyon egyedül maradtam. Hiányzott valaki, aki­nek foghatom a kezét, mellettem van. Egy napon csörgött a telefon, Huba Árpád barátom hívott - aki­vel együtt jártunk a dzsessztan- szakra, aztán disszidált Németor­szágba - hogy hazajött München­ből, menjünk el szórakozni. A Do­hány utcában kötöttünk ki a Hard­rock caféban, ott láttam meg Eni­kőt a csillogó barna szemeivel, rög­tön beleszerettem. Meghívtam egy sörre, elfogadta, majd felbátorod­tam. Hosszan tartó közeledés volt, fél évig kerülgettem. Külön öröm volt, hogy nem ismert engem, nem voltak előítéletei, nem a zenészt csodálta bennem, abszolút tiszta lappal indultam. Nem is tudtam el­játszani azokat a trükköket, ame­lyek amúgy másnál működtek, hogy én micsoda sztár vagyok... Talán ettől volt tiszta a dolog. Meg kellett harcolnom érte.- Egyszer fent, egyszer lent. Utóbbiból is kijutott?- Nem sűrűn, de néha igen. Nyilván mindenki életében van ilyen, csak egy alkotó embert job­ban megviselnek a mélypontok. Én ki tudom írni magamból. Ez egy hatalom. Kudarcaim sem na­gyon voltak. Ha esetleg úgy érez­tem, itt a vég, kiírtam magam. A balesetemről nem szívesen beszé­lek. Nagyon sok pletyka terjengett '96-ban az öngyilkosságommal kapcsolatban. Ma már hidegebb fejjel tudok rá gondolni. Egyszerű­en rossz gombot nyomtam meg. Az ember beszáll egy liftbe, és ha megnyomja a földszintet, vagy az alagsort, akkor biztos, hogy le fog menni, bármit is nyomogat köz­ben. Én is próbáltam nyomogatni a gombokat, de már megnyom­tam az alsót. Egy rossz gondolat... Azt hittem halálos beteg vagyok, gyógyíthatatlan betegségem van. Jártam orvosokhoz, mindenfélét mondtak, küldözgettek jobbra- balra; kezdtem ebbe beletekered­ni. Lehetne az orvosok felelőssé­géről beszélgetni, meg arról, ho­gyan állnak egy emberhez. A sza­vak ölni is tudnak. Elhessegettek, nem vettek komolyan. Pedig nem vagyok hipochonder típus, de ak­kor valahogy rögeszmémmé vált és üldözési mániám is volt. Soha nem voltam vallásos ember, de az­óta hiszek egy feljebb valóban, ha úgy tetszik Istenben, aki bennünk van és őriz minket. Azóta hiszem, amióta találkoztam a pokollal. Mert valahol ez az volt. Aztán ki­jöttem belőle...- Minek, vagy kinek köszönhe­tően?- Amikor a baleset megtörtént, az orvosok két forintot nem adtak volna az életemért. Egy hónapig feküdtem az intenzív osztályon, nagyon kemény dolgok voltak. A szeretteim, főleg a feleségem tar­tották bennem a lelket, sokat dol­goztak azon, hogy felépüljek. Energiát adtak. Nem akartam meghalni. Amikor megláttam azt a nyitott ablakot, azt gondoltam, hogy ez egy szabadulás abból a pokolból. Nehéz erről beszélni. Annyira szörnyű volt, hogy zárt osztályra kerültem, mert azt hit­ték, teljesen bediliztem. És láttam a nyitott ablakot... az nekem egy szabadság volt valahogy. Furcsa, így lesz szabad az ember, hogy összetöri magát a második eme­letről. Nekem a zene is szabad­ság. Repülés... Azóta teljesen helyrejöttem hál' Istennek! Ma már minden hangnak tudok örül­ni, sokkal jobban megbecsülöm az életet. S.A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents