Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-31 / 302. szám

12. oldal - Nógrád Megyei Hírlap SPORT T Ű K Ö R 2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ Ha csütörtök, akkor örömfoci: örökifjú öregfiúk a Bolyaiban Több évtizede játszanak együtt - Egy ritka (jó) baráti társaság - Őrzik Jónás József és Tóth András emlékét Gátőröm az egyfc csapatnál, átmeneti bosszúság a másiknál _____________________■ A korelnök kapukirúgását - amelyet a terem mérete miatt csak amolyan túlméretezett kö- römpassznak lehetne nevezni - egy volt neves labdarúgóedző kapta, és ő visszahúzós cselével - a mozdulatot látva Murphy azon kivételei közé tartozik, aki nem azért tanította, mert nem tudta - úgy „beültette a hintába” ellenfelét, ahogyan a „nagy­könyvben” írva vagyon. Aztán egy remek sarkazással a táma­dáshoz felzárkózó felelős szer­kesztőhöz juttatta a bőrt, aki a leghatásosabb trükkjével, a meg- kerülős csellel most pont a nép­művelőt játszotta át, de közben a nagy lendülettől már a partvonal közelébe sodródott. Jobb oldal­ról rögtön újra megtámadták, de az írott sajtó képviselőjeként már hozzászok(hat)ott, hogy aki helyzetbe kerül, azt mindenhon­nan lökdösik. Nem is tudta átját­szani a labdát, mert az egyik legagilisebb védő, a „víznemesí­tő” (később még visszatérünk rá, hogy honnan és kitől is ered ez a „megtisztelő” becenév) most szó szerint labdástól a sarokba szorí­totta az ellenfél középpályását, hogy megelőzze a góllal kecseg­tető szituációt. - Szabadrúgás! - ismerte el feltett kézzel a vétkes, mert bíró az nincs. Minek is len­ne? Ez csak egy kis örömfoci, szóra­kozás, amelyet csütörtökönként „követ el” egy összeszokott baráti társaság. Hétről hétre, immár har­minchetedik éve. AKKOR MOST KI TALPALT ITT?! S MENNYI EGYÁLTALÁN AZ EREDMÉNY? A „horgászfőnök”, Ivitz Zoltán. legurított szabadrúgását egyéb­ként egy kiváló tanárember - Erdős Istvánról van szó, aki önmagát ma már egyszerűen csak nyugdíjas­nak titulálja - irodalmárhoz, eszté­tához, méltó éles lövéssel (talán csak kritikái, jegyzetei szúrósab­bak) küldte kapura, és már ünne­peltette) is önmagát.- Öt-öt! - ujjongott a góllövő, és csapata. - Milyen 5-5, hisz ez nem volt gól! - így az ellen.- Már hogyne lett volna, hisz a vasról jött vissza! Nálatok senki­nek sem jó a szeme?! - és pillana­tok alatt fellángol a vita. Általában nem csak ezen, hanem egy-egy je­lentéktelen bedobáson, vagy sza­badrúgáson, szándékos vagy vét­len kezezésen is.- Mert a játékot komolyan vesz- szük, abban nem ismerünk tréfát, majd' egymásnak esünk egy-egy gólért - magyarázza az idősebb Ivitz Zoltán (akinek ma már profi labdarúgó fia is sokáig játszott itt és manapság is szívesen beszáll, ha itthon van) és ahogy lelkes tár­saságot elnézem semmi kétségem felőle. Bár a felállás az egyenlő erő­viszonyok miatt szinte mindig más és más, minden összecsapás presztízsmeccs.- Jobban hajtunk egy-egy lab­dáért, mint a profik és rosszabbak vagyunk a gyerekeknél - mondják magukról. A már fent említett Er­dős Pistának - legalább is saját sirá­ma és szóhasználata szerint - meccsenként legalább kétszer, há­romszor talpalják „szét” a bokáját. Mindezek ellenére minden ilyen „halálos” sérülés után ugyanolyan lendülettel játszik és szövegel to­vább, ő már csak ilyen. Egyébként a majd' négy évtized alatt alig akadt néhány komolyabb sérülés: megúszták egy láb-, illetve kéztö­réssel, két összefejeléssel - je­gyezték meg már később, az öltö­zőben a gyorsan megbékélő játé­kosok. Kivéve, ha politikáról van szó, mert abban nem értenek egyet, ezért nem is kívánatos azt felhozni. EGY KIS MÚLTIDÉZÉS Valamikor a ’60-as évek elején néhány tanár a Madách gimnázi­umból összeállt barátaivá, s he­tente egy-két alkalommal egymás ellen focizgatott. Közöttük volt a felejthetetlen Tóth András és Jónás József is, akik sajnos már csak az égi lelátókról szemlélik barátaik azóta is tartó heti passzióját. Néhá- nyan más iskolákból is csatlakoz­tak hozzájuk, majd egyre többen jöttek mások is, barátok, ismerő­sök, innen-onnan, átérezve a leg­alább heti egy rendszeres mozgás jelentősségét. A bolyais tanárok lassan önálló csapatot alakítottak, vagy „kidőltek”, de a „best of the rest”, azaz a maradék legjobbjai lassan akkorává szaporodtak, hogy két kispályás csapatot is kitet­tek, tartalékokkal együtt.- Az első közösség volt, ame­lyikbe tartoztam, miután 24 évvel ezelőtt Salgótarjánba jöttem - em­lékezik Tóth Csaba, aki azóta már több vezető posztot is betöltött vá­rosunk közművelődési és kulturá­lis életében. - Bár vallási felekezet- re, világnézetre, vagy korra való te­kintet nélkül bárki - kivétel talán az illető neme, mert hölgy még nem jelentkezett közénk - csapat­tag lehet, azért mégsem olyan egy­szerű.- Nem is könnyű ide bejutni - emlékezik a legfrissebb csapattag, Brunda Gusztáv, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója. - Ajánló kefiett! Ugyanígy járt Gyimesi Tibor műszaki tanár is, aki már szintén nem lefelé viszi a hatvan év körüli átlagéletkort. Az újabb jelentkezők mellett néhány .renegát” is akad azért, Szabó Géza, megyénk legsi­keresebb fociedzője pályafutása csúcspontján, amikor a Diósgyőr­nél dolgozott hét évre például „cserben hagyta” a társaságot, de igazolt hiányzót kapott. Kiss Lász­ló, az SBTC NB I-es labdarúgója, a későbbi kiváló sportújságíró vi­Tegnapi nyertesünk: r KOCZKA LÁSZLÓ November 26-tól indult nagy nyerenénysorsolásunl Hét héten keresztül minden nap egy-egy szerencsés előfizetőnk aj 7 1 Nov HÉTIG Mai nyertesünk:, , , KRACSAL JÓZSEF Pásztó, Tóth Á. út 18. Nyereménye: Gratulálunk, ajándékaikat szerkesztőségeinkben vehetik át: Salgótarján, Erzséoet tér 6. - Balassagyarmat, Kossuth út I5._ ......... M inden kedves meglévő és leendő Ügyfelünknek BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Köszönjük, hogy megtiszteltek bizalmukkal! OPEL0 KENDERESI 3100 SALGÓTARJÁN, Rákóczi út 135. Tel.: (32) 441-255, Tel./Fax: (32) 440-539 www.opel.hu úf esztendői/ kmánunk/ mindeAv hedue& mm/tiániuuÁ/ égy pmineAÉmÁneÁ/! rw PALÓC & ÉCS szont végleg búcsút mondott társa­inak, Budapesten élve már nincs lehetősége részt venni a csütörtöki derbiken.- Ő kiemelkedett közülünk, de amatőr pályafutását mégiscsak itt, nálunk kezdte. Volt olyan stabil SBTC-játékos is, akire ugyanez nem volt igaz - szólt az öltöző vé­leménye. Kiss Laci viszont hagyott örökül néhány becenevet. Tóth Péter Pál villamosmérnök például a „nagy területvédő”, míg Valiskó Ferenc - borászati múltja miatt - a beveze­tőben említett „víznemesítő” címet kapta. Az alapítók közül egyébként már csak hárman maradtak, de ők ma is a legaktívabbak közé tartoz­nak. A HARMADIK FÉLIDŐ, AZAZ KI MA A SOROS SÖRÖS? Jó órányi focizgatás után - amely a Bolyai János Gimnázium '66-os megnyitása óta az intéz­mény tornatermében zajlik - per­lő, a megyei napilap felelős szer­kesztője, miközben én is jólesően kortyolgatom a felkínált szomjol­tót. Tőle tudom meg azt is, hogy jó néhányszor vendégeskedett a csa­pat más városban, településen is, s fogadta viszont a vendéglátókat. Az ellenfelek azonban általában 20-30 évvel fiatalabbak náluk és ez nem igazságos. Végszóra betoppan Bagyinszki Jenő, a BGF Pénzügyi és Számvite­li Főiskola testnevelési szakának tanszékvezetője, de most csak azért, hogy kihirdesse, a jövő hé­ten a főiskolán játszanak, mert a Bolyaiban téli szünet lesz. Az év végi utolsó alkalmat viszont min­denképpen meg kell ünnepelni...- Gyerekek, ne felejtsétek el ezt a mai három hiányzónak, Kapás Józsinak, Kiss Józsinak (akinek immár a fia, Máté is gyakran jár a „nagyok” közé és meg-megleckéz- teti őket) és Mester Gyurinak is megmondani! - figyelmezteti a je­lenlévőket Nickel Géza kft.-igaz- gató, a már említett korelnök. - Az év utolsó meccsén jó lenne, ha Ádáz csata a labdáért a bordásfalnál ______________ waéTtwfMtfjB sze hátravan még a harmadik fél­idő. Egy-egy „higgadt” - legalább is a meccs hevéhez képest - értékelés a játék érdekesebb, vagy vitatott eseményeiről, még egy utolsó kí­sérlet az eredmény tisztázására - mondani sem kell, hogy nem sike­rült - majd Erdős Pista sporttáská­jából előkerülnek a dobozos sö­rök.- Ma ő a „soros sörös”, neki lesz névnapja. Azokat és a kerek szüle­tésnapokat ugyanis megünnepel­jük - világosít fel dr. Csongrády Be­rn indenki ott lenne. Ez ugyanis már sokkal több a mozgásnál, ez magasabb fokú társadalmi élet - szól a félig tréfás, félig komoly, de mindenképpen figyelemre méltó kijelentés, a csütörtöki fociegylet mottója. Azóta az örökifjú öregfiúk már elköszöntötték az óévet, koccintot­tak az új esztendőre a főiskolán, hogy aztán 2002. január 3-án, csü­törtökön minden folytatódjon to­vább a Bolyaiban. SAT1S ANOGRAD MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT KÖZGYŰLÉSE NEVÉBEN IS EREDMÉNYEKBEN GAZDAG, BOLDOG ŰJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK NÓGRÁD MEGYE MINDEN LAKÓJÁNAK. Becsó Zsolt a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents