Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-31 / 302. szám

2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ LÁTÓHATÁR Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Egyiptom, a Nílus ajándéka - Szabálytalan útinapló Piramisok, istenszobrok, templomok, szfinx obeliszkek. Négy-öt, hatezer éves építészeti remekek. Anyaga mindnek a „kő”. A gránit, diorit, mészkő, homokkő ma is leírhatatla- nul nagy mennyiségben vannak jelen a térségben. (Csak ép­pen a mozgatásukra adott magyarázatok hagynak kétséget az emberben.) Kő. Kairótól Asszuánig a Nílus és a Vörös­tenger által határolt három Magyarországnyi terület, össze­függő kősivatag. Ghizza, Luxor, Karnak, Theba városok, amelyek a világ kulturális atlaszában az első oldalakat fog­lalják el. Szuez, Port Said, Sínai-félsziget az elmúlt fél év­század nem éppen békességes eseményeinek színhelyei. Ba­zár: perzsa eredetű szó, piacot vagy utcát jelent, ahol a ke­reskedelem, az üzleti élet folyik. Ennyi útravalóval indult útnak egy turista, hogy felfedezze és bemutassa Egyiptom turisztikai látványosságainak egy kis szeletét. Homoksivatag, egy tipikus kistelepülés, a háttérben a kősivataggal DECEMBER 11., AZ INDULÁS NAPJA Találkozó a Ferihegy II/B termi­nálon az LR1 információs pavilonja előtt. Tizen vagyunk a csoportban. Feladjuk csomagjainkat. Alapos biztonsági ellenőrzés után kényel­mesen elhelyezkedünk az utasvá­róban. Az. információs táblán a CA1RO felirat mögött két kis csillag viliódzó fényei jelzik, hogy beszáll­hatunk. A menetidő három óra. Óráinkat egy órával előre állítjuk. Biztonsági öveinket becsatoljuk, a gép lassan gurul, a kifutópálya vé­gén egy pillanatra megáll. A moto­rok felpörögnek, a gép nekilendül. Felszálltunk. Valaki megkérdezi idegenveze­tőnket, hogy milyen az idő Kairó­ban. Tél van - mondja. Hát ahhoz képest... Az ismert dal szövege, misze­rint „a felhők fölött mindig kék az ég...” nem bizonyosodik be, sötét­ben utazunk és szállunk le. Hajna­li négykor kerülünk ágyba. DECEMBER 12., KAIRÓ A nap egyetlen hivatalos prog­ramja: 15 órakor interjú dr. Mamdouh El Beltaguival, Egyip­tom turisztikai miniszterével. A miniszter tájékoztatójából en­gem igazán az ragadott meg, hogy 2001-ben mindössze nyolcezer magyar turista választotta kikap­csolódásának színhelyéül Egyipto­mot. (Csehországból 40 ezer ven­dég érkezett.) Az ország lényegesen több lát­nivalót kínál, mint Tunisz vagy ép­pen egy görög sziget, állítja. Ez a két ország a versenytársuk a tu­risztikai piacon. Az én válaszom ma erre az len­ne, hogy a görög szigeten a magyar inkább nyaral, Egyiptomban vi­szont turistáskodik és ez micsoda különbség. Jövőre fél áron üdülhet a 16 éven aluli és 30 százalék kedvez­ménnyel a juniorkorú. Megvizs­gálják a vízum eltörlésének lehető­ségét is. Ezek a miniszter ígéretei. A harminc percre tervezett láto- . gatásból másfél óra lett. Barátságos búcsú a minisztertől és adminiszt­rációjától. Átadom ajándékunkat, egy-egy példány Millenniumi Ma­gazint, Mecser Lajos angol-ma­gyar nyelvű életrajzírását, Hírla­punk december 8-i számát, egy Va­sárnap Reggelt és egy Grátiszt. Korán sötétedik. Még nincs öt óra, de már fényárban úszik a vá­ros. Itt-ott fenyőfák, a karácsony közelségét jelzik. Húsz fok van. Egy szál trikóban, gatyában sétá­lunk. Kis köröket írunk le a szállo­da körül. Nagy távolságokat kell megtenni, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük. A kirakatok lehetnének Buda­pesten, vagy egy nagy vidéki vá­rosban. Csak a bolti eladók maga­tartása figyelmeztet, hogy amíg az ember látó-halló távolságban van, addig számukra potenciális vevő. Mindenki beszéli, érti az angolt, de kínálják az árut németül vagy franciául is. DECEMBER 13., A TURIZMUS NAPJA... Az Egyiptomi Múzeumban kez­dünk. A világ egyik leghíresebb múzeumának látványosságai min­den emberi fantáziát felülmúlnak. A kincsek döntő többsége Tut AnkhAmun (ejtsd: tutenkámen - így egy levegővel) sírjából került elő. Az egyiptomi fáraók legismer­tebbje kilencéves korában ült a trónra, tizenhárom éves korában házasodott és tizennyolc éves ko­rában hunyt el. Sírját 1922-ben tár­ták fel. A feltárásban részt vevő tucat­nyi régész mindegyike elhunyt. A halál okai között gyógyíthatatlan betegségek, rejtélyes balesetek szerepelnek. (Idegenvezetőnk sze­rint ez az istenek átka.) Az egyre növekvő pánik hatására a mumifikálódott testet visszaszállítják eredeti nyughelyére. Ma 64 király temetke­zési helyét ismerjük, kö­zülük 63 sírt teljesen ki­fosztottak. Az aranyat többnyire beolvasztották, a szobrok, használati eszközök, szarkofágok, fegyverek, a világ vala­mennyi történeti múzeu­mának legféltettebb kin­csei. Kora délután busszal folytatjuk utunkat Gizába. Talán 10 km-re lehetünk a világ hét cso- ____■ dájának egyikétől, ami­kor a horizonton - vala­hol a házak tetején - megjelenik egy szürke kúp, hogy aztán az út első kanyarulatával és egy újabb' A templomok évtizedek, évszázadok alatt nyerték el végleges építészeti formájukat. Egy képben négyezer-ötszáz év Tőle meg lehetne venni a piramisokat is épület megjelenésével a látomás eltűnjön. Még néhány perc és elénktárul a világ leghíresebb épí­tészeti együttese, amelyet csak úgy emlegetnek, hogy a gizei pirami­sok. Közülük az i. e. 2650-ben Keopsz király által épített piramis a leghatalmasabb. 146 méter magas, négyzet alapú gúla, alapjának egy oldala 230 méter hosszú. Anyaga mészkő. Az első néhány sorban 13-15 tonnás darabokat helyeztek el, a csúcson lévők kéttonnásak. A szfinx, a piramis és a kő. Az emberfejü óriás nem tudott eleget tenni megbízatásának Két és fél millió darabból rakták össze, a kockák lapjait tökéletesen összecsiszolva. A piramis közepén a sírkamra látogatható. Egy szűk és alacsony alagúton egyesével araszolgatva jutunk a meredek úton előre. Úgy érezzük, egyre kevesebb az oxi­gén, a bezártságérzet fokozatosan lélektani teherként nehezedik a lá­togatóra. A sírkamrában kiegyene­sedünk. A több tíz­ezer építő és vezetőik előtt adózom tiszte­lettel és számomra ez nem sírhely, hanem egy semmihez sem hasonlítható emberi bravúr. (A legenda szerint Keopsznak építés közben elfo­gyott árpénze. Lányát bordélyba küldte, aki­nek kegyeiért vendé­gei egy-egy kővel fi­zettek.) A mészkőfennsík másik két piramisát Kefren és Mikerinosz építette. Az együttes­hez tartozó három 10 méter magas kis pira­misban a feltételezés szerint Keopsz felesé­gei nyugszanak. Az itt található több száz sírban a királyok hoz- _________■ zátartozóit, nemese­ket, vezető hivatalno­kokat temették. A Kefren-piramishoz tartozó Völgytemplom felé vezető úton egy 70 méter hosszú, 20 méter ma­gas, 10 méter széles, fekvő orosz­lán testű emberi fejű óriás, a szfinx kapta feladatul, hogy őrizze a fára­ók nyugalmát. Megbízásának nem tudott eleget tenni. Az ebben a kör­nyezetben hangya méretű ember túljárt az eszén. Büntetésként ma hatalmas kerítéssel őrzik, hogy a látogatók milliónyi homoksze­menként emlékül el ne hordják. DECEMBER 14., A GÁT-ON Asszuánba röpítette egy Airbusz kis csapatunkat. A 150 ezer lakosú város határában lévő, elhagyott gránitbánya látogatá­sunk első állomása. Innen nyerték az obeliszkek anyagát. (Közülük 12 darab ma­radt meg Egyiptomban, 36-ot elért az egyiptomi kincsek sorsa: elhur­colták.) Az utolsó darab félig kitermelt állapotban ma is megtekinthető. Méretei lenyűgözök, 41 méter hosszú, 4 méter széles és 3 méter magas. Súlya meghaladja az 1200 tonnát Hosszirányban megrepedt. Utunk a GÁT-ra (csupa nagybe­tűvel) vezet. (Most veszem fezre, hogy mindent a méretekkel kez­dek.) Az ember mindenre képes. Épít egy 111 méter magas, 3,6 km hosz- szú gátat - tíz év alatt - az alapja 1 km széles. A felduzzasztott víz a világ harmadik legnagyobb víz­gyűjtője. Megváltoztatja a térség klímáját. Az építés során Phylae szigetéről egy templomot átköltöz­tettek egy magasabban fekvő szi­getre (a templom homokkőből ké­szült). DECEMBER 15-16., EGY ÜDÜLÖHAJÓN Utunkat a Níluson folytatjuk. Egy hatalmas üdülőhajó lesz két napig az otthonunk. A folyó két partján valószínűt- lenül zöld minden. Datolyapál­mák (mintegy 2 millió darab), banánligetek váltják egymást. Köztük kukorica és a nálunk is otthonos konyhakerti növények. Ez a zöld szalag az ország élés­kamrája. Minden négyzetmé­terét megbecsülik. A termőföldet a Nílus adta áradásaival. Bár az elmúlt hat évben nem esett az eső, öntözéssel gondjuk nincs, a Nílus a vizet is adja. Két dolgot nem ad: krokodilt és vízilovat. Az utolsó példányok 150-200 éve eltűntek e területről. De el­tűnt a papirusz is, a már mint szabadon termő növény a Nílus deltájából. Megállónk Kom-Ombo. Templomát a krokodilistennek szentelték. A feltárások során 3 ezer darab mumifikált krokodil­szfinxek útja köt össze. A templo­mok évtizedek, évszázadok alatt folyamatosan bővülve nyerték el végleges építészeti állapotukat, hogy aztán a Nílus áradásai a nemritkán 20 méteres magasságot is elérő szent helyeket iszappal bo­rítsák, további századoknak adva munkát a feltárásokban. DECEMBER 17., A SIVATAGBAN Elhagytuk lakóhajónkat és egy 33 gépkocsiból álló karaván köze­pén nekivágunk a sivatagnak. Együtt haladunk. Nyugat-kelet irányban egy megállással szeljük át a sivatagot. Ez volt az út, ahol még a mesebeli madár sem járt. Úti célunk HURGHADA, ez a Vö­rös-tenger partján lévő kis tenger­parti város. Négyórás autóút után előttünk a tenger, amely csak helyenként tengerkék, többnyire türkiz, feke­tébe hajló zöld, smaragd, fehér, minden, csak éppen nem vörös... A korallzátonyok, víz mélysége, a tengerfenék anyaga színezik. A szálloda a Hotel Conrad cso­dálatos. Saját tengerpartja, hajóki­kötője, foci- és röplabdapályája, diszkója, több étterme van, parkjai pompásak. A bazár, ahol mindenki eladni akar tetemre leltek (találtak 12 méter hosszú példányt is). Edfu templomát Horusznak, a sólyomfejű istennek ajánlották. Ez a legjobb állapotú temploma a Ní­lus völgyének A települések egyben karaván- utak kereszteződései, kereskedel­mi központok voltak. A templo­mok falad, oszlopai a kor történe­lemírásának helyszínei. Ezek az is­tenek - mintegy 400 istenről tu­dunk - cselekedeteinek, feladatai­nak kőbe vésett, soha el nem múló emlékkönyvei. Hajóutunk végállomása Luxor. Időszámításunk előtti nevén Téba: a paloták városa, egykoron az egyesült Egyiptom fővárosa - Amon a napkirály idején kulturális központ - szomszédságában Kamakkal, amely egy templomvá­ros, melyet a luxod templommal a DECEMBER 18., EZ IS AJÁNDÉK VOLT Egyiptom csodálatos. De itt kell hagyni, mielőtt a rosszabbik olda­lát mutatná, mert biztos van neki az is. Ebbe a nyolc napba csak a jó fért. Egyiptom a Nílus ajándéka. Ezt az utat én is ajándékba kaptam. Köszönöm hát. Nem sorolom fel, hogy kinek, mert az már reklámnak minősül­ne. Éppen ezért nem írtam a barát­ságos emberekről, a bazárról, a konyháról, a főváros buszközleke­déséről, a napozásról a hajó fedél­zetén és arról, hogy egy héttel, ka­rácsony előtt fürödtünk a tenger­ben. Azt kívánom viszont, hogy a 2002-es év ajándékozza Önöknek Egyiptom látványát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents