Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)
2001-12-29 / 301. szám
2001. December 29., szombat Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal OTTHONUNK Egységes egész - födémtől a bútorig Ritka szerencsés az az építész, aki az építészeti és belsőépítészeti munkákat együtt gondolhatja át, ráadásul lehetősége nyílik arra, hogy maga tervezte bútorokkal rendezze be a lakást. Ligeti Ferenc, aki építész végzettsége ellenére mégis inkább merész vonalú bútorairól ismert, valóban szerencsés, hiszen olyan feladattal bízták meg, amelyben kitűnően kamatoztathatta sokoldalú tudását. Az itt bemutatott lakás ürügyén a tervezővel többek között az átépítések és berendezések szokásos, illetve váratlan gondjairól beszélgetünk.- Kevés az ilyen alkalom, amikor komplex módon gondolkozhat az építész. Szabályos tervezés, kivitelezés, majd berendezés volt ezúttal a tényleges sorrend? - kérdezem.- Nem egészen. A megbízóim először csak az általam készített étkezőgarnitúrát szerették volna megvásárolni, de aztán ebből lassan komoly feladat lett. A helyszíni szemle után úgy gondoltam, ahhoz, hogy a tetőtér lakható legyen, először építészeüleg kell rendbe tenni a lakást, és csak ezután szabad hozzákezdeni a berendezéshez. Tehát addig nem tehetek javaslatot a konkrét bútorokra, míg a tér nem alakult ki. Már elkezdtük helyükre tenni - a térben - a különböző funkciójú helyiségeket, mikor váratlanul kiderült, statikai problémák vannak. Újra kellett betonozni az egész födémet, és csak utána vághattunk bele végre a tér kialakításába. A háromfős család igé„...ahogy minden tetőtérben, itt is az egyik legfontosabb kérdés a szellőzés és a természetes világítás megoldása...’’ nyei tulajdonképpen meghatározták, mire van szükség. Ehhez gyakorlatilag megnöveltük az alapterületet, mégpedig a lakást körülvevő, máshonnan meg sem közelíthető, ún. „puffer terekkel”. Ezekben is el tudtunk helyezni néhány olyan helyiséget, amelynek másutt nemigen jutott hely, például a gyerek-vendégszobát.- De ezeken kívül, ahogy minden tetőtérben, itt is az egyik legfontosabb kérdést, a szellőzést és a természetes világítást is meg kellett oldaniuk - teszem hozzá. A pulttal elválasztott, viszonylag nagy konyha a nappali része. Bútorait, amelyek a lakás első darabjai voltak, katalógusból választották A bejárat mellett - a szűk helyhez igazodva - üvegajtós szekrények, balra a konyha pultja- Ebben nagy segítségemre volt Cserba László üvegtervező iparművész, akivel régóta együtt dolgozunk, és akivel bevált, régi módszert követtünk. A tetőteret egy nagyobb méretű nyílással áttörtük, hogy az étkező és a konyha is természetes fényt kapjon. A viszonylag magas toronyban pedig fényvető tükröket helyeztünk el, melyek továbbítják a fénysugarakat, viszont alulról nem láthatók. Az ide tervezett üvegmozaik azonban nemcsak a nappali fényforrása, hanem este - rejtett lámpákkal - a csillár szerepét is betölti. Aki ide belép, az nem is tudja, miért érzi itt jól magát, pedig a felülről érkező, természetes fénynek nagy szerepe van ebben. Ezért is igyekeztem minél szellősebb alaprajzot készíteni sok átlátással, a lehető legkevesebb ajtóval, hogy minden oldalról bejöjjön a fény. A gyerekszoba üvegajtaját is megdupláztam, előtte még az üvegpolc is átengedi a világosságot.- Amikor megvettük a tetőteret, nem volt határozott elképzelésünk, milyen is lesz majd az otthonunk - ismertet meg a történet kezdetével a lakás gazdája. - Annyit tudtunk, hogy szükségünk lesz valakire, aki a belső munkálatokat, műszaki megoldásokat felügyeli, és segítséget nyújt a berendezkedésben is. Egységes hangulatú otthont szerettünk volna, nem pedig különböző katalógusokból összeválogatott, más és más bútorokkal telirakott szobákat. Nem akartuk, hogy a kitárt ajtók eltérő jellegű helyiségeket kössenek össze, ezért is bíztuk meg Ligeti Ferencet a teljes munkával, aki a konyha kivételével a bútorok zömét is megtervezte és kivitelezte. Valójában a feleségem és az építész együttműködésének eredménye lett a lakás. A feleségemé volt a meghatározó szerep, aki eltervezte előre, mit szeretne, és aztán együtt gondolkodott a tervezővel. „...aki ide belép, nem is tudja, miért érzi olyan jól magát, pedig a felülről érkező fehér fénynek nagy szerepe van ebben...” Tulajdonképpen mindketten erre vágytunk, azaz nyugalmat sugárzó, otthonos környezetre.- Nagyon hálás vagyok a megbízóknak, különösen az asszonynak, aki meghatározta a feladatokat, és a vázlatok alapján kiváló érzékkel választotta ki a funkció és forma szempontjából is megfelelő darabokat - zárja a történetet Ligeti Ferenc. - Az ő igazán értő hozzáállása nélkül néhány bútordarab sosem született volna meg. Díszben az egész ház Nem tudni miért, nálunk nem igazán jött divatba, hogy az ünnep közeledtével az egész lakást karácsonyi hangulatba öltöztessük. Legtöbben megelégszünk az adventi koszorúval, és - a szentestére földíszített - fenyőfával. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen a szeretet ünnepének meghittsége végső soron ezen nem múlhat. Am akadnak „másként gondolkodók” is, erre példa az itt közölt néhány felvétel. Igaz, vendéglátónk sokáig élt Kanadában, s onnan hozta haza ezt a kedves szokást. Mint mondta, eleinte számára is furcsa volt, hogy a lakásoknak már a bejárata roskadozik a nagy gonddal díszített fenyőgirlandoktól, s ez odabent folytatódik. Minden ajtót, átjárót hasonló módon csinosítanak, a vázákba, cserepekbe pedig csupa karácsonyi ihletésű virágdísz, csokor, fenyőgally keAz adventi dísz alapja a szalmakoszorú, amelyet szárított virágokkal és fenyőgallyakkal dúsítottak, csakúgy, mint a tükör alatti csokrot rül. A lakás veszélytelen zónáiban sok-sok különféle színű, formájú, nagyságú gyertya ég. A spóroló- sabbak az eredetihez megtévesztésig hasonló, élethű műfenyőt, szárított és művirágot használnak. Kétségtelen előnyük, hogy szinte örök életűek, számtalan karácsonyt kiszolgálnak. Vendéglátónk ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában díszítette föl belvárosi otthonát is. ■ Színes és meleg Egy fiatal házaspár meleg színekkel, érdekes bútorokkal lakályossá tett otthonában jártunk. Lakberendezőjük Finta Csaba volt, aki ezúttal nemcsak bútorokat tervezett, hanem - a falak színétől a tányérok és az abrosz kiválasztásáig - a lakás teljes berendezésében részt vett.- Először kaptam ilyen komplett feladatot - mondja a tervező -, pedig úgy érzem, ez a munka csak így lehet teljes, hiszen például egy oda nem illő tányérral mindent tönkre lehet tenni. Most szerencsére szabad kezet kaptam, ami azt jelenti, hogy szinte mindenről közösen dönthettünk a tulajdonosokkal. Ehhez persze sok idő kellett, lévén a megrendelők több variációból választhattak, s többek között a bútorokra is rengeteg javaslatom volt. Hosszú órákat töltöttünk beszélgetéssel, kifejezetten azzal a céllal, hogy megismerhessem őket.- Nem elég, ha a megrendelő csak kiválasztja a neki tetsző bútort vagy színt?- Nem, mert ahhoz, hogy ezt a munkát szíwel-lélekkel tudjam végezni, fel kell oldani a megrendelő és a tervező közötti merev, hivatalos viszonyt, hogy képesek legyünk bízni egymásban. Elmondhatom, eddig még mindig sikerült a partnereimmel akár barátinak is nevezhető kapcsolatot kialakítani.- A bizalom fontos dolog, de feltételezem, a tulajdonosok ismerték a korábbi munkáit is, és azok nyomán kapta a felkérést.- Nem így történt. Nem látták a munkáimat, viszont ismertük egymást, és megkértek rá, segítsek berendezni a konyhát az akkor már szerkezetkész házban. De szó sem volt arról, hogy megtervezzem a bútorokat is. Kitaláltam a fal színét, a munkalaA fürdő szép részlete az ívelt sarokszekrény pót, a világítást, és az együtt kiválasztott Ikea frontajtókkal elkészítettem a látványtervet. Ez volt az első lépés. S csak miután ez elkészült, és megtetszett nekik, akkor jött a többi. A hálóban és a fürdőben már megtervezhettem a berendezést is: jobban megbíztak bennem.- Hogyan jellemezné az elkészült otthont, a megrendelőkkel való együttműködést?- Színes és meleg, embernek való lakást akartam, ami csakis ennek a családnak szól. Nagyon kellemes volt az együttműködés, hiszen kiegyensúlyozott, harmonikus emberek, akikkel éppen ezért könnyen ment a munka. Ahhoz, hogy a bútoraim éljenek, kell a két kisgyerek, akik itt szaladgálnak, és az a hangulat, ami ezt a családot körülveszi. Csak akkor ér valamit a munkám, a szekrény vagy a polc, ha valaki értékeli, és használja azokat, és jól érzi magát ebben a környezetben, ezek között a bútorok között. Téli csokrok között A vágott virágok választéka zavarba ejtően megnőtt az elmúlt években. A különleges formák és színek mellett a nemesítés fő szempontja a tartósság. A szakemberek jóvoltából manapság olyan fajtákhoz is hozzájuthatunk, amelyeket eddig csak a kertekben csodálhattunk meg. Fűtött üveg- és fóliaházakból kerülnek az üzletekbe a természetesnél korábban nyíló tulipánok, liliomok, íriszek, nerinék, kálák. Amíg a cserepes növényekről nem árt tudni a származásukat, hiszen ebből következtethetünk igényeikre, addig a vágott virág vásárlásakor élettartamuk felől érdeklődjünk. Általános szabály, hogy mielőtt vázába tennénk őket, éles késsel vágjunk ferde, ún. metsz- lapot a száron. A szár vízbe érő részéről szedjük le a leveleket. A virágtartó vizébe tegyünk tartósítószert. Ügyeljünk rá, hogy a váza közelében ne legyen gyümölcstál, mivel a gyümölcsök érésekor keletkező etiléngáz sietteti a virág elnyílását. Nem lesz tartósabb a csokor, ha vízzel permetezzük, ráadásul a szirmokon, leveleken csúnya foltot hagynak a vízcseppek. Az elnyílt virágokat naponta szedjük ki a vázából. Az alapszabályokon kívül érdemes néhány dolgot tudni az egyes fajokról is, hiszen különbözőképpen élik életüket. A rózsát a szedés után, általában vízbe téve hűtik, és gyakran így is szállítják. Otthon az a virág nyílik ki, amelyiknek a bimbója már megszínesedett. A vízbe érő leveleket távolítsuk el, a tüskéknek azonban csak a hegyét, mert a helyükön maradó sebzési felületen könnyen megtelepszenek a baktériumok. Az amarillisz szépségét hosszú ideig élvezhetjük. Mérete és eleganciája miatt egyetlen szál is pompás disz lehet A gerbera különösen fogékony a fertőzésekre, ezért a vázát alaposan mossuk ki, mielőtt beletennénk a virágot. A vizet naponta kell cserélni, s ilyenkor vágjunk le valamennyit a szár végéből is. A friss és nem drótozott virágok 7-10 napig élnek a vázában. Az íriszt feltétlenül világos helyre tegyük, hogy az alsó bimbók is kinyíljanak. Az alsó leveleket vágjuk le. Meghálálja a tápsót, a kinyílt virágok tovább élnek, s 8-10 napig szép társaink maradnak a lakásban. Az amarilliszt elsősorban cserepes növényként ismerjük, ám mind több helyen árulják vágott virágként is. A bimbók egymást követően nyílnak (kizárólag meleg helyen), így 14 napig élvezhetjük a látványos virágok társaságát. Vizét kétnaponta cseréljük, és kevéske tápsót adjunk hozzá. A kála, ha a szárát rendszeresen visszavágjuk, és tartósítószert teszünk a vizébe, 10-14 napig üde marad. Sokáig csupán fehér virágút láthattunk, ma sárga és rózsaszínű bővíü a kínálatot.
