Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)
2001-12-29 / 301. szám
2. OLDAL 2001. DECEMBER 29., SZOMBAT s Hl SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT EGYE KORKÉP . PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T j? K P j Ä Ö Búcsú, időutazással Hó borítja a legelőerdőt a Kökényes- és a Szőlő-völgy közé eső, hosszan elnyúló domboldalon. Az éjszakai fagy miatt a teteje jó ropogóssá vált, így esély sincs arra, hogy a telente a domboldalt kettévágó, már-már völgynek is beillő, cserjés vízmosásban tanyázó őzeket lássam. Vagy talán már nem is járnak ide? Nem olyan nyugodt hely ez már, mint amilyen volt. A Tarján-patak völgyében majdnem készen van a 21-es számú főút négysávosítása, de a nem olyan régen hullott hónak, az év végi ünnepeknek, meg persze a viszonylag korai időpontnak köszönhetően meglehetősen gyér most a forgalom. Az aszfaltcsík másik oldalán az ipari park épül, valahogy egyre gyorsabban... A Kincs-völgy alja fokozatosan ipari tájjá válik - persze nem előnyére. A fák kopáran ágaskodnak az ég felé, lombok nincsenek rajtuk, így a zajt sem fogják fel. Ennek megfelelően az a néhány autó, ami lenn jó nagy motorzúgással elhúz, olyan, mintha a bokrok között közlekedne... De hagyjuk most az autókat. Búcsúzni jöttem én ide, nem motorzajt hallgatni... Igen, búcsúzni, mert a legelőerdőnek, tartok tőle, vége. Nem járja már az utolsó birkanyáj sem az öreg cserfák és nagyra nőtt galagonyabokrok közötti füves részeket, s ez a fokozatosan bekövetkező átalakulást jelenti. Nicsak, milyen nagyra nőtt idén a fű a kedvenc cserfám körül is... Lefényképeztem én ezt a vén- séget minden évszakban, térdig érő hóban, rügyfakadáskor, nyári lombok és ősszel színt váltó levelek alatt... Most azonban búcsúzunk. Lehet, hogy soha többé nem lesz lelkierőm végigjárni ezt a számomra olyan kedves csodavilágot... A bozótosból két meggyvágó röppen fel. A termetes pintyfélék elmenekülnek közeledtemre, egy alig hajladozó galagonyaágat, meg a havon egy sötét pirosra fagyott galagonyaszemet hagyva maguk után. Mintha alvadó vércsepp hullott volna a fehér lepelre... A mély vízmosáson túl Márkházapuszta lakóépületei és istállói állnak - vele szemben, az út másik oldalán megkezdett építkezések nyomai láthatók, s átadtak már itt egy nagykereskedelmi áruházát is. Groteszk ellentét: a nagyrészt önellátó paraszti gazdálkodás megszűnése után a pusztán lakók legnagyobb gondja éppen a napi bevásárlás megejtése lehetett - erre egy roppant méretű, a bevásárlás mindent felemésztő szörnyetegét szolgáló betoncsamok épült itt, jóformán a lakhelyükkel szemben... A puszta azonban igen régi, az 1782-ben készült katonai felmérés térképein már rajta van, Marocasa alakban, ami a régi név, a Marokháza latinos elferdítése. Persze emberek már jóval korábban is élhettek itt. Egyébként érdekes az a térkép. A művelési ágakat is jelöli, ami szerint az erdő és az alatta elterülő, fátlan terület, tehát szántóföld vagy legelő határa körülbelül ugyanott húzódott, ahol most! A Tarján-patak még össze-vissza kanyargón ezen a szakaszon, bizonyára mocsaras, fűz- és égerligetekkel tarkított volt mindkét partja. Ugyanekkor már a Kökényesvölgy aljában sem álltak fák, tehát ott is szántóterületek lehettek, de a turistatérképeken a mai napig is jelölt Kökényespuszta a XVIII. században még nem létezett. Egy fenyőrigó kezd el panaszkodni a zavarás miatt, majd sona repülnek fel a sűrű bozótból e téli vendégek. Vannak vagy harmincán, s zokon veszik, hogy feléjük tartottam, mert a legelőerdő átellenes vége felé tartanak. A cserfaóriások koronájában azonban nagy a madármozgás: tenyészik itt valamennyi sárgafagyöngy, amit ugyancsak kedvelnek a rigók. Talán amiatt, hogy a földtől úgy húsz méternyi magasságban táplálkoznak, nem menekülnek előlem, hanem halk veszekedés közepette tovább csemegéznek a sárga bogyókból. Megállók a legmagasabb, 25 méteres cserfa alatt, aminek a törzskerülete is tekintélyes, 462 centiméter. Szép, szabályos a koronája, olyan, mint egy óriás szénaboglya. A hasonlóságot fokozza, hogy a lehajtó szélső ágak majdnem a földig érnek. A fa tövénél vaddisznótúrások árulkodnak arról, hogy a feketecsuhások csermakkot keresgéltek itt az éjszaka. Széncinege röppen el, amikor közelebb érek, s mivel olyan nem létezik, hogy egy széncinege, rövidesen előkerül még néhány. Nekik áldás a vaddisznótúrás, mert az avarban telelő, a hidegtől dermedt rovarokat összeszedhetik ilyenkor. Valamivel feljebb megyek a domboldalon. Rálátni innen a Szőlő-völgy északi oldalán kiosztott zártkertekre. Ezek egy része is legelőerdő volt egykor... Egyébként egy érdekes feljegyzés szerint N. (Kun) László király 1274-ben a Kotyházapuszta - akkoriban még Kok néven önálló falu, -területére eső, a királyi vadászok birtokában lévő földeket más híveinek adta - az azonban nem derül ki, hogy miért. Hol voltak ezek a földek? Talán a legelőerdő területére is jutott belőlük? Nem lehetetlen. A domb gerince alatt pár lépésnyire áll a terület tudomásom szerint legvaskosabb törzsű cserfája: ennek 4 méter 95 centi a kerülete, a föld feletti egyméteres magasságban! Alacsonyabb és kisebb koro- nájú azonban, mint a legterebélye- sebb példány. A domb gerincéről páratlan lenne a kilátás, ha nem lenne olyan párás a levegő. Tisztább időben észak felé a Karancs innen hármashegynek látszó tömbje zárja le a kilátást, tőle jobbra a Salgó csúcsán bökdösi az eget a vár tornya. A pálfalvai Kavicsoshegy és a Kincs-völgy most is látszik, sőt, kelet felé, a Medves- vidék magaslatai is kivehetők, közöttük a Somlya-hegy is. Dél felé mdas erdő és bozótos takarja a kilátást, dél-nyugatra azonban, egy keskeny vágáson keresztül, rálátni a Kökényes-völgy aljára. Lakott puszta is volt ott a közelben, amire azonban ma már csak néhány elvadult, pusztuló gyümölcsfa emlékeztet. Az 1855-ös katonai felmérés szerint már éltek ott emberek - nyilván 1782 és 1855 között telepedett le vagy a birtokos, vagy a cselédjei. Azt nem tudni, hogy mikor, de valószínűnek tartom, hogy a napóleoni háborúk gazdasági fellendülése tette lehetővé az új puszta felépítését. A völgy lapos, vagy legalábbis csekély lejtésű alja nem csak legelőnek volt alkalmas, hanem szántóföldi növénytermesztésre is. Ami Márkházapusztát illeti, az persze 1855-ben is a régi helyén volt, az országút azonban, ami addig a Tarján-patak jobb partján vezetett, pontosan a puszta előtt tért át a bal oldalra. Hidat nem jelöl az 1855-ös térkép, így alighanem csak gázló lehetett itt, s a patak is ugyanolyan kanyargós volt, mint régebben. Szajkó röppen át a nyiladékon, s amikor a fák közé ér, riaszt is. Lenn a völgyben tisztul valamelyest a levegő, de a Karancsig még nem látni el. Innen egyszerre látom a két legnagyobb cserfát, a legvaskosabb derekút és a legmagasabbat is. Lehet, hogy már 1782 előtt is éltek? Vagy éppen az idő tájt bújtak ki a malikból? Ki tudja. Mindenesetre elbúcsúzom tőlük. Igen, egyre inkább biztos vagyok abban, hogy utoljára jártam itt... Nem hiányzik, hogy a változások az emlékeket is megöljék. Faóriások a loQGlőordőn ^ szerző felvétele Hitvallása: szeretni az embereket és együttérezni a betegekkel Salgótarjánban az Acélgyári úti lakásában csupa derű interjú- alanyom köszönt Még jóformán benn sem vagyok, máris kávéval, borral, süteménnyel kínál. A falakon festmények, vázákban virágok, formatervezett íróasztal, könyvek mindenütt, a padlótól a plafonig Szinte sugárzóan megnyerő modorú házigazdám dr. Lukács Ida főorvos asszony vendégszeretetét élvezem, aki a minap vette át aranydiplomáját a Szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Ez jó alkalom orvosi pályájának, élete főbb állomásainak felidézésére. Csak azt sajnálom, hogy bensőséges beszélgetésünknek mindössze töredékét tolmácsolhatom.- Engedje meg főorvos asz- szony, hogy először is gratuláljak, s rögtön megkérdezzem, hogyan lett orvos1 Beszélne az előzményekről is esetleg?- Egyszerű vasutascsalád harmadik gyerekeként születtem Orosházán. A szüleim azt szerették volna, hogy mi, gyerekek kiemelkedjünk nehéz sorunkból. Apám azt mondta, ő nem gyűjt semmire, inkább taníttat bennünket. Az elemi iskola elvégzése után egy magángimnázium tanulója lettem, aztán 1944-ben sikeresen leérettségiztem. Édesanyám 1940- ben meghalt ugyan, de annyi anyagi erőnk volt, hogy továbbtanulásra gondolhassunk. Először úgy volt, hogy a szarvasi tanítóképzőbe megyek. SEGÍTŐ GIMNAZISTA- Volt valami affinitása a pedagógia iránt? Bőrünk csak a jéghegy csúcsa, de árulkodik rólunk!- Gimnazista koromban bementem a katolikus iskolába, segítettem a tanító bácsinak a kisebb gyerekek tanítgatásában, persze mindenféle szakképesítés nélkül. 'Aztán az egyik barátnőm közvetlenül az érettségi után azt mondta, gyere inkább az orvosira Szegedre. Ott szinte fillérekért be lehetett akkor iratkozni. Őszintén szólva tehát különösebb elhivatottságot nem éreztem az orvosi pálya iránt. De úgy alakult, hogy az 1945/46- os tanévben orvostanhallgató lettem. Emlékszem, mintegy kétszázan voltunk az évfolyamon, később aztán fokozatosan megszigorították az oktatást és a követelményeket, s nagyon sokan lemorzsolódtak. Nyolcvanhatan végeztünk, én 1950-ben szereztem meg az abszolutóriumot (a végbizonyítványt), ezután kellett még a klinikumokat (a képzés gyakorlati részét) elvégezni. PÁLYÁZÓKÉNT TARJÁN BA- Tudom, hogy dr. Szabó Sándor főorvos volt a férje, aki éveken át látta el a salgótarjáni megyei kórház igazgatói tisztét. Hol és hogyan ismerkedtek meg, hogy kerültek Salgótarjánba?- Talán negyedéves korunkban ismerkedtünk meg Sanyival, aztán gyorsan össze is házasodtunk. Mindketten pályázat útján kerültünk ide a megyeszékhelyre, a férjem egy fél évvel előbb. Akkor szerveződött a KÖJÁL, itt kapott állást, akkor ő már leszak- vizsgázott laborból. Én pedig mivel még nem kaptunk azonnal lakást, pár hónappal később jöttem, miután a szegedi bőrklinikán bőrgyógyászati gyakorlatot szereztem. Az akkori salgótarjáni járási bőr- és nemibeteg-gondo- zóba kerültem dr. Regdon Károly főorvos úr mellé.- Hogy aztán vezető főorvosként álljon az intézet élén, hosz- szú-hosszú éveken keresztül, egészen nyugdíjba vonulásáig... ?- Igen, így volt, 1983-ban mentem nyugdíjba, de aztán még hamarosan visszahívtak az acélgyárba dolgozni, így aztán negyvenéves munkaviszony után még a jubileumi jutalmat is megkaptam. FONTOS AZ EGYÜTTÉRZÉS- Hosszú orvosi pályája során bizonyára volt kialakult orvosi filozófiája, hitvallása Megosztaná ezt olvasóinkkal?- Csak annyi volt, hogy szeretni kell az embereket és maximálisan együtt kell érezni a betegekkel. Bevált ez az orvosi és vezetői hitvallásom, soha senkivel, sem vezetőimmel, sem munkatársaimmal, sem a betegeimmel semmiféle konfliktusom nem volt, s ez nagyban hozzájárult az orvosi gyógyítómunkám eredményességéhez is.- Úgy emlékszem, tanácstagként is tevékenykedett, mondják szívesen kiveüe részét az egykor úgynevezett társadalmi munkákból is...- Valóban, nem sokkal azután, hogy idejöttünk, kértek, hogy legyek tanácstag. Meg is választottak: enyém lett a Zagyvai-rakodó és a Kis-Amerikának nevezett körzet. Itt nem éppen az acélgyári elit lakott, sok embernek kellett segíteni ebben-abban, ügyes-bajos dolgaik intézésében. Úgy rémlik, négy választást éltem meg, mintegy húsz évig voltam tanácstag. Sőt orvos tanácstagként a városi egészségügyi bizottság elnöki teendőit is elláttam.- Hogy érzi, elismerték orvosi és társadalmi munkáját is?- Sok kitüntetést kaptam, minden tekintetben elismerték tevékenységemet. Megkaptam - többek között - a Munka Érdemrend ezüst fokozatát és érdemes orvos kitüntetést is. Ja, és az előbb elfelejtettem, ha már a társadalmi munkáról kérdezett, hogy az egészségügyi szakszervezet megyei elnökeként, még nyugdíjba vonulásom után is tevékenykedtem. AMIRŐL A BŐRSZÍN MESÉL- Ön bőrgyógyász szakorvos. Hol a helye szakmájának a többi klinikai ág között, miben áll a jelentősége és szerepe leginkább?- Nem azt mondom, hogy a fő helyet foglalja el a gyógyítómunkában, de jelentősége egyre növekszik. Bár nekem az egyetemen még nem így tanították, de ma már tudjuk, hogy a bőrön lévő elváltozások sokszor komoly belbetegségekre hívják fel a figyelmet.- Akkor a bőrünk szinte árulkodik rólunk?- Igen, tulajdonképpen olyan mint egy térkép. Azt is szoktam mondani, hogy bőrünk csak a jéghegy csúcsa, amely kiemelkedik az óceánból.- Lehet, hogy bizonyos bőrbetegségeket még azért nem tudnak ma sem meggyógyítani, mert nem is a bőr, hanem a test beteg?- Vannak olyan bőrbetegségek, így például a psoriasis (pikkelysömör), amelyről tudjuk, hogy kifejezetten genetikai (örök- lődési) ártalom. Teljes gyógyításának megoldása valószínűleg a génsebészet által következhet be. ARANYDIPLOMÁS ORVOS- Kérem, térjünk még vissza családjára- Gyermekem nem lehetett sajnos, ráadásul a férjem is korán, 50 éves korában meghalt, de a rokonság révén nagy családnak örülhetek. Szóval, igaz, hogy egyedül élek, de egyáltalán nem vagyok magányos.- Mit érzett főorvos asszony, amikor a közelmúltban átvette az aranydiplomáját?- Nagyon nagy boldogságot, hogy ezt megérhettem, 75 évesen, testileg és szellemileg is épségben egészségben. Örömömet fokozta, hogy az ötven évvel ezelőtti 86 fős évfolyamunkból még ötvenen átvehettük az aranydiplomát.- Hogy telnek a napjai? Bár tudom, hogy újra, még mindig dolgozik- Több mint egy éve visszahívtak a bőr- és nemibeteg-gondozó- ba. Kollégáim és a munkatársaim szeretete, a betegek ragaszkodása még a korábbi bokatörésemet is meggyógyította. Amikor nyugdíjba mentem, egy kicsit tartottam attól, hogy lesznek esetleg üres óráim, de mint már említettem, egy fél év után elkerültem az acélgyárba dolgozni, ennyi idő meg jó is volt, hogy regenerálódjak. Egyébként 1982-től a Tájak, Korok, Múzeumok salgótarjáni klubjának tagja, illetve vezetője vagyok. Ez a kis, kezdetben 50 fős klub ma mintegy 250 tagot számlál. Csodálatos dolgokat csinálunk, színházba járunk, múzeumlátogatásokat szervezünk és így tovább. Természetesen ez a hobbim, ezért egy krajcárt sem kapok.- Úgy tűnik nekem, hogy boldog és kiegyensúlyozott az élete...- Igen, én is így érzem, mert egészségben és szellemi frissességben éltem meg a 75 évemet. Úgy gondolom és érzem is, hogy azt a szeretetet és gondoskodást, amit adni tudtam az embereknek, azt vissza is kapom a mai napig is.- Köszönöm a beszélgetést főorvos asszony. BARÁTHI OTTÓ Salgótarján Fő tér 6. DÉL-AFMKA • 12 nap/9 éjszaka • stítmtUwrywggBfcwl • utazás közvetlen charterjárattal • fétnapo» városnézéssel www.otptrawei.hu/delafrika _ t/Á ^ y-, i I . JjSjL, TTTT»T k T» Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség \l( ll U X I I K-] j LM \ P és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. 1 1 V/\JlYfjL.L/ megyei llll\L//ll Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. ________________________________________________ (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVTHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hirlapkézbesitőknél é s átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. ,vX az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. : a««»«» »<*««« utm
