Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)
2001-12-24 / 298. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KARÁCSONY 2001. DECEMBER 24., HÉTFŐ- A magyar szentekről mindent elmondani szinte lehetetlen vállalkozás - mondta dr. Érszegi Géza főtanácsos a közelmúltban Pásztón azon a rendezvényen, amelyen a pásztói római katolikus plébánia és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége meghívására tartott előadást. - Ezért néhány apróbb mozzanatot ragadnék ki néhány szentünknek az életéből, amelyek kevésbé ismertek, de mégis érdekesek a magyar történelem szempontjából. Elsőként Szent István király legendájával kezdeném, aki a millennium kapcsán most rendkívül sokszor szóba került, s alapvetően inkább uralkodásának kezdete, uralkodásának megítélése volt az, ami az emberek figyelmé felkeltette. Én inkább arró beszélnék, hogyan fejeződöt be ez a rendkívül gazdag é: hasznos élet. Szentek az Árpád-korból Kevésbé ismert történetek Szent Istvánról Szent Lászlóról és Szent Margitról Szent István- Ismert dolog, hogy Szent István életének utolsó évtizedében egy rendkívül jól megszervezett ország uralkodójaként, igazából egy közép-európai, erős államnak a királyaként uralkodhatott - kezdte dr. Érszegi Géza. - Az már kérdés, hogy úgy adódott: nem tudott örököst hagyni, hiszen tudjuk, hogy a fia, Imre herceg meghalt. Az ő halálával kapcsolatosan csak annyit, akkoriban az volt a középkori szokás: ha két nép, vagy többen szerződést kötöttek, akkor arra törekedtek, hogy ezt a szerződést be tudják tartani. Ennek egyik módja az volt, hogy a két uralkodónak a gyermeke összeházasodott. Szent István király élete utolsó két évtizedében nem számít- _______________ h atott arra, hogy a német-római birodalom császára barátságos lesz Magyarország irányában, ezért a bizánci császárral kötött szövetséget. Kevésbé ismert, hogy Imre hercegnek a jegyese a görög császár leánya volt. Érdekes módon egyetlen helyen, méghozzá egy legendában, a Margit-le- gendában találkozhatunk ezzel. A szövetségkötés eredményeként a jegyeseket - általában a menyasszonyt - abba a királyi udvarba viszik, ahol később ő is uralkodni fog. Valószínűleg fiatal korában hozták ide a görög császár leányát, a nevelésének egyetlen színtere lehetőit a veszprémi völgyben. Mivel a görög császár leányáról volt szó, görög apácákat is hozott ebbe a völgybe. Ez a bizonyos oklevél, amivel a kolostort alapította, meg is maradt számunkra. Mégis van két szépséghibája: az egyik, hogy nincs keltezve, a másik, hogy nem eredetiben, hanem Kálmán királynak az átírásában maradt ránk. A keltezéssel kapcsolatosan csak annyit, hogy akkoriban volt egy, a bibliából ismert szokás: ha valamiről hiteles írást készítettek, akkor azt lepecsételték, és egészen addig megtartotta az írás hitelességét, amíg fel nem törték a pecsétet. Ahhoz viszont fel kellett bontani, hogy el tudják olvasni, de attól a pillanattól kezdve megszűnt a hitelessége, újat kellett kiállítani. Kálmán királynak ezért kellett új oklevelet készítenie, mert meg akarták tudni, mi van a Szent István-féle oklevélben. Tehát ezért nem volt szükség a keltezésre, mert minden egyes megújítás az írás további érvényességét jelentette. Különlegesnek számít ez az oklevél, mert Magyarországon ez az egyetlen, amely lényegében hibátlanul közvetíti mégis sokkal jobban tiszteljük, mint általában a szenteket. Az egyház nagyon korán elismerte, mint Isten-szülőt, ugyanakkor emberi vonatkozásait is ismerte, ennek megfelelően igyekezett kezelni. Szűz Mária a kezdet kezdetén azért volt leginkább a tisztelet tárgya, mert abban reménykedtünk: közbenjár a fiánál az érdekünkben. Később megőrizve ezt a „közbenjárást”, segítő Szűzanya lett, az irgalom anyja, ezt követően pedig ő koronázott uralkodókat. Nagyon gyakran előfordul mind a bizánci mind a római császároknál, ahol a képeken a Szűz Mária adja át a koronát, vagy teszi az uralkodó feje fölé. Innen már csak egy lépés, hogy elismerjük: Szűz Mária nemcsak az ég, hanem a világ királynője is, s akkortól kezdve a Szűzanya ábrázolásában megjelenik a korona a fején. Általában egy kép rögzült bennünk, a Madonna, a gyermekkel lévő szent szűz, de ábrázolták a gyermek nélkül is. Ez a XI. század közepe előtt keletkezett, tehát Szent István korában már teljesen hiteles, hogy olyan személyiségnek ajánlotta fel országát, akiről ismert volt: ő királynő, A pásztói rendezvényen bairól-jobbra: dr. Varga Lajos apát-plébános, dr. Érszegi Géza főtanácsos, dr, Thassy Gábor tiszti főorvos a Szent István-kori Magyarországról mindazt, amit tudunk, a benne lévő helynevek ma is ugyanúgy hangzanak, és ez az egyetlen hiteles oklevél Szent Istvántól, pedig több oklevelet is tulajdonítanak neki. Tehát ez a kolostor volt a „mátka” nevelésének színtere, valószínűleg itt is halt meg. Az eljegyzés ugyan megtörtént, a házasságkötés azonban nem jött létre Imre herceg 15 éves korában bekövetkezett halála miatt. Szent István tehát ott állt utód nélkül: mindenki azt javasolta, akkor bízjoggal viselheti éppen Magyarország koronáját is. . A Szent Jobb belső ereklyetartója vemberében volt, Szent László viszont már azon a nyáron meghalt. Úgy tűnik tehát a történeti adatokból, mintha ennek semmi jelentősége nem lett volna. Ez csak abban az esetben van így, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy első keresztes hadjárat meghirdetésének időpontjához kötjük azt a törekvést, hogy a kereszténység megpróbálja a Szentföldet „megközelíthetővé” tenni. Más források szerint már 1095 tavaszán követek jöttek hozzá Franciaországból, Spanyolországból, Angliából, arra kérve Szent Lászlót: legyen a keresztes sereg vezére. Halála azonban megakadályozta ebben, előtte még bizonyos nemzetközi bonyodalmak is akadályozták őt, hiszen részben a lengyel, részben a cseh területen trónviszályok törtek ki, és az ő Szent Margit segítségét kérték. S hogy miért őt kérték fel a keresztes hadjárat vezetésére? Részben magyarázza, hogy ő volt a legközelebbi uralkodó, aki a Szentföld, illetve a bizánci birodalom szomszédságában volt, részben az, hogy nagyon jó volt a viszonya Magyarországnak a keleti görög birodalommal: Szent László szerződést kötött a bizánci császárral. Érdekes módon erről szinte semmit nem tudunk, mindössze any- nyi maradt fenn: Szent Lászlónak volt egy lánya, Piroska, aki II. János bizánci császár felesége lett Iréné néven. Pi- roska-Irénét halála után a bizánci egyház szentté avatta: monostor és templomalapításaiért ugyanis a bizánci hívők a szentet látták benne. Szent Margit tett, természetesen a kolostor. Ez pedig nem volt egyszerű a keresztény Magyarország első évtizedeiben, ezért úgy oldották meg ezt a „nevelőintézetet”, hogy a szent király alapított egy monosza a Jóistenre az országot. A legendájából mégis az derül ki, hogy ő Szűz Máriára bízta. Szűz Mária tisztelete egy hosszú történeti folyamatban alakult ki: nem imádjuk úgy, mint a Jóistent, Szent László- Ő az egyik leghíresebb szentünk, rengeteg kisebb-nagyobb történet maradt fenn életével kapcsolatban. Egy olyan történet van, amelyet kevésbé ismernek az emberek: az, hogy ha nem hal meg, az első keresztes hadjáratot ő vezette volna a Szentföldre. A XI. század végére a Szentföld, Krisztus földi életének színtere szinte teljes egészében a mohamedánok uralma alá került. Ezt nem tudták semmilyen módon megakadályozni, komoly gondot jelentett, hogy Szentföldön létesült keresztény intézményeket lerombolták, megszüntették a zarándoklás lehetőségét. Ez odáig fajult, hogy Nyu- gat-Európa egyre „idegesebben” figyelte ezt a jelenséget, ezért 1095-ben a franciaországi Clermontban zsinatot hívott össze II. Orbán pápa, ahol a résztvevők elé tárta a Szentföld helyzetét, sok egyéb más téma mellett. Akkor merült fel a gondolat, hogyha másként nem megy, sereget kell szervezni, és fel kell szabadítani a Szentföldet. A források szerint ugyanakkor azt is elhatározták, hogy a Szentföldhöz legközelebb álló ország uralkodóját, Magyar- ország uralkodóját, Szent Lászlót kérik fel a keresztes sereg vezetésére. A történetnek egyetlen szépséghibája van: a zsinat 1095 no- Szent László ■ - Talán az egyik legnépszerűbb szentünk. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy mögötte van egy „árnyék”: Boldog Ilonáról van szó. Bár igazából inkább ennek az árnyéknak a vetülete Szent Margit. Boldog Ilonáról keveset tudunk, és az ismeretlenség homályában maradt volna, ha a XV. század tájékán a domonkosok nem kezdik el kutatni történetét. A középkorban - és manapság is - az egyedül maradt emberek sorsa nehéz volt, különösen az asszonyok sorsa. Összefogtak öten-hatan, összeköltöztek, és imádkozás mellett dolgoztak. Leányneveléssel is foglalkoztak, de ezek nem apácaközösségek voltak, mert nem tettek fogadalmat, az volt a nevük: beginák. Veszprémben is volt ilyen házacska, ahol imádságos élettel és rengeteg munkával próbálták életüket fenntartani. Ilyen közösség azonban csak úgy tud fennmaradni, ha valamiféle külső kontroll érvényesül, az soha nem jó, ha nincs lelki irányítás. Több szerzetesrend is megpróbálta, kevés sikerrel, mert valahogyan nem fért elképzeléseikbe, hogy ez a vallásos közösség nem akar szerzetes lenni. A pápa végül a domonkosokra bízta a lelki gondozásukat. Ebben a veszprémi kolostorban élt Boldog Ilona példamutatóan. Akikkel egy házban élt, a tatárjárás elől jelmenekültek a dalmát tengerpartra. Ők mesélték, honnan jöttek, milyen életet éltek előtte. A tatárjárás után ebbe a házba adták be szülei Margitot nevelésre. Ha összevetjük a két legendát, megdöbbenve tapasztaljuk, hogy Szent Margit - noha nem ismerhette Boldog Ilonát - ugyanúgy imádkozott, ugyanúgy végezte a szertartásokat, ahogyan annak idején Boldog Ilona. Kevésbé ismert, hogy Boldog Ilona az egyetlen szentéletű magyar ember, aki megkapta a stigmákat: Krisztus sebeinek megjelenése a stigmatizálás jele. Később azonban elfeledkeztek erről, egyszerűen átvitték Szent Margitra: később, amikor a domonkosok képet festettek róla, stigmákkal ábrázolták. Szent Margit halála után megindult a szentté avatási eljárás, rengeteg adat maradt fenn, jegyzőkönyvet vettek fel életének különböző mozzanatairól, halála után történt csodákról. Noha IV. László, I. Károly, Mátyás király megpróbálta elérni szentté avatását, csak 1943-ban avatták szentté. Magyarországon ugyan mindig tisztelték, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy az egyetemes egyházban is tisztelettel nézzenek rá. Több oka is volt ennek, a legfontosabbat talán származásában kell keresni, hiszen királyi vér folyt ereiben. Nem látták tisztán, honnan tanulta a kereszténységet, alakja teljesen elfedte tanárát, nem tudták összehasonlítani. A „divatos” szentek általában szegénysorból kerültek ki. Az azonban bizonyos: a beginák közül Szent Margit volt az egyetlen, aki fogadalmat tett, hogy nem tér vissza a világi életbe. HEGEDŰS ERZSEBET
