Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-22 / 297. szám

2001. DECEMBER 22., SZOMBAT MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal KALAPOS KIRÁLY Mária Teréziát 1780-ban fia, a nagy műveltségű II. József követ­te a trónon (1780-1790), aki meg sem koronáztatta magát (ezért nevezték el „Kalapos király”-nak), s egyetlen országgyűlést sem tar­A két trónörökös portréja, a későbbi II. Jó­zsef és II. Lipét... tott. Nyíltan hadat üzent az alkot­mánynak, az országot gyökeréig újra akarta formálni. Már trónörö­kös korában többször beutazta az országot, meghallgatta a jobbá­gyok panaszait, s midőn anyja örökébe lépett, azzal az erős elha­tározással fogott munkába, hogy ledönti a válaszfalakat ember és ember közt, a terheket igazságo­san megosztja az urak és a pa­rasztok között. A szándék szép volt, de a módszert elhibázta. Ő németté kívánta tenni az or­szágot, törvénytelen rendeletéivel azokat is magára haragította, akik helyeselték a népboldogítónak látszó terveit. Az egész nemzet végtelenül felháborodott pld! azon, hogy a szent koronát Bécs- be vitette. Millenniumi históriák A híres türelmi rendeletével (Edictum tolerantie - 1781) visz- szaállította a protestánsok vallás- szabadságát, de ez bántotta a ka­tolikus egyház fejeit, a protestán­sok pedig azért nehezteltek, mert az ő vallásuk csak „tűrt vallás” lett. Egyforma közigazgatást akart behozni az összes tartományába, s a németet tette hivatalos nyelvvé a magyar közigazgatásban. Aztán latin iskolákba csak olyan gyer­mekeket lehetett felvenni, aki ír és olvas németül. Ily módon a ma­gyar nyelv a kisnemesek és a pa­rasztok házaiba szorult. Rajtuk kí­vül néhány lelkes író ápolta a ma­gyar nyelvet, bizonygatták, hogy azt éppen úgy lehet használni hi­vatalos nyelvként, mint a néme­tet. A KORAI FELVILÁGOSODÁS ÉS A SZENTIMENTALIZMUS KÉPVISELŐJE A konzervatív nemesi hagyo­mánymentés jeles költője és Bes­senyei tanítványa volt Ányos Pál (1756-1784), a fiatalon elhunyt költő, pálos rendi szerzetes. Meg­ismerkedett Virág Benedekkel az egyik kolostorban, a nagyszom­bati egyetemen tanult, majd 1777- ben az egyetemmel együtt ő is Bu­dára költözött. Itt az írók sorával ismerkedett meg (Orczy Lőrinc, Bessenyei György), ahol a Hazafi­úi Magyar Társaságnak lett a titká­ra. A szerzetesi hivatásában na­gyot csalódott akkor, amikor a már költővé lett fiatalembert 25 éves korában a Nyitra vármegye­beli felsőelefánti kolostorba ren­delték. Meg kellett tehát válnia az eleven budai szellemi élettől. A remetei magány testileg, lelkileg összetörte, ezért a pálosok szé­kesfehérvári gimnáziumába he­lyezték át tanítani. Élete utolsó hónapjait Veszprémben töltötte. Irodalmunkban a népiesség és a felvilágosult politikai líra első előfutára, a magyar szentimenta- lizmus jeles alakja volt. (Egy bol­dogtalan panaszai a halovány holdnál, Egy hív szívnek kedvese sírja felett való panaszai.) Nem volt termékeny alkotó, az utókor negyven versét és kb. félszáz köl­tői levelét ismeri. Kiemelkedik II. Józsefről írt szatírája, a Kalapos király című, melyből az egész nemzethez szól nagy felelősség- tudata: „A jövendő századok számot kérnek tőlünk, Ó, bár ne szólnának zokogva felőlünk!” Idézzük még azt a versszakát, melyet a gyarmatosításról írt: „Kikel a fösvénység szomjú bir­tokáról Prédáim megy egész föld golyóbitsáról, S leoldván tajtékos jármait rúd- járól Embemyakra veti barmoknak nyakáról!” Versei 1907-ben megjelentek, Bóka László írt róla Á. P emlékére (1958) címmel. II. JÓZSEF JELLEMZÉSE II. József tagadhatatlanul a Habsburg dinasztiának egyik legtehetségesebb, de nem a legsi­keresebb tagja volt. Uralkodásá­nak legnagyobb ballasztját az anyai örökség jelentette. Igaz, a reformer szándék Mária Teréziá­tól sem volt idegen, mégis a két uralkodót, anyát és fiát egy világ választotta el egymástól. Míg az anya a barokk kor uralkodója volt, fia minden ízében a felvilá­gosodásé. Úgy vélte, a felvilágo­sult politikához a legegyszerűbb út az uralkodói hatalom kiépíté­se. A már idézett türelmi rendelet visszavonása érdekében VI. Pius pápa személyesen kereste fel őt, hogy bírja rá e rendelet visszavo­nására, de útja eredménytelenül végződött. Ugyanakkor, amikor az 1782- es, a szerzetesrendekről szóló rendeletével feloszlatta a férfiren­deket, köztük a magyar pálos ren­det is, a nőiek közül a karmelitá­kat, a klarisszákat, a kapucinus és ferences rendi apácákat, de ugyanakkor ezek vagyonát a falu­si plébániákra testálta azzal, hogy ott ebből a vagyonból iskolákat kell alapítani. Nevét viseli az 1785-ben általa alapított katonai főiskola, a bécsi Josephinum. Halálos ágyán 1790 februárjá­ban visszavonta rendeletéinek zö­mét, kivéve a türelmi rendeletet, a már említett jobbágyrendeletet és a szerzetesrendeket feloszlató rendeletet. 1790. február 20-án halt meg. Előtte értesítette a me­gyéket, hogy a Bécsbe szállíttatott szent koronát visszaviteti Budára. Mire a korona odaért, ő már meg­halt. Állítólag egyik hű emberé­nek ezt mondta: II. József portréja „Óhajtanám, hogy ezt írják sí­romra: Itt nyugszik egy fejedelem, ki jó és tiszta szándékai mellett is elég szerencsétlen volt látni, hogy minden terve hajótörést szenve­dett. ” K. A. Elorozott műkincsek nyomában Németország és Oroszország között évek óta folyik a huzavo­na all. világháború éveiben köl­csönösen eltulajdonított műkin­csek visszaszolgáltatásáról. A két ország kulturális miniszterei már sokszor találkoztak 1995 óta, de a több ezer festmény, réz­karc, szobor és könyvritkaság sorsát még mindig nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A nemzetközi vita mögött hát­térbe szorultak azok a műkincsek, illetve az értük folyó perlekedés, amelyeket az „árjásítás” során a nácik tulajdonítottak el eredeti tu­lajdonosaiktól. Ezeknek a száma több százra rúg, ráadásul egy ré­szük ma neves német múzeumok­ban, közgyűjteményekben látha­tó. Sorsukra és korábbi tulajdono­saik jogos keresetére hívta fel a fi­gyelmet a kölni Wallraf-Richartz Múzeumban decemberben ren­dezett kollokvium, amelynek a so­katmondó „Múzeumok kétes megvilágításban - felvásárlási poli­tika 1933-45 között” címet adták a rendezők. A kölni önkormányzat kulturá­lis osztályának vezetője megdöb­benéssel állapította meg, hogy a je­lentős (és többnyire érintett) né­met múzeumok nagy része távol maradt a kollokviumtól. Ami an­nál is meglepőbb, mert az 1998 de­cemberében Washingtonban ren­dezett tanácskozás felhívással ért véget, arra kérve a részt vevő álla­mokat, hogy saját hatáskörükben tegyenek lépéseket a náci korszak­ban lefoglalt vagy áron alul felvásá­rolt műkincsek azonosítása, ere­deti tulajdonosaik felkutatása és az „igazságos és tisztességes megol­dás” felajánlása érdekében. Nem véletlenül volt a decembe­ri kollokvium színhelye a Wallraf- Richartz Múzeum. Ebben a kölni gyűjteményben ugyanis a nácik hatalomra jutása és uralmuk ösz- szeomlása között jelentős „bevá­sárlás” ment végbe. Egy szakem­ber becslése szerint a 12 év alatt beszerzett 300 festmény, tíz szo­bor és 2500 grafika mintegy egy- harmada illegális úton jutott a mú­zeum birtokába. Ez a mennyiség persze eltörpül a nyugati szövetségesek által Né­metország három megszállási öve­zetében 1945 májusa után lefoglalt és - egyértelmű tulajdonos hiányá­ban - a müncheni központi raktár­ba szállított műtárgyakhoz képest. Egymillió visszaadott festmény, szobor, grafika, dombormű mel­lett több tízezerre rúgott a „gazdát­lan” műkincsek száma. Az azonosítatlan eredetű dara­bok az NSZK megalakulása nyo­mán „szövetségi tulajdonba” ke­rültek: az állam pedig különböző városi és tartományi múzeumok­ba helyezte ki őket. Számos mű­tárgy esetében mind a mai napig nem jelentkeztek a tulajdonosok, illetve jog szerinti örököseik, ám ha felbukkannak is, sincsenek könnyű helyzetben. Példa erre egy osztrák zsidó csa­lád esete. A müncheni bajor állami képtár 1942-ben vásárolta meg Leopold von Kalckreuth szimbo­lista festő Három életkor című fest­ményét. A 60-as évek elején egy bécsi lakóhelyű hölgy hitelt ér­demlően bizonyította, hogy a ké­pet a szüleitől kobozták el a nácik 1938-ban. A német hatóságok azonban az igények 1948-as elévü­lésére hivatkozva elutasították a visszaadás iránti kérelmet. A hölgy 1983-ban meghalt, gyermekei a washingtoni konferencia után is­mét kérték az egykori családi tulaj­don visszaadását - és tavaly nyá­ron Londonban át is vehették a festményt. P.L JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Kislányom, öltözz fel rendesen! Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Kisbámai Diána Bátonyterenye, Mátyás kir. u. 22. Mai rejtvényünk megfejtést december 27-ig le­het beküldeni szerkesztőségünk címére. rr Cl RÁZZA A SÍRÁS AUTÓ, ANGOLUL GYÜMÖL­CSÖT SZÁRÍT BÁRMELY SZEMÉLY DUPLÁN: MESEALAK VM v::* ét íf­Ft * AMELY DOLOGRA AMELY IDŐPONTB ATERBIUM VEGYJELE GYÁMOLT ALAN, LASSÚ FEJÜNK RÉSZE SUGÁR JELE ÓKORI VISELET P CT SCHÜTZ SZÍ­NÉSZNŐ AZ EDDA ÉNEKESE (ATTILA) BOMLÓ, SZÉTESŐ u ... NAGY MÁRIA; SZÍNÉSZNŐ JÓ A SZEME ÉSZAK, RÖV. REGÉNY­SZERZŐ ERDŐRÉSZ JELZŐJE LEHET ÉSSZEL FELFOG BIKA, SPA­NYOLUL KÖZTEHER FAJTÁJA £_ ÉTKEZÉS­HEZ KÉSZÜL KONTY­ALÁVALÓ, ÉDES­PÁLINKA FÉLIG ÓDRY ! VÁGYA­KOZIK FAMI­LIÁRIS :U írta az.. _______________NEGYVEN ÉVE___ A lig egyéves mújtra tekint vissza megyénk legfiatalabb üzeme, a balassagyarmati kondenzátor­gyár. A budapesti kőbányai Porcelángyár megyénkbe kihelyezett részlege mintegy 130 dolgozónak biztosít már eddig is kereseti lehetőséget. Nógrádi Népújság, 1961. december 20., 5. o. \ Nem tartozott Nógrád megye egészségügyi ellátása tekintetében a legjobb megyék közé. Sem a sal­gótarjáni, sem a pásztói, de még a balassagyarmati kórházak sem tudták kielégíteni egészségügyi el­látásunkat. A második ötéves tervben felépül Salgótarjánban az új megyei kórház, 115 millió forintos költséggel 565 ágyat helyeznek el benne. Nógrádi Népújság, 1961. december 23., 5. o. HARMINC ÉVE A pedagógusok lakásgondjainak megoldására a megyei tanács ez évben is keretet biztosított a költ­ségvetésében. Ezt az összeget általában olyan községekben használják fel, ahol kevés a pedagógus, vagy nincs megfelelő szakos nevelő. Ilyen község például Mátraverebély és Bárna. Nógrád, 1971. december 17., 4. o. Népes diáksereg várta a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban Szálai Miklóst, az SBTC kiváló labdarúgóját, a magyar válogatott keret tagját. Kerekasztal-beszélgetésre érkezett a népszerű sportem­ber a diákok közé. Se szeri, se száma nem volt a kérdéseknek. Szalai Miklós alig győzte a válaszokat. Nógrád, 1971. december 19., 6. o. HÚSZ ÉVE Szerdán délelőtt a balassagyarmati járási hivatal dísztermében - a városban a rokkantak éve kap­csán rendezett konferenciasorozat keretében - A társadalmi szervezetek szerepe a rehabilitációban címmel rendeztek fórumot. Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára vitavezetőként irányította a különböző szervezetek képviselőinek hozzászólását. Nógrád, 1981. december 17., 8. o. A pásztói Nagyközségi Tanács megbízásából a miskolci Északtervnél készülnek a földgáztüzelés bevezetéséhez szükséges létesítmények dokumentációi. A kivitelezés első lépcsőjében a helyi ipari üzemekhez, az új lakónegyedekhez és a közintézményekhez építik ki a csatlakozást. Nógrád, 1981. december 18., 3. o. TÍZ ÉVE Bár tavasz környékén jövendölték az ellenkezőjét is, mára, azaz december 17-re még mindig mű­ködőképes a magyar közigazgatás, nem kellett bezárni Salgótarjánt sem - mondta dr. Várkonyi Jó­zsef, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának vezetője, azon a sajtótájékoztatón, amelyet - Nóg­rád megye közigazgatásának egy éve - címmel tartottak a megyeháza épületében. Új Nógrád, 1991. december 18., 1. o. Január elsejétől új típusú útlevelet bocsát ki a Belügyminisztérium. Az okmányra már az új címert nyomják, lapjain pedig az Alkotmány előírásának megfelelő - géppel is leolvasható - adatokat rögzí­tik az ENSZ hat hivatalos nyelvén. Lényeges változás, hogy az új útleveleket - ezentúl nem a rendőr­ségek, hanem a civil hatóságok adják ki. Új Nógrád, 1991. december 20., 1. o. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BÓDI GYÖRGYNÉ DR.

Next

/
Thumbnails
Contents