Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-18 / 293. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2001. DECEMBER 18., KEDD Lépéspróbák egymás felé...” - Apró csodáktól szikrázó délután Könyvtárosok és alkotó olvasók találkozója a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban „Legyen társunk az olvasás évében!” - invitálta olvasóit egy közös játékra (amelynek előzményei még a nyár elejére, a könyvtár születésnapjára nyúl­nak vissza) kolléganőnk, Tolnai Cáborné. A pályázati kiírás szerint: „A talál­kozóra azok jöjjenek, akik élvezik az írás ‘hatalmát’. Célunk az olvasás élmé­nyének együttes megélése. Szándékunk szerint az együttlétünk alapja a hoz­zánk eljuttatott írásművek alapján létrejövő szellemi kapcsolat.” Életszerű, hiteles szövegeket, történe­teket várt és ehhez különböző műfajokat sorolt fel segítségül. Lehetett írni króni- kát, adomát, riportot, verset és széppró­zát, szonettet, de nem volt kizárt a fanta- sy és a Science fiction stílus sem, mond­ván: álmodjuk együtt a jövőt! VARÁZSLATOS HANGULAT Csaknem harmincán adtak be pálya- műveket, s ez hatvan alkotást jelentett. Meghatározó többségben volt a szépiro­dalom: versek, prózai művek, dráma és visszaemlékezés, főleg az idős olvasók ré­széről. Érkezett néhány tanulmány is. Mi­ről másról, mint (az olvasás évében) az olvasásról, a könyvtárról. Mindezen száraz tények felsorolása azonban mit sem ad vissza abból a va­rázslatos hangulatból, amely a közel­múltban tartott díjkiosztás délutánján be­töltötte könyvtárunkat! Azt a felemelő ér­zést, amikor az olvasó egy más minőség­ben jelenik meg a könyvtárban. Alkotó­ként, maga a mű, az irodalom létrehozó­jaként! Vendégeink folyamatosan érkeztek, el­sőként az idősebbek, majd szinte végszó­ra a fiatalok is berobbantak a házba. „Lé­péspróbák egymás felé...” - kezdte kö­szöntőjét, s nyitotta meg az irodalmi dél­utánt a gondolat kitalálója. S e három szó- elhangzott többször is a délután folya­mán... Az apró lépések: az alkotások, kinek- kinek a maga tempójához, korához, habi­tusához mérten: lendületes menetelés, té­tova tipegés, szárnyalás, majd lebegés, egyre táguló körben való forgás, meg- megálló visszatekintő elmélázás. Mind­egyik társra talált, nem vált öncélúvá, el­értek egymáshoz a gondolatok, megfog­tak mindnyájunkat. Rólunk és hozzánk szóltak. Érzésekről, fiatalságról, öregség­ről, örömről és bánatról. Érzésekről, ame­lyek mindnyájunkat foglalkoztatnak, amelyeket valamennyien megélünk, s ha nem is tudjuk formába önteni őket, mint vendégeink tették, örömmel ismertünk rájuk és hálásak voltunk szavakba formá­lásukért. Sok alkotó vállalta műveinek előadá­sát, aki mégsem, azokét a Pódium Szín­pad előadói tolmácsolták. Mindkettőnek voltak előnyei: a képzett előadók szín­házzá varázsolták a teret pillanatokra, a saját előadók hangjának remegésén vi­szont az érzelmi fűtöttség sejlett át. Az al­kotók egymás munkáit is felolvasták: ta­nár tanítványáét, nagymama unokájáét, s mindez a baráti hangulatot, az együttlét kiinduló gondolatát - lépéspróbák egy­más felé... - erősítette, s valósította meg. Elsőként egy egyetemista fiatalember ver­seit hallhattuk. Később SMS érkezett Bessenyei György­höz, s ezt saját mobilján adta elő egy kö­zépiskolai magyar-történelem szakos ta­nár. A derültségen túl néha szívünk szo­rult a hallottakon: „Éjjel-nappal SMS. Éb­redéskor, a zuhany alatt, reggelinél, regge­li helyett, két gépelés között a munkahe­lyen, sőt a gépelést megszakítva is, óvodá­ban a gyerek öltöztetésére várva, a fod­rásznál, vásárlás közben, WC-n ülve, ál­mából felriadva. SMS az élet. Élni annyi, mint SMS-ezni! SMS-ezem, tehát vagyok! Agyának különös ismertetőjegye, hogy Bessenyeiről ő még csak nem is hallott.” Az idősebb alkotók vették át ezután a szót és szívesen hallgattuk verseiket, amelyek a természetről, az elmúlt ifjúság­ról, a csodálatos, de régen volt szerelem­ről szóltak. Ők mindnyájan elő is adták alkotásaikat és ha azonos gondolatkör­ben jártak is a művek, az egyéni megszó­laltatás, a lényegkiemelés változatossága egyedi élményt jelentett számunkra. Volt, aki írásából föl sem tekintve za­vartan olvasta a sorokat, mást a megélt ta­pasztalat birtokában derűs nyugalom ha­tott át. Egy főiskolás lány Balassi Bálintról és szerelméről, Losonczi Annáról írt drá­mát, melyből részleteket hallhattunk egy kis színpadi előadás formájában. SZOMORÚ IFJÚSÁG A következőkben fiatalok vallottak verseikben életérzéseikről. Sokan vál­lalták az előadást is. Feltűnő volt: ezek a fiatalok mennyi­re borúlátóak! Sok szomorú, sötét gon­dokkal teli verset hallgattunk. Rövid szünet teremtett alkalmat az eddigi előadóknak gratulációk átadásá­ra, s a továbbiaknak a felkészülésre. Megragadva az alkalmat és két fiatalt, lehuppanva egymás mellé arról kérdez­tem őket: fiatalok, szépek, egészsége­sek és kedvesek, miért írnak ilyen szo­morúan gyönyörű verseket? Nevetve válaszolták: így írják ki magukból bána­tukat, csalódottságukat, mintegy a pa­pírnak sírva. - Az örömeteket még nem próbáltátok meg papírra vetni? - kíván­csiskodtam tovább, de azt válaszolták, azt könnyebben feldolgozzák, más mó­don élik meg. Sajnos mi már nem is emlékszünk arra, amikor ezek az érzé­sek tartottak fogva bennünket is éjt nappallá téve! Másokat is megragadott ez a hangulat: a pályaművek elbírálásá­ban részt vevő Palócföld-szerkesztőség részéről a szerkesztő jegyezte meg: „... a fiataloknak mondva: holnap még nem fog kitömi a harmadik világháború!” Az idősek verseiből már a megbéké­lés, az élet örömeinek, ajándékainak megbecsülése, az élet szeretete sugár­zott. Ők nem írtak az élet nagy dolgai­ról, hiszen már megélték azokat, szá­mukra a misztikum már eltűnt szüle­tésről, halálról, szerelemről, életről. Az ő verseikben a megélt boldogság, de még a csalódás is már szép élményként jelentkezett. A délutánt - a szünetben kissé megfogyatkozott hallgatóság vi- dulására - az anekdoták visszaemléke­zések uralták. így természetesen az idő­sebb korosztály lépett újra színre. Hall­hattunk katonatörténetet, tsz-szerve- zést az '50-es évekből, részleteket a Szarvas őrs naplójából, amelyek hely­ismereti kincset is rejtettek: a városkör­nyék természeü jelenségeinek (hegy­csúcs, tisztás stb.) népi elnevezéseit tartalmazták. A szépirodalmi alkotások után a ta­nulmány kategóriára is jutott néhány gondolat: a könyvtár, az olvasás a Neu- mann-galaxis korában, fiatalok olvasási szokásai könyvtárosok szemével. A té­mája az, ami helyet szorított itt ezeknek a gondolatoknak: az olvasás és annak gyönyörűsége. JUTALOMNAP MINDENKINEK A délután zárásaként került sor az eredményhirdetésre, de a közös gon­dolkodás, az egy lelki húron pendülés miatt mindenldnek jutalom volt az a nap. Nyilvánosságra hozni azt a gyer­meket, amely mindig is bennük volt, ki­tárni ország-világ elé örömet, bánatot: bátorság kellett hozzá, s az a közeg, amely el- és befogadójává vált ezeknek a gondolatoknak. Apró csodákkal szik­rázott ez a délután. A könyvtáros, aki más szemmel is ké­pes volt látni az olvasót, mint munkáját, munkahelyének tárgyát. Hogyan lehet együttműködni a könyvtárban a szoká­sos, rutinszerű feladatokon túl egy olva­sóval? És hogyan lehet számukra is bizo­nyítani létünk sokszínűségét? Képes volt meglátni bennük az olvasón túl az alko­tót, az íróembert, megszólaltatni őket és biztatni: most legyen övék a főszerep! „Lépéspróbák egymás felé...” A fő­próba nagyszerű volt! Bízunk benne, további előadások is lesznek. _____ MÁTÉ LÁSZLÓNÉ w mmmmmm mmm wmmmm Csizmás Kandúr”: cicaszépségverseny A Salgótarjáni Állatvédő és Segítő Egyesület és a Karancs Hotel szervezésében megrendezett im­már hagyományos „Csizmás Kandúr” cicaszép­ségversenyen az alábbi eredmények születtek: Hosszú szürü kategóriában: I. helyezés: Cirmi (16-os nevezési számmal) I. helyezés: Hógi (36-os nevezésű számmal) II. helyezés: Oszkár (28-as nevezési számmal) II. helyezés: Twister (30-as nevezési számmal) III. helyezés: Copi (4-es nevezési számmal) Középpontban a házi cica kategória egyik díjazottja fotói h. t. III. helyezés: Szindi (29-es nevezési számmal) Rövid szőrű kategóriában: I. helyezés: 32-33-as nevezési számú sziámi pá­ros II. helyezés: Lili (6-os nevezési számmal) III. helyezés: Cash (17-es sorszámú cica) Házi cica kategóriában: I. helyezés: Vince (3-as sorszámmal) II. helyezés: Tigger (9-es sorszámmal) III. helyezés: Cirmike (15-ös sorszámmal) Különdíjak: Perzsa család különdíj: Fifike, Csipike, Sziszike, Bobi, (24, 25, 26, 35 sorszámmal) Befogadott cica különdíj: Cica-mica (18-as sorszámmal) Marci (23-as sorszámmal) Vörike (37-es sorszámmal) „Telkes” cicák különdíja: Lüszi és Micike (19 és 22-es sorszámmal) Sziámi Junior különdíj: Jada (10-es sorszámmal) A Salgótarjáni Állatvédő és Segítő Egyesület köszönetét mond annak a 18 segítő szponzornak, amelyik jótékony tevékenységével hozzásegítette a rendezőket, hogy minél több örömet okozhas­sanak az érdeklődőknek, bemutatóknak. ___________________________________________OÚTHYtVA elnök A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Ötvenhét éve történt! A karancslejtősi bánya valamikori bejáratához évről évre meg­emlékezni jönnek el a ma még élő sorstársak és azok hozzátarto­zói arra a tragikus eseményre, ami 57 évvel ezelőtt történt. A leg­fiatalabb közülük még él ugyan, de sajnos betegsége nem tette le­hetővé, hogy eljöjjön. Hét település összefog A szennyvízberuházással kap­csolatosan érdeklődtünk Sisák Imrénél, Pásztó város polgár- mesterénél, illetve a Pásztó és Környéke Területfejlesztési Társulás elnökénél.- A kérdés kapcsán azt szeret­ném jelezni, hogy ez év novem­ber 30-án előzetesen megálla­podtunk, hogy Pásztó és további hat település - Szurdokpüspöki, Szarvasgede, Ecseg, Csécse, Bu­ják és Kozárd - közös térségi szennyvízprogramot valósít meg. Erre azért volt szükség, mert korábban Szurdokpüspö­ki, Jobbágyi és Szarvasgede által tervezett szennyvízberuházás meghiúsult: a jobbágyiak kilép­tek ebből a projektből. Mi úgy gondoltuk, hogy a XXI. század­ban és Magyarország európai uniós csatlakozása küszöbén teljesítenünk kell e rendkívül fontos környezetvédelmi elő­írást. Ez azt jelenti, hogy az adott települések 2002-ben be fogják nyújtani a Belügyminisz­tériumhoz, a Közlekedési és Vízügyi Minisztériumhoz a ha­tástanulmányt, amely a pásztói szennyvíztisztító napi ezer köb­méteres kapacitásnövelését jelzi és azt, hogy a város szennyvizé­nek tisztításán túl a hat telepü­lés kommunális szennyvizének tisztítását is ellátva teljesen ki­épül ezen települések csatorna- hálózata. Ez a beruházás több mint négymilliárd forintba ke­rül. Ez egy óriási nagy vállalko­zás az adott települések részé­ről, de úgy gondolom ez azt erő­síti, hogy a térségi összefogás, amely 1998 októberétől jelle­mezte a pásztói kistérséget, to­vább folytatódik - mondta Sisák Imre. KIRIKM LAJOS Sarló Lajos mondta el több éven át, hogy ő az édesapjával együtt szenvedte el a megtorlá­sokat. Amikor kiütötték kezük­ből a csákányt és fegyvert kellett volna fogniuk, ők megtagadták az igazságtalan háborúban való részvételt. A szervezkedés he­lyéül a bányát választották, ahol eddig kenyerüket keresték. A hatalom képviselői először a feleségeiket, gyermekeiket haj­tották a bányához, békés elvonu­lást ígérgettek. Amikor ez nem vált be, eltorlaszolták a légjárato­kat, elvonták a levegőt. Később füst- és könnygázzal árasztották el a bányát. Lehetetlenné vált a bányászok és a velük lévő kiska- tonák élete. Kénytelenek voltak kijönni. A békés ígéret természe­tesen hazugság volt. Már a bánya bejárata előtt három bányászt és egy ismeretlen kiskatonát kivé­geztek. Az a hely, ahol most a megemlékezők álltak, azon a tra­gikus napon a karbidporba hul­lott bányászok vérétől piroslott. Az életben maradottakat az SS-legények és csendőrök a lak­tanyába hajtották, ahol további négy embert végeztek ki. Sarló Lajos és az édesapja is a lakta­nyába került. Igyekeztek szoro­san egymás mellett maradni, hogy a kivégzőosztag tizedelésé­nél legalább egyikük megmarad­jon. Sokakat elsodort a háború vi­hara, nagyon kevesen jöhettek csak haza. „Nem felejtünk!” - hirdeti a bánya bejáratánál a felirat, ab­ban a reményben, hogy nem kell idegen célokért ártatlan em­bereknek meghalniuk. Megemlékező beszédet mon­dott a karancsaljai polgármester. Ezt követően elhelyezték koszo­rúikat a résztvevők: a Magyar Ellenállók Antifasiszta Szövet­ség Nógrád Megyei Szervezete, a Karancsalja önkormányzata, az I-es és Il-es számú bányász­szakszervezet, Salgótarján Me­gyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, a Munkáspárt városi elnöksége, a Munkáspárt baglyasaljai szervezete, Salgó­tarján város nyugdíjas-alapszer- vezete, Karancslapujtő község bányásznyugdíjas szervezete. ________________yiMOVMKUMILIIÉ S algótarján Versbe öntött érzelmek Miklós Lászlónét közelebbről a Nagycsaládosok Egyesülete személyiségfejlesztő körében ismer­tem meg. Leánya, Ilona is eljött közénk. A családfő két éve hunyt el. Miklós Lászlóné ne­hezen viseli az egyedüllétet. Rengeteget dolgozik kertjében, sokszor veti papírra gondolatait. Min­den sorából a szeretet árad. Kiderült, szerepelt az idősek fesztiválján, „Men­tem a lányomhoz" című prózaversét adta elő. __________________________________MUKOLCZY ISTVÁH, St. AII. világháború kárvallottjai-Ott) Salgótarján fö tér 6. LI3*¥6L www.otptravel.hu/dclafrika Nagyon helyes, hogy az 1956-ban elhunyt, hősi halált halt emberekről évről évre kegyeletteljesen megemlékezünk. Miért nem részesülnek azonban méltó megemlékezésben azok, akik a II. világhábo­rú során hullatták vérüket, áldozták fel életüket a hazáért? Az én férjem is a második világégés áldo­zata lett. Leányom alig múlt egyéves, amikor édes­apja bevonult, mint hadapród őrmester Kassára a tüzérezredhez. Gyermekem tehát nem is ismerte apját, árván nőtt fel, sok sorstársához hasonlóan. Én az ő nevükben is szólok: ne tegyünk különb­séget az elhunytak között és részesüljenek méltó megemlékezésben azok is, akik a Don-kanyarban vesztették el életüket. Bizony a salgótarjáni teme­tőben a II. világháborúban meghaltak emlékművé­nél a legutóbbi ünnepek alkalmával jóval keve­sebb virág, koszorú volt, mint az '56-osok emlék­helyein. _____________________________________takAouuohé Salgótarján _ t Salgótariáns ............ , _________________________________________________________________________ (te l.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti aBUVIHÍR Rt. és akiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, félévre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
Thumbnails
Contents