Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-10 / 261. szám

2001. NOVEMBER 10., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Szomorúnak lenni öröm” „ , , , . Miután híre jó előre megelőz­gglfinazi eSieR te, azt tudni lehetett, hogy a Seress Rezső életregényének Müller Péter általi feldolgozása - a „Szomorú vasár- s nap” című musical - úgymond „közönségdarab”. Azzá teszik a közismert melódiák - a „Szeressük egymást gyerekek”, a „Fizetek, főúr!” ß „Gyere Bodri kutyám...” és mások, amelyeket sokan dúdolnak, énekelnek anélkül, hogy tudnák: a keserédes dalok Seress-szerzemények - s azzá teszik a kiváló rendező - Sándor Pál - irányította nem kevésbé nagyszerű, élvo­nalbeli színészek: Voith Ági, Bodrogi Gyula és Garas Dezső. Mindezzel együtt akár csaló­dást is okozhatott volna Salgó­tarjánban a Vidám Színpad pro­dukciója, hiszen a budapesti Kulacs és Kispipa vendéglő zon­goristájának tragikus sorsa akár melodrámába is torkollhat, a még oly híres szereplők is fog­hatnak ki rossz napot, vehetik félvállról, rutinból a vidéki ki­ruccanást. Szerencsére szó sem volt erről... Jól megírt darabot, a szó szak­mai értelmében profi színésze­ket, kiérlelt, színvonalas előadást láthatott a közönség. Müüer Péter ötíetesen pergeti vissza Seress földi pályáját. A túlvilágon - aho­vá már felesége, Helénke és egy­kori pincérbarátja, Jani is követte - Otto Klemperer világhírű né­met karmester felszólítására - amely szerint rendezni kell a cehcet - felelevenítik, eljátsszák Seress életének legfontosabb epi­zódjait. A legtöbbet a múltról, magától a főhőstől tudunk meg. A komáromi gyermekéveket, az artistáskodás, a kezdő színészke­dés buktatóit és örömeit ő mesé­li el. Amikor egy-egy fordu­lóponthoz ér­kezik a törté­net, akkor „beszáll” Helénke és Ja­ni is. Utóbbi számos Seress életé­ben fontos - férfialak meg­formálására vállalkozik. Ők hárman a jelzésszerű díszletek kö­zött is képe­sek hitelesen megjeleníteni a Dohány, a Dob és a Wesselényi utca, Klauzál tér környéki at­moszférát, amelyhez Seress Re­zső úgy ragaszkodott, hogy - mi­után a „Szomorú vasárnap” című dala világsláger lett, híresebbnél híresebb előadók szólaltatták meg - még Amerikába sem volt hajlandó elutazni, hogy átvegye a szerzői jogdíjat. Megjárta vi­szont Ausztriát és Németorszá­got, persze kény­szerből, mint munkaszolgála­tos - hiába ke- resztelkedett meg katolikus­nak - a II. világ­égés éveiben. Mi­re a háború pok­lából hazavacka- lódott, felesége befogadta egy férfiismerősüket, dalait betiltották, mégis ideig-óráig még boldognak is tudta magát érezni, mert játszhatott az ütött-kopott pia- nínón és estén­ként szórakoztathatta kedves kö­zönségét. Pedig a kottát sem is­merte, s igazából zongorázni sem tudott. „Szomorúnak lenni öröm” - ez volt az egyik életelve, amelybe sokáig kapaszkodott. Azonban a részben önmaga vál­lalta elszigeteltség, a sokáig egé­szen jól tűrt pénztelenség, a ven­dégek egyre jobban durvuló ma­gatartása és a reményeit felőrlő kilátástalanság lassan, de bizto­san elvezette a drámai végkifejle­tig: kiugrott, „kirepült” lakásuk emeleti ablakán, hogy odaérjen az égi színházba... Sándor Pál néhány találó mozdulattal, tánclépéssel, ruha­darabbal, díszletrészlettel „cso­dákra” képes. Elhisszük neki, hogy akkor és ott játszódik a cselekmény, amikor és ahol ő akarja. Különösen találó az a fe­lemás „kosztüm” - orosz usan- ka, német köpeny - amelyben Seress hazatér a háborúból. Az utóbbi arról az egyébként el­esett tisztről va­ló, aki csak úgy tudta az általa ismert és tisztelt zongoristát megmenekíteni a haláltól, hogy maga „végzett” vele. Bodrogi Gyu­la mesterségbeli tudása mellett több évtizedes pályájának sok­sok tapasztala­tát is kamatoz­tatja Seress figu­rájában. Igazi slemilt - ügyefo- gyott, de szeretetre méltó ősem­bert - formál alakjából, nem vé­letlenül „hajaz” - a forgatókönyv szerint is - többször Chaplinre. Mindent tud, ami ennek a siker­telen, de kedves alaknak a meg­formáláshoz kell akár prózában, akár ének-, akár tánctudásban. Hozzá képest kisebb a szerepük partnereinek, de ők is mindket­ten, valamennyi - nem könnyű - szituációban a helyükön vannak, s ugyancsak emlékezetes alakí­tást nyújtanak, amelybe néhány apróbb szöveghiba is belefér. Jó lenne hinni, hogy a Seress Rezsőhöz hasonló tehetségű emberek életsorsa a jövőben va­lóságos érdemeik szerint alakul. CSONGRÁPY BÉLA A pincér (Garas Dezső) és a komponista (Bodrogi Gyula) a kedvenc pianínéval ■ A feleség szerepében Voith Ági ______________FOTÓI P. TÓTH LÁSZLÓ „ Temerini razzia” - : könyv az áldozatok emlékére * A Vajdaságban a halottak nap­* ján jelent meg a „Temerini raz- « zia” című kötet: szerzői törté­* nelmi hűséggel írják le a bács­* kai városban 1944 őszén tör­* tént megtorlásokat, amelyek­* nek több mint 250 magyar ál­* dozata volt. A tanulmányt * Matuska Márton, Ádám Ist- a ván, Csorba Béla és Ternovácz « István írta, a kötetet a Vajdasá­* gi Magyar Demokrata Párt * történelmi bizottsága adta ki. * • A kötet egyik társszerzője, • Matuska Márton - aki egyebek * mellett a „Megtorlás napjai” cí- \ mű, hasonló tematikájú könyv­• nek a szerzője, elmondta, hogy * kutatásaik során nemcsak a vé­rengzés áldozatainak kilétét si­* került kideríteni, hanem Ádám • István hétéves munkája jóvoltá- ; ból összegyűjtötték az áldozatok • nagy részének a fényképét is. # Amikor 1942 januárjában Új­• vidéken és a várostól keletre el­* terülő Sajkás vidéken a magyar ; hatóságok elrendelték a razziát # a szerbek és a partizánok ellen, < a temerini főjegyző saját kezde­ményezésére utasítást adott a községben élő zsidók kiirtására. t A faluban szinte egy zsidó sem * maradt. (Történészek becslései • szerint a honvéd-és csendőrala­kulatok által Újvidéken és kör­m nyékén végrehajtott partizánva- » dász-razziákban 3-4 ezer ember • vesztette életét, a szerbek mel­lett elsősorban zsidók estek ál­# dozatul.) Az 1942-es „hideg na­pok” után két és fél évvel követ­* kezett Tito partizánjai részéről * a megtorlás. A szerző szerint # köztudott, hogy amikor fordult • a kocka, Temerinben 1944 ok­tóberének utolsó napjaiban sok magyart végeztek ki, de azt sen­ki sem gondolta, hogy a magyar áldozatok száma ezen az egy te­lepülésen eléri a 251-et. Számos délvidéki városban történtek a temerinihez hasonló razziák, mészárlások. A legsú­lyosabb vérengzések Újvidéken voltak. A vajdasági fővárosban azonban nagyon nehéz feltárni az 1944-es eseményeket, mivel ott a magyarság a szerb többség­ben elvegyülve él, így a kollek­tív emlékezett „gyérebb”. - Ne­héz olyan embert találni, aki visszaemlékezne az akkori ese­ményekre - mondta Matuska Márton. Aki túlélte a kínzáso­kat, nyilvánosan kivégezték, de előzőleg kidoboltatták a helyi kisbíróval, mikor lesz kivégzés. - Egy titkosrendőr, aki Tito pa­rancsára felmérést végzett a bácskai vérengzések ügyében, egyszer elárulta, hogy Délvidé­ken legkevesebb 20 ezer ma­gyart végezték ki - mondta Matuska Márton, aki kutatása­iból arra következtet, hogy a dél­vidéki magyar áldozatok száma elérheti ennek számnak akár a kétszeresét is. Az 1942-es és 1944-es véres események utó­élete között az volt a különbség, hogy az előbbi razzia során el­követett bűncselekmények nap­fényre kerültek, sokat írtak ró­luk nemcsak Jugoszláviában, de Magyarországon is - Cseres Ti­bor „Hideg napok” című regé­nyét Kovács András rendezésé­ben filmre is vitték - míg az 1944-es megtorlásról 1990-ig egy szót sem lehetett kiejteni Ju­goszláviában. p. j. Negyedszázados múltú barátkozás „Édesanyám rózsafája..." - népdaléneklő-találkozó Balassagyarmaton Határon túli magyar nemzetiségű középiskolások is résztve­vői voltak a Balassagyarmaton megrendezett „Édesanyám ró­zsafája - határok nélkül” címmel megrendezett népdalének- lő-találkozónak és versenynek, amelyet a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában rendeztek. Lukácsy Sándor irodalomtörténész halálára A huszonötödik alkalommal megtartott énekestalálkozó meg­álmodója és eddigi szervezője Kalocsay Frigyes tanár úgy látszik maradandót alkotott, mert válto­zatlan az érdeklődés a balassa­gyarmati népdaléneklő-találkozó iránt, amelynek hagyományosan a Szent-Györgyi Albert Gimnázi­um és Szakközépiskola a házigaz­dája. Az iskola egyik énektanára, Ember Csaba, a művészeti iskola igazgatója - áld ebben a tanévben vette át óraadóként a stafétabotot a nyugalomba vonult Kalocsay Frigyestől - azon a véleményen volt, hogy az eddigi legmagasabb színvonalú versenyt tartották meg, ahol harmincnál többen ne­veztek. Sok fiatal a településén ha­gyományos népi viseletben lépett fel. Losoncról Gaál Ildikó énekta­nár vezetésével most is jól felké­szített énekesek érkeztek Balassa­gyarmatra és nem véletlenül lett az egyik első helyezett, a losonci Écsi Judit. Új színt jelentettek a párkányi gimnázium énekesei, akiket Ivanics János tanár készített fel a nemes versengésre. Először sze­repelt hatvani diák - Ócsai Katóim személyében - ezen a versenyen a Bajza József Gimnázium képvi­seletében, akit Szabó Gábor ének­tanár kísért el a palóc fővárosba. Akár természetesnek is mond­ható, hogy a megye számos kö­zépiskolája is fontosnak tartotta megjelenését ezen a hagyomá­nyossá vált népdaléneklő-verse- nyen, köztük a szécsényi Lipthay Béla Mezőgazdasági Szakképző Iskola is, ahol két éve vezették be az énekoktatást. Diákjuk, Ka- lányos Norbert, az egyetlen fiú volt a mezőnyben és a zsűri érté­kelése alapján dicséretben része­sült jó hangja és kiváló előadása alapján. A balassagyarmati Szondi György Szakközépiskola és Szak­iskola énekesei is először léptek pódiumra az „Édesanyám rózsa­fája” népdaléneklő-találkozón Antal Gusztáváé énektanár lelki- ismeretes felkészítő munkájának eredményeként. Karácsonyáé Kaposi Ida salgótarjáni énektanár, a zsűri elnöke az ünnepélyes eredményhirdetésen megtartott értékelésében kitért arra, hogy a jubüeumi rendezvényre jól felké­szítették a diák énekeseket. Na­gyon sokan jöttek el, akiknek ki­mondottan jó a hanganyaguk. Akadt itt olyan növendék is, aki különórákra Budai Honához jár, mint a varsányi Baranyi Edina, a Szondi ipariskola most különdíj- ban részesült tanulója, mert az énekesnő érdemesnek tartja, hogy tanítsa őt.- Kötetbe való gyűjteméhyt le­hetne kiadni azokból a dalokból, amelyek az „Édesanyám rózsafá­ja” népdaléneklő-találkozókon a huszonöt év alatt elhangzottak - vélte a zsűri elnöke. Jónak tartot­ta, hogy a versenyzőknek lehető­ségük van arra, hogy az egyéni adottságokat hasznosítva adják elő a saját dalcsokrukat. A kötele­ző dal, az „Édesanyám rózsafája, én voltam a rózsa rajta, de egy huncut leszakajtott kalapjánál el- hervasztott", minden előadónál másképpen szól és ez a színesség jelképezi a népdalok örök érvé­nyű gyönyörűségét. Az „Édesanyám rózsafája - ha­tárok nélkül” népdaléneklő-verse- nyen a dobogós helyek mindegyi­kén ketten osztoztak, mert a zsűri így tartotta igazságosnak. így: első helyen végzett Écsi Judit (losonci líceum, felkészítő tanár: Gaál Ildi­kó) és Tóth Nóm (Bolyai János Gimnázium, Salgótarján, felkészí­tő tanár: Siklósi Zoltán és Tóthné Lengyel Judit). Második lett Ócsai Katalin (Bajza József Gimnázi­um, Hatvan, felkészítő tanár: Sza­bó Gábor) és Deák Júlia (Bolyai gimnázium, felkészítő tanár: Sik­lósi Zoltán), a harmadik helyet Vincze Martina (Mikszáth Kál­mán Gimnázium és Postaforgal­mi Szakközépiskola, Pásztó, fel­készítő tanár: Gombámé Papp Tünde) és Menyhárt Éva (Szent- Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola, Balassagyar­mat, felkészítő tanár: Csábi Ist­ván) szerezte meg. A népdaléneklő-találkozó min­den résztvevője díszes oklevelet kapott és a diákok, valamint a kí­sérő énektanárok fehérasztal mel­lett folytatták a barátkozást, ame­lyet a negyedszázad alatt Balassa­gyarmaton megfordult számtalan középiskolás énekes alapozott meg. SZABÓ ENDRE Bartók-fesztivál a „Gyökerek”-kel Bartók-fesztivált rendez szer­dától a bécsi Collegium Hungáriáim a zeneszerző szü­letésének 120. évfordulója alkal­mából, ismert és neves magyar előadók részvételével. A november 28-ig tartó, szá­mos helyszínen zajló fesztivál keretében fellép többek között Halmai Katalin énekművész, Gulyás Márta zongoraművész, a Bartók vonósnégyes és a Jáno­si népzenei együttes. A sorozat keretében Kovács Sándor zene- történész Bartók Béláról tart előadást, Mózer Zoltán fotókiál­lításán ismerkedhetnek meg Bartók erdélyi népzenegyűjtési tevékenységével, s levetítik a salgótarjáni és pásztói szárma­zású Gaál István „Gyökerek” cí­mű, dokumentumokra támasz­kodó filmjét. Hosszú szenvedés után, életé­nek 79. esztendejében elhunyt Lukácsy Sándor irodalomtör­ténész. 1993-ban József Attila- díjat, 1996-ban Budapestért dí­jat, 1997-ben Toldy-díjat ka­pott. Hangját, szellemes, vitára is mindig hajlamos gondolatait, szi­porkázó derűjét hosszú éveken át hallhatták, s élvezhették a rádió irodalomkedvelő hallgatói, nem­csak a hajdani „Társalgóbban, amelynek rendszeres vendége volt, de annyi más emlékezetes rádióműsorban is. Lukácsy Sán­dor azonban nemcsak az iroda­lom vitázva magyarázó, népsze­rűsítő apostola volt, de korunk egyik legműveltebb, nagy látókö­rű irodalomtörténésze is. A ma­gyar irodalom régi századainak alakjait ugyanolyan értőn idézte fel, mint ahogyan napjaink lírájá­ról mondott véleményt. Utolsó, de talán legnagyobb vállalkozása „A magyar ünnepek” könyvsorozat volt, amely az egyházi irodalom legszebb prédikációit, a szakrális népköltészet páratlan darabjait gyűjtötte egybe. Munkája nyo­mán, mondhatjuk, fénylik fel előt­tünk most már a karácsony, hús­vét, pünkösd vagy Szent István ünnepe. __________________f.é. L ukácsy Sándort november 11-én, vasárnap 11 ómkor búcsúztatják Kutasó község temetőjében. .MINDIG ÚGY SZERESSI' E címmel indult útjára Salgótarjánból, a József Attila Művelődési Központból a minap Balázs Pali legújabb lemezé­nek bemutató körútja. A nagy sikerű, főként romantikus dalokból álló koncertet a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Ház közönsége is megismerhette._________________________________________________________________fotói oyurián tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents