Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-06 / 257. szám

2. OLDAL 2001. NOVEMBER 6., KEDD Egy könyvtár mindenki hasznára A „Tóstrandon” vonzó az olvasás évének programja Az olvasás évét 2001. június 7-én, a 72. ünnepi könyvhéten hirdették meg, és egy évig tart. Ennek keretében a Szakszer­vezetek Nógrád Megyei Könyvtára színes, meggyőző formá­ban kívánja bemutatni az olvasás jelentőségét a tájékozott­ságban, műveltségben, az önmegvalósításban, s ehhez kap­csolódóan a könyvtárak jelentőségét, a könyvtári szolgálta­tások kínálatát. Olyan fiataloknak szerveznek programokat, akik kistelepülé­seken élnek, és csupán kicsi községi könyvtárakat ismernek, illetve használnak. A résztvevők azokról a településekről jönnek, ahol az önkormányzat a könyv­tári ellátást az SZMT-könyvtár szolgáltatásának megrendelésé­vel biztosítja. Az olvasás éve akcióban együttműködő partnereik, Ka­zár, Vizslás, Szécsényfelfalu, Karancsalja és Szuha községek önkormányzatai egyben bizto­sítják a gyerekek szállítását a foglalkozásokra. A könyvtárban megismertetik a gyerekeket a könyvtárban igénybe vehető szolgáltatások­kal, a könyvtár használatával, a könyvtárak rendszerszerű mű­ködésével, a könyvtárközi köl­csönzés lehetőségével, valamint az Internet segítségével bemutat­ják más könyvtárak szolgáltatá­sait, illetve más információszer­zési lehetőségeket. A témák, amelyeket feldolgoz­nak, igen változatosak: a magyar könyvtári rendszer, a könyvtárak fajtái, elérhetőségük hagyomá­nyosan és Interneten. Kézikönyv- kézikönyvtár megismertetése. Katalógusok papíron és gépen. Irodalomjegyzék összeállítása, bibliográfiák használata. Játékos foglalkozás, melynek témája a Télapó és a karácsony lesz. Egy-egy helyről 22-24 fő érke­zik szülőkkel, vagy pedagógu­sokkal. A program hatékonysá­gát fokozza, hogy a gyerekek vál­lalták: a megszerzett ismereteket továbbadják otthon szüleiknek, testvéreiknek, társaiknak. A rendezvénysorozat a Nem­zeti Kulturális Alapprogram Könyvtári Szakmai Kollégium anyagi támogatásával jött létre. Eddig három foglalkozást tartot­tak, Kazárról, Vizslásról és Szécsényfelfaluból voltak fiata­lok a könyvtárban és nagyon él­vezték, hasznosnak tartották a foglalkozásokat, amelyek ez év végéig tartanak. Ugyancsak a Szakszervezetek Nógrád Megyei Könyvtárához kapcsolódó információ, hogy a szeptember 20-tól október 31-ig tartott akciójuk keretében a hát­rányos helyzetben lévő embe­rek számára lehetőséget biztosí­tottak a számítógéppel, az Internettel történő megismerke­déshez. Jelentkezhettek nyugdí­jasok, munkanélkülié!., a mun­kanélküli-ellátásból kikerültek, háztartásbeliek és ezek gyerme­kei. Az olvasók előnyére mindig előrelapoznak Kitüntették a családias könyvtár „háziasszonyát Lehet dolgozni szépen, lehet csúnyán, de hosszú időn ke­resztül színvonalasan csak az igazán rátermettek tudnak, bármely szakmán belül. Pádár Lászlóné, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Könyvtárának vezetője ez utóbbiak közé tartozik. A Magyar Köztársaság napja alkalmából a Terüle­ti Művelődési Intézmények Egyesületének (TEMI) elnöke, Urbán Gyula a közművelődésben végzett szakmailag kima­gasló munkájáért adott át kitüntetést Pádárnénak azon a rendezvényen, amelyre Kiskunfélegyházán került sor. Mintegy 90 intézmény tartozik a TEMI-hez, amely minden év­ben az arra legérdemesebb há­rom kollégát tünteti ki október 23-án. A Szakszervezetek Nógrád Megyei Könyvtára vezetőjének kiemelkedő szerepe van abban, hogy a Salgótarjánban nemes egyszerűséggel „strandi” könyv­tárnak nevezett intézmény csalá­Pádár Lászlóné átveszi az elismerést Urbán Gyulától ■ dias jellegét sok-sok olvasó sze­mélyesen is bizonyíthatja, továb­bá, az úgynevezett letéti könyvtá­rakon keresztül több mint 5 ezer olvasóval tartanak kapcsolatot. Pádár Lászlóné és a hozzá ha­sonlóan kitűnő munkát nyújtó munkatársai az alapszolgáltatá­son kívül mindig olyan pluszt igyekeznek nyújtani a könyvtár­ba látogatóknak, amely törekvés bizony nem mindegyik művelő­dési intézményre jellemző. Az elmúlt években különösen a hát­rányos helyzetű olvasók érdeké­ben tett erőfeszítéseik tették könyvtárukat még vonzóbbá. Az áldozatok emlékére Pásztón, a Szent Lőrinc-plébániatemplomban november 8-án 18 órakor, Salgótarjánban a József Attila Művelődési Központban no­vember 9-én, pénteken 18 órakor lesz a salgótarjáni szimfonikus ze­nekar hangversenye. Mozart „Requiem”-jét a terrorcselekmények ál­dozatainak emlékére mutatják be. A zenekart Lionel Fedrigo (Francia- ország) vezényli. Közreműködik Pérchy Kornélia, Schöck Atala, Mukk József, Altorjay Tamás (ének), valamint a balassagyarmati dal­egylet Ember Csaba, a liszt Ferenc kamarakórus Gúthy Éva és a sal- gótarjáni pedagóguskórus Boámé Dicse Zsuzsanna vezetésével. ■ Egyházasgergei gyermekekért Az egyházasgergei polgár­őrök nemcsak a rendvédelmi szerveket támogatják, ha­nem megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a gyere­kek nevelésére. A polgár­őrök az idén az általános is­kolai tanulók körében a köz­lekedésbiztonság javítása, a drogfogyasztás megelőzése, a hátrányos helyzetű és ve­szélyeztetett gyermekek se­gítése, a közrend és a köz- biztonság megőrzése, vala­mint a Szomszédok Egymá­sért Mozgalom megismerte­tése érdekében fejtették ki tevékenységüket. Elképzeléseik szervesen illet­tek bele az országos polgárőr- szövetség által meghirdetett bűnmegelőzési hónap felhívásá­ba, amelyre külön cselekvési programot készítettek és fogad­tak el az általános iskola igazga­tójával és a polgármesterrel kö­zösen. A program megvalósítá­sához anyagi fedezetet a külön­böző pályázatokon való részvé­tellel biztosították. Ilyen volt többek között a „Nógrád bizton­ságáért” pályázati felhívás, ame­lyet a Nógrád Megyei Önkor­mányzat Közgyűlésének közok­tatási és művelődési bizottsága hirdetett meg. Ezen a pályáza­ton az egyházasgergei polgár­őrök vissza nem térítendő pénz­ügyi támogatásban részesültek. Ebből a pénzből szerveztek nemrégiben tanulmányi kirán­dulást az általános iskolásoknak a fővárosba. A kiránduláson részt vettek a salgótarjáni rend­őrkapitányság képviselői is. Ko­máromi Judit rendőr százados bűnmegelőzési előadás kereté­ben mondta el a gyerekeknek, hogy ők és szüleik miként járul­hatnak hozzá a SZEM és a Nóg­rád biztonságáért program célja­inak eléréséhez. A gyerekek megtekintették a csodák palotáját, délután pedig a budai várban Egyed Rezső nyu­galmazott határőr alezredes, polgárőr-egyesületi elnök veze­tésével megismerkedtek a vár történetével és nevezetességei­vel. Jutott még idő a természet- tudományi múzeum meglátoga­tására is, de a készenléti rendőri ezred és a budapesti őrezred meglátogatását máskorra kellett halasztaniuk. ■ „Az a folyó, amelynek nincs partja, az nem is folyó” Javaslatok a balassagyarmati ifjúság hét végi szórakozásának kulturáltabbá tételére Alig néhány esztendeje annak, hogy Európa legismertebb revüszínházá- nak a párizsi Folies Bergere-nek a művészeti igazgatója Michel Gyarmathy elhunyt. Ő - a szórakoztatóipar egykori világhírű alakja - ne­vezte egyik laikus versében szülővárosát, Balassagyarmatot „Ipoíy-parti Párizsom”-nak. Nos, ami a mai Balassagyarmatot illeti, elmondhatjuk, hogy hét végeken - ha nem is a Folies Bergere színvonalán de úton-útfé- len - tárva-nyitva állnak a helyi „szórakoztatóipar” legkülönfélébb gyöngyszemei. Van itt csábítóbbnál csábítóbb elnevezésű „gondűző”, mi szem s szájnak ingere. Van, ahol szőlőt nemigen látott „kannás bort”, van, ahol extra igényeket is kielégítő minőségi szeszféleségeket árusítanak. Inni tehát sokfélét és sokhelyütt lehet. Ez még csak rendjén is volna. KÉTES ÖRÖMÖK Sajnálatos módon azonban szombaton és vasárnap Balassagyarmaton nagyrészt ez jelenti manapság a helyi „szórakozta­tóipari kínálatot” és a közösségi „művelő­dési-kulturális ajánlatot”. Ja, és még vala­mi - immáron egy évtizede - a minden szombaton feldübörgő ifjúsági zenés-tán­cos esemény, a diszkó. Az Ipoly-parti vá­roska „szórakoztatóiparának” szomba­tonként! „működését” a helyi „polgárok” nagy része - akik a kocsmába, diszkóba stb. nem járókat: vagyis a többséget jelen­tik - még csak-csak eltűrné a „szomjas”, vagy mulatni, táncolni kívánó kisebbség hajnalig tartó „kikapcsolódását.” A baj csak ott kezdődik, hogy a hét végi állandó ifjúsági kulturális rendezvények kínálata- rendszerint az az egy: vagyis a diszkó - egyre inkább odáig fajult az elmúlt évek­ben, hogy már elsősorban nem is a zené­ért és a táncért gyülekezik hétről hétre össze a fiatalság egy része, hanem azért, hogy ott az alkohollal és - az utóbbi idő­ben egyre nagyobb számban - a droggal kerüljön „testközeli” ismeretségbe. Magyarul és röviden: hogy jól berúg­jon, vagy méla kábítószer-bódulatba es­sen. Mindezen „örömök betetőzéseként”- mindenekelőtt a főutcán, a Rákóczi feje­delem útján és környékén - a hangosko­dás, a legkülönfélébb szükségletek nyil­vános elvégzése, továbbá a közterület­rongálás csupán már csak „hab a tortán”. Az utóbbi esztendőkben sokat emlegetett balassagyarmati „polgárság” - egyébiránt: ismételten a többség - pedig kénytelen el­tűrni azt, hogy tíz esztendeje, hétről hétre saját otthonában se pihenhessen nyugod­tan, saját főutcájára se lehessen büszke a szétvert padok, kukák, korlátok látványa miatt. Vannak olyan lakók - párnájukkal a kezükben és vattával a fülükben az épü­let másik felén található szobájukba kénytelenek elvonulni, ha a szombat éj­szakjukat kispolgári pihenéssel szeretnék eltölteni. Nem ritka az sem, hogy másnap otthonukból kilépve, a lépcsőházuk előtt szembetalálkoznak az előző este „biológi­ai termékeinek”, eredményeinek legkü­lönfélébb változataival. SÖTÉTJÖVŐ Mi történne akkor vajon, ha az ügy fe­lett évek óta szemet hunyó illetékeseknek és családtagjaiknak kellene hetente mind­ezen „áldásokat” elviselniük?... Mit szól­nának a diszkó kulturáltabbá tételéért küzdők ellen fellépő kisebbség tagjai, ha történetesen az ő családjuk tizenéves hozzátartozói kerülnének a kábítószert kipróbálók, vagy ne adj' Isten a rendsze­res fogyasztók, „belövők” táborába? Ki vállalja a felelősséget, ha az első balassa­gyarmati túladagolás bekövetkezik? A fenntartó önkormányzat képviselő-testü­letének tagja vállalják vagy a diszkós vál­lalja? Ugyanis nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy ha a tendencia így foly­tatódik tovább, előrevetítsük a sötét jövőt. A városi rendőrkapitány legutóbbi önkor­mányzati beszámolójában fehéren-feke- tén az állott, hogy a minapi diszkóel­lenőrzés során öt fiatal szervezetében volt megtalálható a kábítószer. Néhány évvel ezelőtt a rendőrkapitány még csak arról beszélt, hogy „a város alatt kopog­tat” a kábítószer, ma már egyértelműen leírta: nem csupán kopogtat, hanem itt is van a drog és a szervezett alvilág. Városz- szerte köztudott, hogy a balassagyarmati szórakozóhelyek környékének lassan ter­mészetes velejárói a tíz év körüli drog- ajánlgató gyerekek. SZLOGEN ÉS VALÓSÁG Nyitott szemekkel kellene járni néha az illetékeseknek a gyarmati éjszakában. Sőt: a városunk iránt érdekelődők számá­ra megfogalmazott szlogenjeinket, Balas­sagyarmat egykori legjellemzőbb ismerte­tőjegyeit, nevezetesen, hogy „mi kulturált polgár- és iskolaváros vagyunk” talán ide­je lenne újragondolni? Jó lenne, ha a szlo­gen és a valóság újra fedné egymást. Ennek azonban feltételei vannak. Arról most nem is beszélnénk bővebben, hogy a hőn áhított és példaként emlegetett nyu­gati országokban (például Németország­ban, Franciaországban) a diszkószerű in­tézményeket - amelyeknek a kultusza már réges-régen előbb tart, mint nálunk - messze kívülre száműzték a városköz­pontokból, éppen a polgári életforma nyugalmának, zavartalanságának biztosí­tása érdekében. Nem, nem kívánja az „Ipoly-parti Párizs” polgársága, hogy az önkormányzat költségvetési pénzekből új diszkót építsen a városon kívül. Mint az a napokban közkinccsé tett civil „me­morandumban” lényegileg megfogalma­zódott: Balassagyarmat lakosságának jó­érzésű többsége kívánja viszont, hogy a diszkó működésének, működtetésének legyenek tisztességes polgári keretei, ha­tárai. Ugyanis, annak a „polgári szórako­zásnak”, amelynek nincsenek határai, az a környéken lakók, a diszkó „áldásait él­vezők” szemében nem is annyira polgári. Lehet azon csodálkozni, hogy azok az emberek, akiknek a folyóról prédikálnak, keresik a folyópartot? Lehet azon csodál­kozni, hogy az a véleményük, hogy az a folyó, amelynek nincs medre az valójá­ban nem is folyó? Ráadásul ez a parttalan- ság egy évi 10 milliós nagyságrendben - közpénzen fönntartott oktatási-művelő­dési központ falain belül is zajlik, héuől hétre, annak fizikális, morális és szellemi lepusztulását is elősegítve. Az Ipoly-parti városka polgárai többségének mindössze ez a véleménye és nem más... No és az, hogy jó lenne, ha az eddigi gyakorlattal ellentétben kiskorú, 14 év alatti gyerekek sem ittasan, sem semmilyen más állapot­ban nem részesülhetnének a balassagyar­mati szórakoztatóipar „áldásából”. Sőt, jó lenne, ha végre az önkormányzat és a rendőrség, a polgárőrséggel karöltve kö­zös ellenőrzéseket tartana a helyi italki- mérőkben és azokkal a „gondűzőkkel” szemben, amelyek a 18 éven aluliakat al­kohollal szolgálják ki, vagy a környék nyugalmát háborítják az önkormányzat rendszabályokat léptetne életbe. Megvan­nak az országos rendszabályok, amelyek­kel együtt és amelyekhez kapcsolódóan új helyi rendelkezések meghozatalával az „Ipoly-parti Párizs” szórakoztatóipara mederben tartható, a környező lakosság számára is elfogadható lenne. Pusztán önkormányzati akarat, ellenőrzés és cse­lekvés kellene, amelyre a lakosság több­sége évek óta vár. Ugyancsak aktuális lenne, ha a diszkó működését is kulturáltabbá tenné az in­tézmény tulajdonosa, az önkormányzat. Ennek érdekében indokolt lenne a diszkó alkoholkiszolgálási gyakorlatát is időköz­önként ellenőrizni és a tömény alkoholt eleve az ifjúsági rendezvényekről kitilta­ni. Ugyancsak célszerű lenne az üzemel­tetőt kötelezni arra, hogy az épületben - bármilyen módon, akár az épületen kívü­li, akár az épületen belüli fogyasztás nyo­mán - túlzott alkoholos állapotba került, vagy kábítószert fogyasztott fiatalt köteles legyen, hivatalosan a rendőrség útján el­távolíttatni. Célszerű lenne bevezetni azt a gyakorlatot, hogy a belépés csak a sze­mélyigazolvány felmutatását követően valósulhasson meg, kiszűrve ezzel a 14 év alatti, kiskorú gyermekek diszkóba já­rását, illetve a városi közművelődési in­tézményben is eltűrt gyermekalkoholiz­must. Végezetül: kötelezze az önkormány­zat, mint fenntartó a diszkó és a rocktánc­ház üzemeltetőit, hogy a jelenlegieknél alacsonyabb hangerővel szolgáltassák a talpalávalót, amelyet műszeres hangmé­rővel is ellenőriztessen. MEGELŐZÉS A fenti javaslatokat megfogalmazó civil polgári csoport véleménye, hogy a most csokorba gyűjtött, átgondolt és társadalmi vitára bocsátott javaslatokat nem a „drasz­tikus tiltás”, sokkal inkább a kulturált kis­városi-polgári együttlét keretei minimu­mának tiszteletben tartása és tartatása ve­zérelte. Továbbá az ifjúság iránti felelős­ségérzet, a gyermekalkoholizmus és kábí­tószer-fogyasztás terjedésének az értel­metlen önpusztításnak, a szellemi leépü­lésnek a megelőzése, megakadályozása. No és még valami: szerettük volna ráirá­nyítani arra is a figyélmet, hogy az ifjúság számára hét végeken végre más, alternatív kulturális programok meghonosítása is célszerű és hasznos lenne. Annál is in­kább, mert egy közelmúltbeli felmérés alapján a város fiatalságának egynegyede csak a legutolsó helyekre sorolja a diszkót, mint számára fontos szórakozási-kulturá­lis lehetőséget. Ezek - az értelmesebb, igé­nyesebb - fiatalok lesznek azok, akik első­ként fogják elhagyni Balassagyarmatot... A fenti véleményüket - közös akarattal - megfogalmazó kultúra és ifjúságvédel­mi civil kör tagjai: Balláné Simon Mária, okleveles köz- művelődési szakember, az önkormányzat szociális bizottságának tagja, Borenszkiné Imre Éva tanár, gimnáziumi igazgató, Décsei Pétemé vállalkozó, Rákóczi fejede­lem úti lakossági képviselő, Janák Mária fényképész-vállalkozó, a Liget büfé körze­tében élő lakossági képviselő, Lászlók András ny. honvédtiszt, a Balassagyarmat és környéke bűnmegelőzési és közbizton­sági bizottságának titkára, Majdán Béla ta­nár, okleveles közművelődési szakember, önkormányzati képviselő, Molnár Zsig- mond református lelkipásztor, Reznicsek István határőrtiszt, Dózsa úti lakossági képviselő, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület helyi elnöke, Vass Miklós, vállal­kozó, a balassagyarmati polgárőr-egyesület elnöke. ■ NÓGRÁD t HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIFDR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyaroiszág Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents