Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-15 / 265. szám

/S SS „Tudok 2001” - Madách diákköri sikerek Pop plusz rock Búcsú a huszadik századtól A tudományos diákkörök II. or­szágos konferenciáját a közelmúlt­ban rendezték meg a miskolci Fé­nyi Gyula Jezsuita Gimnázium­ban, Mádl Ferenc köztársasági el­nök és Pálinkás József oktatási mi­niszter védnökségével. A konfe­rencián a Magyarországon, Erdély­ben, a Felvidéken és a Vajdaságban kutató több mint háromezer-öt­száz középiskolás diák képvisele­tében 160-an vettek részt. A Kutató Diákok Országos Szö­vetsége - amelynek alapító elnöke Csermely Päer a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem kutatóta­nára - második alkalommal terem­tett bemutatkozási, versenyzési le­hetőséget azon diákok számára, akik a tudományos élet bármely te­rületén valamely témában önálló kutatást folytatnak, és eredménye­ikről a nagyközönség előtt is szá­mot kívánnak adni. Az igazán ma­gas színvonalú diákelőadások ösz- szesen 18 szekcióban kerültek be­mutatásra, köztük például az or­vostudomány, biokémia, környe­zetvédelem, csillagászat témakör­ben. A természettudöriiányok mel­lett a társadalomtudományok is helyet kaptak a rendezvényen: így a történelem és politológia, nép­rajz, pedagógia vagy a pszicholó­gia. Az előadásokat egyetemi pro­fesszorokból alakult zsűri értékel­te. A salgótarjáni Madách Imre Gimnázium két tudományterüle­ten képviseltette magát a konferen­cián. Művészettörténet szekcióban Bolyós Ildikó (12. b), Császár Gab­riella (11. a), Kulcsár Judit (12. a) és Zázrivecz Mónika (11. b), iroda­lomtudomány szekcióban Eged Orsolya (10. c) előzetesen beadott rezüméjét fogadta el a zsűri. Felké­szítő tanáraik Butkainé Vajda Éva, Kele Szabó Ágnes (művészettörté­net) és Radnai Zsuzsanna (iroda­lom). A kétnapos előadás-sorozat be­fejező aktusaként a zsűri háromfé­le - kiemelt első díj, első díj és kü- löndíj - elismeréssel jutalmazta az arra érdemes munkákat. A salgó­tarjáni madáchosok pályamunkái közül Kulcsár Judit „A budapesü Néprajzi Múzeum” és Eged Orso­lya „Bibliai alakok és értékek a ma­gyar irodalmi alkotásokban” című előadása első díjban részesült. Ez az elismerés az ok­levél és könyvjuta­lom mellett meghí­vást jelent a nyári káptalanfüredi ku­tatótáborba, vala­mint a tanulók elő­adást tarthatnak 2003 tavaszán az egyetemisták és fő­iskolások számára megrendezésre ke­rülő konferencián. Az iskolában megalakult Madách Tudományos Diálckör első sikeré az intézmény reményei szerint to­vábbi magas színvonalú munkára ösztönzi a diákokat. „A reklám után” címet viseli a Republic tizennégy vadonat­új dalt tartalmazó stúdióalbu­ma. Gondolták volna, hogy ez már a tizenötödik? A lemezen most nagyobb szerepet kapott - Cipő mellett - a zenekar többi tagja. A csapat legértékesebb, ma­radandó stílusjegyeit megőriz­ve zenében és szövegben egy­aránt a mai zenei közízlést is kiszolgálja. Az első slágert, a „Távolban egy fehér vitorla” cí­mű dalt egy karácsonyi hangu­latú, lassú ballada követi, „Dí­szítsetek fel” címmel, amely az életre vonatkozó, mély gondo­latokat tartalmaz. A rajongók most sem csalódnak az új Republic-albumban! * * * Victoria Beckham, a csoda­szép énekesnő, aki a Spice Girls tagjaként 40 millió albu­mot és 25 millió kislemezt adott el világszerte, most elké­szítette első szólóalbumát. Posh Spice debütáló anyaga ja­varészt Amerikában készült olyan neves producerekkel, mint a Whitney Houstonnal is dolgozó Soulshock & Kariin, vagy a Genie In A Bottle írója, Steve Kipner. Victoria a tPéti­két dalból kilenc megírásában közreműködött. A lemez utol­só dalában Victoria és Davis Beckham gyermeke, Brooklyn is hallható, aki a stúdiófelvéte­lek idején is édesanyjával volt. Az album beharangozó kisle­meze, a Not Such An Innocent Girl hamarosan a slágerlisták élére tör, valamint a diszkóba járó közönség nagy kedvence lesz, főleg az a Robbie Riviera mix, ami rákerült a bakelitle­mezekre. A korongra elsősor­ban a pop stílus jellemző, de hallhatunk rajta R&B dalokat is, valamint gyönyörű balladá­kat. * * * Kylie Minogue most van ta­lán élete legjobb formájában. Tavalyi nagy sikerű visszatéré­sének köszönhetően ismét a legnagyobb sztárok közé emel­kedett. Az ausztrál világsztár rekordot döntött 2001-es tur­néjával: a szólóénekesnők kö­zött a Light Years koncertsoro­zat volt a legsikeresebb. Elké­szült a nyolcadik - sokak sze­rint eddigi legjobb - stúdióal­buma, a Fever. A korong talán még ütősebb és még több slá­gert tartalmaz a tavalyinál. A bevezető kislemez, a Can’t Get Vou Of My Head máris number one a szigetországban, és az európai listákon is az első 10 között szerepel. A lemezen 12 dal hallható, közülük is ki­emelkedik a BiffStannard által komponált In Your Eyes, vala­mint a humoros szövegű cím­adó dal, a Fever. A tökéletes popdance album számos slá­gert rejteget még. * * * Harminc évvel ezelőtt mu­tatták be a világhírű musicalt, a Hegedűs a háztetőn című alko­tást, amelyet nyolc Oscar-díjra jelöltek. Ki ne ismerné a Ha én gazdag lennék kezdetű dalt, vagy az Anatevkát, a Mazultovot. A napokban bol­tokba került album a filmzene digitálisan újrakevert verziója, mely négy eddig kiadatlan dalt is tartalmaz. Továbbá az új bo­rító eddig soha nem publikált fotókat mutat be. * * * Itt az új Roxette-kislemez! A svéd csapat szintén harmadik maxiját jelenteti meg a Room Service című albumról. A két pörgősebb dal után most egy gyönyörű ballada kerül a rádi­ók műsorára. A dalhoz Jonas Akerlund teamje készített káp­rázatos képi világú videok- lipet. A külföldi szaksajtó sze­rint egyébként ez az album legjobb dala. A rádióverzió mellett egy remekbeszabott dance remix is található a kis­lemezen, mely a klubokban tesz szert várhatóan nagy nép­szerűségre. * * * Az album, amit már rég ki kellett volna adni! Az EMI iga­zi hiánypótló kiadvánnyal je­lentkezett az őszi válogatáspi­acon. A Hip-Hop Allstar a XX. század utolsó évtizedének le­gendás rapfelvételeit gyűjti egybe, olyan megaslágereket, amelyek egy egész generáció számára voltak egyenlőek a fe­lejthetetlen bulikkal, az MTV- vel és a diákévekkel. Mc Hammer, Will Smith, Run DMC, Tone Loc, Kris Kross* Naughty By Nature, Salt ’n' Pepa csak néhány a 25 dalrá tervezett extrahosszú névsor­ból, amelynek tagjai egytől egyig a korszak meghatározó slágerei. * * * Lezárult egy fejezet az orlandói fiúcsapat karrierjé­ben. Válogatásalbummal je­lentkezik a Backstreet Boys. Karácsonyra kerül a boltokba a Greatest Hits Chapter One cí­mű anyaguk. A lemezen egy új dal is hallható majd, a rádiók­ból már ismert Drowning, ami szintén a már sokat bizonyított szerzőtrió szüleménye: Rami, Andreas Karlsson és Linda Thompson „gyermeke”. ______,______________; \_______________|/___________________________ A tarjáni madáchosok a konferencián ■ JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Orbán József. Műso­ros hanghordozót vehet át szerkesztőségünkben: Hatala Csenge Balassagyarmat, Dr. Kenessey A. u. 6. sz. Mai kérdésünk: A Barátok közt 2. lemezen egy Balassagyarmat­ról elszármazott énekesnő énekli a sorozat főcímdalát. Ki ő? Bekül­dési határidő: november 20. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. A művész is ember - Szolnoki Péter: Rosszulesik a Bon-Bon salgótarjáni fogadtatása a Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok1 Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatá­rozzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehet­nek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk a rádióban, látjuk az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tu­dunk róluk. Hogyan élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlöl­nek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csiná­lunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Azt mondják, senki nem lehet próféta a saját hazájában. És ez így is van. Szolnoki Péter, a nógrádi megyeszékhelyről elszármazott énekes sikeres, boldog ember. Szép családja van, együttese fent van a csúcson, lemezei sorra ara- nyozódnak be. Egy dolog aggaszt­ja: az ahogyan Salgótarjánban hoz- záállnak együtteséhez.- Egyszer azt találta mondani, hogy a világon semmüyen problé­mája nincs.- Nincs is, hál' Istennek!- Nem sokan állíthatják ezt ma­gukról!- Általában az emberek szeret­nek panaszkodni. A minap elrom­lott az autóm, pedig nélküle nehéz megoldanom a napi programjai­mat. Ez tehát probléma, de majd elkészül. Mindig azt mondom: ha egészség van és marad is, akkor minden meglesz, mert azokat a cé­lokat, amelyeket eddig kitűztem magam elé, elértem. Igazi problé­máim tehát tényleg nincsenek!- Élnek még önben a tűiédzseres szenelenségek?- Vannak olyan dolgok, ame­lyekről érettebben gondolkodom, mint fiatalabb koromban. Ez ter­mészetes, de megmaradtam ugyanolyan lüké emberkének, amilyen voltam. Olyan kérdés ez, amelyen igazán nem gondolkodik az ember, mert éli a dolgos hétköz­napokat, és inkább azzal törődik, hogy minél jobban megfeleljen az elvárásoknak, mind itthon, mind a szakmában, illetve az élet más te­rületén. Úgy érzem, amit eddig tet­tem, jó volt, nem bántam meg semmit!- Hivatalosan mikortól számítja felnőttnek magát?- Elég fiatalon kerültem bele a mélyvízbe, hiszen 14 éves korom­tól lakom Budapesten szinte egye­dül, elszakadván a szülői háttértől, és azóta majdhogynem teljesen magamra voltam utalva. Bizonyos dolgokat sokkal komolyabban néztem, mint mások. Ezt 17-18 éves koromban vettem észre, ami­kor általában a legtöbb srác a gimi- ben bulizik, meg csajozik. Én olyan tanintézménybe jártam, ahol nem volt hétköznapi dolog ez, hiszen abban a katonai iskolá­ban nemhogy lányok nem voltak, de a hét végi „eltávokon” kívül nem is nagyon tudtunk bulizni. In­kább az együttesben és a zenélés­ben éltem ki fölös energiáimat.- Ha mostanában hazamegy, nem érzi idegennek az otthoni kör­nyezetet?- Nem. Inkább megnyugtató számomra. Nem akarok senkit megbántani, de nem egy szép vá­ros Salgótarján - bár már sokat fej­lődött külsőleg - viszont annyira közel áll a szívemlíez, hogy ami­kor ebből a zajos, büdös kaotikumból (Pestről) hazame­gyek, mindig kipihenem magam. Viszont nem élnék már ott, mert nagyon unalmas lenne egy idő után. Magyarország pedig annyira centralizált, hogy érvényesülni csak a fővárosban lehet. Az meg egy másik érdekes dolog, amikor Salgótarjánba megyünk fellépni...-Ez is megtöltene egy kötetet?- Úgy valahogy! Mindig tüske marad bennem, hogy bárhová me­gyünk az országban, tényleg nagy ovációval, szeretettel fogadnak mindenütt, de akárhányszor be­tesszük a lábunkat Salgótarjánba, akár dedikálni, akár fellépni, na­gyon savanykás a hangulat. Lehet, hogy az otthoni közönséget nehe­zebb megmozgatni, de az is elkép­zelhető, hogy mi nem felelünk meg nekik. Rosszulesik, hogy ab­ban a városban, ahol felnőttem, nem úgy fogadják a zenekart, ahogy máshol.- Mennyi idős?- 31 éves vagyok. Nem érzem magam ennyinek, de ez még nem is kor. Már elveszítettem azt a fajta fiatalos lelkesedést, amely egy ka­maszt jellemezhet, de megmarad­tam vidám fickónak. Apró csalódá­sok néha érnek, de nem törnek le úgy, mint régebben.- Barátoknak hitt emberekben csalódott?- Barátokban nem. Igazi bará­tom nem sok van, de bennük fel­tétlenül megbízom.- Soha nem volt naiv?- De. Azt hiszem, a legtöbb em­berben megvan ez a jóindulatú na­ivitás, amely meg kell, hogy le­gyen, hiszen akkor hogyan élnénk egymás mellett a világban?! Állan­dóan mogorva, bizalmatlan tekin­tetek kereszttüzében kellene él­nünk, és én ezt nem bírnám. Az is­meretségi körömben volt egy em­ber, aki a jóhiszeműségem miatt csúnyán átvágott, de valahol szá­mítottam rá, s egy idő után nem le­pődtem meg.- Hogyan lesz énekes egy fuvo- listából?- Valójában soha nem készül­tem énekesnek. Az ismerőseim nyaggattak, hogy próbáljam meg. Akkoriban volt egy kiváló zongo­rista barátom, Esze Zsolt (Esze Je­nő fia), aki beajánlott Kása Zsu­zsanna énektanárnőhöz. Kisebb megszakításokkal hozzá jártam hangképzésre három évig. Fan­tasztikus volt, mert nem akart megtanítani énekelni, hanem „csak” a helyes utat mutatta min­dig. Hagyta, hadd bíbelődjem a hangommal. Mellette persze ren­geteg muzsikát hallgattam, és in- nen-onnan felcsipegettem a ma­gamnak tetsző dolgokat. Akkori­ban szintén nála tanult egy lány, Albert Fruzsina, aki egyszer muta­tott egy általa énekelt reklámze­nét. Viccesen megjegyeztem, hogy de jó volna nekem is üyet énekelni, s rá egy hónapra szólt, hogy volna egy feladat. A Sonic stúdióban volt a felvétel, Farkas Peti vezetésével, és még két srác volt jelen: Hrutka Róbert (aki az­tán a Bon-Bon gitárosa is lett) és Giret Gábor. Annyira megtetszett nekik a hangom, hogy beajánlot­tak Török Tamásnak, aki éppen vokalistát keresett Bang Bang ne­vű együttesének lemezfelvételé­hez. Itt ismerkedtem és barátkoz­tam össze Szentmihályi Gáborral (Michellel), aki elvitt a Rapülőkbe énekelni. így indult a karrierem, és azóta szinte mindenkivel dol­goztam a szakmában, ami nagyon jó iskola volt számomra.- Véleménye szerint milyen fokú a szakmai elismertsége, és mekko­ra a személyes népszerűsége?- Erről a kollégákat kellene megkérdeznie, de akikkel eddig együtt dolgoztam, mindig meg voltak elégedve velem, és úgy ér­zem, szeretnek. Az egyik legna­gyobb elismerést Dés Lászlótól kaptam, aki rám bízta a „Valahol Európában” című musicaljének főszerepét. Ráadásul szembe di­csért, amit nem szeretek, de na­gyon jólesett és megerősített ab­ban a tudatban, hogy van mit ke­resnem ezen a pályán. Olyan elő­adók, muzsikusok hívtak dolgoz­ni, mint Presser Gábor, Charlie, Lerch István, László Attila, Cserhá­ti Zsuzsa, Demjén Ferenc, Balázs Fecó és még sorolhatnám. Érdekes érzés volt olyanokkal együtt dol­gozni, akiket eddig csak a tévé­ben, vagy lemezről hallottam ját­szani, de mindannyian természe­tesek voltak velem, és könnyen ment a munka mindig. Most jött el az a pillanat, hogy már a közön­ség is szeret és elismer. Ha elme­gyek a családommal vásárolni, összesúgnak mögöttem, vagy amit jobban szeretek, köszönnek. Amúgy a magánéletemet szere­tem csendben, mindennapi em­berként élni.- Hogy van az, hogy önökből ál­landóan a nyugalom, a szeretet és a jókedv árad?- Úgy, hogy ez az image-ünk! Komolyra fordítva, egyszerűen a zenénk és a közönség együttes pozitív hatása ül ki az arcunkra, még a sokadik fellépés után is. Ez egy öngerjesztő folyamat. Elindul a buli, a közönség jól veszi, mi is egyre jobbak vagyunk, s a végére fantasztikus hangulat alakul ki. Ha bárkit megkérdezel a szakmá­ból, ugyanezt fogja mondani. Nem mondom, van olyan buli, amikor úgy érezzük, de jó lenne hazamenni, de ilyesmi nagyon rit­kán fordul elő. Például az egyik fellépésen a rendező hölgynek problémája akadt a műsor hosz- szúságával (öt perccel kevesebbet játszottunk, mint szerette volna). Tamás, hogy ezt orvosolja, meg­kérdezte, mi a baj, mire a hölgy visszakérdezett, hogy: Ön kicso­da?, miközben előtte ott játszot­tunk másfél órát a színpadon... Az ilyen helyzetek felidegesítik az embert, de hamar túltesszük ma­gunkat rajta, és később már csak nevetünk az egészen.- Nem hiányzik a komolyzene?- De nagyon! Ha több időm lenne, szívesen játszanék szimfo­nikus, vagy kamarazenekarban is. Az iskolában volt egy nagyon jó kis fúvósötösünk. Szeretem a sok­oldalúságot!- Mwikahelyén, a rendőrség fú­vós- és bigband zenekarában mit szólnak az egyéb tevékenységei­hez?- 11 évvel ezelőtt ugyanolyan zenészként kerültem oda, mint bármelyik kollégám. Akkor még nem voltam „Bon”. Onnan lettem valaki, ez számukra természetes lett. Ennek ellenére örülnek a sike­reimnek, és úgy érzem, szeretnek, ami kölcsönös. Mindegyikük kivá­ló muzsikus, némelyikük már ját­szott Bon-Bon-lemezen. A vá­gyam, hogy szeretnék velük együtt muzsikálni egyszer egy nagysza­bású Bon-Bon-bulin! Mondjuk, már a közeli jövőben... SÁNDOR ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents