Nógrád Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 228-253. szám)

2001-10-05 / 232. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2001. OKTÓBER 5., PÉNTEK NÓtíRÁD MEGYEI HÍRLAP - 9. OLDAL Fél évszázados hűség Őszi barangolás Elsőnek a fiúcska köszöntötte a nagymamát. Ott állt mellette, fogta a kezét és hatalmas, cuppa­nós puszit nyomott az arcára.- Megérdemli - nézett szere­tettel a fehér hajú asszonyra.- Sokat dolgozik ránk most is... Jókat főz nekünk és a gom­bát is ismeri. Annál jobban már csak az író­gépét ismerte Kálmán Lajosné, hiszen 36 esztendeig ült mögötte a szénbányáknál, a földmérők­nél. Számon tartani sem lehet, hányszor ütötte le a billentyűket, formázta a sorokat.- Az én munkakönyvemben egyetlen beírás van. Bárcsak a gyerekeim is elmondhatnák ugyanezt - mondta mély sóhaj­jal az asszony. Két fia közül az egyik autó­szerelő, de a másikat valahogy elkerüli a szerencse. Hiába ta­nult folyamatosan, szerzett hat szakmát is, mégis munka nélkül maradt jó ideig. Most biztonsági őr és örülhet, hogy pénzt visz haza a családnak. Nehezen él­nek. Az asszony nyugdíja éppen csak túlszaladt a negyvenezer fo­rinton. A gépírókat nem fizették valami jól és a hűségpénz megál­lapításánál sem voltak bőkezű­ek. A lakásukat eladták és Zagyvapálfalván vettek egy kis családi házat, ahol együtt lakik a fiúcskáékkal.- Talán nem lesz olyan drága, mint a bérház volt - mondta re­ménykedve. * * * Belinyák Tivadar Balaton- szőlősről jött Salgótarjánba a szakszervezet emlékezésére. Élete nagyobbik részét itt élte, itt dolgozott a bányánál. A faüzem­ben volt üzemvezető, üzemve­zető-helyettes. Amikor 1972-ben a Zagyva-rakodóról nyugállo­mányba ment, harmincöt mun­kában eltelt év volt már mögötte.- Az apám, de még a nagy­apám is bányász volt, én sem mehettem máshová - magyaráz­ta. ■ Nyugdíjas éveiben sem tétlen­kedett, s nem pihen most sem. Tanult és egy balatoni település neves szállodájában pénzügyi feladatokat látott el. Megismerke­dett egy asszonnyal, összeháza­sodtak és azóta Balatonszőlősön él. A múló évek kikezdték egész­ségét, de nem adja könnyen ma­gát. Folyamatosan dolgozik ön­maga, az érdeklődő emberek, de leginkább a gyerekek örömére. A kérdő tekintet elegendőnek bizonyult arra, hogy magyarázat­ba fogjon.- Amatőr keramikus lennék... Néhány szép kiállítás is van már a hátam mögött - mondta. Színes fotókat szedett elő, amelyeken állat- és mesefigurák, szobákat szépítő vázák, tányérok sorakoz­tak. S itt-ott felvillant egy-egy szépen szőtt parasztszőnyeg, va­lamennyi Belinyák Tivadar keze munkáját dicséri. Rákos József, a bányászszak­szervezet egyik salgótarjáni alapszervezetének elnöke hívta az ünnepre. Szívesen jött a barát­ságos invitálásra. Késő délután ült vonatra és éjfélre járt, amikor megérkezett Salgótarjánba.- A szakszervezetnek tagja maradtam akkor is, amikor elköl­töztem innen. így, ha ritkán is, de mégis találkozhatom a régi bará­tokkal, munkatársakkal. Ha más­ra nem is futja, megkérdezhetjük egymástól, hogyan is élünk - be­szélte. A néhány száz forintot, amely az elismerő oklevelet „kísérte”, felajánlotta a Nyugdíjas Bányász Alapítványnak. Azok támogatá­sára, akik nálánál nehezebben él­nek. * * * Kevés időt, évet leszámítva, mindig is gépkocsivezető volt Hajósi László. Balassagyarmaton született, élt, de az első húsz évet Budapesten a valamikori Mávautnál töltötte, nem kevés munkával.- Ha jól emlékszem, 1968- ban kerültem Salgótarjánba. A szénbányákhoz kértek és én szívesen jöttem - mesélte. Nem csak a pénz miatt. Erő­sebb volt a kötődés, idevaló bá­nyászlányt vett feleségül. Az SBTC autóbuszára ültették A csapat akkoriban a fénykorát élte. Jók voltak a játékosok, je­lentős a támogatás. Bejárta ve­lük majd a fél Európát. Ma már más idők járnak. Futballmecs- csekre ugyan nem jár, nehezen vinnék a lábai. Azért a játékot most is kedveli. A nyugdíjas évek egyaránt hoztak örömet is, gondot is Ha­jósi Lászlóéknak. Mert bizony az ereje, egészsége egyre fo­gyatkozik. Őrül, hogy egyetlen lányukat szépen útnak indítot­ták. Lassan saját lábukra állnak az unokák is. Az egyik egyete­men tanul, a másik szakmun­kás, műszerész lesz. Ők meg Salgótarjánban, a Szerpentin úton éldegélnek feleségével csendben, békességben. Oly­kor-olykor eszébe jutnak a munkás esztendők, a feszült fi­gyelem az autóbuszon, a fele­lősség, mert emberek ültek mö­götte. Meg-megvillan az is, hogy munkáját kiváló dolgozó címekkel, miniszteri kitünteté­sekkel ismerték el. S tudja azt is, hogy az elismerésekben mindig ott volt a szakszervezet támogatása. ■k -k -k Tizenkilenc férfit és asz- szonyt köszöntöttek Salgótar­jánban, a bányászszakszerve­zet 1-es. alapszervezetében a közelmúltban. Fél évszázados hűségüket, szakszervezeti tag­ságukat köszönték meg az elis­merő oklevéllel Köztük volt Kálmán Lajosné, Belinyák Tiva­dar és Hajósi László is. _________ -VG­L evél a jövő nyugdíjasainak A feketegazdaság visszaszorí­tása, az adatszolgáltatás helyessé­gének ellenőrzése céljával az Or­szágos Nyugdíjbiztosítási Főigaz­gatóság bizonyos időközönként értesíti a dolgozókat, a nyugdíjjá­rulék-fizetőket a biztosítási időről és a járulék-köteles kereset össze­géről. A múlt évre vonatkozó le- vélbeni tájékoztatásokat október 8-tól küldik az érintetteknek. Ezekkel kapcsolatban az alábbi­akra hívja fel a figyelmet a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igaz­gatóság: Amennyiben a közölt adatokkal egyetért a biztosított, nincs tennivalója, ha azonban hi­ányosnak vagy hibásnak találja azokat, forduljon a munkaadójá­hoz, amely a téves adatszolgálta­tását köteles módosítani, (s erről a nyugdíjbiztosítót értesíteni), másrészt a dolgozói észrevételek­kel kapcsolatban tájékoztatást kell adnia alkalmazottjának. Ha a foglalkoztatott kezdeményezése nem vezet eredményre, a lakóhe­lye szerinti igazgatóságot vagy a kirendeltségét kell felkeresnie, ott az írásbeli vagy szóbeli kérelme alapján kézbe veszik az egyezte­tést, a biztosítónak erre összesen kilencven nap áll rendelkezésére. A megállapításokat írásban kül­dik meg a dolgozónak. A kiértesítéssel kapcsolatos reklamációk esetén az országos főigazgatóságot helyi tarifával hívható kék számon - 06-40-369- 369 - munkanapokon 8-tól 19 óráig érhetik el. A problémák sze­mélyre szóló rendezése érdeké­ben a megyei igazgatóságon és balassagyarmati kirendeltségén október 8-tól külön ügyfélszolgá­lat működik, ezeket hétfőn 8-tól 18 óráig, kedden, csütörtökön és pénteken 8-tól 14 óráig kereshetik meg. A felmerült kérdések gyors megválaszolását segíti az igazga­tósági 32/310-896-os, illetve a ki­rendeltségi 35/300-064-es tele­fonszám. Régi vágyam most valóm vált. Az idő kedvező az erdei túrához. Gyönyörű októberi napra éb­redtem. Becsomagoltam egy-két szendvicset,' a kulacsba friss vi­zet öntöttem és elindultam a kö­zeli erdőbe egy kis sétára. Az út ismerős. Sokat mentem erre fia­tal koromban, amikor még nem volt buszjárat és gyalogosan er­dőn keresztül érhettük el a vá­rost. Mátraszeléről indultam egy kis tisztáson. Később beljebb mentem az erdőbe. Székvölgy- puszta fölé értem. Nehezen talál­tam meg a régi ösvényt, minden változik, az erdő is. Ahol régen hatalmas fák voltak, most ko­pasz dombhát fogadott, aztán mégis elértem az erdőt. A felhőt­len égen ragyogó nap táncoló fényfoltokat vetített felém a lom­bokon át. A napfényben fürdő virágok hirtelen felragyogtak A sokféle madárdalból összeállt a kórus. Aztán találtam egy kis patakocskát, amely mellett száz­szorszépek virítottak. A virágok fölött döngicsélő méhek. Köve­ken, letört faágakon bukdácsol­tam és az avar csörgött a lábam alatt. Az erdő itt véget ért, és a vadvirágoktól tarkálló, sűrű fű­vel benőtt, térdig érő fűben ér­keztem egy tisztásra. A szél hul­lámokat rajzolt a fűszálakon. A mező szélére érve szederbokro­kat pillantottam meg. Lenyűgö­zött a szépségük. Egy kis kitapo­sott ösvényen mentem tovább. Az ösvényt amerre haladtam, szúrós csipkebokrok szegélyez­ték. Kicsit elfáradtam és leültem 53 éves „gólyadoyenje” van Tajvan legtekintélyesebb orvosi egyetemének. A férfi - bár van egy cége - ál­lami pénzen tanulhat, mivel ő az egyike annak a 180 hallgatónak, aki még júliusban megkapta az ösztöndíjat. Tajvan legöregebb egyetemi gólyája - ha minden jól egy hatalmas hársfa tövébe. Szemügyre vettem a tájat, köz­ben meg is éheztem. Hátizsá­komból elővettem egy szendvi­cset és eszegettem. Elmerengtem egy hatalmas fára néztem, mely­re egy nagy csapat varjú szállt. Aztán összeszedtem magam és elindultam tovább. Az jutott eszembe, hogy talán vissza kel­lene menni a faluba, mert már jó utat megtettem. Alacsony kö­ves dombokat hagytam magam mögött. Óvatosan leereszkedtem egy lejtőn, aztán megmásztam a következő dombot. Balra-jobbra hatalmas tölgyek magasodtak, kis juharfák, akácok, fűzfák színpompás serege vett körül. Ahogy ezt a csodálatos szépséget néztem, a hangok, a színek, a dombtetőről elém táruló látvány megható volt. Elfogott a boldog­ság érzete. Ismét leültem megpi­henni. Elnyújtózkodtam és a le­nyugvó nap felé fordulva, csu­kott szemmel élveztem arcomon a sugarakat. Kinyitottam a sze­mem és éreztem, hogy végig árad testemen a melegség. El­gondolkoztam, ha el is fáradtam egy kicsit, de a természet csodás szépsége mindenért kárpótol. Hazaérve tele voltam sok-sok élménnyel és nagyon jól érez­tem magam. Biztatom idősebb társaimat is, ne féljenek egy kis elfáradástól Igaz a természet szépségébeá csak az tud örömet találni, akinek a lelke erre nyi­tott. _____________________VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ S algótarján megy - hét év alatt végez az egyetemen, ami után még négy év gyakorlati képzés következik, így 64 éves korára kezdhet prak­tizálni orvosként, egy évvel ké­sőbb pedig már kötelezően nyugdíjba kell mennie. A férfi mindezek ellenére igen boldog: 30 éves álmát valósítja meg. 53 ÉVES „gólyadoyen” Kilencvenesek klubja Balassagyarmaton Születésnapot ünnepeltek - Nótázás tárogatóval Nagy szeretettel köszöntötték a kilencvenesek klubjának tag­jai a 92. születésnapját ünneplő Kamarás Józsefet, akit aján­dékok sokaságával halmoztak el. Még a betegeskedő 88 éves Honti István is küldött a saját borából a jó barát ünneplésére, kedves felesége pedig egy tál finom pogácsával kedveskedett a társaságnak. A szintén gyengélkedő 89 éves Tornyos Vidor egy általa „anyatejnek” nevezett koktélt küldött Józsi bácsi­nak azzal a megjegyzéssel, hogy még száz évig iszogassa. Volt is nagy derültség ennek hallatán a barátságosra vará­zsolt Balassa Étteremben, ahol a törzshelynek számító belső sa­rokban vigadott a társaság. Ka­marás József nem győzte kö­szönni az egymást követő tósz- tokat, amelyek mindegyike egy újabb száz év megélésére biztat­ta. Az „öreg Kamarás”, ahogy a városban nevezik a még aktív közéletet élő öregurat, büszkén mutatta a megyei lapban aznap megjelent írását, amelyben Ba­lassagyarmat barátainak buda­pesti találkozójáról tudósított. Megemlítette, hogy még a ki­lencvenesek találkozóiról rend­szeresen hírt adó Nógrád Me­gyei Hírlap felelős szerkesztője, dr. Csongrády Béla is köszöntöt­te, aki üdvözletét küldte a tiszte­letre méltó kort megélő társa­ságnak.- Na, akkor engem is kö­szönthet a szerkesztő úr novem­ber 11-én, amikor én is 92 éves leszek, jegyezte meg Mogyorósi János bácsi nevetve és vörös sem sokkal többet, bólintott össze a veterán csapat. Kama­rás Józsi bácsi elmondta, hogy régi iskolatársa, Koltay Jenő vi­lágháborús vezérkari őrnagy Balassagyarmaton tartózkodik rokonainál, Kenessey Miklós­nál. Józsi bácsi elvitte őt Honti Pista bácsihoz, aki egykori ka­tonája volt Koltay őrnagynak a Dnyeper mentén folyó harcok­ban és közösen emlékeztek a háborús időkre.- Én is ott voltam akkor, 1941-ben a gyorshadtestnél mint tüzértiszt - jegyezte meg Czirják Imre bácsi és könnybe lábadt szemmel azt mesélte, mikor Koltay hadosztály törzs­főnök telefonon búcsúzott tőle, mert nem lehetett tudni, hogy az oroszok támadása miatt élet vagy halál lesz a végsőkig kitar­tó magyar katonák sorsa.- Én is kaptam a napokban a minisztériumban egy kitünte­boros poharát magasra emelte. - Erre igyunk, Jóska! A város neves cukrásza, Jagyutt Pali bácsi és élete pár­ja, Rózsa néni gyönyö­rűséges tortával lepte meg az ünnepeltet és a közelmúltban névnapját tartó Rózsa néni sem maradt ki a köszönté­sekből. Krekó Józsi bá­csi, a nyugalmazott és hírneves sebész nem hagyta ki a nótázás lehe­tőségét, amelyet Menczel Miklós órás­mester tárogatóval kí­sért. Nagy beszélgetésbe merült a 92 éves dr. Ibrányi Endréné és Zmeskal Kató néni, akik lánykorukat idézték. Közben ment az anek- dotázás. Szó esett a 89 éves Vaczó Lajosról, aki még naponta a szíjjártóműhelyben dol­gozik, de nem jött el, mert nagyot hall. Mi Kamarás József (álló sorban jobbról az ötödik) 92. születésnapját ünnepelte a baráti kör tést a doni harcokért - szólt köz­be Mogyorósi Jani bácsi és rá­zendített, hogy: „Öreg baka bú­csúzik a századtól...” Aztán még egy verset is elmondott János bácsi, amely Noéról így szól: „Minden állatfajtából és növény­ből egyet vitt, hogy a nagy vész után ne nélkülözzön semmit.” Ám a legbölcsebben mégis azt tette, hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Neki köszönhetjük hogy a bort ismerjük, amiből erőnket és kedvünket lel­jük. Rajta tehát, urak! Töltsünk a pohárba, igyunk Noé apánkra! Éljen! Éljen! - harsog­ta a jókedvre derült asz­taltársaság és rázendített, hogy: „Jó bor, jó egész­ség...” Az ország minden részében építészmérnök­ként megfordult 92 évé­ben járó Gémes Endre bá­csi a hatvanéves fiával, Györggyel érkezett, aki láthatóan jól érezte ma­gát a kilencvenesek társa­ságában. Bemutatkozásá­ban elmondta az érdeklő­dő társaságnak, hogy a Balassiban érettségizett, aztán a műszaki egyete­men szerzett diplomát, majd a MOL-nál volt ter­vező mérnök, de bármer­re járt, nem felejtette el Balassagyarmatot. Szeretettel emlékeztek a napokban elhunyt Csikász István előadóművészre, költőre, festőre, akiről úgy szól­tak, még hosszú időnek kell el­telni, hogy hasonló tudású, adottságú utóda legyen a város­ban, de messze környéken is. Úgy vélték, az ő példája is mu­tatja, hogy jobban megbecsül­hetnénk értékes embereinket. Még kedves nótáját, a Kék nefe­lejcset is elénekelték és azt em­legették, hogy százak énekelték ezt a dalt Pistának a sírjánál. A társaság korelnöke, a 94. évébe lépett Specziár Sanyi bácsi is szólásra emelkedett és bejelen- _ tett, hogy egy arany pecsétgyű­rűt adományoz hálája jeléül a kilencvenesek klubja éltetőjé­nek, Szabó Endrének. Nagy volt az ováció és a monogramos gyű­rű kézről kézre járt, míg végül a meghatódott delikvens ujjára került és hát erre koccintani kel­lett. Még fénykép is készült a mulatozó asztaltársaságról a vá­ros jeles fotósa, Suba Mihály jó­voltából, aki fiával, Ákossal a szomszéd asztaloknál vendé­geskedett. A híres fényképészdi­nasztia sarjai barátságból és tiszteletből megörökítették a tár­saságot, amely hamarosan vi­szontlátta magát a gyorsan el­készített fényképeken. SZENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents