Nógrád Megyei Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 228-253. szám)

2001-10-13 / 239. szám

Ll ETJ 1 |_‘L AtaZLLL 2001. OKTÓBER 13., SZOMBAT A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE | Megjelent „Nagy Iván naplója - Visszaemlékezések” Jazz a templomban „Nagy Iván naplója - Visszaemlékezések” címmel látott nap­világot a Nagy Iván könyvek sorozat első köteteként Balassa­gyarmaton a magyar történettudomány jeles nógrádi alakjá­nak naplója. A kötetet a sorozatszerkesztő Tyekvicska Árpád szerkesztette, társszerkesztő Andor Csaba volt. A naplót a Nagy Iván Történeti Kör adta ki a magyar Millennium Emlék- bizottság, a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma, a Pro Renovanda Hungáriáé Alapítvány, Nógrád Megye és Ba­lassagyarmat Város Önkormányzata támogatásával. Nagy Iván, a kötet címlapján ___________■ A honi történettudomány iránt érdeklődőknek nem kell be­mutatni Nagy Ivánt. Nógrád me­gyében nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség is ismeri a jeles tudós és akadémikus ne­vét, alapműnek számító hatal­mas munkáját (Magyarország családi czímerekkel és nemze­dékrendi táblákkal) ugyancsak számon tartja. A most kiadott napló, ami két kötetben maradt az utókorra, hozzásegít ahhoz, hogy a nagy tudós életpályájának személyes vonatkozásait is meg­ismerje az olvasó, ugyanakkor természetesen mélyebb betekin­tést nyerjen a korszakba is. A múlt kiemelkedő személyiségé­nek mindennapjai, sikerei, küz­delmei egyaránt hamisítatlanul tárulnak a jelenkor szemlélője elé e feljegyzéseket olvasva. Márpedig Nagy Iván kora ma­gába foglalja a magyar történe­lem egyik legdicsőségesebb sza­kaszát is, az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idejét és persze annak levereté- sét, ami az ő számára is a bujdo- sás kora, illetve kiegyezést köve­tő korszakot. Mindez és még sok más a naplóban személyes törté­nelemként jelenik meg, egy rendkívül gazdag és izgalmas életút részeként. így elénk tárul­hat a történelem iránt érdeklő­dők számára ismert események személyes háttere, az esemé­nyekben való részvétel megany- nyi mozgatórugója, ismert sze­replők bukkannak föl ismét, egész sorsokat rejtegetnek a helyzetek, emberi kapcsolatok, a múlt képei elevenednek meg a lapokon. Nincs abban semmi túl­zás, ha azt állítjuk, ez a napló he­lyenként szinte szépirodalmi ihletettségű részleteket tartal­maz, időnként pedig - szoros összefüggésben a korabeli ese­ményekkel - úgyszólván egy kri­mi izgalmasságával bír. A napló­ból minduntalan elővillanó „fénytörés” nem takarja el a ké­sői olvasó előtt a valóságképze­tek tisztaságát, ellenkezőleg, vilá­gosságot jelez a mindennapok igazságkeresésének útjain, ame­lyeken eleink - köztük Nagy Iván is - jártak. A kötetet gazdag jegyzetanyag egészíti ki, amely megkönnyíti a tájékozódást, ugyanakkor még iz­galmasabbá is teszi a napló olva­sását. A Gyermekkor, a Jogászi és Jurátusi élet, a Bujdosás napjai, az Irodalmi foglalkozás, az Ügy­védi pálya, továbbá a Könyvtár- nokság és családos élet című feje­zetek jegyzeteit Hausel Sándor, a Gymnasiális időszak és a papnö­veldéi élet fejezetek jegyzeteit Horváth M. Ferenc a katonai élet című fejezetét Hermann Róbert, a Velence és Oroszi címűét Ko­vács annak készítette. A Névmu­tató ugyancsak növeli a kötet ér­tékét. Szerkesztői megjegyzés sze­rint a szerkesztésnél eltekintettek a betűhív közléstől, s bár a szöve­get modem helyesírással adják közre, az eredeti nyelvi állapot megmaradt. A fejezetbeosztást változatlanul hagyták. A napló­ban lévő rajzok és ábrák a szöveg megfelelő helyén találhatók a könyvben. Mindez szintén hoz­zájárni ahhoz, hogy a napló szin­te mai könyvként olvasható, stílu­sában is friss és szellemi izgalmat keltő. Amiként azt a szerkesztő is hangoztatja, a szöveget érzékel­hetően könyvként írta meg Nagy Iván, bár a napi jegyzetek nem maradtak meg. A két kötet a ba­lassagyarmati Both család hagya­tékából Kovalcsik András hely- történész jóvoltából került köz- gyűjteménybe, jelenleg a Palóc Múzeum adattárában őrzik. A kötet címlapja Ellinger Ede fény­képész Nagy Ivánról készített ké­pének felhasználásával készült. A felhasznált változatot a balassa­gyarmati Helytörténeti Gyűjte­mény őrzi. _______________________™ Jazz a templomban, vagy úgy is mondhatjuk: gregorián a jazz­ben. Néhány év szünet után új­ra vendégülik lesz a világ leg­jobb szaxofonosa, Jan Garbarek és a legjobb kamara­kórusok egyike, a HUliard együttes, akik új korszakot nyi­tottak azzal, hogy két, egymás­tól majd ezer évnyire lévő kor zenéjét egyesítették. Ez a csodálatosan hangzó mu­zsika nem egyházi ének és nem is jazz, pontosabban ez is, az is. Nem kottában rögzített és nem rögtön­zött zene, hanem ez is, az is: ősi is és mai is. A gregorián éneklés és a kortárs zene legjobb kamarakóru­sa, a brit Hilliard énekegyüttes és a világ ma talán legjobb szaxofono­sa, a norvég Jan Garbarek találko­zásából született. Az 55. évében já­ró Garbarek épp 40 esztendeje hal­lotta a rádióban játszani John Cortrét, ő szeptemberben lett vol­na 75 éves, és elhatározta: megta­nul játszani. Még a debreceni jazz- fesztiválon ismerhettük meg a 80- as években. Összetalálkozása a Hilliard együttessel, egy híres né­met gyártásvezető, Manfred. Eicher gondolata volt. Amikor Izland megkövült lávatengerén forgatták Max Frish elbeszéléséből a filmet, melynek hősét elszigeteli a külvi­lágtól egy vihar és az emlékezés­vesztéstől retteg, eszébe jutott a spanyol Christo bar de Moralles halotti miséje, amit Sevillában hal­lott először és fölrémlett képzeleté­ben egy magasan köröző madár, amihez valahol belül Garbarek szaxofonjának hangja társult. A filmhez mindkét zene túl mély, túl erős lett volna, de mert Eicher egy lemezcég vezetője is, összehozta a nagy találkozást. John Potter, a Hilliard tenoristája szerint az ősi több szólamú éneklésnek, amikor az egyes szólamok dallama és rit­musa önálló volt, éppúgy nem volt neve a kezdetben, csak ma mond­juk polifóniának, mint ahogy a jazznek sem, amikor a századfor­dulón létrejött. Hilliardék és Garbarek együttműködéséből va­lóságos csoda született. Nálunk hat éve a Bazilikában, négy éve a pécsi székesegyház­ban volt már hangversenyük és most újra eljönnek. 17-én Buda­pesten a Szent István Bazilikában, 18-án pedig a Debreceni Nagy­templomban lépnek fel, aminek Garbarek külön örül, hiszem még a jazzfesztiválokon megkedvelte a cívis várost. Nemcsak azért ját­szanak templomban, mert a mű­vek egy része egyházi fogantatá­st hanem a székesegyházak hangzásvilága a szaxofonnak is szárnyakat ad. Ipolysági keramikusművész kiállítása Rétságon A történelem szálai évszá­zadokon keresztül sok vonat­kozásban hasonló sorsot írtak elő mindkét város számára. Gyakorta egyaránt megszen­vedték ugyanazon hadseregek átvonulását, s jelentőségüket a kereskedelmi útvonal emelte ki. Trianon óta, egészen a kö­zelmúltig azonban mégis mint­ha elérhetetlen távolságra köl­töztek volna egymástól. A rend­szerváltás előtt a hivatalos rét­sági kapcsolat - nem tudni mi­ért? - távolabbi szlovákiai cél­pontok felé irányították. Az utóbbi években azonban egyre több szálon szövődik a két szomszédváros barátsága. Szép példái ennek a rendszeres meg­hívás egymás rendezvényeire, vagy egy ilyen szép bemutatko­„Magyar fények...” A párizsi Hotel de Vilié Szent János termében kivételes ér­deklődéstől övezve nyílt meg a XIX. század fordulóján meg­született modern magyar pik- túra valamennyi jelentős mű­vészének mintegy hetven al­kotását felvonultató képzőmű­vészeti kiállítás. A „Magyar fények - kolorista tendenciák 1870-1914” című tár­latot - amely a franciaországi magyar kulturális évad egyik legrangosabb képzőművészeti eseménye - Baán László, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának közigazgatási államtitkára és Christophe Girard, a párizsi városháza kul­turálisügyi alpolgármestere avatta fel. A tárlaton 29 festő szerepel, olyanok, akik a XIX. század utolsó évtizedeiben sza­kítva a hivatalos akadémizmus- sal és a műtermekből a szabad­ba vonulva gyökeresen új szem­léletű alkotásaikkal új stílust te­remtettek a magyar festészet­ben. zás, mint Kutak Adrién, Ipoly­ságon élő keramikusművész rétsági kiállítása. A művésznő munkássága nem ismeretlen megyénkben, hiszen már Balassagyarmaton is bemutatkozott egy alkalom­mal, termékeny művész, műve­ivel szerepelt már Németor­szágban, Ölaszországban, Ja­pánban, de több alkalommal ál­lított ki egyiptomi biennálékon is. Műveit - mint azt a kiállítá­sát megnyitó Csemniczky Zol­tán szobrászművész kiemelte, - titokzatosság jellemzi. Egy­szerre kitárulkozóak és rejtőz­ködők, magamutogatók és sze­mérmesek. Egyszerre adja ma­gát és megfejtésre vár, és ez a jó bennük: egyszerre gyönyör­Olyan volt Madách Imre alsósztregovai háza, mintha az ott lévők a nagy dráma­író gondolataiból váltak volna valóra. Színészek, akik Ádámot, Évát, Lucifert és megannyi más szerepet játszanak majd „Az ember tragédiájáéban tavasszal a Nemzeti Színház megnyitá­sakor. Alsósztregovai házában Ma­dách Imre talán egész élete so­rán nem fogadott annyi vendé­get, mint ahányan a minap odalátogattak, hogy magukba szívják a hely szellemét, és hogy megismerjék azt a vidé­ket, amely „Az ember tragédi­ája” megírására ihlette a drá­maírót. Eljött a Nemzeti Szín­ház nyitó előadásának teljes társulata, és itt tartotta meg el­ső olvasópróbáját. Az egykori dolgozószobában, a híres oroszlánbarlangban a színmű­vészek így rótták le tiszteletü­ket a 137 éve e napon elhunyt drámaíró emléke előtt. Szikom ködtet és elgondolkodtat. Az al­kotások különlegességének tit­ka a technológiában rejlik. Ku­tak Adrién egy japán eredetű, amerikaiak által módosított el­járással dolgozik. Lényege, hogy a kemencéből forrón ki­vett cserepet gyorsan be kell ta­karni száraz, vagy nedves for­gáccsal, avarral, füvekkel. Az így beinduló redukciós folya­mat eredménye a kerámián megjelenő káprázatos színösz- szeállítás. A rétsági kiállítás a „Rétsági Ősz” programsorozat kiemelke­dő rendezvénye. A megnyitót a szintén ipolysági művész - Makovinyi Hédi - fuvolajátéka gazdagította. v. J. János, a bemutató előadás rendezője a sajtótájékoztatón elmondta, minden színházi al­kotás közeledés az ismeretlen felé. Ez volt a célja az alsósztregovai utazásnak is. Vagyis hogy egy kis időre fe­ledjék el a budapesti színé­szek a biztos otthont, a sab­lont, és hagyják magukat meg­érinteni a hely szelleme által. Jó lenne, ha Madách emberi alakjára is hullna végre egy kis fény, vélte a rendező. Ezért is döntött egy rendhagyó szerep- osztás mellett. A budapesti művészekhez temesvári, ma­rosvásárhelyi, beregszászi, bé­késcsabai és komári színésze­ket is meghívott a társulatba. Olyanokat, akik személyes ki­fejezőerejükkel és művészi sokszínűségükkel hűen visz- szaadják a madáchi dilemmát, vagyis hogy az emberi lélek és gondolkozás legnagyobb és máig időszerű kérdéseire ad­ható, vagy épp nem adható vá­lasz. Madáchra emlékeztek Arany- és platinalemezes dalokkal érkezik Balázs Pali november 5-én Salgótarjánban, 6-án Bátonyterenyén lép fel Balázs Pali, a népszerű énekes igazán nem panaszkodhat ed­digi sikereire, hiszen napjaink egyik legsikeresebb előadójá­vá „nőtte” ki magát az utóbbi két évben. A néhány hete meg­jelent új lemeze kapcsán beszélgettünk vele.- Egész évben tartó koncertek, fellépések, tévés szereplések, éven­te új lemez... Hogy bírja?- Köszönöm szépen, néha na­gyon fárasztó, de egyébként jól bírom. Azok a közönségsikerek, melyeket a koncertjeim, fellépé­seim során tapasztalok, minden fáradságot megérnek. Tavasszal egy 40 állomásos koncertkörúton vettem részt, főként azokban a városokban találkoztam szemé­lyesen rajongóimmal, ahol koráb­ban erre még nem volt lehetősé­gem. Koncertemen elsősorban a tavaly szeptemberben megjelent - mára platinalemezzé érett - „Nem adom kölcsön a szívem” cí­mű lemezem dalait énekeltem. A nyár közepén, júliusban az Er­délyben élő magyaroknak volt szerencsém 16 koncertet adni, ahol eddig még ilyen mértékben soha nem tapasztalt közönségsi­kerem volt.- Bobokban az új lemez, ez mi­kor készült el?- 2001 januárban kezdtem el a stúdiómunkákat, több mint 8 hó­napon keresztül dolgoztunk rajta közösen, Kaszás Péterrel. E közös munka eredmé­nyeként szeptember 19 én jelent meg „Mindig úgy szeress...” cím­mel. Két feldolgozás mellett sok-sok vado­natúj dal került a ko­rongra, közöttük a számomra külö­nösen kedves a „Mama az Is­tenért...” című, melyet édes- anyámnak szántam. Dala­imban olyan érzelmek, gondolatok fo­galmazódnak meg, melyekkel nap mint nap találkozunk, mivel mindenki volt szerelmes, sőt kap­csolataink során néhányan csa­lódtunk is. Végtelenül boldog va­gyok, mivel az előjegyzések alap­ján a megjelenés napján ez is aranylemez lett.-Koncertek, fellépések, hogyan alakul az év végi program?- November 5-én ismét útra kelek zenekarommal, hogy élő­ben is elénekelhessem legújabb dalaimat közönségemnek. Hosszú út lesz. Harminc helyszínt választottam ki, e számomra na­gyon fontos esemény- sorozathoz. Kon­certjeimre elkísér Ri­csi kutyám is, akivel lázasan készü­lünk egy közös produkcióval.- Megyénkben mikor és hol hall­hatják Nógrád me­gyei rajongói?- November 5- én Salgótarján­ban, a József Atti­la Művelődési Központban, majd november 6- án Bátonyterenyén az Ady Endre Művelődési Központban. Mind­két helyszínen 19 órakor kezdőd­nek a koncertek. NÉMETH ANTAL-RELIKVIÁK. Csesztvén a Madách Imre Emlékmúzeumban az elmúlt hét végén rendezett Madách irodalmi napon nyitottak kamarakiállítást Németh Antal színháztörténeti hagyatékából. Balról jobbra: Németh Antalné Monori Kornélia, Kovács An- na irodalomtörténész-muzeológus, Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész. _______________________________fotói oócs év* R icsi kutyával közös produkciójuk isjesz

Next

/
Thumbnails
Contents