Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-28 / 226. szám

Mások gondjában osztozik a baglyasi bányászfeleség Özvegy Miklós Lászlóné bányászfeleséggel és lányával, Mik­lós Ilonával a Baglyasalján nemrég megtartott bányásznapi ünnepségen találkoztunk.- Tizenhat éves volt, amikor a Gusztáv-aknában hét székely katonát bújtatott. Ő vitte nekik az élelmet. Később a Karancs- hegyen bujkáltak, s néha bejöt­tek tisztálkodni. Férjemet, apját és testvérét, akik bújtatták a ka­tonákat, a Karancs-hegyből ki­füstölték, majd elvitték a csendőrlaktanyába azzal, hogy sortűz elé állítják. A baglyasi csendőrnek köszönhették éle­tüket, aki kijelentette: - Embe­rek, úgy bújjanak el, ha meglát­ják magukat, akkor engem ki­nyírnak, amire szerencsére nem került sor. Férjemék akkor a temető és a bánya mellett lak­tak. Ő háromgyermekes család­ból származott. A megmenekü­lés után bányásznak vették fel. Tízévi föld alatti bányászkodás után mozdonyvezető, a Józsefi­be, a Zagyvarakodóra, Inászóra járt - emlékezik az özveggyé lett bányászfeleség.- A család élete állandó bi­zonytalanságban, feszültség­ben telt el. Ebben volt nekem is részem kiskorom óta - utal a mindennapok velejárójára Ilo­na.- Ma is sírni tudnék, mikor meghallom a bányászindulót. Visszagondolok azokra az évekre, amikor műszakba indu­láskor azért rettegtem, haza tud-e jönni a férjem - egészíti ki az előbbieket az özvegy.- Édesapám igazságszerető ember volt. Kitartott véleménye mellett, lehetett rá számítani - hangsúlyozza a lánya. Fiatalosságát a farsangi öltözéke is tanúsítja ve lépett a nagyközönség elé _________- 1956-ban azt mondták a fér­jemnek, hogy vonuljon fel. Olyan jelzést kapott: ha tíz perc múlva nem lesz szén az erőmű­ben, leáll az áramszolgáltatás a városban. Ügyes furfanggal ki­vitte az erőműbe a szükséges szenet. Helytállásáért kitüntet­ték az 1956-os emlékéremmel és emlékplakettel. Birtokosa a nemzeti ellenállásért kapott em­lékplakettnek is.- Mostanában értettem meg apám és társai önfeláldozó cse­lekedetét - mondja Ilona. Feleségének ti­zenhat évig nem kellett dolgoznia.- Férjem táppén­zen volt, jött a kislá­nyunk, nekem el kellett mennem dol­gozni. Nyolc hóna­pig jártam a sík­üveggyárba, majd buszhiány miatt munkahelyet vál­toztattam. Tizenöt évi munka után, 58 éves koromban mentem nyugdíjba.- Másodikos ko­rom óta segítek anyunak - egészíti ki az előbbieket Ilo­na. Visszatérve az el­halt édesapára, lá­nya a következők­kel folytatja: - Örö­költem édesapám igényességét. An­nak ellenére, hogy más volt a stílusa és indiánnak öltöz- a humora, mint az _________■ enyém. Mindig m eghallgatta má­sok véleményét és segítőkész volt. Édesanyámtól a mások gondjaiba való beleérzőképes­séget örököltem. Ő mindig meg­nyugtatóan beszélt és beszél. Állítja, hogy szép szóval min­dent meg lehet oldani. Szavai­nak igazságáról sikerült megbi­zonyosodnom. Egyszer a busz­megállóban egy férfi késsel ha­donászott, s azt kiabálta, meg­öli magát, mert mindenki harag­szik rá. Szép szóval sikerült le­beszélnem.- A szép szó csodát művel - ál­lítja az édesanya. - Sohasem ha­gyom el azt, aki bajban van. Nincs csodálatosabb dolog a világon, mint szeretetet adni másoknak. Különösen a gyermekeknek, akik áhítoznak erre. Miklósné férjével 47 évet töltött házasságban.- Türelmesen viseltem az élet megpróbáltatásait. Bármilyen gö­röngyös utat jártam, most sem lát­szik rajtam. Vidám és egészséges vagyok. Nem gondolok arra, hogy hány éves vagyok. Koromnál sok­kal fiatalabbnak érzem magam. Még 150 éves korig így legyen - mondja huncutul, kacagva. Amikor mások bajában osztoz­va úgy vigasztal, hogy ne gondolj rá, úgyis megoldódik, akkor nagy lelkierőt tanúsít. így cselekedett, amikor lánya házassága nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, zátonyra futott... Gondokból jelenleg is kijut a mások bajaiban is osztozni tudó édesanyának. Két fiúunokája munkanélküli. Az egyiknek ács­állványozó a szakmája, a másik­nak nincs szakképesítése, kéz­ügyessége viszont sokoldalú. A máig is fiatalos özvegyasz- szony harminc évig gondoskodott lánya, gyerekei és saját családjá­ról. Az élet sok mindenre megta­nította. Önmaga javítja cipőjét, csinálja divatos frizuráját, amikor szükség van rá, akkor szab és varr.- A kertben elvégzem a mindig időszerű munkákat, szabad időmben sokat olvasok és tanu­lok - mondja az édesanya. V. K. Javaslat nyugdíjemelésre A nyugdíjszerű ellátások emel­kednek, ha a kormány elfogad­ja a másfél százalékos novem­beri korrekcióra vonatkozó ja­vaslatot, a nyugdíjminimum­hoz kötött szociális járandósá­gok összege viszont változat­lan marad - közölte Szemkeő Judit, a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai állam­titkára az MTI-vel. Varga Mihály pénzügyminisz­ter ezt megelőzően tájékoztatott arról, hogy az általa irányított tár­ca novemberi másfél százalékos, januárig visszamenőleges eme­lésre tesz javaslatot, amelyről a kormány a következő ülésén dönt. A nyugdíjszerű ellátások közé tartozik egyebek között a rendszeres baleseti járadék és a politikai rehabilitáció címén járó kiegészítés, a rokkantsági és a rendszeres szociális járadék, va­lamint a vakok személyi járadéka. Szemkeő Judit jelezte: ezeknek a járandóságoknak az emelése mintegy egymillió embert érint, költségét pedig magában foglalja a pénzügyminiszter által hétfőn említett 19,7 milliárd forint. A po­litikai államtitkár hangsúlyozta: a nyugdíjminimumhoz kötött ellá­tások emelése nem kapcsolódik a nyugdíjemeléshez. Magyarázata szerint a nyugdíjminimum tulaj­donképpen egy szociális mini­mum, amelyet a törvény értelmé­ben évente egyszer szükséges emelni. Hozzátette: a nyugdíjmi­nimumhoz kötött szociális ellátá­sokban részesülők augusztus ele­jén 7500 forintnyi egyszeri kiegé­szítésben részesültek a júliusi, 3,5 százalékos nyugdíjkorrekciót követően. Ünnepel a Naplemente és az Aranykor A salgótarjáni Naplemente és az Aranykor idősek klubja közö­sen rendezi meg az idősek nap­ját október 4-én, csütörtökön 14.30 órai kezdettel az Aranykor zagyvapálfalvai klubjában. Elő­zetes információnk szerint az egybegyűlteket a Salgótarján 107 évesek Csak a név változott, az év nem Írország női korrekordjá­ban. Eddig a legidősebb hölgy Annié O'Donná volt, aki 107 esztendeig élt, és múlt vasárnap szenderült jobb létre. Tőle vette át a rekordot Annié O'Malley, aki éppen másnap, a napokban töltötte be 107. életévét. A ko­Megyei Jogú Város Egészség- ügyi Szociális Központjának osztályvezetője, Nyergesné Bár­dos Éva köszönti. A műsorban közreműködnek: a Nyitnikék óvoda csoportja, az Arany János Általános Iskola tanulói és az ünneplő közösségek tagjai. „stafétája” rábbi női életkorcsúcstartó 1893. december 8-án született, Írország északnyugati részén, és tanítónő volt. Az új korrekorder 1894. szeptember 17-én jött a vi­lágra és a múlt században két­szer is megözvegyült - jelentet­te a Reuters. Ne legyen senki fészekből kihullott madár A közelmúltban olyan nyug­díjasokkal beszélgettem, akik amellett, hogy a meg­szolgált pihenés idejét töltik, egyre gyarapodó éveiket számlálják, arra is szánnak energiát és időt, hogy sors­társaikkal is törődjenek. Mind a hárman tagjai a me­gyei rendőr-főkapitányság majd tucatnyi létszámú nyugdíjasbizottságának: Dús József, Telek Ond és Ri­gó Bertalan, utóbbi egyben a bizottság elnöke is. Jellem­zőjük a tisztes kor - hiszen hárman együtt kétszáztíz évesek - a rendíthetetlen akarat, a csibészes jókedv, a közösségi érzés, meg a kriti­kus szemlélődés. Eszmecse­rénk tárgya mi más lehetett, mint a nyugdíjaslét keretei­nek és tartalmának számba­vétele, a nyugdíjasörömök és -gondok - bár az előbbi sok­kal kevesebb, mint az utób­bi. Tőlük tudtuk meg, hogy Salgótarjánban több mint kétszáz, a megyében pedig mintegy hatszáz nyugdíjas tartozik a szervezetükhöz.- Bizonyára fiatalabb nyug­díjasok is vannak a szervezet­ben, miért nem ők vállalják el­sősorban a működtetéssel járó munkát? Dús József:- Furcsának érezzük mi is, hogy hetven-, nyolcvanévesek, meg hát ötvenen felüliek me­gyünk a ma már 45 éves nyug­díjasokhoz látogatóba. Nem mondhatom, hogy ez csak rendőri probléma. Ez társadal­mi gond! A fiatalabb korban nyugdíjba vonulók már előre beosztást keresnek, formálnak maguknak. A ma nyugdíjba menők már nincsenek hozzá­szokva, hogy társadalmi mun­kában tegyenek valamit a többi­ekért. Nekem ez a vélemé­nyem. Ezt csak az indokolhatja, hogy máshol hajtják a pénzt. Mi, az öregek annak idején, mint én is, rendőr főtisztként munkaidő után motorra ültem és elmentem negyven, ötven ki­lométerre taggyűlésre, mert ezt mondták. Ma viszont sajnos, előfordulnak olyanok, hogy ké­pesek a vezetőjüket feljelente­ni, mert van két túlórájuk és azt nem fizették ki. Ezek az utá­nunk jövő nyugdíjasok nem lépnek a helyünkbe, hogy elvé­gezzék majd a nyugdíjasbizott­ságban szükséges munkát. így állunk az utánpótlással. Most az egyik fontos feladatunk, hogy magunk helyett próbál­junk bevonni embereket, de na­gyon nehéz, mert ma már in­gyen dolgozni nem divat.- A nyugdíjasbizottság mi­lyen jogosítványokkal rendelke­zik? Foglalkozik érdekvédelem­mel, vagy csak javaslati lehető­sége van?- Ténykedésünk során egyre többen fordulnak hozzánk olyan kérésekkel, főleg a nyug­díjasok hozzátartozói, ame­lyekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy túlbecsülik a hatáskörünket. Az esetleges félreértések elkerülése érdeké­ben nyugdíjasaink tudomására hozzuk, hogy az anyagi vonza­tú szociális kérdések a főkapi­tányság szakterületeihez tar­toznak. A bizottság ezekben esetleg azokat a részfeladatokat hivatott ellátni, amelyeket a személyzeti osztály részére meghatároz.- Valójában mivel foglalkozik a nyugdíjas bizottság? Telek Ond:- Minden, a nyugdíjasok éle­tével összefüggő kérdéssel. A bizottság tulajdonképpen egy kapocs a testület és a nyugdíja­sok között. Azon iparkodunk, hogy a testületből kikerült nyugdíjas ezt szinte észre se ve­gye, s érezze, hogy tartozik va­lahová. A közbiztonsági igazga­tó egy alkalommal úgy fogal­mazott - és mi is így látjuk - hogy a nyugdíjba vonultak nin­csenek felkészítve, hogy egyik napról a másikra kikerülnek az állományból. Pedig nagyon fon­tos lenne, hogy ne érezze ma­gát úgy, mint a fészekaljból ki­esett madár. A vezetőséget is úgy hoztuk össze, senki ne mondhassa, ha hozzánk fordul, hogy nem foglalkozunk a bajá­val. S ha már semmiképpen nem tudunk segíteni, legalább azt tudjuk neki mondani, hogy hol találhatna megoldást a problémájára. Már ez is segít­ség. S talán az idősebbek job­ban tudnak segíteni, mint a fia­talabb barátaink. Mi hárman betöltöttünk 210 évet. Figye­lünk a nyugdíjasainkra, szer­vezzük nekik a kirándulásokat, a melegfürdős látogatásokat. Ezzel kapcsolatban is nehézsé­geink támadtak. A rendőrség­nek korábban volt autóbusza, de manapság már nincs. Sze­rencsére a Nógrád Volánnal jó a kapcsolatunk és a velük kötött szerződés alapján kifogástalan a segítségük. Az idősebb nyug­díjasainknak ezek a melegfür­dős utazások jelentik talán a legnagyobb igényt.- A hivatást egyikük sem óhajtja vissza? Rigó Bertalan:- En a tavalyi nyugdíjas-talál­kozón felvetettem - mondja - hogy az a sok iskola, egyetem, gazdag tapasztalt, amivel a nyugdíjas tisztjeink, főtisztje­ink rendelkeznek, ha a szervek nem tartanak rá igényt, teljesen kárba vész. S ez társadalmi kár, mert a fiatalon kikerülő nyugdí­jasok - s ezzel az Európai Tu­dományos Tanács foglalkozik, mert ilyen szaklapokat is néze­getünk - ha nem találnak ma­guknak olyan ténykedést, ami kielégíthetné a meglévő szelle­mi kapacitását, elszürkül. Ha végignézzük a megyét, a vidéki polgárőrszervezetekben ezek a nyugdíjasok képezik a gerincet. Vannak néhányan, akik eseten­ként elmehetnek hatósági tanú­nak. Elkedvetlenítő, hogy nem igénylik a nyugdíjasok segítsé­gét. A nyugdíjas-közgyűlésen kifejtettem, hogy ez nem ele­gendő. Elmondtam, hogy ránk már nem érvényes a Szolgá­lunk és védünk jelszó, de tudo­másul kell venni, hogy még megvagyunk. Már nem szolgá­lunk, de a véleményünket sem kérdezik semmiről. Én tolakod­ni soha nem szerettem. Valahol egyszer olvastam, ha a madár érzi, hogy hiába fütyül, gon­doskodik az élelmiszeréről és elhallgat. Ezt egyszer leírtam a felettesemnek, aki azt mondta, tökéletesen igazam van. És eny- nyi. Ezzel azt akarom mondani, hogy nyugdíjasaink nincsenek bevonva az élet áramába. Em­lékszem egy nagy tudású, ta­pasztalt mérnökemberre az egykori acélgyárban, aki arról is nevezetes volt, hogy minden csővezeték helyét ismerte a föld alatt, s ha baj történt, őérte szaladtak, hogy segítsen, mert azok is bizonytalanok voltak a dologban, akik lefektették a csöveket. Számos mai nyugdí­jas is sok hasznos dolgot tehet­ne, mondhatna, de nem kérde­zik őket. Nekünk több mint kétszáz nyugdíjasunk van Salgótarján­ban. Á vidéki nyugdíjasokkal együtt mintegy hatszázan va­gyunk. A helybelieknek több mint a fele hivatásos, vannak alkalmazotti nyugdíjasok és a hozzátartozók. Ezek a nyugdí­jasok több kedvezményben, így az orvosi hivataltól egészség- ügyi ellátásban is részesülnek. A rendőrorvosi hivatalban min­dig segítettek és segítenek a nyugdíjasainkon. Nagy segítség számunkra, hogy orvosi és a fogorvosi ellátást kaphatunk, sőt szakorvosi vizsgálatokra is eljuthatunk. Mi ezt csak kö­szönhetjük.- A jelenlegi bizottság mióta működik?- Tavaly november óta mű­ködünk ebben a felállásban. Működésünk kezdetén meg­próbáltunk nyitni a vidéki kol­légák irányába, szélesíteni a kapcsolatokat, mert nagyon gyatra a kapcsolatunk velük. Nagyon hasznos lenne a kap­csolatokat javítani a volt kollé­gákkal, de kezdeményezésünk nem talált visszhangra. Mind­annyiunk számára hasznos lenne, ha szervezettebbé vál­nának a kapcsolatok. Szeren­csére nagyon jó a kapcsolatunk a fegyveres erők és rendvédel­mi szervek nyugdíjasaival, akik gyakorta kipótolják a hi­ányzó létszámot egy-egy kirán­dulóbuszon. Velük azért is hasznos az együttműködés, mert mióta a piaci viszonyok uralják a társadalmat, nekünk olyan helyünk sincs, ahová esetenként csoportosan össze­jöhetnénk. Persze azért mindig megtaláljuk, illetve megkeres­sük a legjobb megoldást ah­hoz, hogy találkozzunk. Tu­dunk egymásról, gondjaink kö­zösek. ___________________ PADÁR ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents