Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)
2001-09-03 / 204. szám
2001. SZEPTEMBER 3., HÉTFŐ LÁTÓHATÁR Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Magyar főpandúr a balkáni szervezett bűnözés elleni fronton Fejezetek dr. Bánfi Ferenc rendőrtábornok hétköznapjaiból (4.)- Mindig csak hivatalos utakra utazik, vagy megengedhet magának élményszerző látogatásokat is?- A hivatalos útjaim során, ha van rá alkalmam, mindig megragadom, hogy az adott ország kultúrájával közelebbi ismeretségbe kerüljek. Korábbi tanulmányaimat összehasonlítsam a tényleges helyzettel. Persze ez néha a naivitásom révén csalódást is okoz, mert amikor annak idején én Mona Lisa képét megláttam a művészettörténeti tankönyvemben, akkor elhatároztam, hogy egyszer ezt mindenképpen meg akarom nézni. Teljesen téves képzeteim voltak, s amikor megláttam a Mona Lisát Párizsban, akkor én bizony csalódott voltam, mert egészen mást vártam, nem egy kis, a laikusnak semmitmondó képet. Aztán rá kellett jönnöm, hogy mások azok az ideák, amelyeket könyvekből ismerünk meg és mások azok a tapasztalatok, amelyeket közvetlenül szerzünk. Ezért van az, hogy más mondjuk Isztambulban megnézni a Hagia Sofiát belülről és más végigsétálni az évezredes falak között és szívni azt a levegőt. Végigtekinteni ennek a templomnak a történetét, az építészeti stílusában gyönyörködni. Arra mindig figyelek, bár nem mindig sikerül, hogy ha lehet, ha csak egy órát vagy fél órát szenteljek arra is, hogy egy kicsit közelebbi ismereteim is legyenek. Persze voltak olyan alkalmak, amikor Macedóniában jártam a közelmúltban két alkalommal, hogy arra sem volt lehetőségem, hogy három percet sétáljak az utcán. Ezt is tudomásul kell venni.- Ön egy javakorabeli férfias alkat, akire még felfigyelnek a hölgyek. Megkérdezhetem-e, hogy ön milyennek látja a világnak abban a részében a hölgyeket, ahová a sorsa szólította?- Beszélhetünk erről, mert természetesen hűséget fogadtam és nem vakságot. így aztán nyitott szemmel járok az utcákon. Mint mindenütt a világban vannak nagyon szép nők. Talán a legszebb nőket, ha szabad ilyet mondanom, Grúziában láttam. Ahol egyébként Tbilisziben ötven magyar család is él. Nagyon érdekes, hogy a jelenlegi grúz belügyminiszter személyi titkára egy rendőr ezredes megszólított tökéletes magyarsággal, s azt mondta: Tábornok úr, öröm nekem hallani itt Tbilisziben a magyar szót. Az egy dolog ezredes, mondtam neki, de árulja el, hogy jutott ön a magyar nyelv birtokába? Tábornok úr, az én édesanyám magyar. S az én igazi hazám Magyarország. S amikor nekem honvágyam van - bár az illető Grúziában nőtt fel - akkor mondom a miniszter úrnak, hogy küldjön el valami megbízatással Magyarországra. Igaz, ez nem a Balkán, hanem a Kaukázus, de mégis csak egyfajta gondolkodásmódot mutat. Nos, vele beszélgettem a nőkről. Mondtam neki, hogy nagyon szépek a nők. Azt válaszolta, hogy ez így igaz, de ennek az az oka, hogy soldéle nép keveredett. Ebből a keveredésből származnak a grúz nők nagyon szép és finom arcvonásai. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a legszebbek a magyar nők, s a legeslegszebb nő az én feleségem.- Amint tapasztalni, tábornok úr fogyott, amióta nem találkoztunk. Úgy emlékszem ön nagyon szereti a finom ételeket és az dalokat sem veti meg. Milyen a balkáni étebk és italok választéka, hogyan tud eUenállni az érzékeinek?- Őszintén be kell vallanom, hogy én is azt gondoltam, amit nagyon sok honfitársunk, hogy a magyaros vendéglátásnál nincs jobb. Senki nem vetekedhet velünk vendéglátásban. Most közel egy év tapasztalatával azt kell, hogy mondjam, fantasztikus vendéglátók részben a balkáni országok népei, részben a távolabbiak is. Grúziában kiváló a konyak. A hivatalos ebéd négy óra hosszáig tart. Mondtam is, hogy ez inkább kínvallatás, mint ebéd, valami csodálatos ízek kavalkádja. A Kaukázusból a Balkánra érkezve, Romániában két kedvencem van, az egyik egy leves, a román neve a csorba de burta, ez a pacalleves. Fantasztikus íze van. Es van egy bárányspecialitás. A bárányborda egy picit meg van füstölve és roston előfűszerezést, pácolást követően sütik. Ezt nem lehet elmesélni, ezt meg kell kóstolni. Szinte kivétel nélkül említhetem az összes sajtot az egész térségben. így aztán tényleg mindennapos küzdelmet kell vívnom azért, hogy a formám és a testsúlyom az ésszerű határok között maradjon. Nagyon finomak a bolgár borok, de Romániában is nagyon jó borokat lehet kapni. A zenei kultúra, a folklór erősen hat a mai életre is. Bármiféle rendezvény elképzelhetetlen zene nélkül. És ha zene van, akkor tánc is van. Köny- nyen oldódnak fel ebben a hangulatban az emberek. Nincs az a vonakodás, mint amely nálunk tapasztalható. Egyszerűen csak az érzéseiknek engednek szabad utat. Persze ez akkor jó, ha táncról van szó, akkor viszont nem, ha haragszanak.- Előfordul-e az életében olyan, hogy akad egy fél nap szabadideje, s olyankor mivel üti agyon az időt?- Igen, van ilyen. Mivel a családom minden tagjával nem tudok találkozni, mert nem élnek velem Bukarestben, így aztán kirándulni indulok. Vagy a feleségemmel, vagy pedig barátokkal közösen. S amiről nem beszéltünk, Erdély, amelyről korábban elsősorban az olvasmányaim révén szereztem ismereteket. Csodálatos járni azokon a tájakon, beszélni az oda való emberekkel, megkóstolni az ott honos ízeket, ételeket. Nagyon könnyű eltölteni az időt. Nekem a kedvenc városom Brassó.- Miért?- Nagyon nehéz megmondani. Amikor először jártam Brassóban a főtéren, a tradicionális öreg központban, akkor valami különleges hangulatát éreztem meg ennek a városnak. S nemigen van olyan hónap, hogy ne térjek vissza, ha csak egy napra, vagy szűk hét végére is. Brassó egy merőben más város, mint amilyet Romániában eddig megismertem. Leginkább Balassagyarmathoz tudnám hasonlítani. Brassó is Balassagyarmathoz hasonló polgárias város, nagyon szép főtérrel, sétálóutcával, ahol végigsétálva lehet török fagylaltot enni, vagy hagyományos román jeges fagylaltot, amit néhány éve még Magyarországon is lehetett kapni. Tetszik a hangulata, a Fekete templom, s számos más magyar vonatkozása.- A rendőr tábornok nem politizál, s ebben megegyeztünk. Mégis, amikor Erdélyben jár, magyarokkal beszél, mit érez olyankor?- Magyarországnak a mindenkori határai soha nem szabtak, nem szabhattak, s nem is fognak határt szabni a magyarság azonosság tudatának. A magyarság érzésének. Én azt gondolom, hogy az ott élő magyarok, az Erdélyben élő magyarság attól még lehet nagyon jó polgára Romániának, hogy tudja, hogy a kultúráját, a tradícióit, a nyelvét és az érzéseit tekintve hová tartozik és honnan jött. Hogyan került oda. Ennek a két dolognak lehet és kell is békében élnie. Tehát amikor én Erdélyben járok, s magyar beszédet hallok, akkor nekem nem jut eszembe, hogy most Romániában vagyok vagy Magyarországon. Egyszerűen ugyanolyan magyar embert látok a partnereimben, a társaságomban, mint bárki más, bárhol a világon. És nincs nosztalgiám. Már beszéltünk a nosztalgiáról és én azt gondolom, hogy felelősen gondolkodó magyar embernek nincsenek nosztalgiái. Nagyon világos az, amit én egyszerű emberként, nem rendőrtábornokként, szeretnék. Szeretnék abban biztos lenni, hogy magyar hangot hallhatunk-e Erdélyben kétszáz év múlva is, szeretnék abban biztos lenni, hogy a magyar kultúra hagyományait és örökségét kétszáz év múlva is láthatjuk. Minthogy szeretnék abban is biztos lenni, hogy Békés megyében Méhkeréken - én Sarkadon voltam rendőrkapitány - kétszáz év múlva román beszédet lehet hallani, hogy Méhkeréken lesz román folklór és kultúra és lesz román önkormányzat. Én azt gondolom, hogy ezek az érzések egy békés kikötőbe csillapodhatnak vagy kerülhetnek révbe az Európai Unió bővülésével. Mert az egységes Európában nem lesz jelentősége a hagyományos értelemben vett határoknak. Nekünk nem falakat kell építenünk, falakat kell lebontanunk és az elmúlt tíz év során azon dolgoztunk - nemcsak Magyarország hanem Románia és más országok is - hogy lebontsuk azokat a falakat, amiket mi építettünk magunk köré. Nem hiszem, hogy bárki is szeretné össze tömi magát, vagy a népét, nemzetét a saját maga épített korlátokon és falakon. A béke megőrzése mindennél fontosabb mindenki számára Európában és a régióban. És én azt hiszem, megvan minden lehetőség erre és jó úton is járunk, amikor egy hosszú távú békés együtt és nem egymás mellett élésen gondolkodunk.- Köszönjük a beszélgetést ________________________PÁDÁR ANDRÁS (Vége) Egy több országra kiterjedő kábítószer-ellenes akció előkészítése. Balról jobbra: Dr. Alexandru Jónás, Donald Klopfel, az USA DEA kábítószer-ellenes hivatalának képviselője és dr. Bánfi Ferenc ■ Egy önfeledt szabadidős pillanat a brassói Poinán A két nép, a két ország viszonyát tükrözte Interjú Csáky Pállal, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettesével Szent István napján a szlovákiai Apátújfaluban Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese avatta fel István király szobrát, amely Jámbor László helyi polgármester szorgalmazására készült el. A kilencszáz éves magyar falu nevezetes eseményén jelen volt Bauer Edit, a szlovák kormány államtitkára, a térség számos polgármestere, polgára. A Szilárdffy Zoltán, plébános által celebrált szentmise utáni szoboravatón Csáky Pál ünnepi beszédében kiemelte, hogy István király apátújfalui szobra a reményt akarja sugározni ezen a földön. Van esély arra, hogy az Ipoly vidékén élő nép is szembenézzen a megpróbáltatásokkal és reménnyel lehessen egy szebb jövő iránt. A térség lehetőségei is szóba kerültek a Csáky Pállal készült interjúban.- A miniszterelnök-helyettes úr még 1998-ban az ipolybalogi magyar nyelvű iskola fennállásának ötvenedik évfordulóján azt mondta, hogy szeretné, ha a Duna és az Ipoly hidjai újra felépülnének. Bizonyára örömmel tölti el, hogy az Esztergom-Párkány közötti híd már áll.- Az ember ha kormánytag, akkor számos kihívásnak kell megfelelnie, számos megpróbáltatást kell elviselnie, de azért vannak örömteli pillanatai is. Ezzel a jobb kezemmel írtam alá a szlovák kormányprogramban azt, hogy Esztergom és Párkány között a híd épüljön újjá és tessék megnézni, újjáépült. Több magyarországi barátommal, Surján László képviselő úrral arról is beszélgettünk, hogy mit lehet tenni az Ipoly hídjainak felújítása érdekében. Elkészült egy rövid hatástanulmány, ami azt mutatja, hogy ebben a kérdésben is léphetünk, lépnünk kell. Úgy gondolom, 2002-ben lenne egy olyan esély, hogy bekerülne ez a csomag a határon átívelő Phare együttműködési csomagba. Úgy néz ki, hogy a magyar kormány részéről van erre hajlandóság és én nagyon örülnék neki. Most óvatos leszek, talán két év múlva ezt a beszélgetést már az egyik épülő hídon tudnánk folytatni.- Ennek nagyon örülnének az Ipoly mentén élők, mert például a Hugyag és Ipolyvarbó közötti híd lerombolása óta ötven kilóméért kell utazni, hogy egymáshoz eljussanak. Egy új híd nagyszerű dolog lenne, de a mindennapi problémák azt talán megelőzik. Ezek közé tartozik, hogy a Magyar Koalíció Pártja komoly harcot vív célkitűzései megvalósításáért.- így van! Nagyon sajnálom és igazán nem gondoltam volna 1998-ban, hogy pártunk és ez a kormánykoalíció, maga a kormány is ilyen szerencsétlen helyzetbe jut. Én most a kormányülésről jöttem, ahol a pénzügyminiszter bejelentette, hogy ha ezek az adótörvények, amelyeket ma megszavaztunk olyan formában valósulnak meg, mint a kormányban, akkor lemond. Nagyon széles ez a kormánykoalíció és sajnos a közigazgatási reformtervezet, amelyet elfogadott a szlovák parlament a szlovák kormány ellenében - szeretném ezt hangsúlyozni - az számunkra teljességgel elfogadhatatlan. Én most épp azon gondolkodtam Bauer Edit államtitkár asszonnyal, hogy mi az a két változat, ami jöhet ezután. Az egyik talán az utóvédharcok rövid távon, a másik egy káosz Szlovákiában. Mindezek ellenére azonban azt mondom, hogy már középtávon fenntartom azt, amit 1998-ban Ipolybalogon mondtam. Úgy gondolom, hogy ennek a régiónak van esélye és a mi esélyünk alapja lényegében Magyarország. A megerősödő, felemelkedő Magyarország. Biztos vagyok benne, hogy az a potenciális hatás, ami Magyarországról kisugárzik, majd az egész régióra, Szlovákiára is éreztetni fogja hatását. Ebben a régióban öt éven belül érték lesz magyarul beszélni, mert azokkal a regionális szervezetekkel, amelyek Magyarországon vertek tanyát, azokkal szót tud majd érteni. Úgy gondolom, hogy megnő majd a magyar kultúra, egyáltalán a magyar kulturális miliőhöz való tartozás súlya, esélye, presztízse. Nem vagyok megalapozatlanul optimista. Szerintem előbb vagy utóbb ez a régió is fel fog emelkedni. Gazdasági érdekek is fűződnek ehhez és biztos vagyok benne, hogy ebben a magyarság a Kárpát-medencében nagyon fontos szerepet fog játszani. Magyarország jó központi helyen van és ez a jó geopolitikai helyzet most végre az elkövetkezendő évtizedek horizontjában pozitívan fog számunkra kamatozni.- A Szbvák Köztársaság miniszterelnök-helyettesekét 2001. augusztus 20-án Magyarországon és a szbvákiai Apátújfaluban is- Szent István-szobrot avatott. Gon- dobm ez nagyon örömteli aktus vöd az ön számára?- Igen. Ez egy nagyon örömteli nap. A nagymarosi polgármester és az alpolgármester, valamint Harrach Péter miniszter úr régi jó barátom és meghívtak István és Gizella szobrának felavatására. Örömmel tettem eleget a meghívásnak, de utána vissza kellett mennem Pozsonyba a kormányülésre és onnan ide utaznom Apátújfaluba. A kormányülés egyéb pontjait elszalasztottam azért, mert erről a vidékről származom és tudom, hogy ennek a népnek is gerincre, megtartó erőre van szüksége. Megmondom önnek, hogy én öt évvel ezelőtt sem mertem volna azt gondolni, hogy ezen a földön itt, amely lényegében az én szülőföldem is Szent István-szobor lesz. Mert ez egy értékrendet, reményt hordoz, ez egy kisugárzó erő lesz majd az elkövetkezendőkben is. Ezért kellett a szlovák kormány ülését a háttérbe helyezni az itteni rendezvények mellett és nagyon örülök, hogy itt lehettem, mert egy felemelő, valóban bensőséges ünnepség volt.- Még 1998-ban Ipolybalogon azt mondta, szeretné, ha elsőnek az Esztergom-Párkány közötti híd épülne meg és azon szeretne az elsők között átmenni- Örömmel jelenthetem, hogy ez megtörtént. Nagy öröm számomra valóban az, hogy 1991- ben én voltam az első, aki Brüsz- szelben egy vegyes bizottsági ülésen javasoltam az Európa Parlament egyik illetékes bizottságának, kerüljön be a jegyzőkönyvbe az, hogy ezzel az Esztergom-Párkány közötti híddal, valamit tenni kell. Mint említettem, a kormányprogramba saját kezűleg írtam be és mivel a régió fejlesztéséért is felelős vagyok, sikerült azokat a pénzeket is megszerezni, amelyek ezt célozzák. Remélem, hogy a költségvetés tárgyalásakor újabb harmincmillió koronát sikerül a határon átnyúló együttműködésre becsomagolnunk. Ez azt jelentené, hogy nem csupán az egyezményeket írjuk alá és nem csupán deklarációkat mondunk, hanem pénz is lesz remélhetőleg ezekre a célokra. Ebből szeretném én az Ipoly hídját is valahogy megoldani a közeljövőben. Én az Ipolyban tanultam meg úszni. Számomra az Ipoly nem elválasztó, hanem összekötő folyó volt. Máig emlékszem arra, amikor gyermekkoromban édesapám lement a vasárnapi nagymise után az Ipoly-partra és a Balassagyarmat-Kiskóváron élő öccse szintén megtette ezt. Megbeszélték, hogy délután kettőkor nálad, vagy nálam leszünk. Gyerekként nem értettem, hogy ez mit jelent és ez azt jelentette, hogy akinél találkoztak akkor, amikor ez az ötvenes-hatvanas években tiltott dolog volt ám, az vitte a bort és a sós süteményt. Kiültek az Ipoly partjára egy szál fürdőruhában és szocialista határőr legyen a talpán, aki megállapította volna, hogy az illető polgár kicsoda. Elbeszélgettek, majd elköszöntek egymástól és így mentek haza. Tehát számomra az Ipoly azt is jelenti, hogy összekötötte a családunkat is. | - Mindez azt is jelképezi, hogy a barátság fontos.- A barátság is fontos és az együvé tartozás is fontos. Mert lehet, hogy valamikor, valamilyen urak, valamilyen megfontolások alapján határokat, piros vonalakat rajzoltak fölénk, vagy közénk, de ezt mi nem fogadhatjuk el. Számunkra az a fontos, amit benn hordozunk. Úgy gondolom, hogy a magyar együttérzés, az egy nemzethez való tartozás érzése sokkal erősebb annál, mintsem valamilyen stratégák, valamilyen elferdült elképzeléseit megvalósítsuk, vagy elfogadjuk. Úgy gondolom, hogy ez a jövő is. Nagyon remélem, hogy a párkány-esztergomi híd lesz az első fecske és követi a többi. Valóban azt hiszem, hogy ez a két híd- csonk, amely ott állt a két ország között, szimbólum volt és a véleményem szerint a két nép, a két ország viszonyát is visszatükrözte és ez valóban a mi szégyenünk. Ez elsősorban a volt csehszlovák állam és a volt szlovák állam szégyene volt és örülök, hogy sikerült eltávolítani. SZABÓ ENDRE
