Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)
2001-09-22 / 221. szám
A NÓGRÁP MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. szeptember 22., szombat [ A „versvándor” elment a Léthén túlra Csikasz István máris hiányzik Salgótarján közönségének is Rántó Dezső zongoraművész a jó műveket olvassa- Szépirodalmat szeret inkább, Csikász István halálával minden idők legnagyobb Nógrád megyei előadóművésze távozott el közülünk. Az élet színpadáról végérvényesen, végleg elvonult a halál kulisszái mögé. „Nem tudjuk már magunkat megcsalni / óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!” Mormolom magam elé a Babits elhíresült, fájdalmasan szép verssorait, mintha csak neki mondanám, neki, aki oly sokszor, oly szívbe- markoló átéléssel mondta e sorokat temetések alkalmával a halottat sirató gyászoló gyülekezetnek. Tudtam, hogy régóta beteg, aggódva, s együtt érző rémülettel hallgattam a közvetlen baráti köréből érkező híreket egészségi állapota fokozatos rosszabbodásáról. S bár sejthettem, sejthettük, hogy olyan kórral viaskodik, amely még az ő Szondi-ter- metű, lovagerejű fizikumát is legyűri előbb-utóbb, mégis reméltem, barátainkkal reméltük, hogy nagyon sokáig fogja bírni még, ezt a kilátástalan élet-halál harcot. Aztán mégis megdöbPopdiploma Immár populáris zenéből is szerezhetnek diplomát brit diákok, de egyelőre csak a liverpooli John Moores egyetemen. A hároméves kurzust a következő tanévben indítják be olyan témákról, amelyek az egyetemi vezetők szerint „sokak életét uralják”. Ilyen például a zene szerepe a nemzeti identitásban, a kortárs kultúrában és a gazdasági életben. Képeznek majd zenei producereket, sőt megismerkedhetnek a hallgatók a disc-jockey-k technikai trükkjeivel is. bentő volt az egyenlőtlen küzdelem végkimeneteléről szóló gyászos hír arról, hogy végképp belefáradt a bajvívásba, megadta magát végzetének. Még csak néhány napja ment el közülünk és máris nagyon hiányzik nekem, nekünk: a barátainak, a versmondóknak, a színjátszóknak, a rendezőknek, a zsűroroknak. És úgy érzem nemcsak szűkebb hazája Balassagyarmat, hanem a kultúra és művészet nógrádi szomszédvára Salgótarján közönségének is. Ami fájdalmamat, barátai, szerettei fájdalmát enyhítheti, az annak a tudata, hogy sorsával megbékélve halt meg, mintegy lelkileg rákészülve a fizikai elmúlásra. A három éve megjelent „Levelek Bálint úrhoz” című versciklusa „Te deum” címet viselő búcsúzó hangvételű útlevelében így írta versbe ezt az érzését: „...szép az én szenvedélyem akkor is / hogyha hajszoltan beleroppanok / menni kell megyek mint anno / magányos kóbor lovagok / köszönöm Jézus Úr hogy A moszkvai filmmúzeumban az orosz értelmiségi körökben hagyományosan nagy népszerűségnek örvendő Jancsó olyan klasszikus alkotásainak bemutatása mellett, mint a „Csend és kiáltás”, az „Oldás és kötés” vagy a „Magánbűnök, közerkölcsök”, most lesz a moszkvai premierje a rendező legutóbbi, dolgozhattam ennyit / ha a kedvtelenségbe süllyedteken enyhít / valamely nyilvános szenvedésem - már megérte / tétova szót könnyet csókot is kaptunk mi érte..." Megnyugtat, enyhet ad, felemel a bánat mélyéről ez a bölcs költészetté szűrt rezigná- ció. És megvigasztal az, ha visszaidézem őt magát, a színpadok, pódiumok Csikász Istvánját, aki nem múlik, nem múlhat el addig nyomtalanul az időben, amíg mi, barátai, ismerősei, közönsége, akik hal- lottuk-láttuk őt szavalni, szerepeket játszani, élünk és emlékezünk rá. Volt az előadásmódjában némi, jó értelemben használt papos deklamáció, intenzív, túláradó érzelmeket, szenvedélyeket felvonultató, nagy ívű gesztusokat formáló férfias erő, mely engedte a sorokat, a szavakat kizengeni, ritmikát, hangsúlyt, hangszínt a mondandó és a hatás szolgálatába állítva. És hogy szerette, s milyen jól alkalmazta a nagy szüneteket, a csendeket a versben. az „Utolsó vacsora az arabs szürkénél” című filmjének is. Több régi alkotás is először kerül az' orosz közönség elé, ilyen az 1982- es „Budapest zenéje” és az 1983- ban készült „Faustus doktor boldogságos pokoljárása.” Az ősz folyamán Jancsó Miklós körutat tesz Oroszországban: a tervek szerint a kaukázusi De ez már, ez a halálával „bemutatott” hallgatás, ez „néma csönd”, ez már egészen másfajta szünet. Most már belekezdett abba a csendbe, mely a végtelent ostromolva a szívünkben ver visszhangot. A csend visszhangja? Lehet ez? Lehet ilyen? Igen. Csikász István meg tudja csinálni. Biztos vagyok benne. Mint ahogy abban is - és jólesik ez a bizonyosság -, hogy a Léthén áthajózva Kháronnaic is verseket szaval szépzengésű baritonján, azzal múlatva az időt, amíg átérnek a túlsó partra. Talán Babits és Kosztolányi nagy halotti verseit, az elmúlásról szó- lóakat, végig az úton, mert repertoárjából futja, még ha tízszeres Mississippi-szélességű is a Styx. És bizonyos, hogy odaát, a holt költők és olvasók társaságában a túlnani pódiumra felállva, hallgatóságából, a közönség somiból már ki is szemelte az „Égi CSÜRT’-t, és a „Mennyei Varietas” társulatát. Lehet, hogy már játszanak is? SÁNDOR ZOLTÁN „versvándor’’-társ Vlagyikavkázba és Észak- Oszétiába is ellátogat. A Nyezaviszimaja Gazeta cikkében Jancsót az európai filmművészet olyan klasszikusaihoz hasonlítja, mint Tarkovszkij, Fellini és Antonioni. - Jancsó Miklós életimádó és lánglelkű forradalmár, próféta és ironikus szkeptikus egyben - írta az orosz lap. Szerinte Jancsó megmaradt 1968-as baloldali európai értelmiséginek, aki nem veszítette el derűlátását az életben és csodálatos temperamentumát filmjeiben. Feleségével, Klukon Edit zongoraművésszel szatyorszámra hordták-hordják haza a könyvet az antikváriumokból: mindent, amiről úgy gondolták, hogy el kell olvasni. Nincs kedvenc könyv, kedvenc szerző - de azért Thomas Maimtól szisztematikusan olvasott mindent, amit csak talált Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművészszel beszélgetett az olvasásiúl- Lengyel Anna.- Ránki Dezső Kossuth-díjas zongoraművésszel az utóbbi időben több interjút is olvastam és mindegyikben kiemeli, hogy kedvenc időtöltése az olvasás.- Életemnek nagyon fontos részét jelenti, természetesen már gyerekkoromtól fogva, mert aki már akkor nem ízleli meg ezt a dolgot, annak később jóval nehezebb ebbe a világba belehelyezkednie.- Volt ideje a rengeteg gyakorlás mellett olvasni?- Soha nem voltam olyan fajta, aki hajnaltól, késő estig gyakorolt, mert mindig úgy éreztem, hogy csak akkor van mindennek értelme, ha az ember közben a fizikai és a szellemi frissességét meg tudja őrizni.- Most egy nagyon szép könyvtárszobában ülünk. Milyen könyvek vannak, mi szerint gyűjtött?- Az alapelv mindig az volt, hogy mindazt megvesszük, ami valaha is érdekelni fog és szeretnénk elolvasni - ha a kezünkbe kerül. Húsz éve vagyunk mániákus antikváriumba járók és különösen eleinte, amíg még sok minden új volt a számunkra, addig óriási szatyrokkal, teli táskákkal tértünk haza. Most már kevésszer találunk olyan könyvet, amit szívesen meg is veszünk és még nincs meg. vagy szakirodalmat, vagy vegyesen: mikor mit. Hogyan válogat?- Nagyon sok mindent szeretek. Ebben a szobában van például a népköltészettől kezdve a természettudományos műveken keresztül a zenei könyveken át, a színházig, filmig sokminden. Itt vannak a lemezek is és a másik, a nagyobbik szobában van minden egyéb: tehát főleg szépirodalom - magyar és külföldi - a képzőművészeti könyvek, a filozófia, a történelem és így tovább.-Kika kedvencé, kiket szeret olvasni?- Erre éppen úgy nem tudok válaszolni, mint amikor azt kérdezik, hogy ki a kedvenc zeneszerzőm, mert annyifélét és olyan rendszertelenül olvastam, hogy rettenetesen sok mindent tudnék felsorolni. Inkább azt mondanám - úgy, mint a zeneszerzőknél - hogy inkább művekről van szó és nem szerzőkről. Talán egy kivételt azért tudok mondani, mert Thomas Maimtól szisztematikusan végigolvastam mindent.- Újraolvassa a régi olvasmányait, vagy mindig új könyvet szeret forgatni?- Többnyire újat olvasok.- Mai irodalmat szereti inkább, vagy a klasszikusokat?- Semmiféle ilyen általános választ nem tudok adni, mert mindenfélét, azaz nagyon sok mindent szeretek. Volt olyan, amikor úgy egy korból majdnem szisztematikusan kezdtem olvasni. Annyira megszerettem és kíváncsi voltam rá, hogy Feelding és Swift hasonló világába viszonylag beleástam magam és akkor sok mindent elolvastam abból a korból.-De az a lényeg, hogy betű le-' gyen, ugye?- Az a lényeg, hogy jó mű legyen. Jancsó Miklós, az életimádó A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Jancsó Miklós magyar filmrendezőről közölt cikket a minap a Nyezaviszimaja Gazeta című tekintélyes orosz napilap abból az alkalomból, hogy Moszkvában az alkotóművész életművét bemutató sorozat zajlik ezekben a napokban. 2002-ben újra lesz Marathon Elsőként lapunk adja közzé a könnyűzene híveinek 1992-ben Erdélyi László ötlete és elszántsága nyomán megalakul a Marathon együttes, amelynek zenei mindentudója és egyben gitárosa Vámos Zsolt, énekese az „aranytorkú” Hetényi Pál (mindketten gyöngyösiek), basszusgitárosa Szappanos György (ma Tátrai Band, illetve Boom-Boom) és dobosa Berecz Endre (ex-Bikini). Szövegírónak megnyerik az ország egyik legjobbját, Horváth Attilát, majd elkészítik debütáló albumukat .Marathon” címmel. Újra együtt a „nagy csapat”: Erdélyi László, Hetényi Pál és Vámos Zsolt Új hangzásvilág a kómspódiumon Salgótarján és Pásztó vendége a pilisszentiváni német nemzetiségi énekkar Az idén 20 éves Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes újabb 1980-ban aranykoszorút, 1985- kiemelt rendezvényeit tartják szeptember 22-én és 23-án. ben fesztivál-díjat kaptak. A reA teljes vegyes kar elegáns formaruhában Óriási reklámkampány veszi kezdetét a médiumokban, az „Ez a dal most nem mindenkié” című nóta éjjel-nappal szól a tévében, rádióban, majd egyszer csak eltűnik a csapat a semmiben. A külső szemlélőnek körülbelül így csapódhatott le a dolog. Akik közelebb voltak a bandához, persze suttogtak erről-arról, de az igazat talán még maguk a tagok sem tudták. Akik annak idején hozzájutottak a hanghordozókhoz, valószínűleg boldogok, mert nagyon értékes muzsikát tudhatnak magukénak, komoly mondanivalóval. Most viszont úgy látszik megtört a jég, hiszen a tagok - igaz, már csak hárman - ismét együtt dolgoznak. Erdélyi és Vámos rendbe tették kapcsolatukat, s Hetényi Pál barátjukkal elkészítették az új évezred Marathon-anyagát, amely 2002-ben lát majd napvilágot a Rózsa Records (Warner) kiadásában. Az országban elsőként a Nógrád Megyei Hírlap részesült abban az elismerésben, hogy hírt adhat a dologról. Vámos nyilatkozott:- Eddig csak beszélgettünk róla. Hónapok, sőt évek óta csak beszélgettünk. Volt, amikor egy hónapban egyszer, aztán kétszer, majd hetente, végül mindennap. Ismét erőt ad az embernek, hogy igenis érdemes ezt a dolgot hittel és lélekkel csinálni. Akkor hiteles egy zenész, ha nem azt nézi, hogy mi kell a közönségnek, hanem egyszerűen csak teszi a dolgát: azt játssza, ami jólesik. Nem akar megfelelni senkinek és semminek. A mai magyar popzene nevetséges. Mindegyik zenekar panelekből építkezik; divatoknak próbálnak megfelelni, képeknek, látszatoknak, ettől hiteltelenek. Mi más oldalról indulunk neki a történetnek. Jót szeretnénk csinálni - önmagunknak. És ha ezt a közönség is megérzi, nagy dolog kerekedhet belőle. Teljes szívünkkel, lelkűnkkel azon vagyunk, hogy a Marathon végre célba érjen, és eljusson az emberekhez. Mert annak idején nem jutott el. Nem derülhetett ki, hogy így együtt mire lettünk volna képesek. Talán majd most... A pilisszentiváni énekkar a Váczi Gyula Zeneiskolában szeptember 22-én szombaton este 6 órakor kezdődő hangversenyen mutatkozik be a salgótarjáni közönségnek. A pásztói zenekedvelők a kórust szeptember 23-án vasárnap a Szent Lő- rinc-templomban délelőtt fél tízkor kezdődő szentmisén hallhatják. Az együttes az istentisztelet után rövid egyházzenei hangversennyel zárja Nógrád megyei vendégszereplé- sét. A koncerteken közreműködik a házigazda Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes is. A pilisszentiváni kórust 1973 őszén nyolc helyi zenebarát alapította. A ma 45 fős együttest az gok között számos család és házaspár is található. Az énekesek kor szerinti megoszlása széles skálán mozog. A legfiatalabb 14, pertoárjukon elsősorban klasz- szikus művek szerepelnek, de nem hiányoznak a népdalok sem. Az énekkar tagjai közül 8 asszony 5 éve alakította meg a kamarakórust. A vegyes kar fontos szerepet játszik a falu kulturális életében. Az együttes programja igen zsúfolt, hiszen számos felkérésnek tesznek eleget mind belföldön, mind külföldön. Az Akkord az elmúlt évben vendégszerepeit Pilisszent- ivánon. A kórus most ezt viszonozza. A koncerteken a közönség elsősorban a német népdalok révén a kórusművészet nálunk ritkán hallott hangzásvilágával is megismerkedhet. „Szűkített változat”: a női kamarakórus egyik alapító, a falu kántora, a legidősebb 55 éves. A minősí- Neubrandt Ferenc vezényli. A ta- tések során 1976-ban ezüst-,
