Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-22 / 221. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 200L SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Vénasszonyok nyara helyett szélrohamokkal, hideggel, az egyre rövidülő nappalokat még inkább megkurtító ború­látókkal örvendeztet meg bennünket a szeptember - már amennyire az ilyen idő­járásnak örvendezni lehet. Csak a hét közepe táján ke­gyelmezett meg a természet, s bújt elő a Nap a vastag felhő­paplan alól pár órára. Olyan­kor aztán gyorsan felmelege­dett a levegő, de bizony csak nem láttuk olyan hosszú idő­re az őszi napfény ragyogá­sát, mint amennyire ilyenkor számítani lehet: a felhők igencsak sokan vonultak az égbolton. Faragó Zoltán: T E R E F* J Á Jg C ) Vénasszonyok nyara a várhegyen hatott lapunk hasábjain, aki akart. Az ünnepségek után per­sze az is érdekes lehet, hogy mit láthat a várat és környékét felke­reső, természetszerető ember? A ritkán adódó napsütéses órákat kihasználva varázsoltam elő zsebemből az úüevelemet - a posztoló határőr némi csodálko­zására. Alighanem sokan érkez­nek útiokmány nélkül. A kapun átlépve furcsa érzés kerülgetett. Számtalanszor lát­A várudvar, falmaradványokkal és előbukkanó természetes kőszálakkal Somoskő vára valahogy ki­esett a Terepjáró eddigi helyszí­nei közül. Nincs éppen elérhetet­len messzeségben a határátkelőn keresztül sem, de arrafelé mégis­csak körülményes a megközelí­tése, akkor is, ha az útlevélkeze­lésre és a vámvizsgálatra nem kell túlságosan sokat várni. Hal­lottam, hogy Sátorosbányáról a tanösvényig megcsinálták már az utat, de amikor utoljára jártam arra, éppen négy évvel ezelőtt, még gyalázatosán rossz volt. Egészen úgy éreztem, mintha merényletet követnék el szegény autó ellen, de hagyjuk most in­kább a merényleteket... A vár és az alatta húzódó terület látogat- hatóvá tétele óriási öröm volt, hi­szen ezzel a Medves-vidék egyik legszebb része vált könnyen elér­hetővé - reményeim szerint ked­ves olvasóim számára is. A húsz évvel ezelőtt bezárt „határkapu” megnyitásáról bőségesen olvas­tam a várat a Medves-fennsíkról, Salgóról, Eresztvényből, meg még ki tudja, hogy honnan. Meg­közelíthetetlen volt azonban, va­lahogy olyan, mint átlagos halan­dó számára Pamela Anderson - bár drótkerítés még őt sem vá­lasztja el a rajongóitól. Közelről a nyugati torony olyan égbenyúlónak tűnik, mint­ha hegyes teteje a felhők hasát akarná kibökni; messziről vala­hogy zömökebbnek tűnik. A szikla a torony kövei alatt máris kínál látnivalót, de bizony csak későn jöhettem. Pár hete elvirág- zott már a sziklarepedésekben tenyésző bunkós hagyma és az ugyanitt növő sárga kövirózsa is. Nem tudom, hogy Szlovákiában védettek-e, itthon biztosan az mindkettő. Csak pár lépésnyire esnek a határtól, a magokat bár­mikor átfújhatja a szél, s akár szó szerint termékeny talajra, alkal­mas élőhelyre is találhatnak. A Salgó vagy a Boszorkánykő déli oldala ugyanolyan, mint Somoskőé. (Kövirózsa van min­denhol, de bunkós hagymát még nem láttam itthon; ez persze nem azt jelenti, hogy nincs...). A vár alatt valamivel feljebb talál­tam egy olyan kövirózsatövet is, amelyiknek még volt néhány nyíló virágocskája! A többség már elvirágzott. Különleges egyébként ez a növényfaj: levelei úgy helyezkednek el, hogy a csa­padékot, még a legkevesebb har­matot vagy párát is, éppen a kö­virózsa tövéhez vezesse. A romon rajtam kívül nem járt senki, azaz a kétlábúakat csak a madarak képviselték. Lep­kék azonban szép számmal röp­ködtek az ősi falak között. Utób­biak között volt négy atalantalep- ke is. Egymást kergetve, ide-oda csapongva szálltak az ösvény fe­lett, hogy a vár felett tűnjenek el a szemem elől. Nem ritkák ezek a fekete alapon piros mintázatú pillangók ősszel a napsütötte he­lyeken, de ennyi példányt együtt látni igen ritka szerencse. Rajtuk kívül bogáncs-, kénes- és gyöngyházlepkék, nappali páva­szemek csapongtak a néhai erő­dítmény környékén. A vár udvarán lépten-nyomon nyestürüléket lehetett látni a kö­veken. Ennél jobb hely nem is lé­tezik a szép kis ragadozó számá­ra: angolul és németül is „kő- nyest” a neve, ami elárulja, hogy hol szeret lakni. A romok között annyi rejtekhelyei talál, ameny- nyit csak akar, a környék pedig bővelkedik a nyest által kedvelt valamennyi, állati és növényi eredetű táplálékban. Ez a raga­dozó ugyanis szívesen eszik gyü­mölcsöket is. A lepkék mellett meglehető­sen sok madarat is megfigyel­tem. A várrom tökéletes élőhe­lyet nyújt a köves, sziklás élőhe­lyekhez ragaszkodó fajoknak. Házi rozsdafarkú volt vagy hat, szürke ruhás ez évi fióka és ko­romfekete, fehér szárnyfoltos hím is. A citromsármányok a to­rony régi töréseiben pihentek, molnárfecskék röpködtek a rom körül, távolabb pedig egerész­ölyv kiáltott. A vár udvarán a borsos varjú­háj örökzöld, pozsgás párnái te­nyésznek a sziklarepedésekben és most virágzik a bablevelű var­júháj. Furcsa, zöldessárga szir­mai idén szokatlanul későn bomlottak ki, máskor szeptem­berre már elnyílnak. A várhegy északi oldalán már sárgulnak a bükkösök, színesednek a juha­rok, piroslik a vadkörték levele. A tekintet a Medves-magasától a Karancsig, a Sátormegi-patak völgyétől a Cserhát-hegység nyúlványaiig kalandozhat, s mindenfelé számos jele van már az ősznek. Megnéztem persze a híres ba- zaltömlést is. Az érdekesen haj­ló, öt- és hatszögű kőszálak ezen a helyen mindenfelé láthatók. A vár udvarán vízszintes állapot­ban fekszik jó néhány ilyen, ter­mészetes eredetű kőszál, felfe­dezhetők az ódon falakba építve, valamint a bazaltömlés alatti ös­vény mellett is - utóbbi helyen térdig érő torlaszokká rakva, hogy a természetvédelmi terüle­Bükkcsonk korhadozik az erdőn gyobb szikladarabokból. Igen ér­dekes élőhely: van, ahol még jó­kora rések vannak a viszonylag kicsiny, körülbelül tégla nagysá­Virágzik a bablevelú varjúháj A SZERZŐ FELVÉTELEI ten járó turista ne térjen le a kije­lölt gyalogútról. A vár alatt jókora kőgörgeteg is kialakult az idők során a csúcs­ról leváló és leguruló, kisebb-na­gú kövek között, de olyan rész is akad, ahol már moha tölti ki a hasadékokat, s közöttük megél már egy-két páfrány is. A kőgör­geteg szélén élénkpiros bogyóik­kal már messziről feltűnő, ki­sebb berkenyefák állnak, alattuk az érett fekete szeder bogyói fénylenek. Az öreg bükkös alja nehéz, fanyar avarillatot lehel, s gombák is tenyésznek itt: bim- bós pöfeteg, sőt, nagy őz­láb- és keserű­gomba is akad közöttük. Ez az élő- hely^ a hegy északi oldalá­ban húzódó bükkerdő sza- k a s z t o 11 olyan, mint amilyen Salgón is volt, azzal a kü­lönbséggel, hogy itt nem irtották ki az erdészeti szempontból haszontalan­nak ítélt fákat. Amiket a szél döntött ki, azokat is a he­lyükön hagy­ták, csak azo­kat a darabo­kat vágták ki belőlük, ami az ösvényen feküdt keresztbe, a többi ott korhad, ahol kell. A természetben ugyanis a kidőlt fatörzseknek ugyanúgy van szerepük és je­lentőségük, mint az élőknek, vagy akár annak, amelyik korhadozik, fagombák és faron­tó rovarok támadják meg. Ezek nélkül ugyanis nem teljes az ökoszisztéma, hiszen a homo­gén, egyetlen fajból álló, azonos korú erdő egy kis túlzással olyan, mint egy nyolcvan év alatt beérő kukoricatábla: egyáltalán nem kínál változatos élőhelyet... Ezért is öröm látni, hogy itt állva halnak meg a bükkfák. Az erdő madárvilága nem túl­ságosan zajos ilyenkor, de per­sze Somoskő környékén is ren­geteg a szajkó. A makkot szede­getik a fák alól, a törzseken har­kályok kopácsolnak, feketerigó riaszt, vegyes cinegecsapatok vadásznak a gallyakon. Ugyan­olyanok, mint a határ innenső oldalán, de hát mitől lennének mások? Az égig érő mohafüggönyt viselő fák között nedves, orrot csavaró pára lebe­gett, csatakossá téve az amúgy is izzad­ságban fürdő lovak hátát. A bőmyergek nyikorgása sem tudta elnyomni az átko- zódást az emberi zihálást. A nagy társze­kér alig mozdult a felázott talajon, vasalt kerekei mély árkot szántottak. Hat ló küszködött a szinte kilátástalan feladat­tal, a szekér szinte hason csúszott mint egy szán. Egy egy hangosabb kiáltás hallatszott, ahogy megpróbálták nagyobb teljesít­ményre ösztökélni a holtfáradt párákat. Lőrinc barát, esőcsíkos bőrmellvértben haladt elől, felmérve a terepet. Azért las­san bár, de haladt a csapat. A platón leta­karva, szíjakkal lerögzítve négyszögletes tárgy körvonalai látszódtak, a kereke ál­tal vágott barázdákból következtetve, több tonnás lehetett a súlya. A patak mellett megállt a csapat pihe­nőre, a lovakat megitatták, kevés élelmet magukba is erőltetve- Itt éjszakázunk - szólt Tar uraság, és így is történt. Az éjszaka a csak „villámló erdőnek” nevezett helyen, méltó volt a nevéhez. Óriási dörejjel szakadt le az ég, a pára­függönyt villámok csíkozták, szinte egy­mást érve. Az út tovább romlott. A patak fákat vitt valahová az ismeretlenbe. De hát minden rossznak vége szakad egy­szer. Az álmatlan éjszaka véget ért, a reg­gel úgy köszöntött be, mintha egy mese szereplői lettek volna. Vékony fénydár­dák döfték át a sűrű lombot, párafelhőt felszabadítva. Dalra kelt a sok madár, bo­gárzümmögéstől hangzott az erdő. Fel­ébredt a lomb, indult a nap. Rejtélyek Ágas váron- Isten ve­lünk van - vetett keresz­tet a barát, és felzavarta a szerteszét he­verő embere­it. - Sok a te­endő, indul­junk! És a me­net újra elin­dult. Számta­lan buktatón át, még két napig tartott az út a járha­tatlan vadon­ban. Aztán megérkez­tek. Felettük nem messze magasodott a vár, sok sérü­léssel az igaz, de még lakottan. A hegyoldalon a pataktól pár száz méterre egy óriási gödör tátongott, az alvilág lejárata talán, felette jól megerősített állványzaton csi­garendszerrel. A több tonnás terhet nagy munkával három nap alatt emel­ték be. Izzasztó volt, centiméterenként engedve a vastag fonott köteleket. Végül már csak a mélyből hallatszó hangok szóltak. Aztán csend lett.- Megcsele- kedtük - tö^ rölte meg homlokát kesztyűs ke­zével Lőrinc. A többi már a szeren­cse dolga, a démon elte­metve, indul­hatok. Harmad­nap útra kelt Írországba. Leszállt az al­világba, a Szent Patrik barlangba. És újra kijött. A vár las­san az enyé­szeté lett, falai leomlottak, pincéi bete- metődtek. De a legenda élt. 1800 körül két kincskereső tűnt el nyomtalanul a barlangban, több kalandvágyó fiatal tért vissza bomlott el­mével. 1896. Expedíció már csak nyomokat észlelt. 1906 körül egy Németi Kálmán nevű polihisztor író tűnt el egy évre a la­birintusban (Egy évig senki nem tudta Lejutás a kocka átjáróba. Manga Mihály küszködik A SZERZŐ FOTOJA hol van, ugyanúgy került elő, mint ahogy eltűnt, még a szakálla sem nőtt meg.) 1954-ben újabb expedíció. Vízzel el­öntött térségekről számolt be. 1982. Megpróbáltam átküszködni ma­gam a tenyérnyi résen. Az volt a baj, hogy a függőleges hasadék lefelé szű­kült, így amennyiben elveszítem a tá­masztásomat, lecsúszom a mélybe és so­ha senki ki nem szed, hacsak darabok­ban nem. Fejemben visszhangok - ne menj be, veszélyes, fordulj vissza. Mindegy kockáztatok, még beljebb csúsztam, most már túl voltam a vissza­térési határon. Vagy előre, vagy sehová. Fejem szinte beszorulva, lámpán furcsa árnyékokat vet. Ezt a rést nemrég fedez­tük fel. Eddig nemigen akart senki át­menni rajta. A másik oldalon tömény sö­tétség honolt, ez lehetett egy keresztfo­lyosó is, meg a fal vége is. Ez az utóbbi volt a gond, mert ha lezárult rész az, on­nan már lábbal visszafelé nem lehet ki­jönni. Most majd eldől, szerencsém volt, egy folyosó volt, derékszögben keresz­tezve a szűk hasadékot, amiből úgy csúsztam ki mint gyerek az anyjából. Hi­deg, friss levegő csapott meg, amíg gyö­möszöltem magam ki a szűk helyről. Bent tágas, szinte párhuzamos falakkal határolt terület, alján törmelék-halom. Egyik kő teljesen szabályos alakzat. A helyzet már jobb, azért is mert a résen vissza lehet kúszni fejjel előre. Milyen kis örömök adják a boldogságot. Fényképezőgépem egy sapkában át­adva érkezett. Mihály jött utánam fújtat­va, mint egy igásló. Utána Sulyok Sanyi, Kalóz meg a többiek. Bent voltunk az is­meretlenben, több száz tonna kő van fe­lettünk, egész Ágasvár. Mindent kikutat­tunk. Sok érdekes dologra leltünk. Egy elszenesedett végű kihegyezett fadarab­ra, pár méter után a bárdnak nevezett hely után (el lehet képzelni ez az elneve­zés mit takar) megláttuk a négyszögletes élt. Lámpáink elaludtak, mint egy hor­rorfilmben.- Hogy a nyavalyába került ez ide? - így Mihály. Jó kérdés. Karbidot gyújtottunk és szemlélődtünk. Furcsa, szinte tapintható csillámlás látszódott, ami csak bizonyos szögből volt látható. Valószínű a nedvesség a kristályos kőzetszemcséken. Mivel az idő előrehaladt, visszavonul­tunk, mivel előttünk lebegett a kijutni nehézség. Pedig kifelé egyszerűbb volt. Át a szűk 35-50 centiméter széles repe­désen, kis guggoló aknába, onnan fel a csúszdán, kimászva a kettes járatba. Majd a bejárat függőleges aknájába. Hát így történt. Azóta sajnos kicsit vál­tozott a helyzet. Már van kerülő járat, vi­szont sok omlás történt, következmé­nyeként a barlangi struktúráknak. Az M rendszer meg van, meg mi is. A kintiek szerint öt órával nem tudtuk elszámolni. A bevezetőben leírtak a képzelet szü­leményei, viszont Tar Lőrinc valóban járt Írországban a Szent Patrick barlangban, ahonnan élve kijött. Az ágasvári rész az Ő birtoka volt. Né­meti Kálmán valóban egy évig volt a bar­langban, senki nem tudja miért. Kincske­resők gyakran jártak lent, találtunk is tö­rött szerszámokat. De mi a valóság? BUDA LÁSZLÓ Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax,: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hirlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy év>e 11 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. , A/ .... rj . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy.azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. i »V* az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. szerkesztőségi rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents