Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-18 / 217. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2001. SZEPTEMBER 18., KEDD Faragó Zoltán: T E R E R J Á E Ó Már megint csúf tréfát űzött velünk az időjárás, de miféle, említést sem ér­demlő apróság ez ahhoz a rengeteg gondhoz, bajhoz és tragédiához képest, ami a múlt héten a világban történt? A természet, mintha a New York-i me­rényletsorozat miatt ijedtében kiha­gyott volna egy egész hónapot, hirtelen októberrel kezdte a maga őszi időszámítását... Mert szeptember köze­pe táján mit is várna az ember? A már beérett szőlőfürtöket egy kicsit még édesítő napsütést, áldott meleget, ap­ránként színesedve búcsúzó falevele­ket, bárányfelhős égboltot, vagy akár szarvasbőgést. Ezzel szemben ez idáig majdhogynem hideg volt, nem csak éj­jel és hajnalban, hanem napközben is. A sokszor feltámadó, erős nyugati, északnyugati szél, az égboltot szinte ál­landóan betakaró, ólomszürke felhőré­teg, a mindinkább rövidülő nappalok erősen rontják az ember hangulatát. A természet azonban változékony: egyik évben olyan az ősz kezdete, mint az idén. Tavaly a nyári meleg szeptember végéig maradt, tavalyelőtt meg, a sok Őszi színek a felhőpaplan alatt pat volt, egy gyanúsan aprónak tűnő széncinegével. A távcső lencséjében aztán, amikor már nem csak a hasát mutatta, fenyvescinege lett belőle; előbbi fajtól fehér színű tarkófoltja biz­tosan megkülönbözteti. Persze volt a csapatban „igazi” széncinege, kékcine­ge és csuszka is, bár utóbbit csak a ki­áltásai árulták el. Egy tölgy koronájá­ban kutatott tápláléka után, onnan hal­lottam jellegzetes hangját. A csapato­san járó cinegéket kivéve az erdő csen­des volt, az út felett végiglibbenő ata- lanta lepkét kivéve semmi sem moz­dult. A fennsík, aminek füvét idén ta­vasszal tehenekkel legeltették, majd a nyár vége felé itt-ott lekaszálták, ugyanilyen némának és mozdulatlan­nak tűnt, csak a szél cibálta meg időn­ként a fák és a cserjék lombjait, simo­gatta végig a fűtengert és a már herva­dó nyár végi virágokat. Vecseklöpusztai felhőjáték FOTÓ: FARAGÓ ZOLTÁN csapadék miatt, október elejéig zöldelit erdő-mező... Némi szerencsével sikerült kifog­nom azt a pár órás időszakot, amikor a kora délutáni órákban a sűrű felhőréteg mögül hosszabb-rövidebb időre elő­bukkant a nap. A Medves-fennsík való­sággal fürdött a fényben. A Salgóbánya melletti erdőben a fák lombjai között bujkáló sugarak alig néhány sárga leve­let találtak, minden olyan aranyló zöld volt, mint amilyen augusztusban szo­kott. A gallyak között cinegék keresgél­ték táplálékukat. Nagyobb, vegyes csa­A napnak azonban, már amikor a felhők mögül kikukucskál, ereje van! Persze csak afféle bágyadt, őszi erő ez, ami gyorsan elenyészik, de most az a lényeg, hogy részünk lehet benne. Amikor a vonuló felhők árnyéka eltű­nik, mindenfelé felbukkannak a lep­kék. A szebbnél szebb, tarka pillangók a leggyakoribb állatok most. Persze máskor is a rovarok fordulnak elő a leg­sűrűbben, de amikor a madarak is so­kan vannak, ráadásul feltűnően visel­kednek, elvonják róluk a figyelmemet. Most azonban bőven nyílik alkalom a lepkék tanulmányozására. A nappali pávaszem az út mellett még nyíló virá­gokat látogatja. Rátelepszik a cickafark­ra, a pipitérre, az ászát lila virágaira, mindenhová, ahol még nektárt találhat. Az atalanta lepke olyan sebes szárny­csapásokkal repül át a rétek felett, ha fekete alapon piros mintázata nem len­ne annyira jellegzetes, fel sem lehetne ismerni. A bogáncslepke a nappali pá­vaszemhez hasonlóan látogatja a növé­nyeket. A nagy termetű, féltenyérnyi fe- héröves szemes lepke összezárt szár­nyakkal gubbaszt a fűszálak alján, vagy a levelek fonákján pihen. Az apró ter­metű közönséges szénalepke a földre telepedve szívogat valami számára nél­külözhetetlen ásványi anyagot. A kö­zönséges, barna színű szemes lepkék több faja is látható, akárcsak a tarka lepkék és a kék színű boglárkák akár féltucatnyi fajhoz tartozó egyedei. A legtöbb valószínűleg a sárga jó pár árnyalatában tündöklő kéneslepkékből van, persze az is lehet, hogy ők visel­kednek a legfeltűnőbben. Csapongva keresgélik az utolsó, még nyíló őszi vi­rágokat, kihasználva a rövid napsütéses időszakokat, mert amikor borulat jön, rendes lepkének a növényzet rejteké- ben van a helye... A méhek, a darazsak, a legyek, a poszméhek, a sáskák persze lényegesen többen mozognak, mint a lepkék, s itt is, ott is kisebb-nagyobb imádkozósáskák lesik zsákmányukat. Akad közöttük kisujjnyi vastagságúra duzzadt potrohú, petékkel teli nőstény is, meg lényegesen karcsúbb, kisebb hím is. Az út szélén kisebb, legfeljebb dió- nyi pöfetegek nőnek, de a többség bi­zony még ennél is parányibb. Nem volt elég meleg ahhoz, hogy nagyra fejlődje­nek. Miközben a gombákat nézegetem, az úton keresztülvezető vaddisznónyo­mokra leszek figyelmes. Aprócska sül­dő járt erre: a hüvelykujjam körme majdnem betakarja egész lábnyomát. Ha a vaddisznók nagyképűsködnének, ez az állat is csak jókora fellengzősség- gel állíthatná magáról, hogy süldő, merthogy inkább a malac megnevezés illene rá. Pár lépésnyire aztán jóval na­gyobb nyomokat is találok. Miközben a lepkék és a disznónyo­mok tanulmányozásával vagyok elfog­lalva, valami süvítésszerű hangot hal­lok a hátam mögül. Furcsa, egyszerre ismerős és mégis ismeretlen, az biztos, hogy nem a szél... Az égre nézve öt hol­lót számolok, majdnem a fejem felett és egészen közel. Amikor észreveszik, hogy már én is látom őket, korrognak valamennyien, szinte derékszögben más irányba fordulnak, egyikük pedig bemutat egy néhány fordulatból álló re­pülőmutatványt is. Közben korrogást hoz a szél valahonnan, egészen messzi­ről is. Rónafalu felé aztán észreveszek két fekete pontot a levegőben. Persze hollók. Érdekes, hogy a hangjukat idáig elhozta a szél. Figyelem őket, s ezek is Kéneslepke ugyanabba az irányba tartanak, mint az öt madárból álló csapat. A fű közül néha mezei pacsirták röppennek fel előlem. Általában riasztó hangot hallatva menekülnek, s ilyenkor a közelükből felszáll még egy-két fajtár­suk. Egyszer egy pityert is látok a leve­gőben, azután pedig füstifecskéket, amint nagy köröket leírva vadásznak. Csak hárman vannak; talán lemaradtak egy nagyobb csapattól. A Medves-magasa felett egerész­ölyv vijjog. Ha az ember lehunyt szem­mel hallgatja, s a nap erejét gyengítő széllel szembefordul, az az érzése tá­mad, hogy tavasz van... Távcsővel né­zem az ölyvet, amint egyre magasabbra köröz fel, azután megpillantok egy má­sik, majd egy harmadik példányt is. Egyikük a földről száll fel éppen, talán valami zsákmányt ejtett. Az Ickós-kút felé tartok, ahol az tű­nik fel, hogy sárgulnak, sőt, rozsdásod­nak már a bükkfák lombjai. Egy helyen még némi narancssárga árnyalat is ve­gyül a zöldbe. Nem csak az idén rend­kívül bőségesen termő bükkmakk ku­pacsai színezik a gallyakat, hanem az őszi elmúlás bujkál itt a lombok között. Nem csoda persze, az Ickós-kút kör­nyéke a tenger szintje feletti ötszáz mé­teres magasságot jócskán meghaladja. Időközben nagyon elborul. Elfogad­ható fotó készítésére már aligha kínál­kozik itt alkalom, olyan széles, egybe- függőnek tűnő felhőpaplan érkezik nyugat felől. Néhány esőcsepp is jön, a szél zúgása pedig mindinkább betömi a fülemet. Az állatok elbújnak, csak egy fehéröves szemes lepkét látok kétség- beesett szárnycsapásokkal a fű közé menekülni. Valahol szajkó is riaszt, de a hangot elviszik a széllökések. Visszafordulok és a tehenesi kőbá­nya felé veszem az irányt. Félúton sem vagyok, amikor a napsugarak rést talál­nak a felhők között és egy sávban rára­gyognak a Medvesre. Éppen egy nagy szederbokor mellett haladok el, ami va­lósággal roskadozik a terméstől. Le­gyek táplálkoznak rajtuk, kisujjnyi ló­darázs röpködi körbe az ízletes cseme­gét kínáló indákat, fehér lepkék kelnek szárnyra a fű közül... A fényjáték nem tart sokáig, mert újra elborul és egy pil­lanat alatt üres lesz a szederbokor környéke... A kőbánya egykori udvarán kis tó alakult ki. Mire odaérek, már ismét süt a nap. A víz körül vezető út mélyedése­iben kis pocsolyák alakultak ki, amibe kecskebékák ugranak fejest. A pár ujj­nyi víz könnyen felmelegszik, a kétéltű­ek alighanem jobban érzik benne ma­gukat, mint a tóban. Egy helyen le aka­rom fényképezni a kis állóvizet. Keres­gélem a lencsében a legjobb látószöget, amikor a napsütésben valami megcsil­lan a lábam alatt: egy ujjnyi vastagságú vízisikló napozik a parton, annak a bőre veri vissza a napsugarakat. Gyorsan megpróbálom lefényképezni, de a hüllő nagyon fürge, amikor közelebb hajolok, azonnal eltűnik a fű között. Keresgélem egy darabig, persze reménytelen a do­log. Megpillantani még csak lehetne, de lefényképezni aligha. Közben megint jól elborul, így aztán sem a siklóról, sem a tóról nem sikerül képet készíteni. A visszafelé vezető úton aztán kisüt a nap, s hatalmas, félméternyi hosszú­ságú zöld gyíkot riasztok fel az út szélé­ről. Nagy zörgéssel menekül a fűbe, s megállók, hátha ismét felbukkan. Köz­ben valami zaj hallatszik a sűrű, bokros aljnövényzetű fiatalosból, feketerigó is riaszt, azután egészen közel, úgy tíz lé­pésnyire felsír egy őz. Egyetlen mély, elnyújtott pííííí, aztán ismét egy kis zör­gés, majd a rigó riasztásai, folyamato­san. Várok jó ideig, hátha az erdő elárul valamit abból, hogy mi történik itt, de hiába, nem mozdul semmi, végül a rigó is elhallgat. A természet őrzi titkát. Hisz’ ha ez az egy lenne neki... A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A természet szentély... Fokozott ellenőrzés várható- A tavalyi év hasonló időszakához képest emelkedés mutat­kozik a sérüléses balesetek számában: a 2000-es év első felé­ben 14, míg az idén 22 sérüléses baleset történt - hangzott el a közelmúltban a bátonyterenyei rendőrkapitányságon a városi baleset-megelőzési bizottság ülésén. Míg a súlyos sérüléssel járók esetében emelkedés mutatkozik, a könnyű sérüléssel já­rók aránya nem változott, a halálos baleseteket tekintve pedig javuló tendencia érvényesült. Az 1930-as években a salgó­tarjáni polgári iskola tanulója­ként minden év május havában a Salgóvár környékén ünnepel­tük a tavaszt, az élet megújulá­sát, a madarak és fák napját, ta­nárainkkal együtt. Ekkoriban még nem kellett rettegni a taná­roknak, hogy a diák leköpi, vagy szájba veri, nem a drog, az alkohol, a diszkók őrülete hatott az ifjúságra. A Barcs Károly ta­nár úr által tartott ünnepi be­széd egy részletét soha nem fe­lejtem el: - A természet, az er­dő, a madárdal, olyan mint a szentély, ahová megpihenni, erőt meríteni jár az ember, ezért szeressétek, vigyázzatok rá! - mondta. Nem tudom, hogy a mai em­bertelen világban hol és hány­szor hangzik el ilyen felhívás a tanárok részéről. A Pécskő kör­nyéki osztálykirándulások után viszont sok az eldobott sze­mét, reklámszatyor. A felnőt­tek, különös tekintettel a szü­lők felelőssége még a pedagó­gusokénál is fokozottabban kel­lene, hogy érvényesüljön. Saj­nos naponta tapasztalom, hogy pusztulnak a fák, madarak, szennyeződik a környezet, a le­vegő. A Pécskő-hegyi Szilvás­ban, de a városszéli telkeken is légfegyverekkel lövöldözik a védett madarakat. Valaki példá­ul 15-20 fekete-, illetve fenyőri­gót pusztított el a közelmúlt­ban. Indoka: eszik a szőlőjét. Pedig védőháló alkalmazásával elhárítható lenne a károkozás. Télen viszont etetni kellene a madarakat, azok meghálálnák, mivel rovarevők, minél többen vannak, annál nagyobb az esély arra, hogy nem kell tavasztól őszig erős mérgekkel permetez­ni, amelyek károsak az emberi szervezetre is. Szükséges-e a légfegyvereket tartani, nem kel- lene-e betiltani? A riasztófegy­verek semmilyen kárt nem okoznak, mégis engedélyt kell kérni tartásukra. A környezetvédelmi szervek­nek nagyobb figyelmet kellene fordítani a tüzeléssel okozott le­vegőszennyezés megakadályo­zására, főleg ősszel, amikor nem a száraz leveleket égetik, hanem a zöldet, nedveset, vala­mint egyéb káros hulladékot. Sokszor füstfelhő van a tájon, fuldokolnak az élőlények. A tör­vényeket, rendeleteket szigorú­an be kellene tartani és szankci­ókat is alkalmazni a renitenske- dökkel szemben. Ez vonatko­zik a városban tapasztalható rendeletek durva megsértésére is. Erről több cikk, olvasói levél hívta már fel az illetékesek fi­gyelmét a megyei hírlapban. Ők azonban sajnos egymásra mu­togatnak... ______________________OZ1VÁRT BARNABÁS S algótarján A bizottság beszámolójából ki­derült az is, hogy magas az ittasan balesetet okozók aránya, ugyanak­kor a balesetek számának emelke­dése ellenére csökkent a személyi sérülések száma. Az előző évek­hez hasonlóan nagy gondot fordí­tottak a gyermekek közlekedésbiz­tonsági nevelésére: ennek érdeké­ben KRESZ-oktatásokat tartottak, rajzpályázatokat írtak ki, területi vetélkedőket, kerékpáros ügyessé­gi versenyeket rendeztek. Az ülésen megbeszélték a bi­zottság II. félévi munkaprogram­ját is. A konkrét feladatok között jelölték meg például, hogy a tél beállta előtt figyelemfelkeltő szó­rólapokat juharnak el a járműve­zetőkhöz a gumiabroncsok, fagy­álló folyadék cseréjének időben történő elvégzésére. Tovább szi­gorítják az ittas vezetők felderíté­sét, a megelőzés egyik eszköze le­het a jogosítvány hosszabb időre való bevonása, illetve a nagyobb pénzbüntetés. Az idén október­ben is megrendezik a „Közlekedik a család” vetélkedőt, amelyre már most várják a jelentkezőket. A közelmúltban megrendezett megyei járőr gépkocsivezetők ver­senyében Kimpián Csaba rendőr törzsőrmester II. helyezésével to­vábbjutott az országos versenyre, Várszegi Sándor rendőr főtörzsőr­mester pedig a dobogó harmadik fokára lépheted fel. Fokozottan büntetik a bukósi­sak nélküli motorozást, a rend­szám nélküli autók közlekedését, valamint a Kisterenye lakott terü­let fölötti sárkányrepülők helikop­teres ellenőrzésre számíthatnak. Gyakori mulasztás a forgalommal szembeni és a tiltó tábla alatti megállás. Juhász István rendőrka­pitány elmondta, hogy a figyel­meztetés ideje lejárt, most már a büntetés következik. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a rendőrjárőr távolléti bírságot is kiszabhat. Na­gyobb ellenőrzésre számíthatnak a motorosok is, ennek érdekében motoros rendőröket kémek Salgó­tarjánból és Pásztóról. Az önkor­mányzat jelenlevő képviselői szá­mára is több javaslat fogalmazó­dott meg: ilyen például, hogy a gyorshajtás megelőzése érdeké­ben a Mátra-lakótelepen indokolt lenne fekvőrendőrök elhelyezése. Hiába a tiltó tábla az Ózdi út-Bányász út kereszteződésé­ben, mégis megállnak az autósok: ennek elkerülésére az árkot be kellene fedni, így parkolók kialakí­tása válna lehetővé. Ugyancsak a balesetek elkerülését szolgáló ja­vaslat volt, hogy a Kossuth út la­kóházak felőli oldalán végig tilos legyen a megállás: több anyagi ká­ros baleset is jelezte ennek szük­ségességét, mert a teherautók, au­tóbuszok nem fértek el az utca mindkét oldalán parkoló autók közöd. HEGEDŰS ERZSÉBET ITAriD i T\ - A TTTTIT á t\ K'a(ija: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta- [VI II U A II l-l I w I AI» fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. 1- t L/ VJ IVtiL/ megyei Á.4X Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot.---------------------------------------C----------------------------------- Terjeszti a BUVIHÍR Rt. és a kiadó saját terjesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hirlapkézbesitöknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 s zámú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre U 940 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. t . * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. j /*V„ az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents