Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-17 / 216. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap OTTH O N U N K 2001. Szeptember 17., hétfő Itt és most - az építész otthona Az épület tervezője: Callmeyer Ferenc Callmeyer Ferenc is megépítet­te a maga házát. Az építészek körében, bármennyire furcsa, csak mostanában válik meg­szokottabbá, hogy maguknak is terveznek, építenek állandó lakást, véglegesnek szánt csa­ládi házat. Ami pedig a Callmeyer nevet illeti, lehetsé­ges, hogy egyik-másik munká­ja alapján ismerős az olvasó­nak. Ám valószínűbb, hogy a Nemzeti Színház építésének szerencsétlen sorsa, amelynek folytán a Kamara elnöki tiszté­ről lemondott, irányította rá a figyelmet. A szokott logika alapján most az következnék, hogy ezek után visszavonult Telkin létrehozott új portájára. Ám ez így nem igaz. Az építész ugyanis még elnöksége idején alakította ki új otthonát és köl­tözött oda feleségével, mintegy bizonyítva, hogy a számítógép, az internet és az e-mail korá­ban a tevékeny, „urbánus” élet­forma számos fajtája a nagy­várostól távol, falun is foly­tatható. A helyszín tehát Telki. De nem a napjainkban divatossá lett, ne­vezetes új parcellázás, hanem maga a régi falu. Ott vásárolt tel­ket és emelt rá családi házat. Az utca amolyan régi-új, a házai is vegyesek, befordulván mégsem keresem a házszámot, a „tor­nác” sajátosan formázott tégla­oszlopai árulkodók. A ház ezzel együtt messzemenően alkal­mazkodik a helyhez, a faluhoz. És mégis: nem csupán az „itt” letagadhatatlan, hanem a „most” is. És mindezeken túl az építész egyéniségének számos jele látszódik. Csak a Callmeyert rosszul is­merők gondolhatják, hogy ezek elsődlegesen érzelmi, romanti­kus jegyek. Akad ilyen is, amit ő maga elé tűzött, az éppen nem a „reprezentálás”, hanem a szolid kényelem. És ez, állítom, célra­törőbb, mint jó néhány pálya­társa esetében, akik pedig a funkciót tűzték zászlajukra. Már az beszédes, hogy a földszintre helyezte a teljes la­kóteret - két személynek elég, minek folyton föl-le szaladgál-' ni! - mondja, az alagsorba csak a műterem, azaz a munkahely került, a tetőtérbe pedig hagyo­mányosan a padlás, tehát a ra­kodótér. Természetes anyagokat alkal­mazott, de kizárólag korszerűe­ket. A fűtés, szellőzés, világítás, no meg a fürdőszoba és a kony­ha dolgaiban pedig különösen ötletes, takarékos megoldások­hoz folyamodott, gazdag ta- i pasztalataiból és saját lelemé­nyéből. A dísztelen ház egyetlen éke a homokkő téglából formázott oszlopsor Ez utóbbiakról elég sokat be­szélgettünk. Callmeyer ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy nem elég megépíteni, „üzemel­tetni” is kell a házat! És miután nálunk a fűtés a legnyomasztóbb költség, elsősorban ezt kell kor­dában tartani. Ezért raktak gáz- szilikát falakat, amelyek - kevés vizet kívánván - két hét alatt ki­száradnak, azután pedig remekül szigetelnek. A 30 helyett 37 cm- es vastagságot, például észak- nyugati irányban, már kedvező, téli gázszámlák igazolják. Ezt szolgálja - a munkahely szepará­lásán túlmenően - a műterem és a vendégszoba pincébe helyezé­se. Ezek folyamatos fűtése ugyanis a fölötte elhelyezkedő la­kóteret is temperálja. Pontosab­ban a fenti radiátorok minimum­ra szabályozását teszi lehetővé. Továbbá a nappali-étkező-kony- ha terének kerámia padlóburko­lását, amely az említett „kvázi- padlófűtésnek” köszönhetően fo­lyamatosan langyos. És ami egy­általán nem mellékes: puritán, a „falusi” környezethez illő, tetsze­tős, ráadásul játszva takarítható. Ha pedig fölöttünk a jól szigetelt, Callmeyer Ferenc 1928-ban született Miskolcon 1951-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd elvégezte a MÉSZ mesteriskoláját 1978-tól az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja i 1991-1993 között a Magyar Mérnökök és Építészeké' ' ' Világszövetsége elnöke « 1997-1999 között a Magyar Építész Kamara elnöke, a Házat-hazát Alapítvány kuratóriumi elnöke Munkahelyek: 1951-1955 Mezőterv 1955-1963 Iparterv 1963-1965 R. Sheppard iroda, London 1965 Tervezésfejlesztési Intézet Főbb alkotások: püspökladányi víztorony, badacsonyi Tátika étterem, budapesti lakóépületek, Amerikai Nemzetközi Iskola (Budapest), Keresztény Iskolatestvérek iskolája, számos általános és középiskola, Szent István ökumenikus kápolna, Lakitelek Főbb díjai: Ybl Miklós-díj (1957,1993), „Az év háza” (1986), Építészeti Nívódíj (1978,1980, 1989), Csonka Pál-emlékérem (1999) laminált deszka pláfonburkolat „hőpaplanja” és persze a jelenko­ri ajtók, ablakok sikeresen akadá­lyozzák a meleg oktalan elszivár­gását, akkor már könnyű elhinni, hogy Callmeyeréknél mintaszerű a „hőháztartás”. Megjegyzem, a túlságosan is tökéletes hőszigete­lést szellőzőkürtők beépítésével korrigálják, így biztosítják a télen is egészséges légcserét. Mellesleg a faburkolatú mennyezetek nem csupán stílu­sosak, hanem megóvnak a repa­rálás és az újrafestés költségeitől és piszkától. Ezekhez nem kell többé hozzányúlni. Ahogy a közlekedőben és másutt is hasz­nált „külső” burkolótéglákhoz sem, vagy a konyha-étkező cent­rumába telepített éléskamra blokkjának falához sem, amelyet - padlónak árusított - Oregon fe­nyőburkolat takar és véd a szobamelegtől. Figyelmet érdemel Callmeyer több meggondolása a kertes ház telepítéséről és a kert növényze­téről. A Mária Terézia-féle, máig ható keskeny-hosszú telekosz-. tás, az ún. fésűsfogas-beépítés az oldalhatárra építéssel, és a ház, a lakás célszerű megszerkesztésé­vel, ma is jól hasznosítható. Ülünk a ház közrefogta teraszon, és bámulom a messzire nyúló kertet, majd annak végében tele­pedünk le, és onnan nézem a tá­voli házat meg az utcát, s nagy- nagy tágasságot érzek a végtére szerény méretű birtokon. Mert amit optikailag befogok, az az enyém - állítja Callmeyer. Ücsörgünk hát a kert végében, a vadvirágaival eredetiben meg­őrzött dombocskán. A táj fan-- tasztikus, és mi helyben is érzé­keljük dimbes-dombos valódisá­gát. Aztán a házhoz visszatérve, a kerti virágok közt is feltűnik, milyen korlátozottan, óvatosan élnek Callmeyerék a beavatko­zással. Erről eszembe jut: ezt az építészetet is a józan megfontolt­k.jegyfajta tartózkodás jellem- i’A téglából formázott oszlopok ésitéjnéqy: csupán „fűszerek” a végtelenül, egyszerű karakter­hez. Ami pedig a kerti homlok­zatból tényleg kiugrik, a nappali háromszögű kinyúlása, fölötte a körablakkal,-pz a „bolondériá- ból” készített ikonoknak szolgál­tat indirekt fényt: Hogy megfele­lően érvényesüljenek. Ha tet­szik, ennyi engedményt tett szenvedélyének az ikonfestő. Számomra viszont az a meg­lepő, hogy máris milyen ottho­nosan jövök-megyek a házban és a ház körül;- Mire elbúcsú­zom - néhány órácska csupán -, már meg is szoktam. Nagy szó. Callmeyer Ferenc megtette, amit megtehetett. Kizárólag a hely szelleme segítette. ___________■ E gy balatoni régi villában A Balatonparti villanegyed valamikor a húszas évek vé­gén épült art deco stílusban. Azóta a legtöbb villát átépítet­ték. Az épségben megmaradt villák közé tartozik az itt be­mutatott, amelyről eleinte azt hittem, hogy a kezdetektől fogva ugyanaz a család lakja.- Annyiban jók a megérzései, hogy a villa több mint hatvan évig valóban egyetlen család, az építte­tők birtokában volt - meséli Kati, a jelenlegi tulajdonos.- Annak ellenére, hogy hajói ta­dom, meglehetősen rossz állapot­ban volt, és komoly felújítást igé­nyelt az épület.- Elsősorban az állagával - a gé­pészeti részekkel, a tetőzettel, a burkolatokkal - volt baj, de példá­ul a terekhez, a falakhoz alig nyúl­tunk. Tiszteltük a régi építkezők elképzeléseit, amelyek egyébként még ma is zseniáli­sak, akár az épület klímáját, akár a tér- kapcsolatait nézzük. Néhány dolgot vál­toztattunk csak meg.- Ezek az átalakí­tások kívülről nem bontották meg a villa építészeti egységét, míg belül használha­tóbbá és még tága­sabbá tették az épü­letet. A berendezés igazán különleges, és azt gondolom, egé­szen egyedi, amit a villában látok.- Nincs semmiféle A villa jellegéhez illő bútorok fogadják az érkezőt előzetes koncepcióm, vagy kész réceptem a berendezke- bevihető például ez az abszolút dés tárgyainak összeválogatására, modern, sőt high-tech konyhabú- kizárólag a szemem, illetve az ér- tor, akkor miért választanék mást? zéseim „diktálnak”. És ha úgy ér- - Nemcsak az ötletei érdekesek, zem, hogy egy hetvenéves házba hanem az a gyűjtési metódus is, amelynek eredményeként ki­alakult ez a kicsit franciás, kicsit polgári, olykor nagyon modem, a számúiéin és a századvég,ízlését egyaránt tükröző berendezés.- Közel öt évig tartott a felújítás. Míg a villa ké­szült, szisztematikusan ke­restem azokat a bútorokat, textileket és tárgyakat, amelyek majd ide kerül­nek. Számozott, feliratozott banánosdobözokban gyűl­tek a poharak, tálak, kony­hai használati eszközök... Öt év alatt egyszer sem néztem át a közel nyolc­vanra szaporodó „varázs­dobozok” tartalmát. Csak egy tökgyalu hiányzott a gyűjtés­ből, egyébként minden megvolt, amire a háztartásban szükség lehet. Fazsindely alatt Vendéglátónk egy főváros kö­zeli településen született, ne­velkedett, a családi szálak idekötik. Nem véletlen, hogy nősüiését követően itt épített házat maguknak. Faipari mérnök lévén a fát mint anya­got nem csupán bútor­készítésre, hanem a ház épí­tésekor is sajátos módon hasznosította.- Szokványos falusi házban töltöttem a gyerekkoro­mat, ám vala­hogy hidegnek éreztem azt a környezetet a meszelt falak­kal - meséli Zsolt. - Ma már tudom, ennek emléke határozta meg a melegséget árasztó anyag, a fa iránti ké­sőbbi vonzal­mamat, s terelt a faipar felé. Házunk építé­sekor elhatá­roztam, hogy teljeskörűen, mondhatni rendhagyóan hasz­nálom ezt az anyagot, haszno­sítva e tárgykörben szerzett mérnöki tudásomat. Kidolgoz­tam a pontos tervet, de olyan bonyolultnak tűnt a kivitelezé­se, hogy nem mertünk belevág­ni. Az eredetileg elképzelt, íves tetőt végül is félköríves, ragasz­tott fatartókkal építettük meg.- Miért ragaszkodott - látvá­nyossága mellett - az íves tető- szerkezethez?- A hagyományos szerkezet­tel szemben az íves sokkal job­ban kihasználható, rendkívül tá­gas, szellős, kellemes belmagas­ságú, jobban beépíthető tetőte­ret ad. S mi a tetőteret is haszno­sítani akartuk. Lehetőséget kínál a nagyfokú nyitottságra is a te­rek között, ami szintén az ide­ám, persze csak bizonyos hatá­rok között.- Ezt kifejtené bővebben is?- A mostanában oly kedvelt egyterűséget - ahogy én neve­zem: nyitottságot - a magam ré­széről azzal a feltétellel fogadom el, ha a közös helyiségek és az intim szféra között úgynevezett „puffer” terek is vannak, ame­lyek jótéko­nyan szeparál­nak. Az egy szinten lévő gyerekszoba és a nappali­dolgozó együt­tese közé ilyen puffernek a konyha-étke­zőt iktattuk. Étkezéskor együtt a család apraja-nagyja, utána mi, fel­nőttek nyu­godtan vissza­vonulhatunk a nappaliba té­vézni, rádióz­ni, beszélget­ni, anélkül, hogy ez zavar­ná a gyerekek nyugalmát, illetve ha dolgozom, engem sem zavar a gyerekzsivaj.- Bizonyára a fa szeretetét jel­zi az is, hogy ezzel burkolta a tereket a mennyezettől a pad­lóig, s hogy maga tervezte, rész­ben kivitelezte is a bútorok na­gyobb részét.- Az utóbbiak közül - meg­szállott vitorláshajózó lévén - kedvencem egy régi, hajóskapi­tányi bútor alapján készült ka­napé, amely látványosan vá­lasztja el a nappalit a dolgozó­résztől. S hogy mennyire híve vagyok ennek a különleges anyagnak, arra további bizonyí­ték a házat borító fazsindely te­tő. Mást el sem tudnék képzelni helyette. Érdekes a gerendákba épített világítás Hűséges társak A szobanövény a belső tér lát­ványos díszévé válik, ha ka­rakteréhez és a lakás stílusá­hoz illő edénybe kerül. Hosz- szú életű, kevés gondozást igénylő növénnyel tartós „be­rendezési tárggyá” avatható az együttes. A bromélia- félék, a kaktu­szok, és jó né­hány pozsgás levelű növény köztudottan hűséges társak a lakásban. A szakállbromé- lia (Tülandsia) például a leve­gő nedvességét hasznosítja, nincs gyökere, ezért pompá­san megél egy agyagkorsóba téve is (víz nélkül). A nemzetség egy finn botanikus nevét őrzi, aki hónapokig bírta az éhséget és szomjúságot. Valóban, a szakáll- broméliákkal kevés a bajlódás. Két-háromhetente az egész nö­vényt érdemes megmártani eső­vízben, majd jól lecsöpögtetve vissza lehet tenni a korsóba. Le­hetőleg ablak közelébe kerüljön, mert a napot és a fényt nem nél­külözheti. Egy nagyobb termetű kak­tusz, például a fügekaktusz (Opuntia) különleges látvány a környezetéhez illő, rusztikus kőedényben. A lakásban homo­kos talajban vagy speciális kak­tuszföldben, napos helyen fejlő­dik szépen. A fügekaktusz az át­lagos szobanövényeknél jóval kevesebb vizet kíván, és nyáron a szabadban tartható. Télen a la­kásban kéthetente, néhány csepp vízzel öntözzük. (Virágot csak akkor hoz, ha a téli hóna­pokban 5-6 fokos helyiségben él.) A borsólevelű szenéció (Senecio) pozsgás növény. Hajtá­sai hosszúra nőnek, rajtuk gyöngyként sorakoznak a göm­bölyű levélkék. Kedveli a szellős, jól megvilágí­tott, hűvösebb helyet, de a melegebb hő­mérsékletet is elviseli. Télen csak akkor ön­tözzük, ha a ta­laj felszíne tel­jesen kiszáradt. A számára kel­lemes környe­zetben hajtásai gyorsan nőnek, ezért ún. ám­polnanövény­ként is látvá­nyos dísz lehet. Csupán három­évente kell átültetni speciális kaktuszföldbe vagy Bioland B virágföldbe. A floridai bunkóspálma (Zamia) ívesen meghajtó, szár­nyalt levelei elegáns együttest al­kotnak a kőedénnyel. Lassú nö­vekedésű, sok évig élő, hálás nö­vény. Szereti a bőséges fényt. El­viseli a kevesebbet is, ilyenkor azonban lassabban fejlődik. Me­leg és hűvös környezetben egy­aránt jól érzi magát, de a huzatra és a túlöntözésre rendkívül érzé­keny. Csak akkor ültessük át na­gyobb edénybe, ha a gyökerei már végképp kinőtték a cserepet. A bemutatott növények egzo­tikus megjelenésük okán is kü­lönleges hangulatot teremthet­nek a lakás számukra kijelölt részében. Floridai bunkóspálma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents