Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-13 / 213. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap M O 2 AI K 2001. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK Ipolyszög rossz házasságot kötött Nem jó házasságot kötöt­tünk Balassagyarmattal, pa­naszkodik Bacsa Pál rok­kantnyugdíjas, postás ipolyszögi otthonában, ahol a hírről beszélgetünk, hogy Ipolyszög válni akar a város­tól. Azt meséli, hogy két hó­napja a Halász utcában lakó Ledeczki József végigjárta a falut, hogy mit szólnának az emberek, ha kezdeményez­nék, hogy a kis település új­ra önálló legyen. Már egy­szer, 1993-ban volt egy ilyen népszavazás Ipolyszögön, de oda főleg a cigány lakosság ment el, akik a szociális se­gélyüket féltve a városnál maradásra voksoltak. Most sokan biztatták Ledeczki Jóskát, hogy szervezze meg a falugyűlést és ott kérvényt fogalmaztak meg, amelyben Ipolyszög leválási szándéká­ról értesítették Juhász Péter polgármestert. Nincs a falunak útja és a csator­na is most jut el ide, amikor már a gondosabb önkormányzatok eze­ket a beruházásokat régen elfelej­tették és olcsóbban megcsinálták - magyarázza Bacsa úr. Azt fejtegeti, hogy Ipolyszögnek nincs gazdája. Más falvak lehetőségük szerint gondoskodtak arról, hogy a kár­pótlás során elegendő földterülete­BacsaPál két szerezzenek, de itt nem ma­radt közös legelő, szabad beruhá­zásra, fejlesztésre váró terület, mert erről a balassagyarmati testü­let valahogy elfeledkezett annak idején. A gyenge aranykorona-ér­tékű ipolyszögi földeket az őrhal­mi téesz bekebelezte, aztán a falu szántóit erdősítette és a földárveré­seken idegen kézbe kerültek. Sze­génységi bizonyítvány az is, mondja a házigazda, hogy a falu­ban csak cigány polgárőr csoport működik, ami egyébként örvende­tes. Igaz, hogy két éve még Cseman Pál, a falu önkormányzati képviselője kezdeményezte, hogy alakuljon itt is polgárőrség, akkor azt mondtam neki, jó hogy erre is sor kerül, mert a környező telepü­léseken már rég fölébredtek és meg is van az eredménye. Ipolyszögön két hete a nászasszo­nyomnak a centrifugáját és a mo­sógépét vitték el az udvarból. Bár­ki is lehetett. Egyébként Cseman Pál, akár polgármester is lehetne a faluban, mert volt ő már itt KISZ- titkár, párttitkár, talán tanácstag is, most pedig a gyarmati testület tag­jaként szolgál és ismeri a falut. Bár úgy hírlik, csak az utolsó gomb- nyomogatósnak tartják, hogy a frakcióját ne lehessen leszavazni, mosolyodik el Bacsa úr. Ráadásul nem sokat hozott Ipolyszögnek és Kővárnak sem. Most a falusiak fel­kérték, hogy álljon az élére a levá­lásnak, de csak húzogatta a száját azzal, hogy az önálló Ipolyszög nem bírja majd anyagilag. Azt mondják, hogy a fél falu rokona, de az emberi realitásnak elő kelle­ne jönni, hogy a kevésbé rosszat kellene választani, vélekedik Bacsa Pál. Azt emlegeti, hogy jó pár évti­zede Csesztvéről azért költöztek Balassagyarmatra, mert akkor Ma­dách Imre faluja szürkécske volt. A három gyerek miatt építettek házat Ipolyszögön és fájó szívvel, de örömmel is látják, hogy az újabb időkben Csesztve szépen fejlődött. Ipolyszög pedig gazda nélkül ten­gődik, pedig 1973 óta Balassagyar­mat része. Itt soha nincs falunap - hozza fel keserűen, a köz dolgait - de a millenniumi visszaemlékezé­sek sem fogják említeni Ipolyszögöt, mert az ősi falu nem kapott zászlót, bár akkor lássam itt az ország vezetőinek nagy részét, mikor a hátam közepét, mert csa­lókra és csirkefogókra én is és so­kan mások allergiás vagyok, mondja a kritikát. Kis községek hallatják a nevüket, de Ipolyszögről csak olyan hírek mentek, hogy még az egyház is cserélgette a templomi szolgálatot. Mert hol a plébániatemplom, hol a szaléziak tartottak itt szolgálatot és az anyakönyvezések körül is baj volt. Még a temetőben sem tudtak megegyezni az evangélikusok a római katolikusokkal és a terület határába ültetett fákat is kihuzigál­ták. Cseman Pálon kívül egy ön- kormányzati képviselőt sem lát­tunk Ipolyszögön, pedig illene kö­rülnézniük, hogy milyen szemetes körbe-körbe a településünk. Ipolyszög két végén Balassagyar­mat tábla áll, az erre utazókat meg­tévesztve és csak a vasúti megálló és az ipolyszögi focicsapat őrzi a falu nevét. Úgy tudom, hogy har­mincezer forinttal támogatja az ön­kormányzat az ipolyszögi focistá­kat, ezt igazolhatják Beké Jenő és társai, míg a gyarmati csapat talán tízmillióval gazdálkodhat. Ilyen nagy a különbség a velünk való tö­rődésben is. Mi mostohagyerekek vagyunk. Ott áll elhagyatottan az életveszélyessé vált kultúrház, amelyet a falu népe társadalmi munkában épített fel és a gyarma­tiak rá sem néznek. Bár Cseman nekem is mondta vagy két alka­lommal, hogy már a tervek meg­vannak, de a szép szöveg az szép szöveg. Nincs a falunak gazdája, ez van, tárja szét a kezét Bacsa Pál. Azt mondja, hogy amióta Ipolyszögön élnek, minden válasz­táson ígéretet kapnak, hogy fej­lesztik a falut, de a harminc év alatt csak rosszabbodott a helyzet. Ha Kőváron még földutak vannak és az ottani cigányok helyzete szé­gyene a városnak, akkor mikor jut majd pénz Ipolyszögre a majd egy­milliárdos költséghiánnyal küsz­ködő Balassagyarmatról - kérdezi tőlem. De megadja a választ, hogy soha mert a választások után el lesznek felejtve az ígéretek. Csak a láncainkat vesztjük el, ha önállóso­dunk, véli Bacsa Pál. Cseman Pál barátsággal fogad és a leválási szándékról úgy véle­kedik, hogy az nem reális, nincs értelme. A hatszáz körüli lakosú Ipolyszög lakosságának negyven százaléka munkaalkalmat alig ta­láló roma és a lakosság fele kis­nyugdíjas. Nincs száz dolgozó, aki kijárkál a faluból és pénzt keres, magyarázza a helyzetet. A faluban a sárkányrepülőként híres Tóth Im­ié villanyszerelő szinte az egyedüli vállalkozó. Mellette a gyarmati Grenács József papírfeldolgozó üzeme ad néhány munkahelyet. Azt tartja az Ipolyszög által megvá­lasztott önkormányzati képviselő, hogy ez a tervezett népszavazás is az előzőhöz hasonlóan meg fog hi­úsulni, mert nincs szerinte jövője az ilyen kis falu önállósulásának. Itt szinte teljes az eltartottság és a falunak maximum négymillió fo­rint adóbevétele lenne és a 25,6 millió forintos fejkvóta bevétele ke­vés lene az évi 48 milliós kiadás­hoz. 1993-ban még csak egy-két milliós hiány volt, de a következő évektől rohamosan növekedett a gáz- és a csatorna-beruházások mi­att is és mára az ilyen kicsi és sze­gény falu számára a működési hi­ány kezelhetetlenné vált. Azt mondja Cseman Pál, hogy vannak buta tanácsok a választások előtt különböző pártok részéről és fő­ként a fiatalok azt mondják, hogy jó lenne talán, ha önállóan mi tud­nánk megszabni, hogy mi legyen a faluban. De nem érti meg senki, hogy pénz nélkül semmi nem le­het, mert a kormány nem tud adni. Annak idején megmondták, min­den önkormányzat számára az a cél, hogy önálló vállalkozóként tartsa el magát, a kötelező feladato­kat leszámítva. Ipolyszögnek az egyetlen va­gyona a kultúrház, amelyet a Szé- chenyi-tervből szeretnének felújí­tani. Mellette van egy volt párt­székház és tanácsépület, amely százéves és hét darab ipolyszögi telek, amelynek mostani ára dara­bonként százötvenezer forint. A téeszesítés során elmentek a falu földjei és a kárpótlási árveréseken a helyiek mellett idegen magán­kézbe kerültek az erdők, rétek, szántók. A leválást kezdeményező Ledeczki József életében nem vett részt a falu közéletében - mondja Cseman Pál és azt fejtegeti, hogy Jakos Ottó tanárt is ő beszélte rá, hogy segítsen a különválásban. Bi­zonyára össze fogják gyűjteni a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat, de '93-ban is összejött százhúsz aláírás, de mikor voksol­ni mentek, akkor nem lett érvé­nyes a szavazás, mert csak negyve­nen szavaztak a leválásra és száztí­zen nem. Az ipolyszögi négyszáz­nyolcvan szavazó közel harminc százaléka cigány és ők Balassa­gyarmathoz akarnak tartozni. Ta­Cseman Pál ____________ ____ ■ I án egyedül Bogdán Gyula az, aki azt mondja, hogy váljunk el, de meggondolja ezt ő még százszor, vélekedik Cseman úr. Az ipolyszö­gi cigányok sajnos segélyből élnek. Most minden évben húsz-har­mincnak tudnak munkát adni, a közmunka keretében és elég so­kan bejárnak Gyarmatra. Ez abban a pillanatban meg fog szűnni ami­kor leválnak, mert Ipolyszögre négy közmunkás elég és nem is tudna többet eltartani a falu, ugyanúgy, mint ahogy ez Dejtáron is van, ahol kimerült a keret. Azt mondják, ezek a tájékozatlan gye­rekek, mosolyodik el a bajusza alatt a képviselő, hogy túl költeke­ző költségvetése van Balassagyar­matnak. Egyet nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy mi két­százmillión túli szociális támoga­tást adtunk tizennyolcezer lakos­nak. Ebből közel tizenegymilliót megkapott Ipolyszög és a fele a ci­gány lakosságnak jutott. A kör­nyék egyik településén sincs olyan, hogy fűtéstámogatás, rend­kívüli segély, mint amelyet Balas­sagyarmat város biztosít. Én, mint képviselő arra esküdtem fel, hogy minden állampolgárnak a javát szolgálom, nem harminc emberét és azt nem tudom elviselni, hogy háromszáz nyugdíjastól elvonok hatmillió forintot és majd ugyan­ennyit a cigány lakosságtól. Igaz, hatmilliónyi segélyt az állam bácsi ad, de a másik ötöt miért vegyem ki az ipolyszögi állampolgárok zse­béből, akik most erre ugyanúgy jo­gosultak, mint a gyarmatiak. Ezt a pénzt egy kis önkormányzat se­honnan nem tudja előteremteni, ráadásul nincs vagyonunk és sem­milyen előremenési lehetőségünk így nincs. Mivel nincs önerőnk, nem tudunk pályázni. Mondjuk, hogy jövőre harmincmillió lenne Ipolyszög költségvetése, de már most látszik, hogy ötvenmillió lesz a kiadás. A hiányzó húszmilliót nem lehet csak pályázatokból megszerezni. Itt a víz, gáz, telefon, épül a csatorna és az utakat kelle­ne megcsinálni. Kiszámoltam, hogy Ipolyszögön 5,2 kilométer aszfaltos utat kellene megépíteni, a járdák, vízelvezetők nélkül. Ez mai áron, olyan tizenhétmillió forint ki­lométerenként. Tíz év alatt sem tudnánk ezt megépíteni saját erő­ből, az állami támogatás ellenére. Ráadásul az elválás esetén a város­tól kapna Ipolyszög egy ajándék- csomagot, amelyben az elmúlt tíz év gyarmati beruházásaiból Ipolyszögnek közel negyvennyolc­millió forint a mínusza, amit ki kell pengetni. Még itt a csatornából is lesz egy kicsi, de ez talán a leválás idejére 2006-ra leketyeg, ha min­denki tisztességesen befizeti a köz­mű-hozzájárulást. Az a nagy baj, nem látják be, hogy így nem sza­bad. Én azt mondom, mint képvi­selő, hogy minél többet kell kihar­colni Ipolyszögnek. Most, hogy a csatorna meglesz, jobban ki kell nyitni az emberek száját, mert ed­dig én fogtam vissza. '90-ig eny- nyit nem kaptunk Balassagyarmat­tól. Jövő júliusban lesz harminc éve, hogy viszem a falut. Mikor még KISZ-titkár voltam, egyszer kaptunk Lombos Mártontól aján­dékba egy utat, meg mikor Győry Sándor ipolyszögi képviselőkét lett tanácselnök Balassagyarmaton, akkor fölújította a tanácshelyisé­get, amelynek egyik része párthe­lyiség lett, a másikba az orvosi ren­delő került és a harmadik szobát a KISZ kapta meg. A vizet az ipolyszögiek önerőből csinálták meg és a megmaradt 2,5 millió fo­rintot se kaptuk vissza a víziköz- mű-társulattól - meséli a múlt le­hetőségeit Cseman Pál. A falugyűlésre nem mentem el, mondtam ne haragudjatok én nem erre esküdtem fel, tudom, hogy ez bukfenc. Tatár Kis Sándomé dr. jegyző azt mondta, hogy még egy­szer össze kell hívnom, mint kép­viselőnek a lakosságot, akiknek el kell mondani a polgármesternek, hogy mi a valós helyzet. Akik '93- ban kezdeményezték a kiválást, azok többségében mind kiszálltak, az idősebbjei azt mondják, hogy butaság. Ezek a fiatalok Csesztvéről vettek mintapéldát, de nekem ez nem színvonal. Fejlődés itt rengeteg van, csak az, hogy az ipolyszögi ember nem veszi igény­be, arról én nem tehetek. Nem va­gyunk messze Gyarmattól és busz­járatok sokasága érinti a falut, vo­nat van. Egyre többen mondogat­ják itt a faluban, hogy most kár volt a leszakadást kezdeményezni, mi­kor a csatorna után jönnének az utak, de mondhatja a testület, hogy minek adnánk annyit, mikor úgyis le fognak válni - vélekedik a településrész képviselője. Kitér arra is, hogy Ipolyvecén országgyűlési képviselőt adott a fa­lu, Urbán Árpádot. Ő segített ahol tudott. Arnold Mihálynak is ott vannak a vállalkozásai. Balogh Já­nos műköves a saját utcáját leasz­faltozta és ezek után zsebből meg­csinálták a focipálya többmilliós beruházását. Azt mondja, hogy Ipolyszögön egyelőre ilyen lehető­ségek nincsenek. A gyarmati lakó­telepekről is inkább a kevésbé te­hetősek vesznek itt házat. Az isko­lások Gyarmatra járnak, a közel öt­ven óvodás fele cigánygyerek. A főút melletti hét telken a Polacsek- kertben szociális lakásokat tervez az önkormányzat építeni, de azt ja­vasolta, hogy huszonnyolc ol­csóbb négyes házat húzzanak fel a beruházók. Ennek a felére a városi­ak is vevők lehetnének, a helyiek mellett. Kőváron elintéztem a vil­lanyt, meg a testülettel is megértet­tem, hogy ezt ingyen kell adni a kőváriak sok évtizedes mostoha sorsáért és ott van a közelükben a gáz is. Ha lesz még rá időm, meg­próbálom, amit itt szeretnék meg­valósítani, ha meg önállósul a falu, akkor lehet, hogy kiköltözöm a Nyírjesbe, ahol öregapám a tavak gondnoka volt. Azt mondom, az unokám érdeke, hogy Gyarmat­hoz tartozzunk, mert azt tartom, inkább legyek egy fejlődő város utolsó utcájának lakója, mint egy lepusztult, nyomorult, önállósult falué - mondja kesernyésen Cseman Pál. A leválást szorgalmazó és a fa­lugyűlést megszervező Ledeczki József öreg legényként az édes­anyjával él. Azt mondja, Ipolyvece példája vonzotta, ahol szépen alakulnak a közösség dol­gai és miért nem lehetne ez így a harminc éve mostohán kezelt Ipolyszögön. Elmentem és meg­kérdeztem itt az utcában az em­bereket és aztán a falut is végigjár­tam és majd mindenki azt mond­ta, hogy vágjunk bele, mert itt semmi nem történik azonkívül, hogy a Balassagyarmathoz való csatolás a falu fejlődését teljesen leszorította - magyarázza a leválá­si történetet. Sajnálja, hogy Cseman Pál nem támogatja az ügyet, pedig még a polgármester­séget is felajánlották neki. Azt fej­tegeti, hogy végre itt is megalakul­hatna a cigány kisebbségi önkor­mányzat, de a testületben is számarányuk alapján képviseltet­hetnék magukat a romák, mert most egy képviselőjük sincs se­hol. Ha önálló lenne Ipolyszög az itt élő cigányság dolgai jobban alakulnának, mert most a kutya sem foglalkozik velük. A környe­zetük lepusztult, a segélyekből csak tengődnek, de ha beleszól­hatnának a saját dolgaikba, lenné­nek lehetőségeik. Bogdán Gyula nagyon szorgalmazná a kisebbsé­gi önkormányzat megalakulását és támogatja a leválást. Mutatja a falugyűlés jegyző­könyvét, amely június 26-án kész­sült az ipolyszögi óvodában és a té­ma a falu leválása volt Balassagyar­matról. A vitaindítóban Ledeczki József ismertette a falu állapotát és utalt a '93-ban elbukott leválási kí­sérletre. Az azóta eltelt időben a fa­lu fejlődése elmaradt a hasonló lét­számú környező falvakhoz képest és ez is felveti a kérdést, hogy Ba­lassagyarmat jó gazdája volt-e en­nek a településnek. Aki otthoná­nak akarja tekinteni Ipolyszöget, LedeczkiJózsef annak tenni is kell érte és nem sza­bad elkeseredni, hogy a törvény ér­telmében csak 2006-ban válhat el a falu Gyarmattól, vélekedett Ledeczki József. Rákózitelep is le­vált Bátonyterenyéről és megvan magának. A hozzászólók sorában Selymes János nyugdíjas szólt azokról az évekről, amikor a város csak csöpögtetett Ipolyszögnek, ha nem kockázatunk, nem nyerünk - mondta a volt börtönparancsnok- helyettes, aki sajnálkozását fejezte ki, hogy a falu képviselője nem je­lent meg ezen a fontos fórumon. Jakus Ottó egy leválási előkészítő bizottság felállítását szorgalmazta. Beke Jenőné elmondta, hogy sze­rinte a cigányság meg van félemlít­ve, attól tartanak a romák, hogy el­esnek az eddigi segélyektől, pedig ettől nem kell tartaniuk, mert a tá­mogatás ugyan úgy jár továbbra is nekik. Fodor Pál úgy vélekedett, hogy ez az utolsó lehetőség, hogy Ipolyszög az önállósulás útjára lép­jen. Bogdán Gyula sem vetette el az önállósulás gondolatát és kije­lentette, hogy nem történt a falu­ban olyan kirívó eset, amely veszé­lyeztetné az együttélést. A cigány­ság felemelését komoly feladatnak vélte. Ezen a falugyűlésen megalakult Ipolyszögön a leválást előkészítő bizottság, amelynek tagjai: Ledeczki József, Jakus Ottó, Ledeczkiné Varga Zsuzsa, Szeleczki Csaba és Jakus Béla. Ez a jegyzőkönyv bekerült Tatár Kis Sándomé dr. jegyzőhöz, aki meg­határozta a népszavazást kezde­ményező aláírási ív szövegét, amely így szól: „ Akarja-e ön, hogy Ipolyszög településrész Balassa­gyarmattól leváljon és önálló tele­pülésként működjön ?” Ha a szükséges száz aláírás ösz- szejön, akkor a többi már az ipoíyszögieken múlik, mondom Ledeczki Józsinak, aki még meg­kér, hogy nézzem már meg a kul- túrházat. Ahogy végigmegyünk a gödrös úton a csendes, szép kis ut­cákon, a helyiek társadalmi mun­kájával épült és egykor szebb na­pokat látott kultúrház látványa va­lóban elszomorító. Betört ablakok, nyitott ajtó, belül az enyészet ké­pe, beázások sora és egyetlen tárgyként a színpadon egy szétvert zongora jelzi, hogy ennek a hely­nek már rég nincs gazdája. Ez van, legyint a pusztulásra Ledeczki Jó­zsef, de mi nem ezt akarjuk, mi életet akarunk Ipolyszögön, olyant, amelyet mi alakítunk. SZABÓ ENDRE MUNGCXPO Budapesti Nemzetközi Vásár ’ s F 1 n \ & NYVTUI 7nap az otthon birodalmában szeptember 17-23. IK! Budapesti Vásárközpont • www.buv.hu Nyitva tartás: naponta 10-18 óráig 50%-os MÁV kedvezmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents