Nógrád Megyei Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 203-227. szám)

2001-09-01 / 203. szám

2001. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT L Á T Ó H A T Á R Nógrád Megyei Hírlap - 11. oldal Magyar főpandúr a balkáni szervezett bűnözés elleni fronton Fejezetek dr. Bánfi Ferenc rendőrtábornok hétköznapjaiból (3.) Kormányfői látogatás a bukaresti SECI-központban. A képen balról jobbra: Adrian Nastase, Románia miniszterelnöke, Luis Free, az FBI igazgatója és dr. Bánfi Ferenc ■- Ön Nógrád megyei rendőr- főkapitányként életre hívott egy komplex bűnmegelőzési el­képzelést a bűnözés ellen. A Nógrád biztonságáért program szellemiségéhez hasonló össze­fogás a bűnözés ellen létezik-e nemzetközi szinten?- Két dolgot lehet most lát­ni. Egyik oldalról azt, hogy vannak törekvések és nagyon sok a nemzetközi kezdemé­nyezés. Beszéltem már né­hányról. A balkáni térségben működik az úgynevezett Feke­te tengeri együttműködés, amelyben öt SECI-tagország vesz részt. Van két ENSZ-misz- szió is a térségben. Az egyik Bosznia Hercegovinában, a másik Koszovóban. Van egy EBESZ-misszió, egy nemzetkö­zi rendőriskola ugyancsak Ko­szovóban, s létezik emellett a SECI-központ. A stabilitási paktumnak kidolgozták egy szervezett bűnözés elleni prog­ramját. Tehát egyik oldalról az látszik, hogy létezik egy na­gyon határozott politikai aka­rat és szándék, amely a nem­zetközi együttműködésen ke­resztül realizálódó bűnözés el­leni és bűnmegelőzési progra­mot célozza. Másik oldalról pe­dig, miután túl sok a kezdemé­nyezés megvan a veszélye an­nak, hogy ha ezek nem lesznek kellően összehangolva, rivali­zálnak egymással. Ezeknek a kezdeményezéseknek a mű­ködtetéséhez pedig pénzre van szükség. Nagyon sok pénzre. A források ugyanakkor nem végtelenek. Tehát ha sok a kez­deményezés ugyanazokhoz a forrásokhoz nyúlunk vissza, feldarabolva azokat. Én azt gondolom, hogy átfogó megkö­zelítésre van szükség és az el­következendő néhány év fel­adata lesz, hogy sikerüljön megtalálni ezeknek a progra­moknak az összhangját és eredményes működtetését. MEGKONDULTAK A VÉSZHARANGOK- Apropó! Hadd kérdezzem meg tábornok úr, elmondaná hogyan telik egy napja. A mun­ka mellett jut-e elegendő idő például erőnlétének, kondíció­jának fenntartására?- A szeptemberi kiutazást követően nagyon lekötöttek az adminisztratív ügyek és meg kell mondanom őszintén, bár most nem látszik már rajtam, hogy száz kiló fölé szaladt a súlyom. Százegynél megkon- dultak a vészharangok és most kilencven kiló vagyok. Tehát edzek hetente háromszor teni­szezek. Teniszedzővel, s nem partnerrel, mert a hasonló tu­dású partnereim ugyanolyan lusták, mint én és abból nem lesz kondíció. S hetente há­romszor konditerembe járok. Ez biztosítja a megfelelő fizi­kai állóképességet. A figyel­metlenségem miatt túlsúlyom keletkezett és rosszul éreztem magam. A teljesítőképességem észrevehetően romlott. Ezt nem engedhetem meg. ÁLLANDÓ KÉSZENLÉTBEN- Életének nagyobb részét a munka tölti ki, s állandó ké­szültségben él, hiszen bárme­lyik pillanatban bevethetik önt is. Hogyan viseli el?- így igaz. Több mint húsz éve dolgozom a rendőrségnél és megtanultam úgy állandó készenlétben lenni, hogy ezt ne érezzem. De az mindig nagy kérdés, hogy akik az em­ber környezetében élnek meg tudják-e ugyanezt tanulni. Hi­szen bármennyire is közel áll­nak hozzám, legyen az a tizen­hét éves fiam, vagy éppen a fe­leségem, ők mégis csak áldo­zatai valamilyen szempontból az én hivatásomnak, „hobbim­nak”. Az eddigi életem során sokszor megkaptam azt a jo­gos kritikát, hogy nekem min­dig közbejön valami. Nekünk mindig közbetesz valaki. Ter­vezünk egy programot, s ne­kem éppen akkor kell például elutaznom. Nagyon remélem, hogy azok, akikről most beszé­lek, a legeslegszűkebb csalá­dom tagjai tudják, hogy nekem a munkám a hobbim is és na­gyon fontos. De ennél van sok­kal fontosabb is, s ezek ők.- A magánélet területére jut­va, hadd kérdezzem meg, hogy jut-e idő művelődni, szórakoz­ni?- Szeretem, amikor olyan kérdéseket is feltesznek ne­kem, amelyeket önmagámnak kellene feltennem. Ez egy ilyen kérdés. Nem sok idő jut erre. Nagyon régen voltam színházban. A közelmúltban azonban a Szegedi Szabadtéri Játékokon sikerült megtekinte­nem az Evita bemutatóját. Azt hiszem, hogy elérkezik majd az idő, amikor az időbeosztá­somat is felül kell bírálni.- Úgy gondolom, hogy most még fontosabb önnek a mun­ka, mint a magánélet, mit vá­laszol?- A hivatás, a munka azt hi­szem a legtöbb ember életében döntő szerepet játszik. Külö­nösen akkor, amikor ez a hiva­tás hobbi is. Nézze, negyven- három évesen tábornoknak lenni, egy nemzetközi szerve­jól megalapozott és a nemzetközi tekintélyt kivívó nemzetközi bűn­üldöző szerveze­tet gyökereztes- sünk meg Buka­restben. Majd a második két év­ben, amikor a menedzsment­nek már nem le­szek a tagja, ami­kor csak a ma­gyar érdekek képviseletével kell foglalkoz­nom, akkor vi­szont szeretném a magyar rendőr­séget, határőrsé­get, vám- és pénzügyőrséget - ugyanis három területen dolgo­zunk -, a kollégá­kat segíteni, hogy minden, a Balkánnal kap­csolatos problé­ma megoldásá­hoz a magam szerény eszköze­ivel járuljak hozzá. És hát a négy év azt is jelenti, hogy annyival idősebbek leszünk. A lányom már felnőtt, 21 éves, a fiaim 17 és 14 évesek. Akkorra három felnőtt gyermekem lesz. S ők tudják, hogy az édesapjuk szeretne még egyet. Békés, nyugodt családi életet szeretnék, amihez remélem, hogy meg lesznek a feltételek. NOSZTALGIÁNÁL TÖBB- Van-e nosztalgiája Nógrádi iránt?- Nem nosztalgiám van, an­nál több. Nógrád megye na­gyon érdekes hely. Sok szem­pontból is. Nemcsak palóc ha­gyományai miatt, a palóc gon­dolkodás miatt. S nem azért, mert hosszú évtizedeken ke­resztül a nehézipar, a bányá­szat tradicionálisan, nemzedé­keken keresztül egyengette a családok sorsát és orientáció­ját. Ez megváltozott. Hanem azért is sajátos Nógrád megye, mert többnyire a hátrányos helyzetű területek vagy régiók között emlegetik, és kevésbé beszélnek Nógrád értékeiről. Soha nem értettem egyet ez­zel. Persze én távolról jöttem ide, a kívülálló szemüvegén keresztül tudtam szemlélni a megyét. Megengedhettem ma­gamnak azt a luxust, hogy ne csak a megye hátrányairól, gyengeségeiről beszéljek, ha­nem a szépségeit és az erénye­it is vegyem észre. Nógrád me­gye kiváló természeti adottsá­gokkal rendelkezik. A turiz­mus olyan jövőt hordozhat magában, amely jobbá teheti a Nógrád megyei emberek éle­zetet vezetni, szép karrier. Mondhatni az élet csúcsa. Ez roppant fontos, de talán ugyanilyen fontos az ember in­tim szférája, a magánélete is.- Tábornok úr, elégedett-e anyagi és erkölcsi elismertségé­vel?- Újabban sokan megkér­dezték tőlem, na hogy érzed magad? Igazán sosem éreztem, hogy az egész érdekli őket. Az viszont igen, hogy mennyit ke­resek? Erre csak azt tudom mondani, hogy a magyar kor­mány olyan feltételeket bizto­sít munkavégzésemhez, bele­értve a fizetést és minden egyéb feltételt, amely verseny- képes minden nyugat-európai kollega feltételeivel. Ezt keve­sen mondhatják el Magyaror­szágon magukról. És ezért jog­gal várják el tőlem, hogy a leg­jobbat teljesítsem. S én meg is próbálom ezt tenni. NYUGODT, BÉKÉS CSALÁDI ÉLETET- Említette a pálya csúcsát, úgy gondolja, hogy ön előtt már nem lehetnek csúcsok. Egyáltalán hogyan számol a jö­vővel?- A belügyminiszter úr dön­tése, ami az én egyetértésemen alapul úgy szól, hogy 2004. au­gusztus 31-ig állok a magyar kormány szolgálatában a Bal­kánon. Akik ismernek tudják, hogy amire vállalkozom, azt végrehajtom. Hosszabb távra nem hiszem, hogy tervezni kellene. Erre az időre én azt tervezem, hogy az első két év­ben, amíg az igazgatói megbí­zatásom szól, szakmailag já­ruljak hozzá ahhoz, hogy egy tét. Az építészeti kultúra, a csodálatos folklór, a határ kö- zeliség és minden egyéb. Mindez előny lehet és különö­sen nagy előny lehet az Euró­pai Unióhoz való csatlakozás idején vagy azt követően. Én nem nosztalgiázom Nógrád megyével kapcsolatban, ha­nem amikor csak tehetem, itt vagyok Nógrádban. SOHASEM ELÉGEDETT- Azt hallottuk, hogy, őrizget magában egy emléket.- Valóban. Sokan tudják, hogy én Csongrád megyei va­gyok, s nálunk az olyan em­bert, mint én voltam itt Nóg­rádban, jöttmentnek nevezik. Soha nem felejtem el, amikor a Nógrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság vendégházában nyug­díjas-találkozót tartottunk és Nógrád megye főkapitánya­ként én ezen a nyugdíjas-talál­kozón megjelentem, még csak néhány hónapja voltam itt a megyében. Csupa olyan rend­őr volt ott, akikkel én soha egyetlen percet sem dolgoz­tam. És akik rövid itt-tartózko- dásomat követően, néhány személyes találkozást és be­szélgetést követően a tisztele­temre elénekelték a bányász­himnuszt. Én azt gondolom, hogy Nógrád megyei ember­nek többet nem kell mondani arról, hogy mit jelent az, ha nekem a jöttmentnek Nógrád­ban elénekelték a bányászhim­nuszt. Egy pestinek semmit sem mond, de egy nógrádi em­bernek annál többet.- Mi tart fontosabbnak, a hi­vatást vagy a családi életet?- Lehet, hogy mocorog ben­nem egy kisördög, vagy vala­mi, ami hajt. Én soha nem va­gyok elégedett azzal, ami van. Mindig úgy gondolom, hogy lehet azt jobban is csinálni, le­het fejleszteni, lehet tökéletesí­teni. Annak idején 25 évesen azt mondták nekem a kollégá­im, hogy majd egy pár év múl­va lehiggadsz. Mikor harminc voltam azt mondták, hogy majd 35 körül, aztán mondták, hogy negyven fölött már való­ban lehiggad az ember. Negy­venhárom éves vagyok és meg akarom váltani a világot. Nem tehetek róla, ez bennem van. S amikor megszólít egy kérdés­sel, hogy mi a helyzet a ma­gánélettel, hol vannak a hatá­rok, akkor rádöbbenek, hogy a csoda vigye el, igaza van. Érde­mes erről gondolkodni.- Tábornok úr, ön írt egyszer egy szép könyvet a magyar rendőrségről. Csak egykötetes író akar maradni vagy vannak irodalmi ambíciói a jövőben is?- Irodalmi ambícióim nin­csenek, mert nem vagyok iro­dalmár. Én egy botcsinálta toll­Operatív értekezlet a román kollégákkal és az USA kábítószer-ellenes hivatalának szakemberével forgató vagyok, akinek szóme­nése van, és gondolatközlési kényszerei támadnak. Termé­szetesen egy jövendőbeli könyv témája már megszüle­tett a fejemben. Az igazi balká­ni szervezett bűnözésről fog szólni, de a jelenlegi elfoglalt­ságomat alapul véve ennek a megírására, legalább is az el­kezdésére legkorábban csak két év múlva kerülhet sor. Azonban elkezdtem az anya­goknak a gyűjtését. Úgy gon­dolom, hogy a SECI-központ- nak a létrejötte sajátos körül­ményeket tárhat fel az olvasó előtt a szervezett bűnözés, a korrupció helyzetéről, a stabi­litás megteremtéséről. BALKÁNI FURCSASÁGOK- A soknemzetiségű, sokszí­nű Balkán hétköznapjai bizo­nyára eltérnek a nálunk szoká­sostól. Mondana erre példá­kat?- Vannak olyanok, akikkel megbeszélem, hogy 9 órakor találkozunk egy értekezleten, ez azt jelenti, hogy legkésőbb 10-ig mindenki megérkezik. És ebben nincs semmiféle nega­tív attitűd, rossz hozzáállás. A kilenc óra azt jelenti, hogy adott esetben tíz. Van olyan ország a régióban, hogy ami­kor a közlekedési jelzőlámpa zöldet mutat az csak annyit je­lent, hogy neked van elsőbb­séged. De nem feltétlenül je­lenti, hogy minden esetben meg is állnak és át fognak en­gedni. Vagy az ajándékozás. Egy másik országban ha vala­mit el akarsz intézni, az telje­sen természetes, hogy a hiva­talnoknak vinned kell egy kis szatyrot és abban valamit. Ők azt gondolják, hogy ez nem vesztegetés. S olyan hely is van, ahol minden tárgyalási alap. Ennek az országnak a képviselőivel elmentem egy bárba, ahol whiskyt rendel­tünk, illetve ő rendelt, mert ő hívott meg és ott is meg akarta tárgyalni a whisky árát. Mond­ták, hogy ez fix, itt nincs tár­gyalás. Az illető nem értette meg. Ha a bazárban azt mond­ják, hogy valaminek száz az ára s valaki egyből megvásárol­ja, akkor megsértődik az árus, hogy alku nélkül akarod meg­venni, mert az ő hite és vallása szerint mindent áron kell elad­ni, de hát általában alkudnak. Ezért eleve feljebb viszik az árat, hogy az alku eredménye­ként engedni lehessen belőle, megtartva a szabályt, az árut áron adja el. Ha valaki egyből elfogadja az árut, akkor az ő hite szerint törvénysértést kö­vet el, mert áron felül adja el. Ezt nem teheti meg. (Folytatjuk) PÁDÁR ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents