Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)
2001-08-10 / 185. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2001. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7. OLDAL Nem az anyagi értékek a legfontosabbak Kevés olyan települése van Nógrád megyének, amely óvodájának pedagógusai között ne akadna olyan, akinek a szíve az egykor volt balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola óvónői tagozata nevének hallatán ne dobbanna hevesebben. Ha pedig Szántó, akkor feltétlenül emlékezetébe kerül a tanári kar egyik meghatározó egyéniségének, Kovács Ferencnének a neve. Születésének kerek évfordulója adta az ötletet az egykori tanítványok kedves Marika nénijével történő beszélgetésre. Koldustól a királylányig... Bátonyterenye kitüntetettje vájárként kezdte - A fafaragás szerelmese- Szuháról jött két barátom s a „hagyjál itt csapot-papot, gyere velünk Nagybátonyba vájártanulónak!” - hívó szavukra összepakoltam, velük tartva eljöttem. Utána kerestek, de mire megtaláltak, addigra már felvettek vájártanulónak. Nem tudtak visszavinni, de nem is mentem volna. Biztos voltam abban, hogy nem csinálom sokáig a kondáskodást Mátraszentlászlón - pergeti vissza a számára máig is fontos eseményt Csáki Pál, aki 32 évi bányászmúlt után, 1988-ban ment nyugdíjba. ELSŐK KÖZÖTT VÉGZETT A hétgyermekes családból származó akkori fiatalember elsőként végezte el akkori társaival, 1949- ben a vájártanuló-iskolát. Balesete miatt a vájárkodást kiváltotta egy villanyszerelői képesítést adó átképző tanfolyamon. Kitűnő eredménnyel végzett, majd a bánya kötelékében működő központi műhelyben tekercselőként dolgozott. A következő állomás Tiribes volt, ahol föld alatti villanyszerelőként dolgozott. Volt még bányamentő, kábelszerelő is.- Nem bántam meg, hogy a bányához szegődtem. Ha még egyszer választhatnék, akkor meggondolnám magam... Munkájának elvégzése mellett 1960-ban elkezdett fafaragással foglalkozni.- Édesapám Erdélyből, Gyula- fehérvárról jött ide. Dolgozott vájárként Szorospatakon, de nem állíthatom, hogy a fafaragás iránti vonzalmamat tőle örököltem. Magyarországon tevékenykedő fafaragók mindannyian székely származásúak. Fafaragói tevékenységének kibontakoztatását szolgálta aktív korában a bányavezetőségnek azon intézkedése, melynek során egy szenespincét alakítottak át számára alkotóműhelynek.- Rengeteget dolgoztam. Próbáltam összeszámolni alkotásaimat, de nem sikerült. Lehet, úgy 350-400 darab körül. Koldustól a királylányig sok minden található közöttük... Alkotásai megtalálhatók Ausztráliában, az USA-ban, Kubában. Ez utóbbi országban Upták Sándor, akkori személyzeti vezető kívánságára készítette el a kubai embléma alatt látható kompozíciót, amely egy fehér lányt és egy kubai fiút ábrázol. A szigetországi VIT-en láthatták az érdeklődők. Elkészítéséhez négy napig felmentették a napi kötelező munka alól.- Egyik barátomnak ajándékba adtam egyik kedvenc fafaragásomat, a labdázó nőt. Nem fogadta el, de magával vitte Ausztráliába. A másikat, amit azóta alkottam meg - mutat a nagy szobában ránk tekintő labdázó hölgyre - 2002- ben újra el akarja vinni a tengerentúlra. Az előbb felsorolt országokon kívül alkotása megtalálható Franciaországban, Olaszországban, Németországban és az oroszországi Kemerovóban. GYEREKKORI KÖTŐDÉS, KOPJAFA...- Angliába került a fejőnő szoborcsoportom, mely gyerekkori emlékemhez kötődik. Ugyanis gyerekként tehénfejésnél szerettem volna egy pohár habos friss tejet inni, de nem adtak. Érzelmi kötődésként kívánkozott ki belőle a kürtös fiú megformálása.- Visegrádon táboroztunk, amikor a kürtös fiú fújta a takarodót. Elkértem tőle a kürtöt és olyan szépen fújtam, hogy a közelben lévő kórház ablakai kinyíltak és az ott lakók szívesen hallgatták trombitaszólómat. A nagyszobában, ahol váltogatjuk a szót, a portrék sokasága látható. Petőfi Sándoré, az egyiptomi uralkodónőé, nem tagadva meg bányászmivoltát, érzelmi kötődését, a bányász-aknászok tekintenek ránk.- Olyan sok minden történt az életemben, hogy csak azt jegyeztem meg, ami fontos számomra - hangsúlyozza Csáki Pál.- Van-e olyan alkotása, amihez nagyon ragaszkodik1- Ilyen a labdázó nő, a feleségem portréja, amit 30 éves korában készítettem. Az első alkotásomat, a bányász villanyszerelőt, húgomnak ajándékoztam. Szívemhez nőtt a kürtös fiú, az eredetileg vasutasnak szánt kislány, mely végül is bányászkislányra formálódott, amint édesapjának int, hogy siessen haza, várják. Csáki Pál tehetségének kibontakoztatását segítette id. Szabó István benczúrfalvai fafaragó művésznél töltött kétszer három nap.- Ott-tartózkodásomkor segítettem Pista bácsinak - mondja nagy melegséggel a hangjában. - Az akkor kezdődött kapcsolat máig sem szűnt meg. Tovább él fiában, ifj. Szabó István fafaragó művészben. Az ő terve alapján és közreműködésével készítettem el a Nagybátonyban nemrég felavatott és átadott 5,20 méter magas, impozáns, 24-26 motívumot magába foglaló kopjafát. A kivitelezésben ifj. Szabó Istvánon kívül segített Dancsó János asztalosmester és Kelemen József közhasznú munkás.- Elmondaná e munkához kötöd véleményét, tortúráját?- Több bosszúságot okozott, mint örömet. Egyébként ez volt a hattyúdalom. A kopjafáért a bátonyterenyei önkormányzat „Bátonyterenyéért kitüntetést” adott át egy aranygyűrűvel együtt. A művelődési házban biztosított műhely használatának ellenszolgáltatásaként el kellett végezni a házzal kapcsolatos karbantartási munkálatokat'.- Az önkormányzat 2001 márciusában felajánlotta, hogy egy évig még ott dolgozhatom. Nem fogadtam el az ajánlatot. Kiköltöztem a garázsomba. Most azt hozom rendbe, hogy önálló műhelyem legyen. Előbb kellett volna megtennem. Tíz évig ingyen dolgoztam - váltott át kellemes, bizakodó hangja keserűre. Csáki Pál alkotásait bemutatták Budapesten a bányászszakszervezet központjában, Dunaújvárosban, Kazincbarcikán, Tatabányán, a Mátravidéki Erőműben és sokszor Nagybátonyban. Önálló, állandó kiállítása viszont még nincs a városban, pedig megérdemelné... Annak idején, aktív korában éjjel a bányában dolgozott, nappal pedig faragott.- Jó kedvvel végezte - szól közbe a beszélgetésünket hallgató, jelenlévő feleség.- Parancsra nem tudtam volna csinálni - válaszol a férj. NINCS IDŐÉRZÉKE...- Fantáziájának voll-e akadálya?- Egyedül a fa minősége, mely adott esetben többféle elképzeld semet időnként módosította, de nem gátolta meg.- Férjem sokszor annyira belemerült alkotó munkájába, hogy nekem kellett szólni, indulnod kell a műszakba! - veti közbe a felesége. V. K.- Kérem, ismertesse meg az olvasót a „gyökerekkel".- Miskolcon, az acél városában születtem 1941-ben. Édesapám földet, szőlőt művelt, de a Rákosi-idő- ben ebből nem tudta eltartani nagy családját - három öcsém van - s a tsz- szervezés elől is menekülve engedett a vasgyár vonzásának. Édesanyám a négy gyermek nevelése, a háztartás vezetése mellett, mások által is megcsodált virágoskertet varázsolt házunk telkén. Vallását gyakorló református családban nevelkedtem. Szerény körülmények között éltünk, de nevelésünkre nagy gondot fordítottak szüléink. Az ember számára fontos, igaz, időtálló értékekkel a családban ismerkedtem meg. Indíttatásom megszabta a munkához, szülőföldhöz, embertársaimhoz való viszonyulásomat, erkölcsi értékrendemet. Példaképeim szüleim voltak. Hálás szívvel és köszönettel gondolok rájuk most is, hogy szigorúan, de sok szeretettel neveltek.- Hogyan led a kislányból elkötelezed pedagógus?- Általános és középiskolai tanulmányomat szülővárosomban végeztem. Érettségi után öt boldog egyetemi évet töltöttem Debrecenben a tudományegyetem történelem-földrajz szakos hallgatójaként.- Tudomásom szedni Marika férje, a köztiszteletben álló, rendkívül sokoldalú Kovács Ferenc is Debrecen neveltje. Id szövődöd az életre szóló kapcsolatuk?- Valóban, hiszen csoporttársak lévén hamarosan egymásra találtunk, majd 1965-ben házasságot kötöttünk.- Miként alakúk a közös életük a továbbiakban?- Férjem Nógrád megye ösztöndíjasa volt, így értelemszerűen Salgótarjánban telepedtünk le. Egy év múlva átköltöztünk Balassagyarmatra, mivel itt kaptunk szolgálati lakást. Közelebb kerültünk Patalehoz is, ahol özvegy anyósom egyedül élt. Mindketten középiskolába kerültünk tanítani, féljem a Balassiba, én a Szántóba. Egyévi tanítás után hat év gyes következett mert megszülettek fiaink: Gábor (1967), Péter (1969) és Zoltán (1970). Azóta felcseperedtek, családot alapítottak és eddig hat unokával örvendeztettek meg.- Óhatatlanul eszembe jut sokunk példaképének, a boldog emlékezetű Tóth Lajosnak , a Vád. Mihálytól kölcsönződ gondolatsora „...Ilyen kívántam lenniénisod, a/homokba szúrt nyárfa a tanító /, ki fénybe tör, ragyogó hit a bmbja, / kik jönnek barázdákban botladozva” Kérem, beszéljen pedagógiai útjáról, különös tekintettel arra hogy éveken át közeh munkatársa volt Tóth igazgató úrnak- Közhelynek számít, de világéletemben midig pedagógus akartam lenni. Segítség és öröm volt számomra, hogy 1973- ban, amikor a gyes után a Szántóban tanítani kezdtem ismét, olyan kollégák segítettek át a kezdeti nehézségeken, mint Farkas András, Rá ti Zoltán, dr. Molnár János és Skotnyár Odó. A tanári kar élén Tóth Lajos személyében olyan menedzsertípusú vezető állt, akinek rengeteget köszönhetett az iskola, a város és minden kolléga. Ösztönzésére végeztük el Chikány Lászlódéval együtt az ELTE pedagógiai szakát. Tóth Lajos személyisége ma is példa számomra: fáradhatatíansága, küzdeni tudása, munkabírása, hivatásszeretete, példamutató élete segítettek abban, hogy tudatosuljanak bennem saját munkámmal kapcsolatos elvárásaim: Mint szaktanár és mint osztályfőnök mindig arra törekedtem, hogy hazáját és családját szerető, életpályát helyesen megválasztó diákokat neveljek. Ne az anyagi értékeket tartsák a legfontosabbnak, lássák meg és ápolják, őrizzék kultúránkat.- Elgondolkoztató, nemes gondolatok Vajon hány óvónőjelölt részesülheted Marika áldásos tanításáéból, neveléséből?- Tizenöt évig élt a képző, ez alatt mintegy 400 leányt bocsátottunk útjára. Felsőfokú képesítést szerezve ma ők alkotják megyénk óvónőinek jelentős hányadát.- Milyen lehetőségek kínálkoztak a pályaorientáció segítése terén?- Igyekeztünk lehetőséget teremteni a pedagógiaközelség megtartása érdekében: nevelési alapismereteket és pedagógia-pszichológia fakultációt oktattunk. így akartunk segíteni a pedagóguspálya iránt érdeklődő tanulókon. Munkánk során nemzetközi méretűvé terebélyesedett a népdal- és karéneklés. Ugyancsak élményt jelentett a résztvevők számára a Holecz Imrédé kezdeményezésére beindított komplex képességfejlesztő programok.- Tudomásom szerint jutod ideje az iskolán kívüli, társadalmi tevékenységre is.- Igen. Holecz Imrénével mi hívtuk meg először találkozóra a nyugdíjas kollégákat. Uzsonnával, műsorral, apró ajándékokkal, kedveskedtünk.- Ötödik éve a nyugdíj, a pihenés éveit éli. Hogyan?- Istennek hála, gyermekeink felsőfokú tanulmányaik * befejezései után a városban maradtak. Nem unatkozom: a háztartási és kerti munka mellett örülök, ha együtt van a 14 tagú nagy család. Szívesen olvasok és tartom a kapcsolatot a református egyházzal is. Nagyon örülök a tavaly megválasztott új, fiatal lelkipásztor, Molnár Zsig- mond aktív, gyülekezetépítő tevékenységének, s kívánom, hogy fáradozásának legyen meg az eredménye.- Megköszönve a beszélgetést, befejezésül arra kérem, szíveskedjék megfogalmazni gazdag életpályájának tanulságait.- Nem bántam meg, hogy pedagógus lettem. Egy nő, egy édesanya számára sok szempontból ideális ez a hivatás. Ha újra kezdeném, újra ezt választanám. Nem halmoztunk fel földi javakat, de örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy becsülettel fölneveltük gyermekeinket, s „éretten” bocsátottuk útjára több száz tanítványunkat. Volt tanítványaim felnőtt fejjel is visszajárnak, köszöntenek, tanácsot kémek. Igyekeztem úgy élni, úgy nevelni-tanítani, hogy Arany János gondolataival azonosultam, s ezt plántáltam a gyerekekbe, tanítványaimba is: „Legnagyobb cél pedig id e földi lábén Ember lenni mindig, minden körülményben. ” KALOCSAY FRIGYES Kovács Ferencné ______■ V olt egyszer egy kovácsológyár Egy nyugdíjas szakszervezeti vezető visszaemlékezései (7.) Az átszervezési folyamatokat a szak- szervezeti átalakulás is igyekezett követni. Ilyen újabb feladatot jelentett a kereskedelmi részleg átvétele gyárrészlegi állományba. Nem volt könnyű feladat az új emberek fogadása sem. Az okozott elsősorban gondot, hogy az új emberek a mi állományunknál kevesebb pénzzel rendelkeztek. Ennek a rendezése tehát egy újabb konkrét feladatot jelentett mind a gyárrészleg vezetése, mind a bizalmi testület részéről. A gondjainkat csak növelte, hogy többségükben nem voltak már fiatalok. Munkahelyi rokkantak is voltak köztük és a keresetük alacsonyabb volt, mint a mi gyárrészlegünk alkalmazottainak. Ám de alighogy rendeztük ezt az ügyet, bekövetkezett a gyárrészlegvezetőnk nyugdíjazása. Ebben az időszakban a pártalapszervezet mellett meghallgatták a főbizalmi testület állásfoglalását is a kinevezéssel kapcsolatban. Több változat is szóba került az új vezető személyével kapcsolatban, amíg meg tudtuk nevezni Gy. Sándort, akit végül mindenki elfogadott. Az új gyárrészlegvezető korábban az „A” üzem vezetője volt és vállalta a megbízatást. Ez persze azzal is járt, hogy az ő helyére is új embert kellett állítani. Ot is sikerült megtalálni B. Gusztáv személyében, aki akkor a kereskedelmi főosztály melegüzemi részlegének volt a vezetője. Örömmel vette, hogy visszajön a kovácsológyárba, ahol már dolgozott a technológiai osztályon. A szakszervezeti bizalmi testület is örömmel fogadta az ismert szakembert. Mindannyiunk számára kedvező megoldás született, amire nagy szükségünk is volt, mert új feladatok megoldása várt ránk. A piac mind több süllyesztőkben alakított termék gyártását várta tőlünk. Ebben nagy segítséget jelentett számunkra Sz. Ferenc, akit az új gyárrészlegvezető nevezett ki a részleg főmérnökének. Talán senki sem veszi rossznéven, ha elmondom, hogy a főmérnök kovácstanulóként kezdte nálunk a pályafutását. Egy fiatal társával, Sz. Józseffel az ötszáz méterkilogrammos kalapácson csapágyházak anyagát gyártották, ami nagyon igénybe vette fizikai erejüket. Ekkor határozták el, hogy inkább továbbtanulnak. Beiratkoztak a gépipari technikumba, s négyéves eredményes levelező tagozatos tanulást követően technikusok lettek. Sz. Ferenc azonban ezután sem hagyta abba a tanulást és egy előkészítő tanfolyam elvégzése után mérnöki végzettséget szerzett Miskolcon, az egyetem kohómémöki karán. Valójában ekkor került a kovácsoló és öntöde gyárrészleg technológiai osztályára. Jelentős változás 1992-ben következett be, amikor a vállalat vezetése úgy döntött, hogy megválik a két szakembertől és egy olyan személyt neveztek ki a kovácsológyár élére, aki sohasem volt kovács. Persze a bizalmi testület tagjai sem fiatalodtak eközben. Többen nyugdíjba készültek és a helyükbe az újak megválasztása adott újabb feladatot részünkre. Abban az évben például nyugdíjba ment az egyik helyettesem a vasöntödéből, majd követte a szociálpolitikai felelősöm, a bérfelelősöm és három bizalmi is. Utánpótlásukra fiatalabb kollégákat választottunk, hogy minél hosszabb időre oldódjanak meg a feladataink. Kisebb-nagyobb problémáktól eltekintve szinte példásan oldottunk meg mindent még akkor. Amikor egy beszámolóra készültem, összegeztem magamban az eltelt időszakban bekövetkezett változásokat, nagyon látványos eredményre jutottam. Nagy ívű fejlődés következett be 1880-tól, amikor elkezdődött a szekértengelyek gyártása, majd a csákányok, kalapácsok, feszítővasak, s más különféle kovácsoltáruk termelése. Ebben a munkában, a gyártmány- és gyártásfejlődésben már jelen volt a kovácsológyár elődje. Ezt csak tovább fokozta az 1911-1913-ban történt teljes átszervezés. Ez pedig az átépítés során a gazdasági szeráruüzem nagy kovácsműhelyével kezdődött meg. Ezt követően épült meg a faszerkezetű készáruraktár is. A kovácsműhely 1914-ben szeráruból csak annyit termelt, amennyi a polgári igényeket, a mezőgazdaság szükségleteit éppen fedezni tudta. A legtöbb gyártmány hadi rendelés kiegészítésére készült. A háborút követően azonban gyarapodott a termelés. Nemcsak mennyiségben, hanem választékban is. Az ásókból például húszféle, fejszékből - szinte hihetetlen! - 110 különböző típust tartottak számon. Kapából 75, csákányból 16, sajtolt lapátból 50, villából 18, fogatos ekéből 6 típust jegyeztek. A gyártás visszaesése 1930-ban következett be. Mezőgazdasági szerárut 1929- ben 1550 tonnát, míg 1933-ban már csak 464 tonnát gyártottak. A háborúk visszavetették a gyártást, állandósult a gyenge termelés. Egészen 1945. január 11-ig. Ekkor azonban ismét megkezdődött a kovácsológyár helyreállítása is. Különösen a mezőgazdasági termékek iránt támadt hatalmas kereslet. Az ország újjáépítése is újabb termékek gyártását tette szükségessé. Tízezerszámra igényelték az ácskapcsot, a lópatkót, a traktor-kapaszkodóvasat. Dombi József elmondása alapján lejegyezte: ____ _____ PÁDÁR ANDRÁS
