Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-09 / 184. szám

2001. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK

M 0 2 A I K

Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal

Méretcsökkentés a mikroelektronikában

Lajos-aranyak jutalmul

Kétszáztizenöt éve hódították meg a Mont Blanc-t

A mikroelektronikai eszközök méretének a csökkentését számos dolog akadályozza. Az egyik, ami úgy tűnik, az utóbbi években az úgynevezett résztechnológia segítségével sikerült, legalábbis egy kis mértékben túljutni, az volt, hogy az áramkör kialakítási technológia nem tett lehetővé bizonyos méreteknél kisebbet. Például az egyes elemeket összekötő vezetékek vastagságában.

Egy másik akadály az, hogy lassan eljutnak az eszközök oda, hogy mindössze egyetlen elektron vándorol egy-egy eseménykor és ennél kevesebb már nem lehet. Az eljutás egyébként nem is olyan lassú, hiszen már próbálkoznak az egyelektronos, úgynevezett alagút- eszközökkel. Itt pontosan azt a jelenséget használják ki, ami sokáig akadálynak látszott, nevezetesen, hogy ezeknél a kis méreteknél, ha egy félvezető parányi vezetőanyagból épülő szemcséket tartalmaz, akkor ha a szemcse felvesz egy elektront, akkor észlelhetően megnő a feszültsége, hiszen a fizika törvényei szerint a feszültség az elektronok számával egyenesen, az elektronfelvevő képességgel, vagyis a kapacitással pedig fordítottan arányos. És a szemcse kapacitása nagyon kicsi. Ezekkel az eszközökkel sokáig igen alacsony, mínusz 200 Celsius-fok körüli hőmérsékleteken kísérleteztek, hiszen a magas hőmérsékleten erősen mozgó elektronok hatalmas töltészajt hoznak létre.

Egy hollandiá egyetemen most a kutatóknak sikerült egy olyan eszközt készíteniük, amelyik szobahőmérsékleten működik. Ehhez egy másik, nem olyan nagyon régen felfedezett dolgot használnak ki. Táán hallottak már a fullerénekről, ezekről a 60 szénatomból álló gömbökről, amelyek olyanok, innen a nevük, mint Füller, ameriká építész futurisztikus épületkölteményei. A szénnek má korábban is ismertük három változatát, a puha grafitot, a kemény gyémántot és az elemi szenet. A negyedik változat, a futball- labda molekula mellé azután hamarosan csatlakozott egy ötödik, hasonlóan sok szénatomból álló változat, a nanocső. Ez olyan, mintha egy szénatomokból álló, egy atomnyi vastag lemezkét feltekernénk csővé. Nos, ezt a nano- csövet hasznáták fel kísérleteikhez a holland kutatók. Egy olyan szerkezetet áakítottak ki, amelyben egy szilícium áapon jól szigetelő szüíriumdioxiddal elváasztva két platina, vagy arany elektróda helyezkedik el és a kettőt köti ösz- sze egy ilyen atomi széncső, vagyis nanocső. Ha az ául levő szilíciumlemezre elektromosságot kapcsolnak, akkor a nanocső átereszt egyetlen elektront. Az egész szerkezet elvileg olyan, mint egy tranzisztor, csak az átfolyó egy elektronnyi áram olyan pici, hogy a szerkezetnek gyakorlatilag nincs feszültségerősítése, emellett az elektronok egyenként történő átengedése meglehetősen lassú.

Az sem igazán megoldott még, hogyan lehet ebből az elemi egységből nagyon sokat kiáakítani, hiszen ahhoz, hogy a szerkezet szobahőmérsékleten működőképes legyen, szinte atomi pontosságra van szükség. Ugyanakkor az elrendezés töltésérzékenysége elképesztően kicsi, egyetlen elekt- ronnyi töltésvátozást is észlel, ami máris lehetővé teszi, hogy alkal- mazzák, ha nem is a mikroelektronikában, de töltésmérésre, hőmérsékletérzékelőként, illetve az áram mértékegységének a hitelesítésére. Hiszen ezzel az eszközzel nagyon pontosan lehet mérni az időegység áatt átháadó elektronok számát. A holland kutatók ahhoz, hogy mikroelektronikai alkalmazásokhoz is használható legyen, a már hagyományosnak számító töltésvezérelt tranzisztorokkal akarják kombinálni a szerkezetet.

Reményeik szerint ezzel a kombinációval a maiaknál még sokkal nagyobb elemsűrűségű integrált áramköröket, elsősorban logikai és memória-áramköröket tudnak majd készíteni. Sőt, készítettek egy nagyon alacsony fogyasztású, nagy fényerejű megjelenítő modellt is ilyen nanocsöves szerkezettel.

Amiről a titanoszaurusz mesél

Egy Madagaszkár szigetén megtalált dinoszaurusz-maradvány révén most első ízben alkothatnak a tudósok pontosabb képet a titanoszauruszok - az utolsó óriás dinoszauruszok - testfelépítéséről. Erre eddig csak töredékek alapján következtettek.

A Nature című brit tudományos folyóirat legutóbbi száma szerint eddig a tudósok viszonylag igen gyér információhoz jutottak a növényevő, négylábú óriásgyíkok eme utolsó csoportjáról, amely 80 millió évvel ezelőtt tűnt fel, és uralta a Földet egészen a krétakörig, a földtörténeti középkor végéig, majd hirtelen eltűnt mintegy 65 millió évvel ezelőtt. Az új „rapetosaurus krausei”-t a New York állami egyetem két kutatója, Curry Rogers és Catherine Foster írta le a folyóiratban. Véleményük szerint ez az eddigi legteljesebb állapotban lévő olyan dinoszauruszlelet, amely teljes képet ad a titanoszaurusz anatómiájáról, méghozzá a feje búbjától a farka hegyéig.

A maradványt Madagaszkár

északnyugati részén, a Nahajanga-medencében találták. A koponya-, gerinc-, és csigolyamaradványok, farok, lapocka, felkar, comb-, és alsókarcsontok egy mintegy 8,5 méteres példányhoz tartoztak - írták. A titanoszauruszok a hatalmas méretükkel kitűnő növényevő őshüllők legnagyobb példányai voltak, például az argentinoszau- rusz akár a negyven méter hosz- szú is lehetett. De bármekkora is volt a méretük, valamennyit igen hosszú nyak és farok jellemezte, amelyek a legnagyobb valószínűséggel egymás ellensúlyát képezték - írta az AFP hír- ügynökség.

Az első titanoszaurusz, a „titanosurus indicus” Indiában került elő több mint egy évszázada. Azóta Argentínában, Brazíliában, Malawiban, Laoszban, Franciaországban és Romániában is megtaláltak maradványaikat. Az első madagaszkári példányt, a „titanosaurus madagas- cariensis-t” 1896-ban írta le a francia Charles Depéret. Feltűnt neki egy rostos ovális alakú lemez, amiről a tudós úgy vélte,

hogy az kétség kívül egyfajta védőpáncélként szolgált. Később hasonló a bőrön egyfajta kérget képező csontlemezeket találtak más egyedeknél is, ami megerősítette, hogy a titanoszauruszok több fajtája is - például a szal- taszaurusz - mivel ki voltak téve húsevő rokonaik támadásainak, rendelkezett ilyenekkel. Továbbra sem tudni azonban, hogy a titanoszauruszok hány ilyen védő csontpáncéllal rendelkeztek. Ismert viszont annak a magyarázata, miért találtak a világ legkülönbözőbb sarkaiban ilyen titanoszaurusz maradványokat. A krétakorban ezek az ősgyíkok igen elterjedtek voltak az akkori egyetlen őskontinensen, a Gondwanán.

Ennek az őskontinensnek a darabjai széttöredeztek és eltávolodtak egymástól a tengerek emelkedésének és a kontinensek lemezszerkezetének együttes hatása alatt, belőlük született meg a későbbi dél-amerikai, afrikai, ausztrál kontinens, az Antarktisz, valamint a indiai szubkontinens.

„Genetikai ujjlenyomat” - leleplezett gyilkos

Ausztriában az 1997-ben létrehozott bűnügyi DNA-adatbank a napokban két, évekkel ezelőtti rablógyilkosság magyar tettesének leleplezéséhez vezetett - közölték kedden Bécsben.

A 37 éves, kelet-magyarországi illetőségű M. Györgyöt július 3-án vették őrizetbe, miután korábban feljelentést tett ellene lopás miatt egy bécsi nyugdíjas. Az illető hosszabb ideig viszonyt tartott fenn M. György- gyel, kitartotta, sőt egy lakást is rendelkezésére bocsátott, ám M. 400 ezer Schilling értékű ékszerrel és 40 ezer Schilling készpénzzel cím nélkül távozott. E feljelentés alapján „kapcsolták le” a magyar férfit, amikor július 3-án a Sopron/Klingenbach határátkelőn be akart lépni Ausztriába. A lopás ügyében M. beismerő vallomást tett. „Genetikai ujjlenyomatát” azonban rutinszerűen betáplálták az Innsbruckban lévő központi DNA-adatbank számítógépébe, amely találatot jelzett: eszerint

M. György lehet a tettese két korábbi rablógyilkosságnak, amelyeket azonban tagad.

Egyik áldozatát, egy 57 éves újságírót 1997 októberében, a másikat 1998 decemberében találták meg: mindkettőt megfojtották és kirabolták. A nyomozók ismeretei szerint M. György, aki korábban nős volt, s egy leánygyermek apja, Bécsben homoszexuális prostituáltként tevékenykedett és lokálokban transzvesztitaként lépett fel. Tulajdonában megtalálták a meggyilkolt és kirabolt áldozatok több értéktárgyát is. Feltételezik, hogy más bűnügyekben is része volt, s ezért az esetleges károsultak vagy tanúk jelentkezését kérik.

Az 1997-ben létrehozott innsbrucki DNA-adatbankban jelenleg 37 ezer „genetikai ujjlenyomatot”, nevezetesen szájból vett kenetet tárolnak, s ezeket vetik össze az aktuális bűnesetekből, illetve lassacskán a korábban fel nem derített bűncselekményekből származó nyomokkal. Fennállása óta 920 tettest sikerült az adatbank segítségével leleplezni, akik összesen 1244 bűncselekményt követtek el, köztük 8 gyilkosságot, mintegy 60-60 szexuális bűncselekményt és rablást, a többi csalás, okirat-hamisítás és több mint ezer betöréses lopás volt.

A nyolcmillió osztrák mintegy 0,4 százalékának genetikai anyagát őrzik az adatbankban, s a bűncselekmények helyszínén biztosított nyomok közül minden negyedik esetében találják meg a tettes „genetikai ujjlenyomatát” az adatbankban, az elkövetők köre tehát viszonylag szűk - mondta az illetékes.

H. J.

Kétszáztizenöt éve, 1786. augusztus 8-án jutott fel elsőként a francia Balmat és Paccard „Európa tetejére”, a Mont Bianc csúcsára. A Fehér Hegyet - amely nevét 100 négyzetkilométer területű gleccsereiről kapta - 1742-ben minősítette először P. Martel Európa legmagasabb pontjának.

1760-ban Horace Bénédict de Saussure svájci alpinista és természettudós 20 Lajos- aranyat tűzött ki jutalmul annak, aki elsőnek jut fel a Mont Bianc csúcsára. Ezzel remélte, hogy kigyógyítja a környékbelieket a hegységgel szembeni félelmükből. A néphiedelem szerint ugyanis szellemek és démonok okozták a gyakori ítéletidőt, a lavinákat és földcsuszamlásokat, s ezért „átkozott hegynek” (Mont Maudit-nak) hívták a Mont Blanc-t. Saussure a genfi egyetemen adott elő, meteorológiai mérőeszközöket talált fel, és az Alpok geológiai, földrajzi viszonyait, klímáját és növényzetét kutatta.

A

z első, aki a hegy megmászásának komolyan nekivágott, Marc Théodore Bourrit, genfi festő és kántor volt, aki 1766-ban járt először Cha- monix-ban, felismerte a falu számára a hegycsúcs jelentőségét, és könyvet is szándékozott írni az útról.

1775-ig négyen próbálkoztak a csúcs megmászásával, eredmény nélkül. Ebben az évben kezdett a heggyel foglalkozni Michel-Gabriel Paccard medikus, aki később kapcsolatba került Bourrit- val, és az felkérte őt, hogy tartson vele. Útjuk azonban véget ért a gleccser lábánál, mivel Bourrit nem volt hajlandó a jégre lépni - emiatt kettejük viszonya meg is romlott. Ezután ők is, Saussure is külön-külön törekedtek a csúcs felé, mindhárman a Paccard által feltárt útvonalon, a Bionnassay gleccser mentén. Paccard akkor már Chamonix orvosa volt - ezen az úton a Dome du Gouter csúcsig jutott, magasabbra, mint bárki más. 1786-ban mászóversenyt tartottak: melyik út a rövidebb a Dome du Gouter felé. Hozzájuk csatlakozott Jacques Balmat chamonix-i ásványgyűjtő, az ő tapasztalatai segítségével Paccard megnyerte a versenyt. A továbbiakról két változat létezik: Paccard szerint teherhordónak szerződtette Balmat-t, Balmat előadásában viszont ő beszélte rá Paccard-t a csúcsmászásra.

T

ény, hogy 1786. augusztus 8-án Balmat és Paccard elsőként jutott fel a 4807 méter magas csúcsra, „Európa tetejére”, a „Savoya koronája”-ként is ismert Mont Blanc-ra. Kötelük nem volt, csak mászóbotjuk, hajnali négykor indultak, és délután 6.23-kor értek a tetőre. Itt Paccard fél órán át tudományos méréseket végzett, majd 6.58-kor, tíz perccel naplemente előtt indultak lefelé. Éjfélre érték el a glecs- cser lábát, a szabadban táboroztak, kezük elfagyott, szemüket hóvakság gyötörte. Reggel Balmat vezette be Paccard-t a faluba.

B

almat sietett Genfbe, s fel is vette Saussure díját, amelyből házat épített magának. Saussure azonban nem hitt el neki mindent, ezért felkérte Paccard-t, írja le a hegymászás történetét. Ez meg is történt, de a kézirat nem jelent meg, s később elfelejtkeztek róla. Bourrit azonban nem felejtette el összetűzését Paccard-ral, ő is megírta a

maga változatát, melynek Balmat lett a hőse, s ez meg is jelent. Balmat idős korában elmesélte a saját változatát az idősebb Dumasnak, s az író nyomán a világ Balmat-t tartotta a Mont Bianc első meghódítójának.

P

accard-t elfelejtették, ám a későbbi kutatások során megtalálták a kéziratát, s azt is tudjuk, hogy 1794-ben Chamonix polgármesterévé választották. Balmat-t, akit Savoya uralkodója nemesi rangra emelt, 72 éves korában holtan találták a hegyek között, ^valószínűleg meggyilkolták. Ő vitte fel a csúcsra huszadmagával Saussure-t is 1787-ben, aki ott tudományos kísérletek sorát végezte el - a légnyomás alapján 4807 méterben állapította meg „Európa tetejének” magasságát, ez a mai hivatalos érték is. Saussure tovább tanított a genfi egyetemen, fő műve, a „Voyages dans les Alpes" (Utazások az Alpokban) négy kötetben jelent meg 1779 és 1796 között.

E

zután gyorsan nőtt a hegymászók és a Cha- monix-ba látogatók száma, de a környék zárt jellege csak 1870 körül szűnt meg, amikor megépült az első út. Ma a vidék az Alpok egyik legnagyobb turistaközpontja, drótkötélpályákkal és téli- sport-létesítményekkel. A pásztorkodás eltűnt, a lavinaveszély azonban ma is fennáll. A hegy lapos tetején 1960- ban repülőgéppel is leszálltak, Paccard doktornak pedig szobra áll Chamonix-ben.

A 40 km hosszú Mont Blanc (Monte Bianco) Franciaország és Olaszország határán az európai észak-déli közlekedés nagy akadálya. Emiatt 1200-1300 m magasban 11,6 km hosszú közúti alagutat fúrtak alatta, melyet 1965-ben helyeztek forgalomba. F. F.

Gödrök helyett virtuális utas

Számítógépes program segít az álmos sofőrökön

A hír, amelyről a kedves olvasó hall, talán nem nagyon tudományos, de az biztos, hogy mindennapi. Egyes felmérések szerint ugyanis a közúti balesetek közel harmadát álmos sofőrök okozzák. Ez ellen persze sokféle módon lehet védekezni. Indiában például, ahol az ilyen tragédiák nagyon elszaporodtak, egy időben néhány száz méterenként gödröket ástak az útburkolatba és ha a sofőr elbóbiskolt, hát a hatalmas döccenés biztos, hogy magához térítette. Ez is célra vezető, de azért a tudomány tud ennél jobbat is.

Az IBM most egy olyan virtuális utast fejlesztett ki, aki szórakoztatja és ébren tartja az autó vezetőjét. No, persze ne egy felfújható bábút képzeljenek az anyósülésre. A műutas névre keresztelt berendezés egy, a műszerfalban helyet foglaló készülék, amely gondoskodik a vezető szórakoztatásáról és figyeli annak reakcióit. Míg a ma használatos hasonló eszközök csupán kamerák segítségével figyelik a sofőr szemmozgását, és csak akkor jeleznek, ha az elalszik, az IBM által kifejlesztett gép ennél jóval többre képes.

Lelke egy beszélgetés-tervező, amely pontos információkat tárol a vezetőről, ismeri annak múltját és érdeklődési körét. Ha bekapcsolják, akkor beszélgetést kezdeményez, provokatív kérdéseket tesz fel a vezető magánéletéről, mondjuk arról faggatja, hogy ki volt az első barátnője. A hang, a kocsi hangszóróin keresztül szól, a választ pedig egy beszédfelismerő szoftver érzékeli. Manapság a kutatók számára éppen a beszédfelismerés jelenti a legnagyobb kihívást, ezért a tervezők nem elégedtek meg a mikrofon segítségével rögzített hang elemzésével.

Egy aprócska kamerát is beépítettek a kocsiba, amely a sofőr ajkait pásztázza és a beszélő szájmozgását elemezve segíti a beszédfelismerést. A program figyeli, hogy a válasz megegyezik-e az előzetesen tárolt adatokkal és ha a sofőr lassan válaszol, nem intonál megfelelően, esetleg butaságokat zagyvái össze, a rendszer megpróbálja azonnal felébreszteni. A módszerek talán nem finomak, de hatásosak. Lehúzza az ablakokat, megszólaltat egy belső szirénát, vagy jeges vízzel fröcsköli le a vezető arcát.

Egy apróság azonban nem derül ki a hírből, nevezetesen, hogy mennyibe kerül majd a műutas. Lehet ugyanis, hogy a végén olcsóbban jövünk ki, ha valódi embert szerződtetünk szórakoztatásunkra, akit ráadásul még ki sem lehet kapcsolni.

Star Wars II: A kiónok támadása

Attack of the Clones, A kiónok támadása - ez lesz a címe a Csillagok háborúja mozifilmsorozat újabb epizódjának.

George Lucas cége a héten fedte fel a végleges címet, jóllehet a forgatás már jó ideje folyik. Eddig csak Star Wars II-ként említődött az új film, amely az összesen hatrészesre tervezett sorozatban ötödikként készül el, jóllehet a történet szempontjából a második, A baljós árnyak után következik.

(A legelső Star Wars film rögvest a negyedik epizód volt, ezt követte az 5., majd a 6. rész.) A kiónok támadása tíz évvel azután játszódik, hogy véget ért az első epizód, A baljós árnyak. Utóbbi főszereplői közül viszontlátható Ewan McGregor Obi-Wan Kenobi alakjában, és Natalie Portman Padméként, illetve Amidala királynő bőrében. A film jövő tavasszal kerül az amerikai mozikba - jelentette az AP.