Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)
2001-08-31 / 202. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2001. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 7. OLDAL Az amerikaiak enni járnak Itáliába Egyre több amerikai keresi fel Olaszországot nem elsősorban a csodálatos műemlékekért, hanem azért, hogy elmerüljön a nem kevésbé nagyszerű olasz konyha élvezetében. A római La Repubblicában közzétett, az Eta Méta nevű turisztikai közvélemény-kutató cég által készített felmérés szerint a gasztronómiai élmény utáni vágy kiszélesíti az amerikai turisták úti céljait. Egyre többen keresik fel például a közép-olaszországi Umbriát, az északi Friuli-Venezia-Giuliát, valamint Szicíliát is, hogy a helyi specialitásokkal, mindenekelőtt a különleges sajtokkal, tésztákkal és borokkal megismerkedjenek. A megkérdezettek több mint egynegyede vélekedik úgy, hogy a kevésbé forgalmas turistaközpontokban több lehetőség van belekóstolni az autentikus itáliai ízekbe. 21 százalék bevallotta, hogy az olasz kisvárosokban, falvakban lehet igazán relaxálni az otthoni stressztől, amelyet a munka, valamint a túlzásba vitt diéták okoznak, és e kóstolók többet érnek, mint néhány drága szeánsz a pszichológusnál. 17 százalék viszont nem tagadja, hogy kedvenc hollywoodi sztárjaik nyomdokain haladnak, akik olasz falvakban vettek maguknak villákat. Igaz, ezek a mozicsillagok - Robert De Niro, Nicolas Cage - többnyire maguk is olasz származásúak. Olaszország egyike azoknak az európai országoknak, amelyek nem hódoltak be az amerikai gyorsétkezők világméretű divatjának. Bár vannak Itáliában is McDonald’s-ek és Burger Kingek, a hagyományos olasz konyha ereje, ízei, és nem utolsósorban egészségessége miatt a pizzeriáknak, trattoriáknak nem lehetnek komoly vetélytár- saik. Büntetés helyett segély a matrónának In flagranti ért egy prostituáltat a tajvani rendőrség, amint az az utcán ügyfelet próbált fogni magának - ezúttal azonban nem büntetés, hanem segély következett. A társnői által „nagymamának” becézett örömlányt ugyan előállították tiltott kéjelgésre való csábítás vádjával, de pénteken szabadon engedték. A rendőrség igyekszik mindent elkövetni, hogy most már - 82 éves korában - felhagyjon a szakma gyakorlásával. Csiu valószínűleg a legidősebb prostituált a szigetország fővárosában. A múltban már többször letartóztatták, de szabadulása után mindig visszatért a legősibb mesterséghez. Úgy tudják, hogy mindössze 300 tajvani dollárt (mintegy 2500 forintot) kér szolgálataiért - az e szakmában megszokottabb, ifjabb korosztályokhoz tartozó kolléganői ennek tíz-húszszorosát igénylik. Tajvanon tilos a prostitúció, de a büntetés igen enyhe - rendszerint mindössze egy-két napi elzárás. Csiu különben jó egészségnek örvend és egy kis kozmetika segítségével alig néz ki hetvennek - közölte a rendőrség. Mintegy negyven évvel ezelőtt vágott bele ebbe a szakmába, azt követően, hogy meghalt az a férfi, akivel két évtizeden át együtt élt - írta azAP. Csiu azzal magyarázta, a pályán maradását, hogy a havi 9000 tajvani dollárnak megfelelő szociális segélyből képtelen az általa óhajtott színvonalon megélni. A rendőrség most mintegy 30 ezer tajvani dollárnyi segélyt folyósított neki - nem a szolgáltatása- iért, hanem hogy felhagyjon velük. _____________■ C itrommal a „turistaosztály-szindróma” ellen Akárcsak a hajdani hajósokat skorbuttól, a mai távolsági repülőutasokat is a citrom mentheti meg a „turistaosztály- szindrómától” - attól, hogy a hosszú repülőutakon, a mozgás hiánya miatt, akár halállal is végződő mélyvénás trombózist kapjanak. A Nagoja japán városban működő Tokai Gakuen Egyetem szerdai bejelentése szerint kísérletek bizonyították be: a citrom két olyan anyagot is tartalmaz - nevezetesen citromsavat és citrompolifenolt - amelyek gátolják a véralvadást és segítik a vér akadálytalan áramlását az erekben. A Szukie Nisibori professzornő által irányított kutató- csoport szeptemberben, a japán élelmiszer-tudományi társaság ülésén tesz erről hivatalos bejelentést. A mélyvénás trombózis - amit a vérereket eltorlaszoló vérrög okoz - annak következtében alakulhat ki, hogy valaki hosszú órákat tölt majdnem mozdulatlanul szűk helyen, például hosszú távú repülőjáratok turistaosztályán. A kísérleti alanyokkal 60 milliliternyi folyadékot itattak, amely felerészben citromlevet tartalmazott. Miután lehajtották a keveréket, a vér 19 százalékkal gyorsabban iramlott ereikben. A tudós kutató azért nem várt szeptemberig az észlelet közzétételével, hogy már most felhívhassa a hosszú útra indulókat: a gépen szorongva víz helyett - és legalább ötóránként - citromlevet fogyasszanak. Életéből a póniló maradt ki Bodor Imre ságújfalui nyugdíjas köztiszteletben álló ember. A munka, a föld, az állatok szeretetét otthonról hozta magával. Heten voltak testvérek. Szülei 37 hold jó minőségű földön gazdálkodtak Kotyháza és Terenye között. Imre bácsi, akit csak így tisztelnek a faluban, 15 éves korában kezdett el dolgozni. 1955- ben került a volt bányagépgyárba. INJEKCIÓ A LÁBRAÁLLÁSHOZ- Akkoriban nehéz volt bejutni. Három évig tevékenykedtem a kovácsok mellett. Mivel látták, hogy ügyes vagyok, tudok és szeretek dolgozni, segítettek a kovácsszakma megszerzésében. Huszonöt évi kidolgozás után kerültem át a síküveggyárba, ahonnan ötévi korkedvezmény mellett rokkant nyugdíjasként kerültem nyugállományba 33 évi és 70 napi munkaviszony után.- Nincs szándékunkban régi, behegedt sebet akárcsak egy pillanatra is felszaggatni, mégis megkérdezzük: mit takar önnél a rokkantsági szó?- A Zagyva III. átépítése közben történt. Az ehhez szükséges vasszerkezeteket Pásztóról az akkori Üvegipari Művek Szerszám és Gépgyárából szállították hozzánk. Én és egyik társam megemeltük a több mint kétmázsás beépítendő vasszerkezetet. Ennek következtében be- vérzett a szemem. Dr. Bállá szemészfőorvos úr olyan tényeket rögzített a rokkantsághoz szükséges papíron, melyben 87 százalékos munkaképesség-csökkenést _ állapítottak meg. A budapesti MÁV-kór- házba vittek, mert az emelés után nem tudtam lábra állni. Az ottani főorvos úr azt mondta: addig injekciózzuk, míg lábra nem áll. Én csak annyit válaszoltam: várnak rám az állatok. Családi hagyomány az állatok szeretete. A szülői házban az édesapjának, mint gazdálkodónak nyolc lova, öt tehene volt az aprójószágok sokasága mellett. Bodor Imre idejében a gyárban nem foglalkoztattak nyugdíjasokat, így hát a felajánlott rokkant nyugdíj után tovább folytatta - amit sohasem hagyott abba még aktív korában sem - az állatokkal való foglalkozást. Minden idejét a mezőgazdaság szolgálatába állította. Ekkor már bizonyította a helybeli mezőgazdasági szövetkezetben elismerésre méltó munkaszeretetét. Győri János, akkori elnök, azzal fogadta a fiatalembert: az eső elfektette a gabonát, ennek ellenére egy szem búza sem maradhat a földön.- Mint legfiatalab- bat, első kasásnak állított be. A kasza hegyével szedtük fel az esőverte gabonát, amit csak így tudtak a kom- bájnosok betakarítani. Többi társaim azt mondták: ne hajtsál annyira. Dénes Sándor, aki legjobban tudott kaszálni, munkám láttán így fordult hozzám: te jó kaszás vagy, velem jössz. Míg mások egy nap alatt 50, addig mi ketten 250 kilogramm búzát kerestünk. SAJÁT MAGA KÉSZÍTETTE Másik szakmai elismertsége, sikere az állattenyésztéshez kötődik.- Nyugdíjasként 40 rekeszes nyúlólat csináltam, ahová negyven anyát állítottam be. Tojó tyúkjaimnak is én húztam fel a nekik szükséges épületet. Állataimnak aktív koromban az Alföldön töltött kétheti munkával kerestem meg a szükséges szemes takarmányt. Imre bácsi egy pillanatra sem tud tétlenkedni. Ezt megerősíti jelenlévő felesége is. A földjéhez vezető utat teljesen megszabadította a nagyra nőtt fűtől, a górétól, amit nagyon szeretnek kecskéi. Szétverte régi, elavult nyúlketrecét, s helyébe 20 rekeszeset épített. Télen-nyáron öt órakor kel, rendbe teszi az állatait, a 20 anyanyulat és szaporulatát, megfeji négy kecskéjét, melyek napi 8 litert adnak, utána irány a határ. Többen mondták neki, hogy területükről nyugodtan kaszálja le a füvet. Keze nyomán gondozottan néznek ki a rendbe tett földek. Melegszívű, segítőkész ember. Elnöke a 40 tagot számláló szociális földprogramban résztvevőknek.- Ellenőrzőm, megvan-e a kiadott nyúl és szaporulata. Ha nincs, akkor az illető nem kap ingyen tápot. A résztvevők évenként cserélődnek, hogy a többi rászorultnak is legyen lehetősége keresetre. Mindannyian szegények, zömük roma, akik megszokj-^ a iw3a\03 tevékenységet. A nyugdíjas egy időben ellátta a helyi felvásárlói megbízatást p- A legjobb időkben'nagy felvásárlók, 4-5ßl nyúllal megrakod« hagyták el a közegetAsszony lányának fiai is 7Í laknak, miután meghalt afféle. Részükre a meglévő otthonhoz egy új, tetszetős, korszerű épületet húzott fel. Másik kislánya velük lakik az épület első részében és a Salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskolára jár. A csupa szív segíteni kész 61 éves ember derűs optimizmussal mondja: - Ha a lábamat nem nyomná az ideg, akkor... de így sem panaszkodom. Hajnalonként nehezen indulok be, sokat segít a svéd csepp, ami csillapítja a fájdalmat. Háziorvosom szerint nagy szerencsém, hogy sokat mozgok. Ő szokta mondani: ilyen beteget nem látott Európa. Úgy kell könyörögni, hogy...- Amikor beteg vagyok, állataim között meggyógyulok, mert itt jól érzem magam. NEKEM NEM FÁRADTSÁG A síküveggyárban eredményes kovácstevékenységéért Kiváló kovács címmel tüntették ki és 4500 forinttal kezdte nyugdíjaséletét, amit a nyúltenyésztésből szerzett pénzzel egészített ki.- Soha nem mondtam azt, hogy amit a családomért teszek, az nekem fáradtság. Akkor vagyok boldog, amikor nyolcán üljük körül az asztalt. Nagy lányom férjének elvesztése után hozzám költözött. Jó hogy itt vannak. A gyerekek közül a hétéves már megeteti nyulaimat. Életemből még a póniló maradt ki. Ennek örülne unokám. Veszek majd neki egyet és végigmegyünk vele a főutcán. V.K. Ma már volt sötét haját egyre jobban az ősz hajszálak uralják ■ Lottóötös, nikkelezett szemmérték, kisüsti... Ami a kovácsológyári sorozatból kimaradt Nemrégiben befejeztük a Volt egyszer egy kovácsológyár cikksorozatot, amelyben egy volt acélgyári szakszervezeti vezető mondta el az emlékeit. Azért megszakítottuk, mert a visszaemlékezés fonala olyan hosszú, hogy amíg él az ember, addig tart. S amikor már valaki eljut a nyugdíjaskorba mindig eszébe jut valami a múltból. Az alábbi történetek is a sorozat formálódásakor jutottak eszébe a visszaemlékező Dombi Józsefnek, amelyeket most közreadunk. A gyárban természetesen nagyon komoly munka folyt, hiszen mindenki azért járt dolgozni, hogy a végzett munkájáért bért kapjon. Ez azonban nem zárta ki az egymással való viccelődést, az ugratásokat, ami esetenként üdítő nevetésre késztette az embereket. Az első ilyen ugratás, amire emlékszem, egy lottó öttalálatoshoz fűződik. Az energiaüzemnél volt egy dolgozónk, akinek bejött az ötös találat. Ez pedig azzal járt, hogy a többieknek még magasabbra szökött a lottóláza. Munkaterületenként csoportosan játszottak. Az egyik csoportban egy külön játszó munkatársuknak kilesték a megtippelt öt számát, azzal a szándékkal, hogy megtréfálják. A vicc ötletéhez maga is hozzá járult, ugyanis azt mondta, ha legalább négy számot eltalál az édesanyjával süttet egy kemence házi kenyeret, s ő maga pedig földig érő debreceni kolbász füzért akaszt a nyakába - s ehet mindenki. Abban az időben még nem volt mindenhol rádió, a vállalatnál is csak egy-két helyen, a kollégák pénteken tíz órakor oda mentek meghallgatni a lottószámokat. Ez a barátunk azonban nem járt a rádiós üzemekbe, ezért a következő pénteken a közvetlen munkatársai az általa megjátszott - és kilesett - számok közül négyet felírták a hirdető- táblára. Antikor az illetőnek a pillantása a táblára tévedt valami gyanússá lett neki, mert nagyon gyorsan az öltöző-fürdőbe indult, mivel a lottó- szelvényt a bejáróruhája zsebében tartotta. Igenám, de meg kellett keresni a fürdőkezelőt, akit ugyancsak kioktattak a többiek, hogy tűnjön el egy időre. így aztán csak nagy keresés után találta meg a barátunk, aki annyira izgatott volt, hogy felelősségre vonta, amiért nem tartózkodik a helyén. Örvendezve újságolta a hírt mindenkinek, amikor visszatért. Mutogatta a szelvényt a kollégáknak, majd a táblára nézett, ahová már a többiek kifüggesztették az arcképét is. Ekkor gondolt egyet és elszaladt az újságárushoz, aki mindig figyelemmel kísérte a lottóhúzást. Ó közölte is vele a számokat, amelyek egészen mások voltak, mint az övé. Először az idős újságost hordta le mindennek, majd visszarohant az üzembe, ahol a táblán már hatalmas rajz díszelgett. Egy jó kezű barátunk egy asszonyt ábrázolt, amint egy kemence kenyeret ad át megtréfált munkatársunknak. Antikor észrevette a rajzot a készítőjéhez ugrott - akit ismert - és addig nem hagyta békén, amíg el nem árulta, hogy ki rajzoltatta le vele mindezt. Lett azután csetepaté, csak úgy röpködtek a kalapácsok. Egy hét kellett a teljes megnyugváshoz, az is művezetői segédlettel jött létre. Egy másik történet targoncavezető barátunkról szól. A munkás- szállón lakott, s mindenben önellátó volt. Akkurátus temperamentuma alapján mindennek szerette megadni a módját. A reggelizésnek is, amire neki sosem volt elegendő a húsz perc. Ezért aztán ő már hét órakor hozzáfogott a reggelikészítéshez. A munka azonban megkövetelte, hogy a targoncás akkor menjen, amikor szállítani kell. Ezért aztán lebonyolította a szállítást és folytatta a reggelizési előkészületeket. Ő a szokásos szalonnasütéshez hozott magával főtt tojást és sült krumplit is. Amikor elkészült ment a szalonnasütő vasat melegíteni. Ez mindig a közeli „A” üzemi kemencékben történt. Amíg távol volt valaki - máig sem derült ki a tettes személye - az éjszakai vihar eredményeként egy fészekből kiesett verébfiókát helyezett a kenyerére. Targoncás barátunk nagyon zokon vette ezt a nem éppen gusztusos ugratást és aznap beszélni sem volt hajlandó senkivel. Egyesek minden alkalmat megragadtak, hogy ugrassák a többieket, kiszúrjanak gyengébb társaikkal. Minden hónap utolsó napján leltároztak az üzemben. A főművezető egy ilyen alkalommal átadta a leltárutalványt az egyik dolgozónak, hogy vigye fel az irodára, amely az első emeleten volt. Az oda vezető lépcsőházi folyosó ajtajába azonban néhányan lócát helyeztek el. Antikor a kolléga vitte az utalványt a sötét folyosón átesett a lócán. Kisebb horzsoláson, meg az ijedtségen kívül nagyobb baj nem történt, de a kolléga ez esetben is haragos lett nagyon. Persze nemcsak a mi gyárrészlegünkben történtek ilyen kiszúrások, más munkaterületen is. A régi gyári dolgozók különösen az újoncokkal követték el az ugratásokat. Az egyik csoport éppen szerszámot cserélt az egyik gépen amikor a fiatal dolgozót beküldték a műhelybe, hogy kérje már el a lakatostól kölcsönbe a nikkelezett szemmértéket, mert anélkül nem tudják a gépet beállítani. Amikor az illető visz- szatért hozzájuk, hahotázva kinevették. A gazdasági szerszámok gyártása nehéz munka volt, sokat kellett bajlódni a gépekkel is. A munkások a hét végére ugyancsak elfáradtak, hiszen akkor még szabad szombat sem volt. A gyakorlat szerint a szombat mindig nagytakarítási nap volt. Ez azonban nem fizetett valami jól, ezért mindenki hét közben előre termelt. Szombaton aztán gyorsan végeztek a nagytakarítással, s mivel nagyon fáradtak voltak úgy gondolták, pihennek egyet. A kollégák lefeküdtek egy kicsit szunyáim. Persze, hogy meglátta valaki és szólt a művezetőnek. Ebből még nem lett volna baj, de a műhely ajtaját is bezárta lakattal. Később azonban elfelejtette kinyitni és a művezető sem tette meg ezt. Munka után szépen hazaballagott. Hazaérve jutott eszébe, hogy a kollégáit bezárták. Mit volt mit tenni, visszaballagott a gyárba és kinyitotta a műhely ajtaját, ahol a társak még fáradtan aludtak. Antikor fölkeltette őket hinni sem akarták a valóságot. Minden alkalmat megragadtak egyesek, hogy viccet, ugratást produkáljanak. Ilyen jó alkalom volt erre az, ha valakinek gyereke született. Ilyenkor pedig inni kellett. Ez azonban gyáron belül szigorúan tilos volt, s ezt be is tartották. Ezért aztán amikor az ifjú apa meghozta a pálinkát odaadták egyik társuknak, hogy reggelig, a műszak végéig zárja el, majd műszak után megisszák. Az illető azonban gondolt egyet és üveget cserélt. Vasárnap reggel a műszak végeztével mindenki várta a csoportból a jó pálinkát. Amikor kiléptek a kapun előkerült az üveg, s még féldecis poharuk is volt hozzá. A boldog apa kitöltötte az elsőnek, aki megköszönte és dicsérte az ízét. A második ugyanúgy. Örült az apa, de amikor a harmadiknak is kitölti, az majdnem ráköpte. Meghök- kenve hallgatta a szemrehányást, hogy ilyen semmi itallal akarja, hogy igyanak az újszülött egészségére. A dolgot csak akkor értette meg, amikor maga is megkóstolta az üveg tartalmát, ami nem volt más, mint csapvíz. Aztán előkerült az igazi üveg is, amiben már valóban kisüsti volt és megtörténhetett a köszöntés. pádár andrás
