Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-29 / 200. szám

2001. AUGUSZTUS 29., SZERDA SZECSENY MEGYEI K Ö R K É P BATONYTERENYE Nógrád Megyei Hírlap _____________Pádár András jegyzete „ Titkos barát”-akáó A Magyar Vöröskereszt Nógrád Me­gyei Szervezete nemrégiben há­rom megye - Borsod, Heves, Nóg­rád - régiós táborát szervezte meg Sal­gótarjánban, ahol döntően hátrányos helyzetű gyerekek vettek részt. A tábo­rozásra pályázatokon nyert pénzhez sokan tették még hozzá a maguk ado­mányát, a partner szervezetek pedig önzetlenül programokkal segítettek, hogy mindenki sok-sok közös élmény­nyel, új barátságokkal, sokáig tartó emlékekkel térjen haza. Az éjszakai túra Salgóra, az ipolytamóci őslelet megtekintése bizonyára örökké emlé­kezetes marad minden résztvevő szá­mára. Első alkalommal szerveztek ilyen tábort a régióban, ahová meghívták a másik két megye vöröskeresztes mun- . katársait is. A vendégek - látva a rend­őrök, a baleset-megelőzési bizottságok, az Állami, Népegészségügyi és Tiszti- orvosi Szolgálat egészségnevelési osz­tályának segítségét - egyike megjegyez­te, hogy bizony neki még nem sikerült elérnie, hogy a szervezetek így támo­gassák őket. A szervezők régiós sikere mellett még egy dolognak, a „ titkos barát"-akciónak volt osztatlan sikere. Juhászné Kincses Helén a Vöröskereszt megyei titkára indította ezt, amely az egyébként igen szégyenlős, visszahú­zódó hátrányos helyzetű gyerekeket hozta nagyon közel egymáshoz. Az akció úgy működött, hogy a tábor kezdetén a résztvevők egy kalapból ki­húzták egymás nevét. Nem árulták el, hogy ki kit húzott, hiszen ez volt a lé­nyege a dolognak. A feladat szerint, a tábor ideje alatt az illetőnek mindent el kellett követnie, hogy a kihúzott barát nagyon jól érezze magát. Volt egy ládá­juk, amibe bele lehetett dobni a levele­ket. Este lefekvés előtt mindenki a ládá­nál tolongott és várta a postabontást. Bizony nagy volt a szívfájdalma annak, aki nem kapott levelet. A levélen csak „titkos barát” aláírás szerepelt, s csak a búcsúesten derült ki, hogy kit takar. A titkos barát pedig mindent megtett azért, hogy annak, akinek a nevét ki­húzta, minden eszközzel bizonyítsa, hogy ő a barátja. Ebben a szép játékban a szemfülesebb gyerek, aki látta, hogy valaki szomorú, de nem őt húzta ki ba­rátjának, a postabontásnál megjegyezte a nevét és annak is írt levelet. Z lyen üzeneteket tartalmaztak a kis cetlik: Láttam, hogy egész nap szo­morú vagy, vajon mi az oka? Vagy azt írta a titkos barát, hogy ma nagyon ügyes voltál, köszönöm, hogy segítettél a mosogatásban. Millió kis apró dolog, olyan figyelmesség, ami ismeretlenül is közel hozta egymáshoz a gyerekeket, gondolatban összefűzte őket. Nem vé­letlen, hogy a gyerekek a sok élmény közül ezt a „titkon szerzett” barátságot őrzik legjobban a szívükben. Bizony nekünk felnőtteknek is szük­ségünk lenne olykor-olykor egy-egy jó­tékony titkos barátra. Ritka jubileum: hatvan éve együtt jóban-rosszban Már javában tombolt a máso­dik világháború, amikor 1941. augusztus 23-án, Nagylócon egy ifjú ember­pár, a mindössze tizenhat éves Rigó Anna és a tizen­nyolc éves Kozma Bertalan életre szóló házasságot kö­tött. Napra pontosan hatvan évvel később, ugyancsak a nagylóci templomban a már idős házas­pár ismét kimondta a boldogító igent. A házassági évforduló al­kalmából rendezett szeretettel­jes ünnepségen népes rokonság vett részt, s hatvan szál hófehér szegfűvel és emeletes tortával köszöntötte az ünnepeiteket. Regényt lehetne írni róla, mi mindenen ment át a hat évtized alatt a Kozma-házaspár. A férj if­jú házasként megjárta az orosz frontot, ahonnan hadifogság után tért vissza. Salgótarjánban az acélgyárban és az építőipar­ban kereste a kenyerét, mindvé­gig becsülettel dolgozott. A fele­ség a háztartást vezette és a csa­ládot gondozta. Négy gyermek­nek adtak életet, négy unoka és három dédunoka szépíti meg a mindennapjaikat. Olvasóink nevében lapunk is gratulál e nem mindennapos ^----------­A felvétel a boldogító igen újbóli kimondása után készült a házaspárról a nagylóci templomban, ahol hat évtizeddel ez- előtt az esküvő is történt____________________________________________________■ jubileumhoz, Kozma Bertalan és Kozma nek még együtt sokáig, megértésben, bé- Bertalanné született Rigó Anna hatvanadik kességben, szeretteik nagy-nagy örömére! házassági évfordulójához. Kívánjuk, élje- _____________________________________I S ZDSZ: Nem akarunk Nagy-Magyarország emlékművet! Más szervezetek véleményére is kíváncsiak a szabaddemokraták A salgótarjáni SZDSZ a leghatározot­tabban elutasítja a városi MIÉP felveté­sét, hogy Salgótarján központjában, a Kálvárián újra Nagy-Magyarország em­lékmű álljon. Ezt Gusztos Péter, a Sza­bad Demokraták Szövetségének ügyvi­vője, salgótarjáni elnöke fogalmazta meg azon a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen a párt arra kérte a város pol­gármesterét, önkormányzati képviselő­it, a helyi pártokat és civil szervezete­ket, hogy csatlakozzanak tiltakozásá­hoz. Gusztos Péter úgy fogalmazott: itt az ideje, hogy a józan ész felülkereked­jen az irredenta indulatokon. A MIÉP korábbi felvetésére reagálva a po­litikus elmondta: az SZDSZ számára mindig nagyon fontos volt a határon túli magyarok sorsa. A párt meggyőződése szerint azzal se­gítünk a szomszédos országokban élő ma­gyaroknak, ha felelős kül- és szomszédság­politikát folytatunk, nem pedig azzal, ha ir­redenta gondolatokkal és tettekkel ellenük uszítjuk országuk nacionalista erőit. A szabaddemokraták képviseletében Gusztos Péter leszögezte: elképesztő felelőt­lenség három kilométerre a határtól revizio­nista emlékművet állítani. Hozzátette, ezzel a provokációval a kirekesztő MIÉP nem a magyar érdekeket, hanem kirekesztő test­vérpártjai céljait szolgálja, hiszen muníciót szolgáltat a szlovák nacionalistáknak. Az SZDSZ egyetlen pontban ért egyet a MIÉP- pel. Abban, hogy a Trianon okozta fájdal­mak minden magyar fájdalmai. A Nagy-Ma- gyarországhoz kapcsolódó nosztalgia ébren tartását azonban csak a hazai szélsőjobb ér­dekének tartja az SZDSZ. Úgy látják, a szél­sőjobboldali hangulatkeltés erősíti az irre­denta illúziókat, és megnehezíti a valóságos lehetőségek kiaknázását.- Egy antidemokratikus erő, a szalonkép­telen MIÉP a nemzeti érzésre rájátszva saját befolyását próbálja erősíteni - fogalmazott Gusztos Péter. A párt ügyvivője hangsúlyoz­ta, a Fidesz-vezette kormány a felelős azért, hogy a hazai szélsőjobb ennyire elszemtele- nedett. Orbán Viktor kormánya hol cinkos némasággal, hol sunyi összjátékkal bátorítja a MIÉP-et, amely a Fidesz segítségével egyre erősíti befolyását a magyar közéletben - mondta. Gusztos Péter emlékeztetett arra, hogy Nagykanizsán a kormány aktív részvételé­vel avatták újra a Nagy-Magyarország em­lékművet, és megjegyezte: a példa, úgy tű­nik, ragadós. Mint fogalmazott, ez az eset is bizonyítja, hogy a Fidesz az elindítója annak a szélsőjobboldali dominónak, amely fenye­geti hazánkat. Kitért rá, szembetűnő a kü­lönbség a jelenlegi és az előző kormány kül­politikája közötti különbség, ugyanis az utóbbi három évben az Orbán-kormány szinte folyamatosan provokálja a szomszé­dos államok vezetését. d. i. Gáz van és lesz, de milyen áron? Indulatos fűtési fórum Balassagyarmaton (Folytatás az 1. oldalról) A Tigáz segíti és támogatja az ener­giatakarékosságot, de akik most nem szállnak be, azoknak később maga­sabb rácsatlakozási összeggel kell szá­molniuk. Ezt a bejelentést nagy fölzú­dulás követte a teremben, tekintve, hogy itt a fűtési szezon és gyorsabban is intézkedhetne a Tigáz, arról nem is szólva, hogy nagyon gyorsan a három­szorosára srófolta a lépcsőházi gáz­csonk árát, mert már biztosan eldőlt, hogy a lakók megmaradnak a gázfűtés­nél. Mi ez, ha nem gazdasági hatalom­mal való visszaélés. Az ötezer forintnyi bekötési árat a lakosság elfogadja. Majdán Béla képviselő, aki a fűtés ügy­ben magányos harcosként végig a la­kók érdekeiben fáradozott, a Tigáz ve­zérigazgatójának megértését kérte az ügyben és a munkálatok mielőbbi el­kezdését szorgalmazta. A megjelent közös képviselők alapo­san fel voltak készülve a témából, már azért is, mert számtalan lakógyűlés vi­tája van mögöttük. Szóltak arról, hogy a lépcsőházak többsége már szerződést kötött a három beruházó valamelyiké­vel, többségükben a lábatlani székhe­lyű Gáztech Kft.-vel és a kivitelezés már lassan befejeződik, de nem mindegy, hogy milyen áron kötnek rá. Mások azt emlegették, hogy a lakótelepieken is egyszer már bevasalták a gázfejlesztési hozzájárulást és azt a perek hatására, amelyek a jogosulatlanságot bizonyí­tották valamiképpen visszatérítette az önkormányzat, de hol van a kamata. A közös helyiségeket is beleszámolták akkor a gázfejlesztési hozzájárulásba és most kamatostul visszaperlik a la­kók, akiknek részarányban ebben is benne van a pénzük. Mire fordította az önkormányzat a gázközmű vagyonból visszakapott pénzt és miért nem lehet ebből a pénzből valamivel beszállni a lépcsőházi fűtések kialakításába? Vagy hol van az elmúlt évek amortizációs pénze, amelyet a sok tízmilliós fűtésdíj­ból kellett volna képezni? - kérdezték mások. Ocsovai Istvánná a Hunyadi ut­cai társasházak egy részét képviselve bejelentette, hogy ők a meglévő rend­szerben szeretnének fűttetni a Prome­theus céggel, de a döntésük előtt jó, ha tudnák milyen árat ajánl a kazánházak kezelőjeként szolgáló Városüzemelési Kft. Erre a válaszra ezen a fórumon nem volt mód, pedig ezeknek a lépcső­házaknak a lakói is döntés előtt állnak. Herczeg Hajnalka alpolgármester a táv­fűtésben kialakult helyzetről szólva emlékeztetett arra, hogy a koncessziós pályázatról a törvény értelmében az önkormányzat képviselő-testülete volt jogosult dönteni, nem a lakók. Azt, hogy a lépcsőházi fűtést a társasházak kivel oldják meg, abba az önkormány­zatnak nincs beleszólása és nem is akarja befolyásolni. Volt, aki azt emle­gette, hogy egyszer sem számolt el még az évi fűtéssel, a tényleges költségekkel az eddigi szolgáltató Városüzemelési Kft., pedig már egy évtizede ezt kéri a alakosság. Akadt olyan lakógyűlési ha­tározattal is megerősített kérés, hogy az eddigi kazánt kapja tulajdonába a tár­sasház, hogy ennek birtokában pályáz­tathassa meg a fűtését, vagy az ügy ren­dezéséig a kazán használatért minimá­lis bérleti díjat állapítsák meg számára. Volt olyan vélemény is, hogy a kazán­házakat adják tulajdonba a hozzájuk tartozó lakásoknak részarányuk alap­ján, mert később ott közös helyiségeket tarthatnának fenn, akár közösségi, ifjú­sági célokra is. Juhász Péter polgármester kijelentet­te, hogy ez az önkormányzat mindig to­leráns volt a távfűtésben érdekeltekkel és az is marad. Nyilvánvalóvá vált, hogy a társasházak túlnyomó többsége már elkötelezte magát a lépcsőházi fű­tés mellett és valószínű, hogy nem áll meg ez a folyamat. Mindent megtesz­nek, hogy a fűtési idény kezdetére meg­nyugtatóan alakuljon az ügy és minden társasháznak legyen fűtése. Ebben ké­rik a gázszolgáltató megértését és gyors munkavégzését. A társasházak fűtésé­nek az önkormányzatra tartozó kérdé­seiben a testület dönt és ennek előké­szítésében hasznos volt ez a legutóbbi balassagyarmati fűtési fórum. SZABÓ ENDRE Miért szép A 2001/2002-es tanév kezdé­sekor ismét nagy meglepetés ér­te a Gagarin Általános Iskolát. Volt tanítványaik - Botos László és Botos Attila, édesapjuk Botos László irányításával és Csemnyinszky Norbert - meg­tisztították a sportpályát a gaztól és újból széppé varázsolták a DSE (diáksport-egyesület) fel­iratot. Valamikor, nem is olyan ré­gen, ők is ezen az udvaron kop­tatták tornacipőjüket, sőt mint kiváló sportolók az iskola hírne­vét öregbítették. Ám eljött az idő, amikor a kirepültek és útra- valóul vitték magukkal az itt szerzett élményeket, tanultakat. Egy iskola, egy pedagógus életé­ben a legnagyobb elismerés, ha tanítványai visszajárnak, emlé­keznek régi iskolájukra. Ők hárman - az édesapa ve­zetésével - nem csak egyszerű a pedagógus hivatás? Volt tanítványok jóvoltából újra rendezett a Gagarin iskola sportudvara is fotó: oócs é«a segítséget nyújtottak, hanem ki­fejezték minden, a Gagarinban dolgozó nevelő számára szerete- tüket, új erőt adva ezzel a mun­kához, bizonyítva, hogy miért is szép a pedagógusok hivatása. A Gagarin iskola közössége nem tud mást mondani, mint köszönetét. Őszre lett slágertéma a Tóstrand (Folytatás az 1. oldalról) Mint elhangzott, a városi ren­dezési terv nem tette lehetővé a tulajdonosok fejlesztési elkép­zeléseinek megvalósítását. (A rendezési terv 1987-től sportcé­lú felhasználást tartalmazott.) A polgármester által kezdeménye­zett egyeztetésen (amelynek tár­gya a lakópark lehetősége volt) megállapodás született, ame­lyen a szakmai szereplők három feltételt szabtak az ügy támoga­tásához: az érintett, tulajdonos vállalkozók kifizetik a rendezési terv módosításának rájuk eső ré­szét. Saját költségükre alakítják ki a beépítéshez szükséges köz­mű- és közlekedési feltételeket. Miután a terület vízgyűjtőhely, ki kell alakítaniuk a vízvédelem feltételeit is, szintén saját költ­ségre.- Ez a feltételrendszer minta­értékű, ezek általános rendező elvek - fogalmazott Puszta Béla, tudatva, hogy nem csak ez az egy, ilyen jellegű megkeresés van, illetve, hogy az ügy az egyeztetések lefolytatása után került a közgyűlés elé. A polgár- mester elmondta:- Semlegesek vagyunk. A vá­ros vezetőit a város fejlődése ér­dekli, nem a fejlesztést megvaló­sító személye és nem a szerep­lők egymással való kapcsolata. Az önkormányzat nem megy be­le személyes különbségtételbe. A polgármester azt is hozzá­tette, nem tudnak másból kiin­dulni, mint a tulajdonviszo­nyokból, és azokból a kérdések­ből: érdeke-e a városnak, hogy a terület rendezettebb legyen, il­letve hogy Salgótarján számára fontos fejlesztés valósuljon meg. Ezekre a válasz igen. (A terüle­ten egyébként jelenleg, a Léte­sítmény és Sport Kht. és a tulaj­donos vállalkozó megállapodása alapján, edzőpálya van.) Salgó­tarján vezetője méltatlannak tar­totta az egyoldalú képviselői ál­lásfoglalásokat. A hétfői vitában a Fidesz- frakció vezetője felvetette: a Ta­tárárok hasznosításában érde­kelt vállalkozó adta el az önkor­mányzatnak a későbbi ipari park területét. Ennek kapcsán megtudtuk: az ipari park kiala­kításához 30 tulajdonostól vásá­roltak területet, köztük Birkás Attilától, mindenkitől egyenlő feltételekkel. Az önkormányzat­nak így azt a területet kellett megvásárolnia, amit a '90-es évek elején (egy más összetéte­lű városvezetéssel) a városnak kellett volna megszereznie, ám az kárpótlási jegyekkel nem az önkormányzat, hanem magán- személyek kezébe került. DUDELLAI ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents